DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden büntető törvénykönyv módosítása szinte társadalmi eseményszámba megy Magyarországon, különösen most, a változás éveiben, amikor a közbiztonság, a bűnözés alakulása bizony számos esetben felkorbácsolja az ország közvéleményét. Teljesen egyet tudok érteni Kónya Imre képviselő úrral, az expozéja elején elmondott folyamatértékeléssel, amelyben a közrend, a közbiztonság és a bűnözés emelkedésének számszerűségét vizsgálta, és ebből adódóan társadalmi problémákra mutatott rá.
Igazságügy-miniszter úr felszólalásában ugyancsak alátámasztotta ezeket a tényeket, azonban más megvilágításból is közelített a témához, és én azt hiszem, hogy a két megközelítési mód egyfajta objektív rálátási lehetőséget ad mind a tisztelt Országgyűlésnek, mind pedig a közvéleménynek. Kétségtelen - és valóban igaz -, hogy komplex módon kell harcot indítanunk a bűnözés ellen, és éppen ebből adódóan egyet tudok érteni Kónya Imre képviselőtársam által felvetett össztűzzel, amelyben meghatározta itt - a rendőrségtől elkezdve, egész a büntetés-végrehajtás feladatáig -, mindazokat a szakmai tennivalókat, amelyeket a magyar társadalomnak, a magyar kormányzatnak, az igazságügyi kormányzatnak meg kell a következőkben tennie.
Tisztelettel felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy tévednénk akkor, hogyha azt gondolnánk, hogy a büntetőjog olyan privilegizált helyzetben van, hogy magának a szankciórendszernek az átalakítása, a súlyosabb büntetés-kiszabási gyakorlat, vagy a súlyosabb büntetési tételek ezt a problémát jelentősen javítani tudják.
Megítélésem szerint ez csak egy kis láncszem ebben a hatalmas gépezetben, amelynek összehangoltan és egymás eredményeit figyelembe véve kell működnie. Miért merem mindezt mondani? Azért, mert a kutatások rámutatnak arra, hogy visszatartó ereje nem elsősorban a nagyon szigorú büntetéseknek van, hanem a visszatartó erő akkor jelentkezik, hogyha az elkövető azzal van tisztában, hogy nem fogja megúszni büntetés nélkül az általa elkövetett bűncselekményt. Tehát a felderítési arány javítása az, ami elsősorban javíthat a bűnözés további emelkedésének megakadályozásában.
Nem kívánom az ezzel kapcsolatos számokat elemezni, mindössze rámutatnék arra, hogy a sok negatív tendencia ellenére is vannak igenis ma már biztatóbb lépések. Így például a gépjárműlopások felderítésének arányszáma javult a közelmúltban elég jelentősen, továbbá éppen a fővárosban elkövetett bűncselekmények felderítési arányát is jobbnak tarthatjuk, és én mint kaposvári, somogyi képviselő örömmel jelzem, hogy a Balaton-part idei nyári bűnelkövetési számai sem romlottak, hanem bizonyos mértékben még talán az elmúlt évekhez képest javultak is.
Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Kónya Imre képviselőtársammal abban is, hogy nem szabad politikai szempontból különbséget tenni egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslat kapcsán, hogy az ellenzéki vagy kormánypárti képviselőktől jön. Egyetértek abban, hogy a jó javaslatot el kell fogadni, bárhonnan is jön ez - a patkó bármelyik oldaláról; és érdemben kell vele foglalkozni: meg kell azt tárgyalni, meg kell azt vitatni. Elöljáróban hangsúlyozni szeretném azt, hogy messze szeretnénk elkerülni azt a jó néhányszor megkapott - és valljuk be őszintén: volt olyan eset is, amikor alátámasztott -, ellenzéki vádat, hogy a kormánypártok mindent lesöpörnek az asztalról, csak azért, mert az ellenzék soraiból jött a törvénymódosító javaslat vagy egyéb indítvány.
Nos, hát itt a példa erre, hogy igyekszünk tényleg lelkiismerettel és becsületesen megvizsgálni az idekerülő törvényjavaslatokat és megadni a lehetőséget arra a vitára, ami esetleg jobbá teheti őket, és törvényként esetleg elfogadásra és kihirdetésre is kerülhet. Egy példát szeretnék éppen mondani: a büntető törvénykönyvet is érinti az a vita és az a szavazás, amelynek holnap lesz a zárószavazása. Selmeczi Gabriella és Kövér László képviselőtársaink indítványa, amely a közbiztonság helyzetével összefüggő javításokat célozza, és így többek között két új paragrafust iktat be a büntető törvénykönyvbe. Ugyanakkor voltak a közelmúltban olyan önálló képviselői indítványok is, amelyek a büntető törvénykönyv módosítására irányultak, amelyeket a kormánypárti frakciók nem tudtak honorálni, méghozzá elsősorban szakmai okokból nem tudták ezeket honorálni.
Tisztelt Országgyűlés! Itt szeretném egy rendkívül fontos körülményre felhívni a figyelmet. Miniszter úr is említette, hogy a büntető törvénykönyv az egyik legfontosabb törvénykönyve a magyar jogrendszernek. Azt szoktuk mondani, hogy az alkotmányt, a büntető törvénykönyvet, a polgári törvénykönyvet, a két nagy eljárási jogot, hát bizony nagyon nehéz szakszerűen olyan módon módosítani, hogy az mindenben megfeleljen a jogalkotással szemben támasztott követelményeknek, és valóban olyan társadalmi hatást érjenek el ezek a módosítások, mint amelyek elérése érdekében azok megfogalmazódtak.
A benyújtott törvényjavaslat célja tiszteletre méltó. Célját támogatnunk kell, és el kell azt is mondani, hogy ez -, azon túlmenően, hogy csak a szigorítást célozza, megítélésem szerint több ennél. Azért, mert nemcsak a büntetési tételek emelésével foglalkozik, hanem módosításokkal ugyan, de az 1989-es New York-i egyezménynek - a gyermek jogáról szóló egyezménynek -, is helyt adva pönalizálja a gyermekek sérelmére elkövetett különböző szexuális cselekményeket, így a gyermekpornográfiát büntetni rendeli. Továbbá a fiatalkorúakkal szemben szigorítja egyébként is az ellenük elkövetett bűncselekményeket.
Mindezek előrebocsátása mellett az alkotmányügyi bizottság előtt lefolytatott vitában felmerült néhány olyan szakmai érv, amelynek a megítélése megítélésünk szerint feltétlenül szükségeltetik. Ez elsősorban abból adódik, hogy egy generális fenyegetettség emelése történik meg a Btk.-ban. Mégpedig arról van szó, hogy a generális maximum határát a javaslat 20 évre, halmazati és összbüntetés esetén pedig 30 évre emeli fel - amelyek rendkívül magas büntetési tételek -, és ezeknek a vonzata megjelenik nemcsak a módosító indítvány által érintett harminc tényállás tekintetében megítélésem szerint, hanem egyébként is hatással lesz a büntetések további kiszabására.
(16.50)
Az vetődött fel az alkotmányügyi bizottságon lefolytatott vitában, hogy nem biztos, hogy a büntetések emelése összhangban van többek között - mondjuk -, a büntetés-végrehajtási rendszer jelenlegi állapotával, hogy felmérte-e azt a törvénytervezet-javaslat előkészítője, hogy milyen társadalmi, illetőleg milyen speciális hatása lesz annak, hogyha történetesen egyharmadával emelkednek a büntetési tételek. Nyilván jelentős mértékben meg fogják növelni a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek számát is, holott ez ma Magyarországon mint intenzitási viszonyszám - a miniszter úr szólt róla is -, elég magas. Abszolút számot tekintve, pedig legjobb tudomásom szerint a szabadságvesztést töltők és az előzetes letartóztatásban lévők száma 13 ezer fő körül mozog jelenleg országos szinten, ami bizony meglehetősen magas szám.
A következő dolog az, hogy vajon csak a büntetési tételek szigorításával lehet-e elérni a kívánt hatást, avagy pedig magának a büntető-igazságszolgáltatásnak a gyakorlatával kell-e valamit ezen a helyzeten változtatni. Most nem akarok külön kitérni arra, hogy vajon elég szigorú-e a mai bírói gyakorlat vagy nem elég szigorú. Mindenesetre, megítélésem szerint a frekventált, jelentős cselekmények és a nagy társadalmi felháborodást felváltó cselekmények tekintetében lehetne szigorúbb is, ez valóban így van. És különösen lehetne szigorúbb az ítélkezési gyakorlat is, ha különösen nagy értékre elkövetett vagy különösen nagy kárt okozó bűncselekmények tekintetében.
Azzal is egyetértek az előterjesztővel, hogy itt megfelelő differenciálásra lenne szükség, és azzal is egyetértek, hogy az az 5 millió forintos értékhatár, amivel a mai büntető-igazságszolgáltatás dolgozik, az nem teszi lehetővé azt a differenciált kiszabási gyakorlatot, amire az előterjesztés elkészítője célzott.
Azonban azt is meg kell jegyeznem, hogy a mai büntetőjogi keretek is lehetőséget adnának differenciáltabb büntetéskiszabási gyakorlat kialakulásához, hiszen azt hiszem, hogy a két évtől nyolc évig terjedő minősítésnél valóban az alsó határokat közelítő kiszabatokról beszélgetünk jelenleg, és semmi sem indokolja azt, hogy a felső határhoz ne közeledjék az ítélkezési gyakorlat, avagy pedig, mivel ezeknél a cselekményeknél rendszerint halmazatban jelennek meg a bűncselekmények, tehát nagyon ritka dolog az, hogyha - mondjuk -, csak egy különösen nagy értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekményt valósít meg valaki, mert amellett számtalan más egyéb bűncselekmény is meghúzódik, hacsak az okirat-hamisításra gondolok, akkor azt hiszem, hogy egy majdnem kézenfekvő. És a jelenlegi halmazati szabályok értelmében is a büntetési tétel ilyenkor a legsúlyosabb bűncselekményre megállapított büntetés felével emelhető, tehát mindjárt 12 évig terjedő szabadságvesztés kiszabásával is dolgozhatna a bíróság, amennyiben természetesen erre lehetősége volna.
A következő az, amit meg szeretnék még említeni, hogy el kell ismernünk azt, hogy az előterjesztők igyekeztek előkészíteni ennek a jelentős törvényjavaslatnak a benyújtását azzal is, hogy a még ugyan nem teljesen kész javaslatokat elküldték a parlamenti képviselőcsoportoknak előzetes megvitatásra. Sőt, ezen túlmenően tudomásom van arról, hogy az előterjesztők az egyéb igazságszolgáltatási szerveknek is, többek között az Országos Ügyvédi Kamarának is elküldték az előterjesztésüket mintegy tájékoztatásként. Azonban a dolog lényegéből adódóan egy olyan szakmai vita, ami koherenssé tehette volna ezt az előterjesztést, nem alakulhatott ki.
Ez a szakmai vita most tud majd kialakulni itt, az Országgyűlés előtt, esetleges módosító javaslatok formájában, vagy pedig azzal, hogyha ez az alapanyag - ami nagyon sok elképzelésében kitűnőnek mondható -, esetleg belekerül majd abba az 1997 márciusára tervezett Btk.-módosításba, ami az egész büntetési rendszer átfogó felülvizsgálatát jelenti vagy jelenteni fogja.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy örömmel üdvözöltük ezt a törvényjavaslatot, örömmel, mert élő, valós, társadalmi és ezen túlmenően is büntetőjogi problémára világított rá. Számos használható javaslat van benne, amely mindannyiunknak, azt hiszem, hogy figyelmébe ajánlható, és amennyiben az általános vita során ezt olyan koherens egésszé lehet tenni, hogy a gyakorlatba történő átültetése és majdan annak alkalmazása nem fog problémákat jelenteni a jog gyakorlóinak, el tudjuk érni azt, hogy ez úgy keresztülmenjen a társadalom irányába vagy úgy eljusson a társadalomhoz, hogy megértse ennek lényegét, és át is fogja azt, hogy miről van szó. Itt egy kitérő mondattal azért szeretném elmondani, hogy a társadalmat a büntetőjog szigorítására mindig fel kell készíteni, tehát nem érheti hirtelen csapásként, mint derült égből tényleg a villám. Fel kell rá készíteni. Tudja azt, hogy miért mit kaphat esetlegesen. Tehát hogyha ezeket a problémákat sikerül megoldani, akkor azt hiszem, hogy eredményes lesz ennek a törvénytervezetnek a vitája. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
