DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A számviteli törvény megváltoztatására vonatkozó beterjesztés önmagában kevés izgalmat fog kiváltani, hiszen közvetlen hatása a gazdálkodásra kevésbé jelentős, mint például az adótörvényeknek. Mégis, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egy rendkívül fontos beterjesztésről van szó; és mindjárt hozzá kell tegyem, hogy számos hiányossága mellett ez a törvénymódosítás számos igen hasznos elemet is tartalmaz, amelyek mindenképpen támogatást érdemelnek.
A módosítással kapcsolatban mindenekelőtt kiemelném, hogy a hatásvizsgálat ismételten hiányzik a beterjesztésből - holott ez törvényi követelmény lenne. Ez egy olyan súlyos hiányosság, amely felett most már nem lehet egyszerűen elmenni, hiszen a jogalkotásról szóló 1991. - a jogalkotásról szóló - törvény 18. §-a (Sic!) kifejezetten előírja, hogy elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, tehát egy olyan hatáselemzést kellett volna beterjeszteni a számviteli törvény módosításához, amely a kérdést a jogszabályi kötelezettség oldaláról megoldotta volna. Miután ez hiányzik, nem lehet tudni, hogy a számos változtatás milyen következményekkel jár a gazdálkodásra, az elszámolásokra, azok színvonalára és az egész - törvénnyel érintett - hatékonyságra.
Nem lehet tudni, hogy elősegítik-e a szabályok a jobb megoldásokat és az ellenőrizhetőséget, hiszen a számviteli törvény módosítása követelményként írja elő - például az adatgyűjtésnél - a költség-haszon elemzések elvégzését; de ezt a szabályt magára a számviteli törvény alkalmazására is módosítani kellett volna. Miután az Állami Számvevőszék rendszeresen észrevételezi a hatásvizsgálatok elmaradását, ezért én úgy gondolom, hogy ezt a törvénysértést most már nem lehet a Háznak lenyelnie. Végre tenni kellene valamit azért, hogy a hatalom is betartsa a rájuk vonatkozó törvényeket, ne csak azt várja el, hogy az állampolgárok tartsák be azokat.
A másik gondolat, amelyet felvetnék, hogy a szabályozás javítása céljából egyértelműen szükség van regulációra és deregulációra is. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a dereguláció az, amelyet alkalmazni kell, hiszen a túlszabályozottság nehezen áttekinthetővé teszi a kérdést. Ezért a szabályok egyszerűsítése lenne a legcélszerűbb megközelítése egy új és igen hatékonyan működő számviteli törvénynek. A Független Kisgazdapárt ebből a szempontból tekintette át a számviteli törvényt.
Rendkívül fontos ugyanakkor - és ez egy további alapelvként felmerülő kérdés - a szabályozás stabilitása, hiszen enélkül jogállami rendezés nem lehetséges.
(9.50)
A stabilitás azért is fontos, hogy ahhoz megfelelően alkalmazkodni lehessen. A változtatást tehát nagyon meg kellene gondolni, és különösen a csöpögtetett változtatásokat, amelyek sajnálatos módon a számviteli törvény vonatkozásában és egyéb törvények vonatkozásában is szembeötlő módon jelentkeznek.
A változtatás, és ez egy további igen lényeges szempont, amelyre a Független Kisgazdapárt felhívja a tisztelt Ház figyelmét, nem abból az okból fakad, hogy felismerték a hibákat, és ezért a hibákat ki kell javítani, hanem a változtatás szükségszerűsége többnyire az előrelátás hiányából fakadó gondoknak a megoldási kényszeréből következik, és ez nagy különbség. Tudniillik az esetek döntő részében - a mi álláspontunk szerint - hogyha kellő előrelátással történt volna a törvény megalkotása, akkor a változtatási igény sokkal kisebb mértékben jelentkezett volna.
Felmerül tehát: vajon miért nem a most javasolt szerkezetben született meg a számviteli törvény? Tudniillik ha a változtatások szükségszerűsége felmerül, és az előrelátható volt, egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy a törvényalkotó miért hanyagolta eddig ezeket a szempontokat. Így például azok a nemzetközi elvek, amelyek elfogadását az előterjesztő olyan fontosnak tartja, én azt hiszem, nem is kell különösebben aláhúznom, már korábban is ismertek voltak. A logikus magyarázatok mellett különösen érthetetlen ez a folyamatos és emellett sajnálatos módon még szakaszos törvénykezés is, amely egy állandóan ülésező parlament esetében elfogadhatatlan. Ha ugyanis a nemzetközi gyakorlat ismert volt, akkor egy folyamatosan ülésező parlament esetében ezeket a szabályozásokat álláspontom szerint sokkal korábban kellett volna a nemzetközi gyakorlathoz igazítani. A gazdálkodóknak a vállalkozásokkal kellene foglalkozniuk, tehát a termeléssel, az exporttal, a beruházással, a minőség javításával és egyéb tartalmi kérdésekkel, nem pedig kiszámíthatatlan változtatgatások elsajátításával.
A jogalkalmazásra is figyelmet kellene fordítani a kisgazda álláspont szerint, hiszen például a központi költségvetés vagy a társadalombiztosítás számvevőszéki jelentése a számviteli törvény állandó megsértésére hívja fel a figyelmet. Ha a számvevőszéki jelentések indokoltak a törvénysértések megállapítása tekintetében, márpedig ezt kétségbe nem lehet vonni, akkor kérdezem, hogy miért nem történtek meg az ennek megfelelő korrekciók? A Független Kisgazdapárt igen nagy nyomatékkal hangsúlyozza, hogy nem azért nem tartja be a hatalom a számviteli törvényt, mert az betarthatatlan lenne, hanem azért, mert a törvényesség betartása bizonyos okok miatt nem áll a hatalom érdekében, és emellett, ez is egy igen lényeges szempont, a hatalom meg is teheti, hogy sorozatosan szembeszegüljön a törvényes rendelkezésekkel, hiszen nincs aki felelősségre vonja.
Az állandó törvénysértés eltűrése mellett értelmetlennek látszik a folyamatos módosítgatás. Tudniillik vagy a törvénysértéseket szünteti be a hatalom, vagy a módosítgatásokat. A kettőnek együttes alkalmazása nyilvánvalóan illogikus. Hiszen itt csak a törvényesség látszatának fenntartásáról van szó, de ez meg fokozza a jogbizonytalanságot.
A számviteli törvény legújabb változata új alapelveket iktat be. Ilyenek: a tartalom elsődlegessége a formával szemben, a lényegesség elve, a költség-haszon összevetésének elve. Ezekkel kapcsolatban a kisgazdapárti álláspont az, hogy ezek helyes elvek, jó volt ezeket a törvénybe beépíteni, csak azt nem értjük, hogy miért csak most került erre sor, miért nem korábban, hiszen ezek nem ismeretlen elvek, hanem ismert elvek, és már rég a számviteli törvény része kellene hogy legyenek.
Hasonlóképpen érthetetlen számunkra, hogy az elszámolási hibák helyesbítése miért nem a mostani szabályok alapján történik, a mostani módosítások alapján. Tudniillik ebben az esetben lényegesen előrébb lehetne tartani a hibák kijavítása területén. Eddig ugyanis a különböző évek eredményei összekeveredtek. Most magyarázza a beterjesztés, hogy a korábbi hibákat és a szükséges helyesbítéseket jobb a tárgyévben elért eredménytől elkülöníteni. Azonban álláspontunk szerint jobb lett volna a hibákat nyomban a bölcs új alapelvek alapján megoldani.
Egyet kell érteni azzal is, hogy a helyesbítés bemutatása érdekében az eredménykimutatást és a mérleget egy újabb adatoszloppal bővítsék ki. Azt is helyesnek minősítjük, hogy jelentős hibák feltárása esetén már év közben történjék meg a helyesbítés. Csak az érthetetlen, hogyha ennyire logikus mindez, miért nem így csinálták eddig is.
A módosítás indokló része a nemzetközi számviteli elvekre való hivatkozással magyarázza, hogy miért kell a beszerzési költség részének tekinteni minden kapcsolódó ráfordítást. Ezért meg kell változtatni az eddigi hazai gyakorlatot, amely eddigi eltérést a nemzetközi gyakorlattól és korábban figyelembe nem vett költségeket a jövőben tehát figyelembe kell venni.
Megdöbbentő a számunkra az, hogy mi mindent nem lehetett eddig költségként figyelmen kívül hagyni. Meglepő a felsorolás, ezért nem tekinthetünk el tőle. Eddig ugyanis a vagyonszerzési illetéket, a statisztikai illetéket, az előzetesen felszámított és le nem vonható áfa összegét, továbbá a hitelfelvétel előtt fizetett bankgarancia-díjat, a szerződésben meghatározott kezelési költséget, a rendelkezésre tartás jutalékát, a szerződés közjegyzői hitelesítésének díját nem tekintették a beszerzési költség részének. Elképesztő hiányosságai voltak ezek a számviteli törvénynek. Ezért tehát ezek helyesbítése mindenképpen indokolt.
A törvénymódosítás a különböző támogatások, juttatások elszámolásánál egységes elveket ír elő. Itt is lehetett volna korábban látni, hogy szerencsétlen volt a számviteli törvény iránymutatása. Hasonlóképpen az előrelátás teljes hiányára mutat, hogy míg a polgári törvénykönyv lehetővé teszi a kötelezettség-átvállalásokat, természetesen a hitelező hozzájárulása esetén, a számviteli törvényből ez a lehetőség hiányzik. Ezt a jogszabályi kollíziót fel kell oldani, és végre ez a jelen beterjesztéssel, ha hatalmas késéssel is, de megtörténik. Ezt megintcsak a törvénymódosítás javára kell írnunk.
(10.00)
Évtizedek óta a külkereskedelmi egyensúlyt forintleértékelésekkel akarják elősegíteni. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ez az utolsó gondolat, elnök úr, amit kifejtek, és mindjárt befejezem.
Ennek ellenére a számviteli törvényből sajnálatosan kimaradt mind ez ideig az árfolyamveszteség logikus elszámolásának lehetősége. Ez a veszteség ráadásul olyan jelentős lehet - különösen Bokros Lajos színrelépését követően -, amikor is megindult a forint folyamatos, csúszó leértékelése, hogy a vállalkozások jelentős része nem képes az adott évben azt kigazdálkodni. Ezért az éves mérleg szerinti eredménye veszteséges lesz.
Most a módosítás azt a módszert alkalmazza, hogy a veszteség elszámolására csak a törlesztés után és csak a törlesztés arányában - tehát szakaszosan - kerül sor. Ehhez ugyancsak szakaszosan céltartalékot kell képezni.
Ugyancsak megkésve intézkedett a számviteli törvény arról, hogy miképpen kell a megszűnt gazdasági társaságnak teljesítenie számviteli kötelezettségét. Pedig e kérdés megoldatlansága a felszámolások sűrű előfordulása miatt is már előbb fel kellett volna hogy merüljön, és fel kellett volna hívni erre a pénzügyi hatóságok figyelmét.
A Független Kisgazdapárt tehát végül is abban összegezi az álláspontját, hogy nem a változtatásokat kifogásolja, hanem azok csöpögtető jellegét, hiszen a változtatásoknak a célja az kellene hogy legyen, végre egy olyan számviteli törvényt alkossunk, amely évekre befejezi ezt a csöpögtető változtatást.
A Független Kisgazdapárt ilyen kritikai észrevételekkel és módosításokkal a törvényt végül is egy szükséges, a törvénymódosítást végül is szükséges előterjesztésnek véli, és azt elfogadásra ajánlja.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
