DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat az idei ősz társadalombiztosítási törvénycsomagjának az utolsó darabja. Igazán szomorú, hogy ez sem marad el társai mögött, ami az előkészítetlenséget, átgondolatlanságot és a felelőtlenséget illeti.
Azt már megszoktuk az elmúlt két évben, hogy a törvénytervezetekhez hatástanulmányokat nem kapunk, az azonban végképp elfogadhatatlan, még akkor is, ha megpróbálják kormánypárti oldalról magyarázni, hogy az előterjesztő – törvénysértő módon – nem mutatja a költségvetés tervezetében a '95. évi tényadatokat és a '96. évi várható teljesítést. Ezáltal lehetetlenné tesz minden szakmai összehasonlítást. Azt gondoljuk; szándékosan, hogy szakmai munkájának hiányosságai ki ne derülhessenek.
Az Országgyűlés párhuzamosan tárgyalja az jövő évi állami költségvetést is, amelyben nem találjuk azonban a társadalombiztosítási alapoknak nyújtott támogatást, hiszen ezt a költségvetést nullszaldóval állította be a Pénzügyminisztérium.
Az államtitkár úr optimista, a nullszaldó tartható. A Számvevőszék pesszimista ebben a kérdésben. Azonban – azt gondolom – mindenki tudja, és egyes szakmai előrejelzések szerint ez a költségvetés nem nullszaldós, hanem máris mintegy 20 milliárd forintos hiányt tartalmaz.
Elég ha csak arra utalok, hogy tegnap este a lemondott népjóléti miniszter mintegy 20-25 milliárd forintot kért volna a magyar egészségügy részére, hogy az működőképes maradjon. A kormány azonban erről nem vesz tudomást, a tervezésben és a kivitelezésben a realitásoktól távol tartja magát, veszélyeztetve ezzel a nyugdíjasok és az egészségügy alapvető biztonságát.
Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hisz nem lehet megítélni a közölt összegek realitását, már csak azért sem, mert a tervezés alapjául szolgáló bevételt garantáló jogszabálytervezetek – a mostani parlamenti vita során – jelentősen módosultak. Csökkent az egészségügy hozzájárulás mértéke, továbbra is biztosítási alapon marad az egészségügy, és még sorolhatnám tovább.
Ezek után joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy mi maradt meg ebből a törvénytervezetből – ma még használható – vitaanyagnak? Mindez azonban egy dolgot bizonyít, ékesen mutatja a Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakmai munkájának hihetetlenül alacsony színvonalát, azt az állandó vezetési válságot, ami ezt a szférát jellemzi.
A Népjóléti Minisztérium ágyszám-leépítési törvénye ma már a társadalom számára bukott koncepciónak tekinthető, amelynek végrehajtása ellen az egész országban tiltakoznak a betegek és az egészségügyi dolgozók. Pénzügyileg megtakarítást nem garantál, az év elején a kormány és az érdekképviselet által megkötött béremelésre nem nyújtott fedezetet, noha a népjóléti miniszter ezt az év első felében többször – minden ellenzéki kritikával szemben – hangoztatta.
A jövő év azonban ebből a szempontból sajnos még bizonytalanabb. Ma senki sem tudja az egészségügyben, hogy mit hoz a holnap, hisz december elsejétől több kórházban, kórházi osztályokon nem volna szabad felvenni új betegeket, és január elsejétől ezeket be kellene zárni.
Mire lesz elég ilyen körülmények között a működő egészségügyre fordítható 13,5 százalékos többlet, amely sem a béreket, sem a dologi kiadásokat nem lesz képes fedezni. Hihetetlen káoszt okozott eddig a kormány ezen a területen, melynek negatív hatásai a betegellátásban jelentkeztek és fognak jelentkezni.
Újságcikkek szólnak a várólistán szereplő betegek haláláról, akik műtőasztalra kerülve – időben – elkerülhették volna végzetes sorsukat, ha lett volna kapacitás a szükséges beavatkozások elvégzésére. Eközben a tárca vezetői a kapacitáscsökkentés szükségességéről szólnak úton-útfélen.
Ha a most benyújtott paraméterekkel ezt a törvényjavaslatot a parlament elfogadja, a helyzet sokkal súlyosabb lesz, mint eddig. Ha megtörténik a végzetes ágyszámcsökkentés, és betegek ezrei szorulnak ki a kórházi osztályokról, teljesen joggal vetődik fel a kérdés, lesz-e elegendő gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy otthonápolási kapacitás az ellátásukhoz.
Hihetetlen felelőtlenséget mutat a tervezet ezen a területen is. Csak 6,5 százalékkal nő a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatása jövőre, miközben több ambuláns beteg szorul majd rá, hisz be sem kerülhet már a kórházba. A deficit ismét súlyosan fog jelentkezni, permanens feszültséget okozva állampolgárnak, orvosnak, gyógyszerésznek és finanszírozónak.
Erre persze egy válasz lesz, amit már most is hangsúlyoz a Pénzügyminisztérium, nőni fognak a lakossági terhek. Igen, de nem 6,5 százalékkal, hanem ennek a többszörösével. Tovább fog nőni azon családok száma, akiknek napi gondot fog okozni a gyermekeknek kiváltott gyógyszer, azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik nem tudják kiváltani felírt receptjeiket, és súlyos betegen, rettegésben várják állapotuk rosszabbra fordulását.
Mindez a szociálisan érzékeny kormány gondos szakmai munkája következtében lesz a jövő évnek is meghatározó társadalmi jelensége, ha a parlament most felelősen ezt nem akadályozza meg. Ki a felelős azért, hogy az idei második, szégyenteljes nyugdíjemelés után is tovább fog romlani a nyugdíjasok helyzete, hisz az emelés tervezett mértéke – még ha jól hangzik is a 19,5 százalék – nem fogja elérni a magasabb infláció mértékét, ami hihetetlenül nehéz, leszakított helyzetbe hozza a nyugdíjasok széles tömegeit. Mindez megfűszerezve a korábban már említett gyógyszeráremeléssel, villany-, gáz-, közüzemi díjak emelésével.
Ez a költségvetési javaslat, amit a kormány összeállított és a parlamentnek benyújtott, nagyon nehéz évet jósol Magyarország öregeinek, ezt azonban nem érdemlik meg.
Figyelemreméltó, hogy folytatódik a már olyan sokszor kritizált vagyonfelélés gyakorlata is, hiszen a törvényjavaslat készítői több mint 9 milliárd forintot szánnak erre a célra. Felelőtlen gyakorlat, hiszen a vissztehermentesen átvett vagyonból csak 350 millió forintot terveznek bevétel gyanánt. Hová fog vezetni ez a gyakorlat, milyen hatással lesz később az alapok likviditási helyzetére.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen vagyonkezelési gyakorlat láttán kell-e még ingyenes vagyonjuttatás az önkormányzatoknak? De az is látszik persze, hogy megpecsételődött az önkormányzatok sorsa, hiszen a jövőre lejáró mandátumuk új önkormányzatok megalakítását tennék szükségessé. Az ezzel kapcsolatos kiadás azonban egyik alap költségvetésében sem szerepel. A kormány tehát döntött, a költségvetési tervezetbe burkolózva elrendezte az önkormányzatok sorsát.
A kereszténydemokraták véleménye szerint ez a törvényjavaslat átgondolatlan, szakmailag nem kellően előkészített, az utóbbi hetek parlamenti vitái miatt már sarokszámaiban sem illeszkedik az előterjesztő megalapozatlan szándékaihoz, ezért tárgyalásra alkalmatlan. Ezért arra kérjük tisztelettel a kormányt, hogy vonja vissza, és egy új, a realitásokhoz és a társadalmi elvárásokhoz jobban illeszkedő változatot nyújtson be a Háznak tárgyalásra.
De nézzünk most a költségvetés-tervezetből néhány elemet, amelyekkel kapcsolatban nekünk, kereszténydemokratáknak komoly aggályaink vannak, és számtalan, természetesen tudom, megválaszolatlanul maradó kérdéseink fogalmazódnak meg.
Vizsgáljuk meg a Nyugdíjalap bevételi oldalának egyes tételeit, összehasonlítva az idei benyújtott pótköltségvetési adatokkal! 1996-hoz képest a munkanélküli-ellátás és a munkanélküli-járadék után 1997-re 150 millió forinttal kevesebb bevételt terveztek. Megkérdezem tisztelettel az előterjesztőt, hogy ezt mi alapozza meg? A kinnlévőségek behajtása és a rendkívüli behajtás összesen 25,2 milliárd forinttal szerepelt az idei pótköltségvetésben. Jövőre 41 százalékkal kevesebbet állított be erre a célra az előterjesztő, miközben szlogenek folynak arról a kormány politikusai részéről, hogy szigorítani fogjuk a behajtást.
(10.10)
Akkor meg kell kérdeznem, hogy miért csökken 41 százalékkal? Kamat- és hozambevétel idén 3 milliárd forint. Jövőre csak 3,2 milliárd forint, az emelkedés 8 százalék. Ezért annál jobb pénzügyi pozíciókat vár hivatalosan is el a Pénzügyminisztérium. Vagy csak ilyen színvonalú vagyonkezelésre képes az önkormányzat? Akkor ezt ki kell mondani. Ha változnak a szabályok, mi lesz a most nem szereplő, de eddig létezett keresztfinanszírozás sorsa?
A működésre fordított kiadások jövőre 22 százalékkal nőnek. Dinamikájuk évek óta feltartóztathatatlan, és a költségvetésben ma már 1,9 százalékot tesznek ki például a tavalyi 1,67-tel szemben. És itt csak a Nyugdíjalapról van szó. Amióta abszolút számokban tervezik a működési kiadásokat, azóta szinte ellenőrizhetetlenül növekednek, és meghaladják a szolgáltatásokra fordított összegek dinamikáját. Ezen belül is irreálisan magas a Nyugdíjbiztosítási Alap központi irányításának költségnövekedése, amely 35 százalékot tesz ki. Hát ez egyszerűen elképesztő! Ha hinni lehet a benyújtott törvénytervezetnek, magánál az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál a bérek, személyi juttatások 60 százalékkal fognak nőni. Azt gondolom, erre senki nem tud nekünk magyarázatot adni.
Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek általános tételeire is igazak a nyugdíjnál elmondottak, azzal a különbséggel, hogy itt az egészségügyi hozzájárulás mértékének módosítása teljesen bizonytalan helyzetet fog teremteni. Figyelemreméltó, hogy a munkáltatói táppénz-hozzájárulás ismét 12 milliárddal számol úgy, mint az idei év elején. Csakhogy a pótköltségvetésben már a felére tett javaslatot a Pénzügyminisztérium. Érthetetlen, hogy miért tervez ismét irreálisan magas összeget. Kinek jó az, hogy az előterjesztő becsapja a törvényhozást? Miért nem nő a terhességmegszakítás egyéni térítési díja? Úgy mint idén, változatlanul 700 millió forint, miközben sajnos a megszakítások száma nem csökken, hanem növekszik. Az pedig azt jelenti, hogy a hiányzó forrásokat a teljesítményfinanszírozás szabályai szerint törvényellenesen a járulékbevételekből fedezi az OEP, és ez számunkra elfogadhatatlan. De ugyanez vonatkozik a terhességmegszakítással kapcsolatos költségvetési térítéssel kapcsolatban is. A késedelmi pótlékból, rendbírságból befolyó összeget alacsonyabbra tervezik. Megint meg kell kérdeznem, miért? Hisz semmi nem utal arra, hogy csökkenne az ezt indokló ügyek száma.
Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy az egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos központi költségvetési hozzájárulás, terhesgondozás például, évek óta változatlanul 2,5 milliárd forint. Itt is folyik a vagyonfelélés. Az idei 2,1 milliárd forint helyett jövőre már csak 6,3 milliárd körüli forintbevételt ír elő a törvényjavaslat vagyonhasznosításból. Ez szintén elfogadhatatlan.
A kiadások természetesen részletesen majd a későbbiekben megtárgyalásra kerülnek. Most csak annyit mondanék, hogy összességében 2,3 százalékkal nőnek a pótköltségvetésben előirányzotthoz képest. Itt lepleződik le igazán a kormány képmutató magatartása. Arról beszélt, hogy azért hajt végre struktúraátalakítást, hogy pénzt ki nem vonva az ágazatból végre tudja hajtani a megígért béremeléseket és a hatékonyabb működés folytán a szinten tartást. Ehelyett pénzt von ki az egészségügyből, nyomort és zsúfoltságot előidézve. A következmények tragikusak lesznek. Elszomorítóak és nemzetnyomorítóak.
A beígért béremelések pedig az egészségügyben sajnos továbbra is csak ígéretek fognak maradni. De érdemes néhány kasszát egyenként is górcső alá venni. A háziorvosi ellátásban a kormány 1800-zal több háziorvost ígért, ami természetesen már akkor is csak egy megalapozatlan blöff volt. Hol van ennek a töredékének a fedezete a költségvetés-tervezetben. A 16,7 százalékos növekedés a szinten tartáshoz is kevés a jelenlegi létszám mellett is. Hol van a beígért növekedéshez szükséges forrás? Az iskola-egészségügyi ellátás össze fog omlani. Növekedése nevetséges: 1,5 százalék. Mi lesz a megígért és sokszor hangoztatott prevencióval? A nemzet jövőjét veszélyezteti az, aki e területről forrásokat von el úgy, ahogy most ezt az előterjesztő teszi.
Ugyancsak kevés az ügyeletekre szánt 7,7 százalékos növekedés. Már ma is az önkormányzatok kényszerülnek arra, hogy kipótolják az erre fizetett összegeket, hogy fenn tudják tartani a folyamatos betegellátást, orvosaink pedig bírósági úton kényszerülnek munkájuk ellenértékéért harcolni. Szembeszökő a fogászati ellátás 36,4 százalékos növekedése, ami akár megnyugvással is tölthetne el bennünket, ha nem tudnánk, hogy ez az OEP tartalékpénze. A szabad átcsoportosítás miatt ezt az összeget nem a lakosság fogászati ellátására fordítják, hanem dugipénzként kezelik, és év végére kiürítik más, esetleg át nem tekinthető, ellenőrizhetetlen célokra. Közben pedig fogatlanná válik a nemzet nagy része.
Csendben tönkreteszi a kormány a mozgó szakorvosi szolgálatokat is, hisz támogatásuk még az ideit sem fogja elérni. Minden hatástanulmány nélkül, nem beszélve az egészségügyi állapotban bekövetkező változásokról, az utazási költségtérítések növekedéséről, hisz azok, akik erre a szakorvosi konzíliumokra rosszul megközelíthető településeken rászorulnak, most tömegközlekedési eszközt igénybe véve fogják csupán csak elérni. Állandósul hazánkban a vérellátási zavar, életmentő műtétek maradnak ma már el emiatt. Ugyanakkor csak 8 százalékkal fognak nőni az erre fordított kiadások. Miért?
A mentés, betegszállítás 21,5 százalékkal nő, aminek tulajdonképpen örülhetnénk is, ha nem tudnánk, hogy ellenőrizhetetlenül nőnek ebből az összegből az alternatív betegszállítás mentésköltségei, ellehetetlenítve az Országos Mentőszolgálat működését. Vagy a különlegesen nagy értékű műszerekkel végzett vizsgálatok, mint például a komputertomográfiai kiadások 43,1 százalékkal, a művesekezelés költségei 38,9 százalékkal fognak nőni. Tulajdonképpen örülhetnénk neki. Mi ebben a problémánk?
Hát ez a baj, hogy ez az a kör, ahol erősen dominálnak a vállalkozások, kiknek magasabb költségeit, valamint a befektetett eszközök amortizációját, profitját fedezni kell. Mindezt törvényellenesen és persze a negatívan értelmezett szektorsemlegesség keretében a koalíciót támogató érdekcsoportok igényeinek megfelelően. Közben az ellátás többi része ebbe belenyomorodik, mert a szűkös források allokációja nem a szakmai igényeknek megfelelően, hanem sajnos ilyen érdekek mentén történik.
De nevetséges, ami a házi szakápolás területén uralkodik. Az idei 600 millió forint semmire sem volt elég, ezért szétosztása csak az év vége felé kezdődött meg. Jövőre 8 százalékkal fog nőni, ami az idei szinten tartást sem teszi lehetővé. Mi lesz a következménye? Nem lesz országos szolgáltatás, hisz csak a lakosság töredéke számára marad elérhető. Hol marad a struktúraváltás keretében utcára került betegek otthoni ellátása? Az aktív fekvőbetegek ellátásának finanszírozására csak 10,7 százalék növekedés áll rendelkezésre. A következmények? A pénzt kivonják a fekvőbeteg-ellátásból, konzerválják ott a pénzügyi nyomort ugyanannyi beteg ellátása mellett. Hát körülbelül így néz ki a struktúraváltás Horn-kormány módra.
A kórházi elbocsátások esetén szükséges végkielégítésre 3,5 milliárd forintot szánnak, ami először mutatja meg igazán, hogy körülbelül 10 ezer dolgozó, orvos, nővér és egyéb alkalmazott elbocsátását tervezi a kormány. A működési költségvetés-növekedés 17 százalék, jelentősen meghaladja a működő egészségügy költségvetési növekedését. A törvénytervezet például szabályozza, hogy a két alap együttesen, de eltérő mértékben összesen 75 milliárd forint összegig kamatmentes hitelt vehet fel a kincstári egységes számláról. Efölött a mindenkori jegybanki alapkamat szerinti összeget köteles megfizetni. Hogy ez sok vagy kevés, arról az előterjesztő hallgat, csupán annyit jegyez meg, hogy az összeg a magasabb kiadási főösszeg ellenére szinten marad. De például a tervezet a gyógyító-megelőző ellátások esetén az alap kezelőjének olyan jogosítványokat ad, hogy igény esetén átcsoportosíthat szabadon, amit a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben majd részletesen indokolnia kell.
Mi azt már korábban is kifogásoltuk, mert kontrollálatlan jogokat ad az alap kezelőinek, hogy kényük-kedvük szerint átcsoportosítsanak. Mi van, ha az indoklást év végén nem fogja a parlament vagy jövő tavasszal elfogadni?
(10.20)
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelöke foglalja el.)
Semmilyen következménye nem lesz, a dolog megtörtént. Ezért ismételten kijelentjük, hogy számunkra ez elfogadhatatlan.
De komoly aggodalomra ad okot, hogy a tervezet teljesen lazán bevezeti a csoportpraxis-finanszírozást anélkül, hogy azt meghatározná. Nem lehet tudni, hogy több háziorvos állhat össze és nyújthat szakellátást, vagy más szakorvosokkal összefogva szolgáltathatja ugyanezt. Úgy tűnik, közeleg ezen a területen is a káosz. Vagy például a tervezett módosítás szétveri a homogén betegségcsoportokon alapuló finanszírozást. Lehetővé teszi, hogy az OEP az országos forintalapértékkel számított intézményi bevételt szakmai indokok alapján módosítsa. Innentől kezdve nincs teljesítményfinanszírozás, csak kijárás, kapcsolatrendszer és tocsikolás. Ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan.
De például a tervezet bevezeti a várólista fogalmát anélkül, hogy azt definiálná. Nagyon súlyos lépésnek tartjuk a tervezetnek azt a részét, amely komoly lépéseket tesz az egészségügy korlátok nélküli piacosítása felé, amikor megfogalmazza, hogy a továbbiakban is lehet külön térítést kérni a biztosító által nem finanszírozott szolgáltatásokért, vagyis most már mindent szabad, amit jogszabály nem tilt, de a gond az, hogy ez mostantól kezdve a szabad árkategóriába fog tartozni, és az ÁNTSZ semmilyen kontrollt nem fog tudni gyakorolni.
Összefoglalásképpen mi, kereszténydemokraták, megállapítjuk, hogy ismételten egy hatásaiban át nem gondolt, szakmailag gyengén összeállított, a társadalombiztosítást ellehetetlenítő törvényjavaslatot nyújtott be a kormányt. Elfogadása esetén nehezebb lesz a nyugdíjasok élete Magyarországon, tovább fog súlyosbodni az egészségügy válsága, az ágazatban uralkodó káosz pedig minden területet át fog járni. Ebben a kereszténydemokraták nem lesznek partnerek. E javaslatra nemmel fogunk szavazni, és ismételten kérem a kormányt, hogy ezt a törvényjavaslatot átdolgozásra vonja vissza. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban)
