DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kíváncsian vártam, milyen költségvetési javaslatot terjeszt be a kormány a parlamentnek. Van-e valamilyen átütő új elem, amely az ország problémáira megpróbál olyan valós választ adni, amellyel legalább egy részük orvosolható vagy enyhíthető lenne. Bár sajnálatos, e költségvetésben ilyen elemeket nem találni. Természetesen ez nem váratlan.
Ugyanakkor a vitát egyes kormánypárti képviselőtársaim nem a javaslat megvédésére, hanem az ellenzék elleni éles kirohanásra használták fel. Vitában Bauer Tamás, az SZDSZ tisztelt képviselője, antikapitalistaként próbálta meg megbélyegezni a Fideszt. Azért, mert a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem szolgalelkű kiszolgálója a nagytőkének, még nem nevezhető antikapitalistának. Azért, mert a Fidesz nemzeti érdekeket tűz ki maga elé, még nem antikapitalista. Azért, mert a Fidesz polgárosodást kíván, a középosztály megerősödését, még nem nevezhető antikapitalista pártnak. Azért, mert nem támogatjuk a párttitkárokból lett nagytőkéseket - vajon, ők hogyan szerezték egyébként a vagyonukat -, még nem vagyunk antikapitalisták. Azért, mert a Fidesz kis- és középvállalkozások megerősítésével kíván elsősorban lökést adni a gazdaságnak, még nem antikapitalista.
Kossuth Lajost idézve: "Nem óhajtanók, hogy a sokaság néhány kevesek költségein tápláltassék, hanem azt, hogy néhány kevesek akadályozva legyenek a sokaság ínségét előmozdítani".
Mi úgy gondoljuk, hogy kicsi, de erős államot akarunk, ahol szükség van az állami újraleosztás leépítésére. Ez természetesen fontos lépés, de veszélyes területeket is rejthet magában. Az állami újraleosztás leépítése úgy juttatja pótlólagos erőforrásokhoz a nagytulajdonos csoportokat, hogy a társadalmi szolidaritást felbontja, és a tőke által viselendő szociális terheket nagyrészt a lecsúszó, gyengülő középosztályokra és a munkásságra dobja vissza. Ezzel látszólag két legyet üt egy csapásra. Egyrészt legyengíti vagy felszámolja a nagytulajdonosok számára kellemetlen politikai vetélytársakat, azaz a középrétegeket, másrészt gazdaságot dinamizáló eszközöket ad a nagytulajdonosok kezébe. Politikájának így elvileg a gazdaság erőteljes fejlődésére kellene vezetnie. Erre hivatkozik is. Ez utóbbi hatás azonban mind mostanáig várat magára. Hatalmi mozgásaiban ugyanakkor az SZDSZ alkalmazza a politikai mimikri eszközét. Ellenfelei sikeresnek bizonyuló politikai, ideológiai törekvéseinek kisajátítását, méghozzá puszta hatalomszerzés, nem pedig az illető törekvések megvalósítása céljából.
Néhány pontot a rendelkezésemre álló időben engedjék meg, hogy röviden kiemeljek. Három kérdést, csak nagyon röviden.
Az egyik, ami mindenki figyelmét felkeltette a hírekben, hogy dúl a maffiaháború Budapesten, és ha a költségvetést megvizsgáljuk, akkor sajnos, arra az eredményre juthatunk, hogy a költségvetés nem biztosít megfelelő forrást a rendőrségnek arra, hogy hatékonyan tudja ellátni a közrend és a közbiztonság védelmét.
(19.20)
Jelenleg elmondhatjuk azt, hogy a közbiztonság Budapesten katasztrofális, és egyre rosszabb lesz, a gépkocsi-feltörések, -lopások száma elképesztően magas, és sorolhatnánk azokat a komoly emberellenes, életellenes bűncselekményeknek a növekedését, valamint a fiatalkorúak, idősebbek ellen elkövetett bűncselekményeknek a növekedését, amelyeknek a megállítása elengedhetetlenül szükséges. Ezek költségvetési források nélkül nyilván nem fognak megvalósulni. Nyilvánvalóan tehát erre a területre több forrásra van szüksége a rendőrségnek. Mint hangsúlyoztam már, kicsi, de erős államra van szükség. Az államnak nem sok területen kell keveset teljesítenie, hanem kevesebb helyen, de ott hatékonyan. Azokat a feladatokat kell elvégeznie, melyek tipikus állami feladatok. Úgy gondolom például, hogy a közrend, közbiztonság védelme tipikusan állami feladatnak minősülhet minden egyes országban.
Ilyen terület azonban a honvédség is. Sajnálatos, hogy a kormányzat sikeresen teljesíti az egykori Károlyi-kormány terveit, és megteremti a haza védelmére teljesen alkalmatlan hadsereget. Elmondhatjuk azt ma már, hogy Hódmezővásárhelytől Tatáig nincs egyetlenegy bevethető, teljesen kompletten felszerelt dandár. Miközben több környező ország növeli védelmi kiadásait, erősíti haderejét és korszerűsíti, addig nálunk még az addig igen szerény kereteknek a megőrzésére sem kerül sor.
És egy utolsó gondolat, ami Szolnoki Andrea képviselőtársam mondandójából ütötte meg a fülemet, amelyben a pécsi egyetem szívsebészetével kapcsolatban fogalmazta meg nehézségeit. Azt gondolom, hogy a dél-dunántúli terület a szívsebészet szempontjából egy igen-igen ellátatlan terület volt hosszú ideig Magyarországon. Való igaz, hogy az a beruházás, amely még az előző kormányzat idejében kezdődött meg egyébként Pécsett a szívsebészet megteremtése érdekében, az nem biztos, hogy a legoptimálisabban rendezte ezt a területet, de ettől függetlenül legalább egy pozitív irányultság mindenképpen észlelhető volt, hogy az előző kormányzat észlelte azt, és a parlament többsége felismerte azt a problémát, hogy a Dél-Dunántúl - ahol egyébként orvostudományi egyetem is van Pécsett -, nem rendelkezik szívsebészeti központtal. Ez nemcsak sebészeti probléma egyébként, hanem egész kardiológiai probléma is, hiszen azt tudjuk, hogy rengeteg kardiológiai beavatkozást csak azért nem tudtak elvégezni a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, bár ugyan arra meglettek volna a szükséges eszközök, feltételek, emberek, és sorolhatnám, hogy még mik, azért nem tudták ezeket elvégezni, mert az ilyen beavatkozásokat csak megfelelő műtéti háttérbázis védelmében lehet elvégezni az esetleges komplikációk kivédése miatt.
Tehát ezért elengedhetetlenül fontos volt az, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szívsebészeti központ is létesüljön. Tehát továbbra is mondom, hangsúlyozom, lehet, hogy a forma nem biztos, hogy a legjobb megoldás volt, de az, hogy egy ilyen központnak ott létesülnie kelljen, azt tagadni most, 1996-ban azt gondolom, hogy nem túl szerencsés megoldás, és ennek a szívsebészeti központnak inkább a továbbfejlesztéséről, a jobb megoldási módozatairól kellene beszélnünk, mintsem hogy annak bármiféle visszafejlesztését kívánnánk meg. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
