DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A közbiztonság Magyarországon a '80-as évek közepétől folyamatosan romlik. Mindez a vagyoni különbségek növekedésével és a nemzetközi elszigeteltség fokozatos megszűnésével is összefügg, de a közbiztonság romlásának alapvető oka a társadalom súlyos értékválsága, valamint a közrend és a közbiztonság megóvásában meghatározó szerepet játszó intézmények elbizonytalanodása.
A közbiztonság '80-as évektől közepétől tapasztalható romlásának fő jelei: a bűncselekmények számának folyamatos növekedése; a kirívóan súlyos, erőszakos, illetve az egyre nagyobb kárt okozó vagyon elleni bűncselekmények terjedése; korábban nem tapasztalt bűnözési formák megjelenése, például szervezett bűnözés, bandák leszámolása, stb.; a vagyonbiztonság rohamos csökkenése; a közterületek rendjének és biztonságának romlása; a közlekedési fegyelem lazulása.
Ami a bűnözés növekedését illeti: 1985 és '92 között 166 ezerről 450 ezerre növekedett az adott évben ismertté vált bűncselekmények száma. Bár 1993 és '94 között csökkenés volt tapasztalható, 1995-ben ismét jelentős mértékű volt az emelkedés, nemcsak az előző két évhez, hanem az 1992. évi 450 ezerhez képest is. 1995-ben több mint félmillió bűncselekmény vált ismertté, ami azt jelenti, hogy tíz év alatt összesen 350 ezerrel nőtt az évente ismertté vált bűncselekmények száma.
Ennek megfelelően a közbiztonság javítása érdekében egy olyan átfogó programot kell kidolgozni - és a Néppárt a maga részéről ezt meg is fogja tenni -, amely a bűncselekmények számának csökkenését, vagy legalábbis - és egyelőre mindenképpen -, a további növekedés megállítását, az emberekben félelmet és felháborodást kiváltó kirívóan súlyos, erőszakos, és vagyon elleni, továbbá gazdasági bűncselekmények visszaszorítását, a szervezett bűnözés elleni fokozottabb fellépést, a közterületek rendjének és biztonságának helyreállítását, valamint a közlekedési fegyelem megszilárdítását eredményezik.
Mindehhez széles körű társadalmi összefogásra és jelentős anyagi áldozatvállalásra, a rendvédelemben, a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban szerepet játszó valamennyi szervezet: rendészeti szervek, ügyészségek, bíróságok, közjegyzők, végrehajtók, szakértői hálózat stb. egyidejű és összehangolt fejlesztésére van szükség. Ezen belül folytatni kell a polgárbarát, a közbiztonságot szolgáltató rendőrség kialakításának folyamatát. Biztosítani kell a rendőri állomány egzisztenciáját, és kiszámítható, garantált előmenetelét. Növelni kell a rendőrség létszámát, folytatni kell a rendőrőrs programot, meg kell vizsgálni az alternatív, katonai, rendőri szolgálat bevezetésének lehetőségét. Egységes, jól szervezett, centrálisan irányított állami rendőrséget kell működtetni, de egyes rendőri feladatok decentralizációjára és az önkormányzatok jogainak növelésére is szükség van. Rendőrség és önkormányzat, rendőrség és lakosság kapcsolatának a kölcsönös bizalmon kell alapulnia.
Az egyes rendészeti szerveket, valamint az állományukhoz tartozókat azonos elbírálásban kell részesíteni. A rendészeti szerveken belül a hivatásos és közalkalmazotti állomány helyzetét egymáshoz közelíteni kell. Javítani kell a bíróságok, az ügyészségek és a végrehajtók munkájának hatékonyságát. Jelentősen fel kell gyorsítani az igazságszolgáltatást mind a büntető mind a polgári ügyekben, mind a megítélt kötelezettségek végrehajtása terén. Növelni kell az önkormányzatok szerepvállalását, felelősségét és jogait a közbiztonság javításában, és a rendészeti szervek vonatkozásában is.
(16.20)
A közterületek, a lakóházak, a különböző szórakoztató és egyéb intézmények rendjének biztosítása, a polgárok nyugalmát sértő cselekmények elleni fellépésben, a háborítatlan polgári élet biztosításában az önkormányzatoknak kiemelkedő szerepet kell biztosítani. Ugyanezen területeken, valamint a bűnmegelőzésben jelentős szerepe van a polgárőrségnek. A közbiztonság javításával kapcsolatos feladatok ellátásában támaszkodni kell a lakosság öntevékeny segítségére és a magánjellegű biztonsági, őrző-védő szervezetek közreműködésére. Ezek törvényes működését folyamatosan ellenőrizni, az alkalmatlanokat kiszűrni, a tisztességeseket támogatni kell.
Az eddig elmondottakkal, tisztelt képviselőtársaim, érzékeltetni szerettem volna, hogy a Néppárt tisztában van azzal, hogy a közbiztonság javítása elsősorban kormányzati feladat, amely csak széles körű társadalmi összefogással, az állami, az önkormányzati, a politikai és a civilszervezetek összehangolt erőfeszítései révén érhető el. Mindezen belül a most előterjesztett törvényjavaslat egy szem kíván lenni a láncolatban, egy olyan lépés, amely szükséges, de korántsem elégséges a közbiztonság javításához.
A javaslat a büntető törvénykönyv - ezen belül is elsősorban a büntetési rendszer -, egy viszonylag jelentős terjedelmű és koncepcionális jellegű módosítására irányul. A büntetési rendszer átfogó módosítása általában nem kívánatos, hiszen a büntetőjog a társadalom számára zsinórmértékül szolgál, ezért állandóságához fontos érdek fűződik. Amennyiben azonban a bűnözésen belül jelentős változások történnek, elkerülhetetlen, hogy a törvényhozás mindenre a büntető törvénykönyv módosításával is reagáljon. Az általunk előterjesztett javaslat célja, hogy a bíróságok arányosabb, a társadalom igazságérzetével összhangban álló büntetéskiszabási gyakorlatot alakítsanak ki. Ezért viszonylag széles körben, a jelenleginél súlyosabb büntetés kiszabását tesszük lehetővé, azaz szigorítjuk a büntető törvénykönyv rendelkezéseit.
Először: súlyosabb büntetést javasolunk a sokmilliós kárt okozó vagyon elleni és gazdasági bűncselekményekre. A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár összege az utóbbi évek során rohamosan növekedett, és 1995-ben meghaladta az évi 62 milliárd forintot, szemben az 1990-ben mért 10 milliárddal. Ezzel párhuzamosan feltűnően megnőtt a kirívóan nagy, sokmilliós kárt okozó bűnesetek száma. A hatályos jog szerint a legsúlyosabban minősülő vagyon elleni és gazdasági bűncselekmények esetében - a minősített esetet megalapozó elkövetési érték: okozott kár, illetve vagyoni hátrány -, 5 millió forinttól kezdődik, és nincs felső határa. Ezeknél az 5 évig, illetve 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő minősített eseteknél a bíróságok általában az alsó határ közelében szabják ki a büntetést, sőt, gyakran alkalmazzák az enyhítő szakaszt is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis joggal tartanak attól, hogy a jövőben az éppen elbírált, még oly magas elkövetési értékű bűncselekménynél is lényegesen súlyosabb, még több kárt okozó esetekkel fognak találkozni, amelyeknél a büntetést szintén az adott büntetési tétel keretei között kell majd kiszabni. Mindez viszont ahhoz a tarthatatlan, de sajnos korántsem alaptalan közvélekedéshez vezet, miszerint Magyarországon csak sokat érdemes lopni, hiszen kirívóan nagy összegű, jogtalan haszonnal járó vagyon elleni bűncselekmények elkövetői, alig számíthatnak súlyosabb büntetésre, mint azok, akik viszonylag jelentéktelen cselekményeket követnek el.
A bűncselekményekkel okozott kár összegének jelentős növekedése, az egyes bűnesetek egyre magasabb elkövetési értéke és mindezzel összefüggésben az előbb vázolt probléma indokolja, hogy azoknál a vagyon elleni és gazdasági bűncselekményeknél, amelyeknél gyakori a kirívóan magas károkozás, illetve ahol ennek lehetősége a jövőben valószínűsíthető, megszabjuk a különösen nagy értékre elkövetett, illetve a különösen nagy vagyoni hátrányt vagy kárt okozó minősített eset felső határát is.
Ez oly módon történik, hogy a különösen nagy elkövetési érték alsó határát többszörösen meghaladó értéktartományra egy további, szigorúbb büntetéssel fenyegetett minősített esetet fogalmazunk meg. Ugyancsak indokolt egy következő lépcsőt, azaz egy még súlyosabb minősített esetet létrehozni, az előző értéktartományt is meghaladó kárt, illetve vagyoni hátrányt okozó, illetve vagyoni értékre elkövetett bűncselekményre vonatkozóan. Az adócsalás, valamint a csempészet és vámorgazdaság esetén pedig a javaslat a különösen nagy kár, illetve a különösen nagy elkövetési érték alsó határát legalább ötvenszeresen meghaladó kárt okozó, illetve értékre elkövetett bűncselekményre vonatkozóan egy harmadik minősített esetet is megfogalmaz, amelyet a legsúlyosabb, előbb említett vagyon elleni bűncselekményekhez hasonlóan, 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel javasol büntetni. A kirívóan súlyos cselekményekhez képest, viszonylag enyhébb esetekben viszont a büntetési tételeket a javaslat változatlanul hagyja. Mindezzel igyekszünk elősegíteni, hogy a bírói gyakorlat a jelenleginél arányosabb és a társadalom igazságérzetével inkább összhangban álló legyen.
Másodszor: súlyosabb büntetést javaslunk a kirívóan súlyos, erőszakos bűncselekményekre. A büntetőjogi szankciók meghatározása ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, értékválasztást is jelent. Miután a javaslat a legsúlyosabb vagyon elleni és gazdasági bűncselekményekre kiszabható büntetés felső határát 15 évre emeli, az emberi élet kioltásával is járó vagy járható erőszakos bűncselekményeket ennél súlyosabb büntetéssel kell fenyegetni, amit egyébként más nyomós indokok is szükségessé tesznek. Ezek a bűncselekmények ugyanis növekvő félelmet keltenek a társadalomban, a közvélemény aránytalanul enyhének és hatástalannak érzi az ilyen ügyekben kiszabott büntetéseket. A halálbüntetés visszaállítását itt nem részletezendő okokból álmegoldásnak, az erre irányuló javaslatokat megalapozatlanoknak tartjuk. Ezzel szemben a javaslat a társadalomban növekvő riadalmat és felháborodást keltő, kirívóan súlyos erőszakos bűncselekmények esetében kiszabható határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés felső határát 15 évről 20 évre, halmazati és összbüntetés esetén 20 évről 30 évre emeli. Más, hasonlóan súlyos, de csak kivételesen például háborúban előforduló szándékos és erőszakos bűncselekmények azon formáinak büntetési tételét, amelyek halált is okoznak, és amelyek esetén életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, a javaslat - az összhang érdekében -, ugyanilyen mértékben rendeli emelni.
Mindezzel összefüggésben és összhangban a javaslat módosítja a feltételes szabadságra bocsátás szabályait oly módon, hogy az életfogytig kiszabható szabadságvesztés-büntetés esetén 25-35 év elteltével legyen csak mód a feltételes szabadságra bocsátásra. Mint tudjuk, a jelenlegi hatályos megoldás szerint 15 és 25 év között kell meghatározni a bírónak azt az időpontot, amikor feltételes szabadságra bocsátható az elítélt, az életfogytig tartó büntetésre ítélt. Mi ezt 25 és 35 év közötti időtartamra emeljük.
Harmadszor: súlyosabb büntetést javaslunk a kiskorúak ellen irányuló erőszakos bűncselekményekre. Az utóbbi időben itthon és külföldön napvilágra került egyes bűnesetek ráirányították a közvélemény figyelmét a kiskorúak egyre nagyobb mértékű veszélyeztetettségére és hazai büntetőjogunk ezzel kapcsolatos hiányosságaira. A gyermekek jogairól szóló - az ENSZ Közgyűlésén 1989. november 20-án elfogadott -, egyezménynek eleget téve, a javaslat büntetni rendeli a kiskorúak pornográf jellegű műsorban vagy más pornográf jellegű terméken vagy termékben való szerepeltetését, amelyet alapesetben 1 évtől 5 évig, minősített esetben 7 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. Az erőszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erőszak és a természet elleni erőszakos fajtalanság körében súlyosabban javasoljuk büntetni, külön kiemelt, minősített esetként azt az esetet, amikor a 12 éven aluli sértettel szemben tényleges erőszakot vagy fenyegetést is alkalmaznak.
Negyedszer: a javaslat a gyermekkorúak mellett az idős korúak, betegségük miatt vagy bármely egyéb okból védekezésre képtelen személyekkel szembeni testi sértéseket is minősített esetként, a jelenleginél súlyosabban rendeli büntetni.
Ötödször: súlyosabb büntetést javaslunk a jármű önkényes elvétele egyes eseteire. Magyarországon ugyanis az utóbbi időben elszaporodtak az autólopások, amelyek nagy része szervezett bűnözés formáját ölti.
(16.30)
E bűncselekmények felderítése ugyanakkor nehézkes, a tetten ért elkövető eredménnyel hivatkozhat arra, hogy nem az eltulajdonítás, hanem a jogtalan használat szándékával vette el a gépjárművet.
Mindez szükségessé teszi a jármű önkényes elvétele, a jogtalan használatnak olyan új szabályozását, amely a fokozott társadalmi veszélyességet jelentő, egyes elkövetési formákat minősített esetként súlyosabban rendeli büntetni.
Hatodszor: súlyosabb büntetést javaslunk a robbantásos rongálásokra. Az Országháznál, a Mátyás-templomnál és másutt történt robbantások ugyanis ráirányították a figyelmet arra, hogy az anyagi jogi szabályozás ezen a téren sem kielégítő. Ezeknél a mára, sajnos, mindennapossá váló cselekményeknél ugyanis a társadalomra veszélyesség nagyobb a rongálás más formáinál, és nem függ a károkozás mértékétől. A javaslat ezért a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel elkövetett rongálást minősített esetként szabályozza, és a károkozás mértékétől függetlenül öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel javasolja büntetni.
Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül kötelezettségemnek érzem, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot előterjesztem, felhívjam a figyelmet egy általánosabb és rendkívül örvendetes jelenségre. A büntető törvénykönyv szigorítására vonatkozó javaslat a Néppárt törvényjavaslata, tehát egy ellenzéki elképzelés megfogalmazása. A kormány - a bizottsági tárgyalások során -, nem támogatta a törvényjavaslat tárgyalását. Ennek ellenére a koalíciós országgyűlési képviselők jelentős támogatásával a parlament most mégis elkezdi e törvényjavaslat tárgyalását, és esély van arra, hogy az ellenzéki javaslatból törvény szülessék. Mindez bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak olyan, a társadalom számára fontos kérdések, amelyek megítélésénél az Országgyűlés és az országgyűlési képviselők zöme képes felülemelkedni a pártpolitikai presztízsszempontokon. Ez növelheti a parlament tekintélyét egy olyan időszakban, amikor a jogos felháborodást keltő korrupciós ügyek miatt a közvélemény egy részében, sajnos, nemcsak a napvilágra került ügyek érintettjeivel, hanem az egész demokratikus intézményrendszerrel szemben is növekszik a bizalmatlanság.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Néppárt a társadalom valódi problémáinak a megoldását keresi. Ez ellenzékben olyan programpontok megfogalmazását jelenti, amelyek alapján a kormányjavaslatok szakszerű kritikáját meg tudjuk fogalmazni, és amelyeket majdan kormányzati pozícióban szeretnénk megvalósítani. Olyan esetekben azonban, ahol megítélésünk szerint sürgős cselekvésre van szükség, nem csupán a megoldásra vonatkozó elképzeléseinket vázoljuk fel, hanem ellenzéki pozíciónk dacára, a felmerülő problémák tényleges megoldását kíséreljük meg. Örülök, hogy e törekvésünk, a büntető törvénykönyv szigorítására irányuló javaslatunk esetében, megértésre talált. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
