DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Sok tekintetben a képviselő úr által elmondottakkal, amelyben indokolta önálló képviselői indítványát, természetesen nem hiszem, hogy itt a Házban, de a Házon kívül is bárkit találhatnánk, legalábbis a jó érzésű és a tisztességesen gondolkodó emberek között, akik ezeket a célokat ne tudnák elfogadni és ne tudnák támogatni. A kormány is rendkívül fontosnak tartja azt, hogy a közbiztonság, az igazságszolgáltatás működése harmonikusabb legyen. Éppen ennek érdekében szorgalmazzuk azt az átfogó igazságszolgáltatási reformot, amelynek eredményei a belátható időn belül megvalósulhatnak. Amikor tehát ezeket a megállapításokat teszem, akkor elismerem a célok helyességét és a célok jogosságát. A vita közöttünk abban alakult ki a bizottsági ülésen is és most is, hogy vajon a megválasztott, valóban helyes és jó célok megvalósításához választott eszköz milyensége, minősége megfelelő-e. És e között ebben a kérdésben természetesen van helye, sőt eleve szükség is van a vitára.
Tulajdonképpen a javaslat támogatásra méltó, és gondolom, hogy meghallgatva képviselő úr indokait, nagyon sokan úgy érzik, hogy támogatni is kell ezt a javaslatot. Ez egy népszerű javaslat, reagál azokra a problémákra, amelyek ebben a témakörben az elmúlt időszakban felmerültek.
Csakhogy különös felelősséggel jár a büntető törvénykönyv módosítása, és erre szeretném felhívni a Ház figyelmét, hiszen 1993-ban, '94-ben, '94 őszén, '95-ben és '96-ban többször módosítottuk a büntető törvénykönyvet.
A büntető törvénykönyv az a kódex, az a törvénykönyv, amelynek stabilitása, amelynek belső koherenciája olyan természetű és olyan jellegű, hogy az egyes részek megváltoztatása természetesen kihat az egész rendszer alapszerkezetére. Szigorú logikai rendszertani követelményeknek kell eleget tenniük azoknak a módosítási indítványoknak, amelyek változtatást kívánnak a büntető törvénykönyv szerkezetében.
Szükség van ezen túlmenően a joggyakorlat részletes és tüzetes elemzésére is. Ezeknek a módosításoknak az elméleti igényű és a jogalkotás számára irányadó feldolgozása, annak a közel 40 módosításnak, amely 1994-től a vagyon- és gazdaság elleni bűncselekmények körében bekövetkezett, még nem alakult ki, és ebből a következtetések még nem formálódtak meg oly módon, hogy a jogalkotás számára a jogalkalmazás tapasztalatai egyértelmű iránymutatásul szolgálhatnának.
A kormány elkezdte a büntető törvénykönyv egész szankciórendszerének áttekintését. A javaslat valóban elsősorban a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények miatt kiszabható büntetések súlyosítását tartalmazza, de tekintettel van az arányosításra, és kiterjed más bűncselekményekhez fűződő következményekre, szankciókra, büntetési tételekre.
Ugyanakkor az az álláspontunk, és ezt a bizottsági vitában is a kormány képviselői kifejtették, hogy egy alaposabb és differenciáltabb elemzésre van szükség ahhoz, hogy a büntető törvénykönyvnek ez a belső arányossága a módosító indítvány alapján ne sérüljön és változatlanul fennmaradjon. Szándékaink szerint 1997 első negyedévére tudjuk ezt a munkát befejezni, és ennek keretében sor kerül a feltételes szabadságra bocsátás, az enyhítő szakasz rendelkezésének felülvizsgálatára, a közérdekű munka, a vádemelés, a foglalkozástól való eltiltás mellékbüntetésének megvizsgálására, a részben felfüggesztett szabadságvesztés bevezetésének lehetőségére és más témakörökre is.
Tehát összegezve álláspontomat: mi szeretnénk ebbe a munkába beilleszteni azt, amit ez a módosító indítvány tárgyszerűen és helyesen tartalmaz. És még egy összefüggésre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Valóban, ma Magyarországon közhiedelem vagy talán a közmeggyőződés egyik stabil eleme a büntetési tételek, illetőleg a büntetési gyakorlat enyhe voltának megítélése. Ha a tényeket vesszük azonban alapul, ez korántsem ilyen egyértelmű, hiszen Magyarország előkelő helyen áll a százezerre jutó, százezer főre jutó fogva tartottak számát tekintve. 136 Magyarországon ez a szám. Franciaországban, ahol sokkal magasabb határozott időtartamú szabadságvesztés-büntetést szabnak ki: 89; Európában alig találunk olyan országot, ahol a százezer lakosra jutó fogva tartottak száma magasabb lenne, mint Magyarországon.
(16.40)
Mindez tehát azt mutatja, hogy Magyarországon a büntetéskiszabási gyakorlat nem annyira enyhe talán, mint ahogy ezt a közvélemény feltételezi, és nyilvánvalóan azt is igényli a javaslat érdemi mérlegelése, hogy e témakörben is szükség van egy olyan hatásvizsgálatra, ami ennek következményeit a büntetés-végrehajtás szempontjából is elemzi.
Összegezve tehát, tisztelt Ház, álláspontomat: a javaslat fő célkitűzéseivel egyetértek, a részletekbe menő megoldásokkal nem minden esetben tudunk egyetérteni, és szeretnénk egy átfogó, valóban differenciáltabb elemzés alapján egy átfogó törvénymódosítást benyújtani. Ehhez azonban nagymértékben kívánunk támaszkodni az önök által elmondottakra is, de így, ebben a formában most a kormány nevében én ezt támogatni nem tudom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
