AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számvitel 1992. január 1-jétől érvényes törvényi szabályozása lehetővé tette, hogy a hatálya alá tartozók vagyonukról, vagyoni helyzetük alakulásáról, jövedelemtermelő-képességükről, pénzügyi helyzetükről megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatást adjanak, a piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen információkat hozzanak nyilvánosságra.
A számviteli törvény elfogadásával, az 1994. január 1-jétől hatályos módosításával a számvitelt érintő hazai szabályok az Európai Unió számviteli irányelveivel harmonizáltak, a törvényi szabályozásba a legfontosabb nemzetközi számviteli sztenderdek beépültek.
Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a számviteli törvény konkrét előírásai nem minden esetben adnak megfelelő választ a felmerülő kérdésekre, a számviteli alapelvek értelmezése sem egységes. Ezért indokolt kiegészíteni, illetve pontosítani, módosítani a törvényi előírásokat.
A törvényi előírások bővülése, esetenként a részletekbe menő szabályozás ugyan ellentmond a törvényi, azaz a keret jellegű szabályozás követelményének, az egységes értelmezés, a következetes végrehajtás azonban - más jogerővel bíró szabályozás hiányában - mégiscsak e törvényi előírások javítását igényli.
Tisztelt Ház! Az 1992-es törvényi szabályozás néhány esetben nem vagy nem teljeskörűen változtatta meg a korábbi elszámolási gyakorlatot. Olyan esetekről volt szó, ahol a szabályozás nem volt kifejezetten ellentétben a közösségi számviteli irányelvekben foglaltakkal.
(9.20)
A változó magyar gazdaság követelményei, az Európai Unió tagországaival való intenzív kapcsolat szükségessé teszi, hogy ezen szabályainkat most már az Európai Unió tagállamaiban érvényesülő számviteli gyakorlathoz igazítsuk.
A javasolt törvénymódosítás alapvetően két témakörben szabályoz. Egyrészt a vagyoni, a pénzügyi, a jövedelmi helyzetet bemutató beszámolók megbízhatósága, valódisága érdekében kiegészítéseket, pontosításokat ír elő. Ide sorolandók többek között a számviteli alapelvek kiegészítésére, számviteli-politikai írásba foglalására, néhány szabályzat elkészítésére, az ellenőrzés megállapításai hatásának bemutatására, az éves beszámolók közzétételére, valamint az egységes végrehajtás érdekében indokolt szabályozásra vonatkozó javasolt módosítások. Másrészt a változó gazdaság követelményeihez, a fejlett piacgazdaság országainak számviteli gyakorlatához igazítja a törvénymódosítás a jelenlegi előírásokat, illetve kiegészíti azokat. Ez utóbbiak lényegéről, indokoltságáról röviden a következőket ajánlom figyelmükbe.
Az eszközök beszerzési és előállítási költségeinek tartalmára vonatkozó jelenlegi előírások, az óvatosság számviteli alapelve az 1992. év előtti gyakorlat alapján nem engedik meg a beszerzési értékben figyelembe venni mindazon költségeket, ráfordításokat, amelyek az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatók. Külföldön viszont ezek is az eszközök beszerzési, előállítási értékébe tartoznak. Ezért a javasolt törvénymódosítás bővíti a beszerzési értékbe tartozó költségek, ráfordítások körét, ezzel az összemérés elvének megfelelően az eszközökhöz egyedileg hozzákapcsolódó költségek nem a felmerüléskor, hanem az amortizáció elszámolásakor csökkentik az adózatlan eredményt.
A különböző támogatások, juttatások - ideértve a térítés nélküli eszközátadásokat is - számviteli elszámolásának egységes, az Európai Unió tagállamai többségében érvényesülő gyakorlatát fogalmazza meg a törvényjavaslat, ugyanakkor biztosítja, hogy az adott gazdálkodó valamennyi eszköze és elismert kötelezettsége a mérlegben szerepeljen - az is, amelyet a jelenlegi előírások mellett nem lehet a mérlegbe beállítani.
A piacgazdasági viszonyok között a támogatás, a juttatás célja alapvetően az, hogy a részben vagy egészen átvállalt, elsősorban állami feladat többletköltségeit, illetve az árban meg nem térülő költségeket fedezze. A támogatás, juttatás irányulhat a támogatott tevékenység eszközeinek beszerzésére, ez esetben az amortizációt kompenzálja, de megvalósulhat úgy is, hogy közvetlenül a folyó termelés költségeit ellentételezi. Ennek megfelelően a szabályozás lényege: a támogatás, a juttatás összegét a támogatónál eredménycsökkentő, a támogatottnál eredményt növelő tételként, bevételként kell figyelembe venni. Amennyiben azonban a kapott támogatáshoz eszközök beszerzése is kapcsolódik, akkor a bevételként elszámolt összeget időbelileg el kell határolni, át kell vinni a következő évekre; akkor kell azt bevételként kimutatni, amikor a támogatásból beszerzett eszközök értékét költségként elszámolják.
A változó előírások megteremtik az állami támogatásokkal, juttatásokkal való elszámolás feltételeit is. A támogatások elszámolására vonatkozó javaslat figyelembevételével a polgári törvénykönyv szerinti, egyre gyakrabban előforduló kötelezettség, tartozás, átvállalás számvitelét is szabályozza a törvényjavaslat. A törvényjavaslat az európai számviteli gyakorlathoz igazítja a saját tőke elemeit, pontosítja a saját tőke fogalmát, konkrétabban meghatározza a tőketartalékot, az eredménytartalékot növelő-csökkentő tételeket, megszünteti "az előző évek áthozott vesztesége" kategóriát. Elhagyja a saját tőke változását jelentő azon tételeket, amelyek valójában nem tőkeváltozást, hanem eredményváltozást jelentenek.
A hitelezői érdek védelmét szolgálja az a javasolt rendelkezés, amely szerint osztalékot, részesedést csak a törvényjavaslatban előírt feltételek mellett lehet a tárgyévi adózott eredményből fizetni.
A javasolt előírással megakadályozható, hogy az alaptőke, a törzstőke a társaságból osztalék, részesedés formájában kivonásra kerüljön. A beruházás, az igénybe vett devizahitelek árfolyamváltozása elszámolására vonatkozó módosító javaslat az árfolyamveszteség halasztott elszámolására, a nemzetközi számviteli standardok és a piacgazdasági számviteli gyakorlathoz hasonlóan biztosít lehetőséget.
A javasolt elszámolást nem kötelező alkalmazni. A javasolt módszer mellett az árfolyamveszteség eredményt rontó hatása később jelenik meg, mivel a törlesztő rész tényleges árfolyam-különbözete mint árfolyamveszteség, továbbá a javaslat szerinti kapcsolódó céltartalékképzés, illetve céltartalék-felhasználás elszámolt összege együttesen - a hitelfutamidő elejét és végét kivéve - többé-kevésbé egyenletesen terheli az egyes évek eredményét. A változó gazdaság követelményeként fogalmazódott meg az a javaslat, amely szabályozza a megszűnt, felszámolt, végelszámolt, illetve az átalakult gazdasági társaság tulajdonosainak, tagjainak a gazdasági társaság megszűnéséhez, átalakulásához kapcsolódó számviteli elszámolási kötelezettségeit.
A törvényjavaslat szerint a számviteli törvény hatálya alól kikerülnek az egyéni vállalkozók. Rájuk csak a sajátos adózási szabályok vonatkoznak. Így szűkül az egyszeres könyvvitelt vezetők köre, lényegében csak a jogi személyiség nélküli, törvényben előírt feltételeknek megfelelő gazdasági társaságok tartoznak ide. A javaslat szerint az egyszeres könyvvitelt vezetőknél változik az egyszerűsített mérleg, kiegészül az a pénzforgalmi szemléletű eredménylevezetéssel, részletes tartalmi előírással. Ez lehetővé teszi a kettős könyvvitelt vezetőkkel való összehasonlíthatóságot, előtérbe helyezi a számviteli és az adózási előírások közötti kapcsolatot. A számviteli törvény javasolt módosításaihoz kapcsolódó adótörvényi változások a vonatkozó törvényjavaslatokban figyelembevételre kerültek.
A törvényjavaslat az átmeneti rendelkezések között a devizatörvény, illetve a helyi adókról szóló törvény egy-egy rendelkezését is módosítja. A módosítást egyrészt a számviteli törvény előírásainak következetes végrehajtása, másrészt a formailag módosuló számviteli kategóriáknak az adott törvényi szabályozás melletti használata indokolja.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításának ellenjegyzését megadta. Kérem a benyújtott törvényjavaslat megtárgyalását és a szükséges módosító javaslatok átvezetése után annak elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
