DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mielőtt a mondandómba belekezdenék, az eddig elhangzott kritikai természetű hozzászólásokkal kapcsolatban megjegyezném, hogy ezeknek az észrevételeknek egy jelentős részével magam is egyetértek. Azt azonban hozzátenném, hogy ugyanilyen okok miatt, amit itt képviselőtársaim felemlítettek, nem tudtam magam megszavazni a '93-ban és '94-ben az előző kormány által készített költségvetéseket, mint ahogy a '96-ra vonatkozó költségvetést főszámaival sem értettem egyet. (Közbeszólás.) Nem szavaztam meg, kedves Gyula, ezt is mondd el majd nyilvánosság előtt, amikor idejöttél.
Azt is szeretném még megjegyezni, hogy aki nagyon akarta volna tudni – annak ellenére persze, hogy igaz, hogy nem szabályszerű a Számvevőszék megjegyzése szerint sem ez az költségvetés –, a pótköltségvetésben a '95-ös tényszámok és a '96-os teljesítés számai a pótköltségvetés számaival együtt vannak. Biztos vagyok abban, hogy aki azt mondta, itt állok a pódiumon, hogy nem ismeri ezeket a számokat, az egyébként a pótköltségvetés kapcsán bizony-bizony, hogy elolvasta. Természetesen ez a pótköltségvetéssel nem foglalkozó parlamenti képviselők számára nem ad iránymutatást, de úgy gondolom, hogy ők nincsenek is, sajnos, itt.
Szeretnék a mostani költségvetés kapcsán egy kicsit kitekinteni abból a helyzetből, amiben vagyunk, és azt hiszem, hogy érdemes ennek a költségvetésnek a kapcsán néhány távlatosabb problémával is foglalkozni.
Az én megítélésem szerint több év óta a társadalombiztosítás bevételi oldalának az alakulása a legfőbb probléma. Folyamatosan azt érzékeljük, hogy nem kintlévősége fogy a társadalombiztosításnak, hanem a járulékfizetők aránya csökken, vagy a járulékfizetés abszolút nagysága csökken.
Az eddigi társadalombiztosítási reformjavaslatok jobbára költségvetési szemléletűek voltak. Ezen érdemes elgondolkodni, mert hiszen egyfelől a társadalombiztosítási költségvetés egyensúlyát részben a kiadások megnyirbálásával és a bevételek vagy a bevételi alapok, járulékalapok szélesítésével próbáltuk meg csökkenteni. Én azt gondolom, hogy ez nem megfelelő eljárás. Érdemes, ha már döntünk – és remélem, hogy dönteni fogunk – az egészségügy biztosítási finanszírozásáról, akkor érdemes azzal foglalkozni, hogy miként lehetne a világban egyébként jellemző és elfogadott biztosítási szemléletet a társadalombiztosítás működésében megerősíteni.
Ez a biztosítási szemlélet nem más, mint hogy a járulékoknak egyensúlyban kell lenniük a fizetett, finanszírozott szolgáltatásokkal. Ez alapvető követelmény. És alapvető követelmény az is, hogy arányosnak kell lennie a járulékoknak az igénybe vett szolgáltatásokkal. Erre a kérdésre még kitérek, mert ez a belső aránytalanság a finanszírozási ellehetetlenülés, a bevételhiány egyik oka szerintem.
Nem erősödött meg tulajdonképpen az önkormányzatoknak az önállósága és a felelőssége sem; és ez mindenféleképpen hozzájárult ahhoz, hogy automatikusan növekedtek a hiányok, nemcsak azokban a kasszákban, amelyek felül nyitottak voltak, tehát automatikus kifizetéseket kellett alkalmazni, hanem sok esetben olyankor is, amikor belül kellett volna maradni a kereten. És természetesen nem történt semmi – bár a parlament lehetősége egyedül az önkormányzatoknak a feloszlatása volna –, nem történt semmi ennek a felelősségnek a megerősítésére.
Valójában lehet, hogy egy nagyon szentségtörő vagy vitaindító megjegyzést teszek, mégis el kell mondanom, hogy szerintem a jelenlegi költségvetésben – társadalombiztosítási költségben – az európai államokhoz képest is magas az állam hozzájárulása. Több évre visszamenőleg, ha elemezzük ezeket az arányokat, akkor igaz ugyan, hogy csökkent az állami hozzájárulás aránya, hogy növekedett a háztartások, az egyének hozzájárulása ez egészségügyi szolgáltatásokhoz, és a járulékfizetés aránya is növekedett, de még mindig magasnak mondható, hiszen az állam finanszírozta a deficitet, és az állam biztosítja a folyószámlát. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 20 százalékot ér el évente a költségvetés részvétele az egészségbiztosításban – csak az egészségbiztosításban –, a nyugdíjbiztosítást is hozzá kell ehhez számolni, és 62 százalékot fizetünk járulékból, és körülbelül 20 százalékra, 18 százalékra emelkedett a háztartások részvétele.
(10.50)
Nagyon érdekes az, hogy nem érvényesül egy belső arányosság sem, nincs összhang például a nyugdíjasokra vonatkozó járulékfizetés, a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó járulékfizetés és az egyéni vállalkozók járulékfizetése és mindezen csoportok által igénybe vett egészségügyi szolgáltatások között.
Egy külföldi szakértői anyag szerint például a vállalkozóknak a népességhez viszonyított aránya 7,5 százalék, 5,9 százalékban részesülnek a juttatásból, de ha a juttatások finanszírozását nézem meg, akkor tulajdonképpen a népességhez viszonyított arányokhoz képest felét fizetik járulékban, 3,3 százalékát fizetik a járulékoknak.
A munkavállalók aránya a népességhez viszonyítva 31 százalék, és tulajdonképpen 68 százalékát fizetik a munkavállalók után a hozzájárulásoknak. Eddig voltaképpen, ami keresztfinanszírozása volt a nyugdíjbiztosításnak, 23 százaléka a népességnek a nyugdíjasok aránya, és 21,3 százalékot finanszírozott a nyugdíjbiztosító keresztfinanszírozás formájában.
Ezért tehát azt gondolom, hogy azt a jelenleg is meglévő aránytalanságot, amit ezek az adatok mutatnak, a jövőben mindenképpen korrigálni kell. Már csak azért is, mert nagyon érdekes a magas jövedelmű munkavállalók kiszökése a rendszerből. Körülbelül 10 százalékkal csökkent a magas bérű munkavállalóknak az aránya a járulékfizetők között, és ugyanennyivel növekedett a vállalkozásban részt vevők létszáma.
Az is nagyon érdekes, hogy a munkaerő-piaci nyilvántartáshoz viszonyítva a társadalombiztosítás által nyilvántartott vállalkozóknak a száma Magyarországon kétszerese a munkaügyi nyilvántartásnak. Ez is nagyon érdekes és elemzendő adat volna. Éppen ezért azt gondolom, hogyha a biztosítási elvet szigorúan vesszük, akkor foglalkoznunk kell a jövőben azzal a problémával, hogy a vállalkozók számára, a mezőgazdasági foglalkoztatottak számára – számos ország vagy valamennyi európai ország gyakorlatával azonosan – egy külön biztosítási struktúrát kell kialakítani, amelyikben a befizetések és az igénybe vett szolgáltatások költsége egyensúlyba kerül. Nem azonnal természetesen, de ez az elkülönítés mindenféleképpen meggondolandó.
Azt gondolom, hogy a szereplők nem tisztázott felelőssége, nem tisztázott mozgástere, így az állami, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás is nagymértékben befolyásolja azt, hogy a felelősség megállapítása sem történhet meg.
Összegezve: egyetértek az előterjesztő államtitkár úr bevezető mondandójával, hogy valóban nem reform értékű költségvetés készül. És bár nem tudjuk még, hogy milyen hatása van a bevezetett egészségügyi hozzájárulásnak, az a véleményem, hogy ezeket a hatásokat év közben elemezve, a következő év költségvetésében még inkább előre kell lépnünk, és ezeket a belső konfliktusokat meg kell oldanunk. Politikai döntést kell hozni arról, hogy egészségbiztosítást akarunk-e, és akkor a jövő évben meghozandó önkormányzatokról szóló törvényben ezeket a kötelezettségeket, felelősségeket is bele kell hogy foglaljuk.
Szóltak itt képviselőtársaim már a kiadások alakulásáról. Mindazokkal egyetértek, akik úgy gondolják, hogy az egészségügyi kiadások egész részaránya csökken a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, és ezért csak részben felelős a GDP növekedése, részben van ezzel összefüggésben.
Különösen csökkent a gyógyító-megelőző előirányzat aránya, és különösen csökkent a prevencióra és a járóbeteg-ellátásra fordított pénzeszközöknek az aránya. Való igaz, hogy a jelenlegi egészségügyi költségvetésben nincs benne a 17,5 százalékos béremelés lehetősége, való igaz, egyetértek azokkal, hogy csak akkor van megtakarítás a kórházi struktúraváltásból, hogyha a kórházi teljesítmény is csökken. Ha változatlan marad az 1000 lakosra jutó 233 kórházi igénybevétel, akkor könnyen belátható, hogy nincs különösebb megtakarítás ebben a költségvetésben, legalábbis nem olyan mértékű, ami fedezete lehetne a bérmegtakarításnak.
Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy szükség van egy tartalékképzésre, hogy szükség van a végkielégítés külön célelőirányzatként történő feltüntetésére, hogy szükség van új kórházi finanszírozásra; én ezt tovább folytatnám újabb gorombaságok kimondásával, hogy szerintem szükség van a nagy értékű diagnosztikus beavatkozások és gyógyító eljárások szabályozására, az igénybevétel szabályozására, és szükség van várólistára. Mert a várólista még mindig jobb annál, mintha novemberben közöljük, hogy innentől kezdve nem tudunk ilyen és ilyen műtéteket elvégezni. Ezért tehát azt gondolom, hogy ezt is a jövő évben el kell rendeznünk.
Szükség van a gyógyszerkassza átalakítására, a készpénzellátások, a rokkantnyugdíj, a házi betegápolás és a célelőirányzatok keretének az átvizsgálására és módosítására. Befejezem, mert lejárt az időm.
Azt gondolom, hogy szabályozások nélkül, a bevételi oldal áttekintése nélkül és a társadalombiztosítási kiadások belső struktúrájának az átrendezése nélkül valóban nem terjeszthető be egy megbízható és megalapozott költségvetés, de képviselőtársaimmal, remélem ellenzéki képviselőtársaimmal is azon leszünk, hogy sokunk számára ez a költségvetés megalapozottabbá váljék, és így elfogadhatóvá is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
