SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Elismeréssel kell szólnunk arról, hogy a kormány időben terjesztette be a társadalombiztosítás '97. évi költségvetését, de azt hiszem, hogy ezzel az elismeréssel minden felsorolható jót el is tudtam mondani a '97. évi költségvetés tervezetéről.
Miért mondom ezt? Hogyha megnézzük a benyújtás módját, akkor rögtön látjuk azt, hogy a párbeszéd kormánya, miután felkérte a tb-önkormányzatokat, hogy készítsék el a saját maguk változatát, előterjesztésüket, hogy tegyenek eleget a törvényben előírt feltételnek, kötelességüknek, azaz készítsék el a költségvetést, ezek után a kormány úgy találta, hogy ez a variáció, amit az önkormányzatok készítettek, oly mértékben eltér az államháztartás által meghatározott szempontoktól, követelményszinttől, hogy kénytelen volt a kormány saját maga elkészíteni a tb '97. évi költségvetés tervezetét. Hogyha jól értem, akkor ez demonstrálja a kormány elkötelezettségét az érdekegyeztetés iránt.
Én egy múlt alkalommal már megállapítottam azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok szakmai működésének egyik mutatója, hogy még soha nem sikerült az államháztartási törvény előírásának megfelelő költségvetést készíteni. De az ÁSZ jelentése szerint ez a Pénzügyminisztériumnak sem sikerült. Első nekifutásra ennyit a szakértelemről, és később kiderül, hogy ennél egyszerűbb műveletekkel sem sikerült megbirkóznia – véleményünk szerint – a Pénzügyminisztériumnak.
A Pénzügyminisztériumot egyetlen cél vezérli: ez pedig, hogy papíron megfeleljen az egyensúlyi követelményeknek. Előre látszik, persze, a kevéssé figyelők számára is, hogy mindez képtelenség, de úgy tűnik, hogy a kormány továbbra is hisz a szómágiában, azaz elhiszi azt, hogyha nullszaldós költségvetés írunk le a papírra, akkor nullszaldós költségvetés is fog teljesülni. Előre megjósolhatjuk, hogy ez most sem fog sikerülni. Az ugyanis, hogy egyes bevételeket irreálisan magasra terveztek – mint például a munkáltatói táppénz befizetését, ha megnézzük a költségvetés tervezetét –, akkor kiderül, hogy jövőre e címen 12 milliárd forintot irányoznak elő úgy, hogy idén jó, hogyha 3-4 milliárd be fog folyni ezen a címen. Illetve hogyha megnézzük, hogy egyes kiadásokat – mint például a vények nyomtatási költségeit – nem létezőnek tekint ez a bizonyos tervezet, sajnos azt kell mondanom, hogy ezek nem fogják befolyásolni a tényleges folyamatokat. Tehát az, hogy önök felül-, illetve alulterveznek bevételeket, illetve kiadásokat, ez nem fogja befolyásolni a gyakorlatot, a tényleges folyamatot. Hacsak önök, a kormány nem úgy gondolja a gyógyszerrendelés szigorítását, hogy fizikailag korlátozza az orvosok receptfelírását, vagy egyszerűen csak úgy gondolja, hogy ezentúl fizessék meg a szegény költségvetés helyett az amúgy is jó anyagi helyzetben lévő orvosok vagy az egészségügyi intézmények a vények nyomtatásának a költségét. Vagy itt feltehetem azt kérdést: ugye, nem gondolják azt, hogy majd a beteg, akinek felírják a receptet, az fogja kifizetni alkalomadtán a vénynyomtatásnak a költségeit?
Tehát mindezek a trükkök önmagukban még papíron sem biztosítják a nullszaldós költségvetést, ezért a kormány az alapok vagyonának felélését írja elő 3, illetve 6 milliárd forint értékben. Különös pikantériával azt a szokatlan módot választotta a kormány, hogy az elbocsátandó dolgozók végkielégítését címkézetten a vagyonfelélésből írja elő, ezzel próbálja fedezni. Ezzel egyébként durván felrúgja azt a költségvetési alapelvet, mely szerint a bevételek osztatlanul állnak szemben a kiadásokkal. A vagyonfelélés előírása alapjaiban kérdőjelezi meg a jelenleg is folyó ingyenes vagyonátadás értelmét.
További jellemzője, jellemző példája a Pénzügyminisztérium szűk kezekkel mérsz, hisz nagy úr vagy (Sic!) attitűdjének, hogy jövőre meg kívánják szüntetni a nem biztosítottak utáni költségvetési térítést. Annál is meglepőbb ez az álláspont, mert ezzel párhuzamosan a települési önkormányzatok számára még újabb fizetési kötelezettséget ír elő egyes ellátások után. Történik ez úgy, hogy az állami költségvetésben például nem látjuk, hogy ezeknek a kötelezettségeknek megteremtették a forrását a települési önkormányzatok számára.
A kormány az egészségügyi intézmények számára 17 százalékos bérnövekedési és 22 százalékos dologi kiadás növekedést irányoz elő szóban. Ehhez ugyan olyan trükkhöz kell folyamodnia, hogy a viszonyítási alapnak a '96. évi eredeti előirányzatot tekinti, a növekménybe pedig még a végkielégítés összegét is beleszámolja. Ha azonban a pótköltségvetésben elfogadott számokhoz viszonyítunk – ezt, ugye, azért már lehet látni, hogy mi lesz a pótköltségvetésben –, akkor közel 20 milliárd forint hiányzik az ígéret teljesítéséhez, mert a kormány által javasolt összeg – ezt az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetétől tudhatjuk, akik komoly számításokat végeztek a költségvetés kapcsán –, tehát őszerintük csak 8 százalékos béremelésre elegendő ez a bizonyos összeg; arra is csak akkor, hogyha ebbe a tételbe nem számoljuk bele a 13. havi béreket és az ügyeleti díjakat. Persze, a kormány béremelési ígéreteit ez évben már jól megtanulhatták a bőrükön, és tapasztalhatták a bőrükön az egészségügyi dolgozók.
(10.40)
A számokból az is látszik, hogy a kórház-konszolidáció címén semmi más nem fog történni, mint az adósságállomány bővített újratermelése. Hiszen ha a kórházak anyagi helyzete nem javul – márpedig e költségvetés kapcsán nem fog javulni, hanem inkább tovább fog romlani –, akkor csak a csoda esetén rendeződhet a kórházak anyagi helyzete, a kórházak likviditása. Márpedig csodára alapozni, erre alapozni az egészségügy pénzügyi helyzetét, én azt hiszem, hogy enyhén szólva sajátságos és felelőtlenség. Hogy a kormányt, a miniszterelnök urat, az államtitkár urat ne érje váratlanul, én már most figyelmeztetem önöket, hogy jövő év tavaszán újra fizetési válságba fog kerülni a kórházak javarésze.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, szerintünk nem megengedhető, hogy felelős politikai erők részéről folyamatos legyen a pénzügyi válsághelyzet fenntartása az egészségügyben. Ezért szerintünk a költségvetésnek fedeznie kell a nem biztosítottak egészségügyi ellátásának költségeit is.
Ennek a javaslatnak, a számoknak a tükrében tehát már most lehet látni azt, hogy jövő év első felében, de inkább a tavasszal újra előállhat az a helyzet, hogy az Országgyűlés lázas törvényhozásba kezd, hogy elkerüljük a csődhelyzetet. Ugye, a múlt héten volt erre egy precedens, ahol sürgős és kivételes eljáráshoz kellett folyamodni, hogy a kórházak java részét megmentsük a csődtől. Tehát ez tény, hogy jövőre is elő fog állni egy ilyen helyzet. Ezért már most végig kell gondolni, hogyha a jelen költségvetés kulcsszámai maradnak, és újra elő fog állni jövőre tervezhetően a kórházak csődje, akkor hogyan tudjuk ezt majd megelőzni.
Erre több módot is látunk. Például időben be kell nyújtani a jövő év elején egy pótköltségvetést. Én még azt is meg merem kockáztatni, hogy el kell azon gondolkodni, hogy bizonyos fokú felhatalmazást kell adni a pénztárnak, hogy gyógyító, megelőző ellátások finanszírozásának folyamatosságát biztosító kifizetésére.
A finanszírozás részletes szabályait illetően ebben a törvényben a kormány a finanszírozás minden egyes szabályát a saját hatáskörébe kívánja utalni. Magyarán ez azt jelenti, hogy olyan széles körű felhatalmazást kér magának a kormány, hogy ez azt fogja jelenti, hogy parlamenti kontroll nélkül azt tehetnek a jövő évben az egészségügyben, amit csak akar. Mi úgy gondoljuk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye az, hogy az Országgyűlés, a parlament nem mondhat le annak a jogáról, hogy az egészségügy finanszírozásának kérdéseiben döntsön.
Igen súlyos aggályaink vannak ezzel a javaslattal azért is, mert a finanszírozási változtatásoknak még a koncepciója sem készült el. Legalábbis nincs arról tudomásunk, hogy a finanszírozás reformjának – vagy csak akár az apróbb módosításoknak – a koncepciója elkészült volna. Ez pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a pénzügyi nehézséggel küszködő egészségügyre ez év elején nemcsak a pénzügyi csőd, hanem az adminisztratív zűrzavar is ráköszönhet.
Összefoglalva tehát a 97. évi társadalombiztosítási költségvetéssel kapcsolatban a következőket tudom mondani:
Először is, a javaslat nem felel meg az államháztartási törvény követelményeinek, előírásainak.
Másodszor, a törvényjavaslat elfogadása esetén ez a költségvetés nem fedezi az egészségügyi dolgozóknak megígért, az egészségügyi dolgozóknak kijáró béremelést.
Harmadszor, a kórházak pénzügyi helyzete tovább fog romlani, újra csődhelyzet, csődhelyzetek sora fog előállni.
Negyedszer, a költségvetés kulcsszámai olyannyira megalapozatlanok, hogy úgy látjuk, hogy ez a költségvetési javaslat még módosító indítványokkal sem hozható olyan formára, hogy ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni tudja.
Tehát ezt a törvényjavaslatot – bár mindent megteszünk módosító javaslatainkkal a cél érdekében –, de ezt a javaslatot támogatni a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tudja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)
