DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sarkadiné dr. Lukovics Éva, a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónoka, a tb pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló előterjesztést és az azzal kapcsolatos ÁSZ-véleményt azzal az értékeléssel kezdte, amely egy általánosabb rátekintésből indult ki. Nevezetesen, hogy milyen egy jó költségvetés.
Hadd legyen szabad rögtön hozzátennem, hogy semmiképpen sem olyan, mint ez az előterjesztés; hiszen ez áttekinthetetlen, pazarló gazdálkodásra épülő előterjesztés; rossz nyilvántartáson alapuló elterjesztés; óriási hiánnyal küszködő előterjesztés; teljesíthetetlen sarcokat tartalmazó előterjesztés. A kötelességek ösztönzését olyan prémiumrendszerrel kívánja megoldani, amely csak az állami pénzeszközök pazarlására lehet alkalmas, de semmilyen valóságos eredményre nem.
Növekvő kinnlevőségekre támaszkodik ez a költségvetés, ráadásul több szempontból törvénysértőnek is tekinthető, hiszen hadd hivatkozzam arra, hogy az 1992. évi XXXVIII. évi törvény, tehát az államháztartásról szóló törvény 115. §-a szerint három év adatait kell közölni a tb-költségvetésben: a várható és az azt megelőző két év adatait, az összehasonlíthatóság érdekében, ehelyett csak az 1997. évi, tehát csak a tervadatok állnak rendelkezésre. Így rendkívül munkaigényes az áttekintés, úgy tűnik számomra, hogy sokak számára áttekinthetetlen is, mert a különböző helyen található adatok rendkívül nehezen összesíthetők.
Úgy gondolom, hogy nem állja meg a helyét az az általános megállapítás sem, amelyet ugyancsak a Szabad Demokraták Szövetsége, mint kisebbik kormányzópárt összegezett, hogy nagyobb elvonás már lehetetlen, és ezt az ellenzéki képviselőknek is be kell látniuk. Természetesen – én úgy gondolom – a Független Kisgazdapárt semmiképpen sem a nagyobb elvonásokra épít, sőt, az eddigi elvonásokat is már olyan magasaknak tartja, amelyek sarc jellegűek, éppen elégszer fejtettem ki ezt a fogalmat, a Független Kisgazdapárt használja rendszeresen a tb-költségvetéssel kapcsolatban. Itt tulajdonképpen egy sarcról van szó.
(9.20)
Itt, én úgy gondolom, a pazarló gazdálkodást és sok minden egyebet kellene megszüntetni, ezért engedjék meg, hogy rendhagyó módon mindjárt azzal kezdjem, hogy a Független Kisgazdapárt mit javasol a tb rendbetételére.
Én azt hiszem, a dolog lényege az, hogy mindenekelőtt le kell szorítani az inflációt. Amíg ez nem történik meg, a tb nem hozható rendbe. A gazdasági növekedést mindenki számára felismerhető módon végre el kellene indítani. Egy gazdasági növekedés nélkül a társadalombiztosítás ugyancsak nem tehető rendbe; vissza kell szorítani a feketegazdaságot, de – amint az ismeretes – ennek az eszközei elsősorban gazdaságiak kell hogy legyenek, enélkül a tb ugyancsak nem hozható rendbe. És végül: át kell világítani. Ezt minden évben elmondjuk, sajnos, eredménytelenül. Tehát át kell világítani a társadalombiztosítást, éppen azért, hogy a pazarló pénzelköltési mechanizmusok megszüntethetőek legyenek.
Amíg mindez nem történik meg, addig a hiány újratermelődik, és hiába vet ki a Szabad Demokraták Szövetsége az MSZP-vel közösen újabb és újabb sarcokat a társadalomra, ez semmilyen megoldást nem hoz. Hogy ez mennyire igaz, engedjék meg, hogy mindjárt egy-két összehasonlító adattal rávilágítsak! 1995-ben a kormány nullforintos hiányt tervezett, és lett – az állandóan emelkedő sarcok dacára – a hiány 43 milliárd forint. 1996-ban tovább nőttek a társadalommal szembeni sarcok, és a tervezett 17,8 milliárd forinttal szemben a valóságos hiány 60-70 milliárd forint. Erre a Független Kisgazdapárt még időben, tehát a 17,8 milliárd forint előterjesztésekor felhívta a figyelmet; annál inkább megdöbbentő, hogy ezt nem vették figyelembe. Úgy gondolom, hogy 1997-ben pedig a tervezett nullforint hiány helyett 50 milliárd forinttal lehet számolni. Tehát ezek egyértelműen igazolják, hogy hiába vetnek ki újabb és újabb sarcokat a társadalomra, a hiány állandóan nő.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a jelenlegi előterjesztésre a ködösítés a jellemző. Ha ezt kifogásolnák a kormányzati oldalon, akkor pedig csak arra tudok gondolni, hogy a kormányzati előterjesztések szokott dilettantizmusa köszönt vissza ránk, hiszen kétségtelen, hogy most sem az egészségbiztosító, sem a nyugdíjbiztosító előterjesztéseit a kormány nem tudta elfogadni, mert ezek még az ő előterjesztésénél is rosszabbak voltak.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egyenesen megdöbbentőnek minősíthető, hogy 1997-re sincsenek összesítő adatok, tehát nemhogy hiányzik a megelőző két év adata, hanem egyáltalán, '97-re vonatkozólag sem követhetőek világosan a benyújtott adatok.
Úgy gondoljuk, hogy szerencsétlen és értelmetlen újítások sorozatával méginkább megnehezítették az áttekinthetőséget. Így a törvényjavaslat formáját megváltoztatták, ugyanígy a címsorrendjét is, ráadásul ezeket a törvényjavaslat különböző helyein össze is keverték, így valóságos kutató munkát kell folytatni azért, hogy valós számsorokhoz juthassunk. A számszaki hibák sorozata is szembeötlő ebben az előterjesztésben. Hiszen nem kell messzire menni, rögtön az 1. §-ban hol 4 milliárd forint kamatról és hozadékról beszél, hol 3,5 milliárd forintról – jó lett volna, ha eldönti az előterjesztő, hogy melyik szimpatikusabb számára a hasraütésszerűen előterjesztett számok közül. De a 2. § sem nyugtatja meg azt, aki az elsőn bosszankodva túljut, mert ott pedig a nyugdíjalap bevételei között nem jelenik meg a visszaérkező nyugdíjak 1997-ben ki nem fizetett összege, amelyet az ÁSZ a tőle megszokott precizitással 1,1 milliárd forintra jelez. Tehát a kormánynak elég lett volna csak az ÁSZ-jelentésre támaszkodnia, már ilyen szarvashibákat nem követett volna el.
Az 5. és 10. §-ban az alapok tartalékait eltérő formában és tartalommal mutatták ki, így a nyugdíjalap és az Egészségbiztosítási Alap tartalékai összehasonlíthatatlanok, és ezért a Független Kisgazdapárt szerint értelmezhetetlenek is. Ráadásul nem vezették át az 1996. évi pótköltségvetésnek a vagyonértékesítésre vonatkozó döntéseit, pedig 1996-ban az Egészségbiztosítási Alapnak 2,1 milliárd forintot, a Nyugdíjbiztosítási Alapnak pedig 2,9 milliárd forintot, illetőleg ilyen értékű vagyont kellene értékesítenie a hiány mérséklése szempontjából.
A 17. § ellentmondásban van a 29. § rendelkezéseivel, mert míg a 17. § mint túlléphető behajtás összértékének forint-előirányzatáról rendelkezik, a 29. § azt mondja, hogy a kétszázalékos szabály a nyugdíjbiztosítónál 50 millió forintig, az egészségbiztosítónál pedig 500 millió forint ösztönzési összegig alkalmazható.
Az előirányzatok értékelését illetően rá kell arra mutatnom a Független Kisgazdapárt nevében, hogy megint teljes egyensúly látszatát igyekszik kelteni a tb-költségvetés: a kiadás és a bevétel egyaránt 1,145 milliárd forintban nyert meghatározást. Amint már a beszédem kezdetén rámutattam – de úgy gondolom, nem árt ismételten rámutatni csupán emlékeztetőül –, 1995-ben nullszázalékos hiányt tervezett a kormány, és lett 43 milliárd forint; '96-ban az említett 17,8 milliárd forint helyett, attól függ, hogy a pótköltségvetéssel vagy anélkül számolom-e: pótköltségvetéssel "csak" – idézőjelben mondom – 50 milliárd, anélkül 60-70 milliárd forint; és úgy gondolom, 1997-ben megint jelentős hiány várható a kormányzati előterjesztéssel szemben. Ennek összegét a Független Kisgazdapárt előre 40, usque 50 milliárd forintra prognosztizálja. Rendkívül sajnálom, de az eddigi előrejelzéseink is mindig beváltak. Ez is pontosan követhető lesz, hogy úgy lesz, ahogy azt a Független Kisgazdapárt állítja.
Az eltérés oka egyértelműen az ismétlődően irreális tervezés, hiszen ha veszem a bevételeket, akkor a járulékbevételek állandóan teljesíthetetlenek. Például '96-ban a tervezett 853 milliárd forinttal szemben 840 milliárd forint fog befolyni, '97-ben a járulékbevételeket 232 milliárd forinttal, tehát 27 százalékkal akarják növelni.
(9.30)
Ebből 89 milliárd forintot tesz ki az egészségügyi hozzájárulás bevezetése, a járulékalap-növelés – például a honoráriumok esetében – és az egyéni járulékok fizetési hatásának az emelése: eddig napi 2500 forint jövedelemig kellett járulékot fizetni, ezután napi 3300 forintig. Ez a körülbelül 90 milliárd forint további sarc tervezete, ugye itt utalok Sarkadiné Lukovics Évának a beszédére, aki azt mondta, hogy tovább a sarcok nem tervezhetők, akkor nagyon kár, hogy miért tervezték be ezt a 90 milliárdot. A Kisgazdapárt ezt elfogadhatatlannak tartja, de ez is csak részben lesz behajtható, ezt viszont 100 százalékos biztonsággal előre állítom. Ezzel a feketegazdaságot gerjesztik, ez is világosan prognosztizálható, illetőleg a kintlévőségeket növelik, a tényleges bevételek tehát kisebbek lesznek, ez is világosan látható.
A munkáltató táppénz-hozzájárulás tervezete ugyancsak teljesíthetetlen a Független Kisgazdapárt prognosztíciója szerint, de ez már évek óta így van, hiszen '97-ben az ÁSZ szerint az e címen az előirányzott 12 milliárd forint helyett legfeljebb 3 milliárd forint bevétel várható, a kintlévőségekből 27 milliárd forintot akarnak behajtani. Ezt külön ösztönzik a teljesíthetőség érdekében. Ugyanakkor tovább nő a kintlévőség. Hogy ez milyen elképesztő arányú, hadd ismertessem ismét azt a táblázatot, amelyet már képviselőtársaim elé tártam. '88 év végén a tb kintlévősége 10 milliárd forint volt, ez '89-ben 11 milliárdra emelkedett, 1990-ben 21 milliárdra, '91-ben 53 milliárd forintra nőtt, '92-ben 92 milliárd forintra, '93-ban már 149 milliárd forintra növekedett, a '93-ról '94-re terjedő évben 190 milliárd forintos csúcsot ért el, '95-ben ezt a csúcsot is tovább döntötték 230 milliárddal, ebben az évben pedig, messze minden csúcsot meghaladva, csupán a VI. 30-áig terjedő időre 250 milliárd forint a kintlévőség. És miközben a kintlévőség ilyen elképesztő módon nő, ugyanakkor 100 milliókat fizetnek ki a behajtás ösztönzésére, így például 1996-ban 600 millió forintot. Engedjék meg, hogy mi ezt a 600 millió forint kiadását is a tocsikolás körébe soroljuk. Úgy gondolom, hogy a Kisgazdapárt megállapítása tehát, hogy a kintlévőségek a behajtásra eszközölt ráfordítások dacára úgy nőnek, mint tavaszi áradáskor a kis hegyi patakocska vize, ebben semmi túlzás nincs.
Hadd legyen szabad továbbá rámutatnom, hogy '97-ben a két alapnak 9,4 milliárd forint vagyont kell kényszer értékesítenie, hogy ezzel mérsékeljék a lehetséges hiányokat. Ezzel teljessé válik a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a vagyonvesztés, ami az állami vagyonjuttatás egészét jellemzi, hiszen ezek kényszerértékesítések, ezeknek a következménye egyértelmű vagyonvesztés.
A nyugdíjakat illetően a kiadások körében az előirányzat 19,5 százalék emelés, miközben az 1996. évi nettó átlagkereset-növekedési és inflációs tényadatokat még nem is ismerjük. Ebből fakad, hogy a mérték nem minősíthető, de sajnálatos módon a szándék igen, hiszen az inflációs ráta emelkedése a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a tervezettnél lényegesen magasabb lesz, mi 23-25 százalékra prognosztizáljuk, ez tehát a nyugdíjasokon való takarékoskodás egy újabb eszközeként fogható fel, amit a Kisgazdapárt azért utasít el, mert a legrászorultabbakat, azokat, akik már nem tudnak a helyzetükön segíteni, azokat nyomorítja tovább ez a rendszer. Ráadásul évente egyszer akarnak nyugdíjat emelni, de elfelejtették – a szokott dilettantizmusukkal – ehhez a jogszabályokat módosítani, ugyanis az 1975. évi II. törvény 38/A §-át módosítani kellett, pedig ezt a törvényt az elmúlt hetekben folyamatosan módosítgatták, de a legalapvetőbb módosítást se végezték el, ami a törvényességet biztosította volna. Kíváncsian várom, hogy vajon ezt a dilettantizmust felül lehet-e még múlni. Szerintem a dilettantizmusában a Horn-Kuncze-Pető-Bauer csapat verhetetlen.
A gyógyító-megelőző ellátást illetően... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) – igyekszem, mindjárt, elnök úr, befejezni – 258,5 milliárd forint az előirányzat azonos bázisra számolva, az előző évi adattal ez mindössze 8,2 százalékos növekedést jelent. Ebből a tervezett 17 százalékos bérnövekedés és 22 százalékos dologikiadás-növekedés igazán nem teljesíthető. Úgy gondolom, egyszerűen érthetetlen, hogy a kormány miért számol ilyen adatokkal. Az ÁSZ szerint is ebből legalább 18 milliárd forint hiány lesz, a Független Kisgazdapárt szerint pedig ennél is több. A gyógyszertámogatást illetően – és ezzel befejezem a gondolatsoraimat – '97-ben az előirányzat 81,2 milliárd forint, ez 6,8 százalékos növekedés a '96-os pótköltségvetéshez képest, a '96-os teljesítéstől viszont elmarad. Az ÁSZ a lakossági terheket növelné, a Független Kisgazdapárt pedig hatékonyabb árszabályozást és a gyógyszergyárak extraprofitjának megnyirbálását tartaná szükségesnek.
A Független Kisgazdapárt szerint a gyógyszergyárak elképesztő nagyságú nyereségét az egészségbiztosító dilettantizmusa és a lakosság megsarcolása biztosítja. A Független Kisgazdapárt azt javasolja megoldásként, hogy tessék a hatékony árszabályozást bevezetni és az egészségbiztosító részéről ezt egyenesen megkövetelni. Javasoljuk továbbá a szüntelen forintleértékelések megszüntetését, enélkül ugyancsak nem kezelhető a gyógyszerár kérdése. És végül: tessék végre a magyar gyógyszertermékeket előnyben részesíteni, számukra a lehetőséget biztosítani, hogy az óriási extraprofitot termelő külföldi cégekkel legalább versenyhelyzetbe kerüljenek és ne extraprofitért, hanem olcsóbban elérhető gyógyszerekért.
A Független Kisgazdapárt az ezt meghaladó gondolatait majd a következő körben fogja kifejteni, (Zúgolódás az ülésteremben.) de ne haragudjanak, hogy önök sorozatosan olyan tömeges adatmanipulációkkal, valótlan tényekkel és a dilettantizmus sorával állnak elő, hogy képtelenség (Nevetés.) azt húsz percben összefoglalni.
(9.40)
Ha kevesebb lesz a dilettantizmusuk, kevesebb lesz az én mondandóm is! Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
