SÁNDOR ISTVÁN
SÁNDOR ISTVÁN
SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék elkészítette és benyújtotta véleményét a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről. A törvényjavaslat októberi benyújtása után van esély arra, hogy a társadalombiztosítási alapok kezelői az 1997. évet jóváhagyott költségvetéssel kezdhessék meg. Ezt a magam részéről igen fontosnak tartom megemlíteni, még akkor is, ha erről a költségvetésről is el kell mondani, hogy készítésének körülményei meglehetősen különlegesek voltak.
A beterjesztett költségvetési javaslat tartalmilag nem egyezik meg a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzat által még júliusban elfogadott költségvetéssel. Az eltérés részben abból adódik, hogy több hónapos időkülönbséggel került napirendre, részben pedig abból, hogy egyes kérdésekben hosszas egyeztetések után sem közeledett az önkormányzatok és a kormány álláspontja. Végül is a kormány saját költségvetési változatát terjesztette az Országgyűlés elé, a törvényjavaslat indokolásában megemlítve a főbb eltéréseket.
A társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait meghatározó jogszabályi háttér is jelentős mértékben változik. Ez az eredeti elképzelésekhez viszonyítottan is oly mértékben módosul, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait az 1997. évi költségvetés javaslat részleteiben és összességében is érdemben érinti és változtatja.
Ugyanilyen hatással van a jövő évi költségvetésre az a tény, hogy a társadalombiztosítás 1996. évi pótköltségvetése is most áll jóváhagyás előtt. Ez a jövő év induló pozíciója szempontjából meghatározó. Reálisan be kell látni azt is, hogy a tervezési munkák megkezdése óta eltelt idő alatt a folyamatok kedvező irányú változása figyelhető meg.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék arra törekedett, hogy az eredeti költségvetési javaslat megalapozottságáról az előbb említett befolyásoló tényezőket is figyelembe véve mondjon véleményt. Természetesen ezt csak korlátozott körülmények között tehettük meg, az elvégzett munka részletessége, mélysége nem lehetett olyan, mint amit szerettünk volna.
A költségvetés hiányosságának tartom, hogy az 1997. évre vonatkozó előirányzatok mellett még kiegészítő információként sem került bemutatásra a megelőző két év összehasonlítható adatsora, amely az Országgyűlés számára is biztosította volna a jobb áttekinthetőséget, segítette volna a tárgyilagos véleményalkotást, a végső döntések meghozatalát. Ezek meglétét egyébként az államháztartási törvény kötelezően írja elő.
Újszerű eleme a javaslatnak a két biztosítási alap költségvetési mérlegének és a működési költségvetések összeállításánál alkalmazott címrend. Ebben az egységet hiányoltuk csupán, ami természetesen a következőben könnyen helyreállítható. Az Állami Számvevőszék véleménye részletesen kitér azokra a tartalmi hiányosságokra, ellentmondásokra is, amelyek miatt a költségvetési javaslat feltétlenül módosítást igényel.
Engedjék meg, hogy röviden szóljak a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi számszerű előirányzatairól is. A Nyugdíjbiztosítási Alap főösszege a tervezett 624 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alap esetében pedig 520 milliárd forint. Ezenkívül a társadalombiztosítás által fizetett ellátásokra 238 milliárd forintot kívánnak fordítani. Az a várakozás, hogy 1997-ben mindkét alapnál megvalósul a pénzügyi egyensúly, az Állami Számvevőszék szerint ma már semmiképpen sem tekinthető megalapozottnak. Bevételi oldalon meghatározó a járulékok és az 1997-től bevezetésre kerülő egészségügyi hozzájárulás tervezhető összege. Úgy látjuk, e téren a bizonytalanság sokkal nagyobb annál, mint amit a tervezés során az előterjesztők ebből figyelembe vettek. Bizonyos hatások modellszerűen ma is kiszámíthatók, a számítások megbízhatóságát természetesen majd a gyakorlat fogja igazolni. A tervezett bevételek esetleges elmaradása különösen az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi biztonságát veszélyezteti.
A társadalombiztosítás ellátási kiadásait tekintve a nyugdíjkiadások közel 610 milliárd forintos előirányzata előreláthatóan fedezetet biztosít az 1997-re kilátásba helyezett 19,5 százalékos nyugdíjemelésre. A természetbeni egészségügyi szolgáltatások közül évek óta az egyik legkritikusabb tétel a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás támogatása. Erre a javaslat szerint jövőre 258,5 milliárd forintot kívánnak felhasználni, ami vizsgálati tapasztalataink szerint nem biztosít lehetőséget a bér jellegű kiadások 17 százalékos és a dologi kiadások 22 százalékos megemelésére, vagyis a szinten tartásra sem. Ebben az esetben pedig fel kell készülni arra, hogy az egészségügyi intézmények pénzügyi gondjai 1997-ben ismét jelentkeznek.
A lakossági gyógyszerkiadások jövő évi támogatására előirányzott 81 milliárd forint – különösen a pótköltségvetésben jelentősen megemelt 1996. évi előirányzatok ismeretében – kevésnek tűnik. A bevételek és kiadások tervezésének bizonytalansági elemei miatt úgy látjuk, hogy a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap nullszaldós költségvetése 1997-ben nem teljesül, reálisan a hiány bekövetkezésére lehet számítani.
A törvénytervezet véglegesítése, a szükséges korrekciók átvezetése kapcsán ennek figyelembevételét szeretném javasolni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
