DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Lehet, hogy eretnek gondolatoknak fognak tűnni, de ha kigondoltam már, elmondom, hogy mindahányszor költségvetést látok, nekem a tyúk és a tojás esete jut eszembe. Vagyis a kérdés adódik számomra, hogy melyik szemléletmód a helyes. Az a jó költségvetés, amelyik azt helyezi előtérbe, hogy az elvégzendő feladatokhoz van-e elegendő pénz rendelve, vagy az a jó költségvetés, amelyik azt nézi, hogy adott, inkább feltételezett pénzből milyen feladatok teljesíthetők?
Számomra kemény feladvány ez, hiszen egy modern országban követelmények vannak a feladatok sokaságának elvégzésére, ugyanakkor azt már egy kisgyerek is tudja, hogy mondjuk két építőkockából nem lehet várat építeni, legfeljebb egy tornyot, s abból is a kisebbet. Ha ez az alapkérdés nem lenne, bizony nemigen tudnánk miről vitatkozni, kormánypárt és ellenzék, mert tipikusan ellenzéki érvelés, miszerint kevés a pénz – jelen esetben társadalombiztosítási feladatokra –, és tipikusan kormánypárti érvelés, hogy sajnos csak ennyi van – jelen esetben társadalombiztosítási feladatokra.
Jól jellemzi ezt a mai kusza körülményt, ami körülvesz bennünket, hogy ezek az érvelések időnként átfedik egymást, minden bizonnyal az enyémet is. A megoldás viszont akár kézenfekvő is lehet, ha elismerjük. Vannak feladatok, amelyeket mindenképpen el kell végezni. Itt jegyzem meg, hogy jó lenne végre egyértelműen meghatározni részleteiben is, hogy mik ezek a társadalombiztosítás területén. Ugyanakkor mindezekhez szükséges pénzt is előteremteni, ami mint tudjuk, nem az egyszerűbb ügyek közé tartozik. A feladatok tehát és a feladatok ellátásához szükséges források abszolút tyúk-tojás esetét jelentik, egymástól el nem választhatók, mindkettő egyformán fontos és egymás nélkül nem értelmezhető és kezelhető.
Nos, mindezek tükrében, kedves képviselőtársaim, hogyan is látom a két alap, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1997-es költségvetését? Négy kérdést fogalmaztam meg számomra. Először: a feladatok megjelennek-e benne? Másodszor: a feladatok ellátásához van-e elegendő pénz? Harmadszor: Vont-e le következtetéseket az előző évek tapasztalataiból; és ehhez kapcsolódóan negyedszer: a bevételek biztonságosak-e, a kiadások pedig nem alábecsültek-e? Hiszen akkor kevésbé nyugtalanító – csak kevésbé – egy költségvetés, ha a bevételek óvatosak, a kiadások pedig reálisak.
A feladatok kapcsán meg kell jegyeznem, ahhoz képest, hogy az állami költségvetés mintegy felével gazdálkodik, igen szűkszavú. A központi költségvetés, mint tudjuk, több kötetnyi, a társadalombiztosításé viszont alig néhány oldal. Címszavakban megjelennek benne ugyan a feladatok, de hogy azok mit takarnak, ebből a javaslatból nem derül ki. Ugyanakkor jó ha tudjuk, hogy a nyugdíjkiadások előre aránylag jól behatárolhatók, addig az egészségügyben nemigen lehet tudni előre, hogy hány beteget és milyen betegséggel kell majd ellátni.
A következő kérdés, hogy elegendő forrás áll-e a rendelkezésünkre? Erre a kérdésre a legnehezebb a válasz, hiszen tudjuk, a nyugdíjak túlnyomó többsége évek óta gyalázatosan alacsony, az egészségügy pedig évek óta alulfinanszírozott. Ezzel a kijelentéssel – látom államtitkár úr arcát –, (Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak szólt a megjegyzés.) hogy a Pénzügyminisztérium igen gyakran vitatkozni szokott.
(9.10)
Ennek tudatában azt érdemes megvizsgálni – legalábbis számomra –, hogy ezekre az alacsony nyugdíjakra és az alulfinanszírozott egészségügyre van-e elegendő pénz. A papírforma szerint ezt ígéri nekünk a Pénzügyminisztérium: meglesz. A bevételek és a kiadások egyenlegben vannak.
Ezen túl az előző évi teljesítéshez képest – tehát nem a tervhez képest – a jövő évi költségvetés 15 százalékkal magasabb az összeg, és ahogyan államtitkár úr mondta, a tervhez képest 19 százalékkal.
Ez azért jó, mert tudomásul veszi, hogy van infláció ebben az országban, ha nem is követi. Reményeink szerint tehát azok a feladatok, amelyek 1996-ban ellátottak voltak, azok 1997-ben is el lesznek látva, ha nem is jobb, de legalább hasonló körülmények között.
A nyugdíjakról. Jövőre 102,9 milliárddal több fog jutni nyugdíjakra, mint az idén. Egy kormánydöntés értelmében – a jövő évtől évente egyszer kell nyugdíjakat emelni, mégpedig januárban – az eddigiektől eltérő módon –, hiszen nemcsak az előző évi nettó átlagkereset-növekedést kell majd figyelembe venni, hanem az inflációt is.
Meg kell jegyezzem, hogy sajnos ehhez a törvényi szabályozás hiányzik. A kormányrendelet ellenkezik azzal a törvénnyel, amelynek értelmében évente kétszer kell a nyugdíjak emelésével foglalkoznunk. Ezt az elmaradást minden bizonnyal pótolnunk kell.
Mindezek szerint tehát 1997 januárjától a nyugdíjak 19,5 százalékkal fognak emelkedni, amelynek fedezetét szerencsére a javaslat tartalmazza. Egy olyan helyzetben, amikor a tervezett nettó átlagkereset-növekedés és az infláció tervezett mértéke egyaránt 18 százalék.
Az egészségügyben is valamivel több pénz lesz, mint 96-ban, különösen azokra a területekre összpontosítva, amelyekről az idén kiderült, kevésnek bizonyult a tervezett összeg. Így például gyógyító-megelőző ellátásokra mintegy 15 százalékkal, gyógyszerekre 6,8 százalékkal, táppénzre 7,6 százalékkal fordíthatunk többet a következő évben, mint 1996-ban.
Ezt persze lehet kevesellni, mit is tehetnének mást ellenzéki képviselőtársaim, ha nem ezt. Ezzel azonban nemigen tudnak önök sem mit kezdeni, hogy ennél több, arányaiban több nem igen vonható el már senkitől, sem társadalombiztosítási, sem pedig egyéb feladatokra. A jelenlegi körülmények között és a gazdaság jelenlegi teljesítőképessége mellett.
Nem tehető félre, sőt, számomra igen elgondolkodtató volt az Állami Számvevőszék véleménye a benyújtott javaslatról. Mert az egyszerűen és röviden számomra lesújtó volt. Azon túl, hogy pénzügytechnikai hibák sokaságát tárja föl, azt kifogásolja, ami az egész 97. évi költségvetés realitását kérdőjelezi meg. És pont az eddig megtett reformintézkedések gyakorlati értelmét vitatva.
Az Állami Számvevőszék ugyanis úgy fogalmaz, mely szerint a tervezett bevételek teljesülése megkérdőjelezhető. És pont ez volt a kimenekülési irány, kedves képviselőtársaim, amit választottunk. Vagyis az állandó hiányokat a bevételek növelésével kívánnák orvosolni, amelyre magam sem látok más megoldást.
Itt térek át a még saját magamnak föladott két kérdésre. Az előző évek visszatérő problémája volt, hogy a bevételek rendre elmaradtak a kiadásoktól. Többen állították, hogyha nem változik semmi, a költségvetésben kódoltan benne van mintegy 20 milliárdnyi hiány. Ezt elkerülendő már történtek lépések, reform jellegű lépések a bevételek biztonságosabb előteremtésére.
Az elmúlt hetekben hoztunk olyan törvényeket, kedves képviselőtársaim, amelynek eredményeképpen emelkedett a járulékplafon, és szélesedett a járulékalap. Csak e két intézkedés 50 milliárd forinttal hozhat a büdzsé kasszájába, mint amire most '96-ban lehetőség volt, illetve van. A természetbeni egészségügyi ellátásokat pedig a forrás szempontjából minden bizonnyal ki fogja segíteni a minimum egészségügyi hozzájárulás.
Mindezek mellett 3,5 százalékban csökken a munkáltatói járulék, ami kis lépés ugyan – tudom – az egyéb terheket is figyelembe véve, azonban mégis jó, hogy végre erre is sor kerülhetett.
Összességében a két Alap, a Nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási bevételei legalább 80 milliárddal nagyobb lesz, mint az idén volt, ígéri számunkra a Pénzügyminisztérium. Legalábbis a papírforma szerint. Ahhoz már, hogy ez ne csak írott malaszt legyen, mi itt e Házban már nemigen tudunk tovább többet szólni. A költségvetés sorsa a járulékfizetők fizetési hajlandóságán fog múlni.
Ismerve sajnos az előző évek tapasztalatait, ebben a költségvetésben csak reménykedni lehet, és nem alappal bízni. Számol ugyan nem is csekély bevételnövekedéssel, de hogy ezek befolynak-e avagy sem, ezt csak a jövő döntheti el.
Legfőbb erénye, hogy van. Mégpedig időben van, ami nem is kevés, képviselőtársaim. Kevésbé kockázatmentes megoldás ismerete hiányában, kormánypárti frakció tagjaként, frakciótársaim nevében elfogadásra ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak a társadalombiztosítás 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps a kormánypártok padsoraiban.)
