DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A köz biztonságát, a félelem mentes életet az államnak garantálnia kell.
Magyarországon e tekintetben a helyzet egyre aggasztóbb. A polgárok védtelennek érezhetik magukat az utcán, a lakásukban. Kiszolgáltatottak lehetnek akár a csalókkal, az ügyeskedőkkel szemben, és a bűncselekményeknek a számszerű növekedésén túl a helyzetet kritikussá az erőszak, a brutalitás és a szervezet fokozódása teszi.
Természetesen ezt a képzetet maga a szabad nyilvánosság is erősíti a polgárokban, hiszen a szocializmus - szerencsére letűnt -, éveiben nem mindennap hallhattunk beszámolókat ilyen ügyekről. Maga a nagyobb nyilvánosság is hozzájárul ahhoz, hogy a bizonytalanságérzet erősödött a polgárokban. Egyre nagyobb pénzek forognak kockán, milliárdokra rúg az ezzel okozott kár is. Erősödik és terjed a szervezett bűnözés is.
A Fidesznek nagyon határozott célja, hogy ebben a tekintetben valamilyen módon részt vegyen abban a folyamatban, amely a bűnözésnek a terjedését megállítja. Természetesen erre a mi eszközeink a törvényhozásnak az útjain lehetségesek, hiszen Kónya Imre az előbbiekben helyesen fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy a közbiztonságnak az erősítése alapvetően kormányzati feladat, s teszem hozzá: kormányzati felelősség is.
Ugyanakkor nekünk is megvan a véleményünk, hogy melyek azok az eszközök és melyek azok a módszerek, amelyekkel ezzel a meglehetősen nehéz és súlyos társadalmi problémával az állam valamilyen módon részt vehet (Sic!), illetőleg segítséget nyújthat. Úgy véljük, hogy ebben a tekintetben új stratégiára van szükség, amelyben minden állami szervnek részt kell vennie. A bűnüldözés terén szervezeti változtatásokra van szükség. Az egyszerű közbiztonsági feladatokat, véleményünk szerint élesen el kell választani a bűnüldözéstől. Ésszerűtlen az is, hogyha az ítélkezési gyakorlat akkor enyhül, amikor a bűnözés megnőtt és veszélyesebbé vált, és még hogyha van is abban igazság, amit az előbb az igazságügy-miniszter úr mondott, hogy az ítélkezési gyakorlat véleménye szerint nem minden tekintetben olyan enyhe, ahogyan azt a közvélemény érzékeli, ugyanakkor magával ezzel a problémával - a közvélemény érzékelésének a problémájával is -, szembe kell néznünk. És ez visszakapcsolódik ahhoz, amit az elején mondtam, magával a bizonytalanságérzetnek a fokozásával.
Véleményünk szerint a legsúlyosabb bűncselekmények valóban életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel kell hogy büntethetők legyenek. Korszerűsíteni kell a pártfogói hálózatot, bár a feladat megoldásába be lehet vonni a civil szféra intézményeit is, teljes mértékben ez nem adható át. Szigorítani kell a fegyverek tartásának és ellenőrzésének a rendjét, a szervezett bűnözéssel szemben pedig alkalmazni kell minden olyan bűnüldözési eszközt, amelyet más országban sikerrel használtak. A Fidesz véleménye szerint szükség van arra is, hogy átgondoljuk általában a büntetőpolitikai rendszert, magát a büntető igazságszolgáltatásnak a rendszerét. Nemcsak tartalmában és nemcsak eljárásában, hanem általában mennyiben felel meg azoknak az igényeknek, amelyek gyorsaságot és a társadalom részéről valamifajta védelmet igényelnek.
Csak például hadd jegyezzem meg, az egyik New-York-i bíróságon az van kiírva feliratként, hogy "Justice delayed - justice denied". Ez magyarul annyit tesz, hogy az az igazság, amit késleltetnek, ami későn jön, az tulajdonképpen megtagadása az igazságnak.
Erről többen is beszéltek már ma, de hogyha a büntetés későn érkezik, abban az esetben nincs igazán mód arra, hogy a társadalom igazságérzete e tekintetben kielégüljön, ugyanakkor nincs is meg a védelme a társadalomnak a bűnelkövetéssel szemben, hiszen a legnagyobb biztatás a bűnelkövetésre az éppen a büntetésnek magának az elhúzódása, illetőleg a nem megfelelő hatékonysága.
(17.20)
E tekintetben az előbb felsorolt intézkedéseket még nagyon sok mindennel lehetne kiegészíteni. Én nem akarom ezzel az önök idejét rabolni, ezt más formában, számos alkalommal megtettük, és megtehetjük a jövőben is. Ugyanakkor ezek az eszközök, amelyekről én beszéltem, ki kell hogy egészüljenek a büntető törvénykönyv módosításának az ügyével is.
Tabuként kezeljük - és nagyon sok tekintetben ez egy helyes tabu -, hogy a büntető törvénykönyvet - általában, mint Csákabonyi Balázs képviselőtársam is az előbb említette, az alapvető kódexeket -, ne módosítsuk rendre. Ugyanakkor az a társadalmi igény, amelyet mi itt képviselők jelenítünk meg a parlamentben - hiszen bennünket a polgárok választottak, akik körében mindenképpen ez a fajta közvélekedés nyilvánvaló, és ennek alapos okai is vannak; ezt előttem szóló képviselőtársaim elmondják, el is mondták -, mi ezeket az érdekeket kell hogy megjelenítsük a parlamentben. És tulajdonképpen a feladat az, hogy a szakmai érvek, a szakmai szempontok azok találkozzanak magával ezzel a társadalmi igénnyel. A törvényhozóknak kötelessége, hogy a társadalom igazságérzetében jelentkező kérdésekre reagáljanak.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről mi azért támogatjuk Kónya Imre és Kutrucz Katalinnak a büntető törvénykönyv módosítására irányuló javaslatát, mert éppen ezt az igényt jeleníti meg. Szemben nagyon sok korábbi érvvel azt gondolom, hogy ez a javaslat egyesíti a szakmai erényeket azokkal a kívánatos politikai és társadalmi célokkal, amelyeket maga a Fidesz is célul tűzött ki. Ugyanis maga a büntető törvénykönyv módosítására benyújtott indítvány nem zavarja össze a büntető törvénykönyvnek a rendszerét, lényegében egy koherens, kimunkált és a büntető törvénykönyvbe világosan és zökkenőmentesen illeszkedő javaslatról van szó, amely mindenképpen társadalmi célokat is kifejthet.
Éppen ezért nagyon furcsának találom, hogy a kormány nem támogatja ezeket a javaslatokat, és ráadásul ilyen általános értelemben került elutasításra az igazságügy-miniszter úr részéről -, amellett, hogy természetesen a törvényjavaslat céljaival egyetértett. Azt is figyelembe kell venni, hogy magának a büntető törvénykönyvnek - általában a büntető igazságszolgáltatásnak és a büntetések rendszerének -, a módosítását már nagyon régóta ígéri a kormány. Világos, hogy itt egy alapos munkáról van szó, de én meglepetéssel hallottam az előbb a miniszter úrtól, hogy szükség volna valamifajta tényfeltárásra, valamifajta megismerésére a bírósági gyakorlatnak vagy egyáltalán a büntető törvénykönyv új elemeinek a működésére. Én azt gondolom -, vagy azt gondoltam, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak ez egy sztenderd, folyamatos feladata, amit rendre el kell látnia. Ilyen értelemben tulajdonképpen készen kell hogy kikerüljön egy-egy törvény módosításakor már maga az a kimunkált javaslat és ötlet, építve azokra a tapasztalatokra, azokra a tényekre, amelyeket egy-egy ilyen gyakorlat során feltártak.
Én ezt nagyon nagy hiányosságnak gondolom, és azt hiszem, hogy talán éppen ez az oka, hogy a régen ígért büntetőtörvénykönyv-javaslatok azok rendre csúsznak; és ez az oka annak is, hogy nem a kormánynak, hanem egy képviselőnek vagy több képviselőnek kell benyújtania indítványokat ezeknek a problémáknak a megoldására. Hiszen nem ez az egyetlen indítvány, amely napirenden van és a büntető törvénykönyvet érinti.
Képviselőtársaim! Az előbb már említettem azt a javaslatot, amely a pitbullok tartására vonatkozik, és szintén érintette a büntető törvénykönyvet; én magam személy szerint jegyzek egy olyan javaslatot, amely az életfogytiglannak, az életfogytiglan valódi életfogytiglanná való átalakítására vonatkozik. Ezenkívül korábban a kábítószerrel kapcsolatos visszaélésekre vonatkozóan is tettünk büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatos javaslatot. Ezekkel szemben alapvetően mindig az volt az érv - valamelyik napirendre került, valamelyik még napirendre sem kerülhetett ezek közül -, de az alapvető érv ezzel szemben mindig az volt, hogy készül valamifajta nagyobb átfogó büntetőkódex-módosítás, és ezért ezek nem támogathatók.
Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben éppen a kormánynak kellene reagálnia ezekre az igényekre, a társadalomban jelentkező ilyen igényekre - ezt a képviselőknek, kormánypárti képviselőknek is közvetítenie kellene -, és én már azt óriási előrelépésnek tartom, amiről az előbb itt a szocialista képviselőtársam beszélt erről a helyről. Ez pedig az, hogy most már napirendre vették azokat az indítványokat, amelyekről korábban rendre még a tárgysorozatba-vételről is nemmel szavaztak a parlamentnek az illetékes bizottságai. Ez egy óriási előrelépés, én ezt egy pozitív jelként érzékelem, és remélem, hogy a következő Btk.-módosításnál -, hogyha hasonló nemes célokkal nyújt majd be valamely ellenzéki vagy akár kormánypárti képviselő, akkor már a kormány is továbblép, és tulajdonképpen a támogatást is vállalhatja.
Ugyanakkor én felhívnám arra a figyelmet, hogy érdemes a kormány részéről - és a miniszter úr jelen van, tehát hallhatja -, hogy a kormány részéről érdemes megfontolni, hogyha magát az indítványt egészében nem tudja támogatni, de legalább bizonyos részleteiben, bizonyos olyan elemeiben, amelyben olyan mértékű adóssága van a magyar büntető törvénykönyvnek, amellyel korábban nem lehetett számolni, mindenképpen célszerű lenne a gyors módosítás. Ilyen például a gyermekpornográfiával kapcsolatos rész. Hogyha mást nem, akkor adjanak be egy olyan indítványt, amely legalább egyes elemeit ennek a javaslatnak megőrzi. Természetesen ellenzéki képviselőként - és a javaslattal egyetértőként -, jelenleg azért küzdök, hogy a javaslatból minél több elem épülhessen be magába a magyar büntetőjogi rendszerbe.
Én azzal is egyetértek természetesen, hogy a büntető törvénykönyvnek a módosítása - és annak a gyakori módosítása -, nem szükséges. Éppen itt van az az igény, hogy a kormánynak kellene lépnie: tulajdonképpen megelőznie azt, hogy egyenként és darabonként kerüljön a büntető törvénykönyv módosításra, ami óhatatlanul azt a következményt hozza magával, hogy ezek az elemek nem fognak egymáshoz illeszkedni. Vagy legalábbis ez a veszély komoly.
Magáról a javaslatról néhány szót. Én nagyon fontos elemének és fontos kérdésnek tartom, hogy a társadalom védelmének a fokozása érdekében a szabadságvesztések esetén ez megemeli a büntetési tényállásokat. Ugyan ez nem jelenti a bíróságok számára automatikusan azt - hiszen a felső határokat emeli meg alapvetően -, hogy ettől automatikusan szigorúbb lenne a büntető-igazságszolgáltatás, szigorúbbak lennének az ítéletek. De én nagyon fontosnak tartom szimbolikus értelemben is, hogy az Országgyűlés, a népképviseletnek a választott szerve fejezze ki a másik hatalmi ág irányába: a bíróságok irányába is, hogy nem teljes mértékben elégedett azzal a rendszerrel, amely kialakult, illetőleg magának a büntetőítéleteknek a szigorúságával. Mi vagyunk azok: a magyar Országgyűlés az, amely közvetítheti ezt a bíróságok felé. Jogállamban ez az egyetlen mód, hiszen a bíróságokat nem választják. Itt a hatalmi ágak elválasztása miatt az Országgyűlésnek kell ebben a szükséges lépéseket, véleményem szerint, megtennie.
És ebben az esetben elkerülhetővé válik az, hogy választott tisztségviselők: a végrehajtó hatalomnak vezető tisztségviselői a bíróságokat tegyék "bűnbakká" azzal kapcsolatban, hogy bizonyos ügyek elhúzódnak. Nem is alacsony tisztségviselő: maga a miniszterelnök úr feddette meg tulajdonképpen a napokban a bíróságokat, hogy miközben a végrehajtó hatalom rendesen működik, kideríti az ügyeket, azonközben a bíróságok lassúak -, és ennek megfelelően nem tudják ellátni ezeket a feladataikat. Én azt gondolom, hogy meg kell fordítani: magára az általános igazságügyi reformra van szükség annak érdekében, hogy ne lehessen ilyen jellegű érveket felhozni.
Egyrészt ez nem felel meg a valóságnak - én jogosnak tartottam, hogy a bírósági vezetők ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot visszautasították -, ugyanakkor mindenképpen magának a kormánynak kellene e tekintetben megteremtenie az igazságszolgáltatásnak a feladatait, és itt még komoly hiányosságok vannak.
A javaslatnak néhány konkrét pontjáról, konkrétan négyről szeretnék szólni.
Én nagyon fontosnak tartom a jármű önkényes elvétele bűncselekményi tényállással kapcsolatos módosítást. Ugyanis a megsokasodott autólopások jelentős mértékben növelték azt a bizonytalanságot az autótulajdonosok körében, és egyáltalán azt a képzetet - itt a fővárosban ma már nem is kötnek biztosítást a biztosítók, Casco-biztosítást, nagyobb értékű autókra, mert olyan mértékben elszaporodott ez a bűncselekményi fajta.
(17.30)
Azt gondolom, hogy itt nagyon határozottan büntetőjogi eszközökkel is fel kell lépni. És nem az az út, amit egyesek javasolnak, hogy maradjon el ez a tényállás, hiszen akkor azzal éppen gyengítenénk - és ebben az Igazságügyi Minisztériumnak az álláspontjával én egyetértek -, éppen gyengítenénk a bűnüldözésnek a lehetőségét. Ki kell tágítani, meg kell emelni, tulajdonképpen a jármű önkényes elvételét majdnem hogy olyan szintűvé kell emelni, mint maga a lopás, és ennek következtében a bűnelkövetők részéről a kibújásnak a lehetősége csökkenthető. Természetesen itt is hozzáteszem, mint mindenhez hozzá lehetne tenni, hogy alapvetően magának a felderítésnek, a rendőrségi munkának is jelentős mértékben javulnia kellene annak érdekében, hogy e téren változás következhessék be.
Én magam is egy ilyen bűncselekménynek az áldozata vagyok, az én autómat is ellopták kb. egy évvel ezelőtt.
Azt gondolom, hogy nagyon sok polgárnak a közös kollektív bosszúját jeleníthetjük meg azzal, hogy itt egy tiszta helyzetet teremtünk. Legalábbis szűkítjük azt a kört, amelyben az elkövetők kibújhatnak ez alól a bűncselekmény alól.
A másik ilyen konkrét tényállásra én már utaltam. Ez a gyermekpornográfiával kapcsolatos tényállás, amely ennek a javaslatnak kiemelten jelentős és újszerű szabályozása, amelyről azt gondolom, hogy mindenképpen támogatni kell, és nem is szabad ezzel a kérdéssel várni. Az ezzel kapcsolatos bűnüldöző, ezekkel a kérdésekkel foglalkozó bűnüldöző szervek szerint itt joghézagról van szó. Én azt gondolom, hogy még a képzetét is el kell hárítani akár egy ilyen jellegű jogalkotási aktussal, hogy itt bármifajta joghézagról szó lehessen egy ilyen jellegű, a társadalmat joggal felháborító bűncselekmény kapcsán. Gondoljanak csak bele képviselőtársaim, Belgiumban több százezer ember tüntetett az utcákon, és a belga polgárok számára néhány hibás aktus miatt gyakorlatilag az egész büntető igazságszolgáltatás veszítette el a hitelét. Ezt mindenképpen meg kellene előznünk, és legalább az Országgyűlés részéről ezt a felelősséget magunkra vennünk és teljesíteni a feladatunkat.
A harmadik ilyen kérdés a kábítószerrel való visszaélés is ilyen ügy. Én erről már beszéltem. Én azt gondolom, ebben a javaslatban nem szerepelt, de annak kapcsán hozom ide ezt a kérdést, hogy a kormány legalább öt hónappal ezelőtt, egy parlamenti kérdésre válaszolva azt jelezte, hogy ebben a félévben, amiben most vagyunk benyújtja a kábítószerrel való visszaélés megfelelő, a kormány szerint is megnyugtató, szabályozását. A benyújtás mind ez idáig nem történt meg. Múlt héten megkaptuk a kormánynak még ebben a félévben tervezett elfogadandó, vagy megkezdett vitáknak a listáját, ezen szintén nem szerepel. Úgy, hogy itt tulajdonképpen Csiha Judit, igazságügy-minisztériumi államtitkár asszonynak az akkori ígérete, hogy úgy mondjam, szemünk láttára nem teljesedik be.
A 4. pont, amelyről befejezésül beszélni szeretnék, ez az életfogytiglannak a szabályozása. Maga a javaslat hoz erre egy javaslatot, egy megoldási javaslatot. A Fidesz véleménye szerint ebben a részében mi szigorúbbak lennénk. A mi véleményünk szerint - és feltehetően korábban benyújtott javaslatunkat, ehhez módosító indítvány formájában is be fogjuk nyújtani -, nem pusztán arra van szükség, hogy felemeljük a feltételes szabadságra bocsátásnak a legkorábbi időpontját 25, vagy 35 évre, hanem meg kell teremtenünk a halálbüntetés megszüntetésével megüresedett helyek, vagyis a társadalom védelmének a végső eszközét, az adott elkövetőnek a társadalomból való kiiktatásnak a nem erőszakos eszközét, vagyis az életfogytiglan valóságos esetét.
Vagyis ezekben az esetekben, amelyekről azt gondoljuk, hogy egy évben csak néhány ilyenről, egy-egy évben az eddigi gyakorlat alapján nem kerülhet túl sok elkövető ebbe a bűnelkövetési kategóriába. De szükség van arra, hogy bizonyos elkövetőket véglegesen kivonjunk a társadalomból.
Ebből a szempontból a mi javaslatunk megfogalmazza azt, hogy az, aki ilyen végleges és valóságos életfogytiglani büntetéssel sújtanak, az ne kerülhessen vissza a társadalomba.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, szeretném ismételten megerősíteni, hogy a közbiztonság és a kormány iránti, az állam iránti közbizalom erősítése érdekében mi fontosnak tartjuk, hogy ez a konkrét törvényjavaslat elfogadásra kerüljön. Én ismételten megfontolásra ajánlom a kormánynak, hogy legalább bizonyos részeit ennek a javaslatnak építse bele a büntető törvénykönyvbe és támogassa, illetőleg magához a képviselőtársaimhoz apellálok, leginkább kormánypártiakhoz, hogy ezt alaposan gondolják át. Az a gesztus, hogy napirendre vették ezt a javaslatot, tárgysorozatba vették, az mindenképpen fontos. Fontos, hogy az állam ott legyen erős, ahol a polgárokat védeni tudja, és ne olyan helyeken kotorásszon, ahol pedig semmi dolga.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
