KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársak! Azzal kezdeném rövid felszólalásomat, hogy eredetileg a koalíciós többség különleges eljárási rendszerben szerette volna tárgyalni a számviteli törvényt. Ezt aláhúzta az is - és az is indokolta -, hogy egy alapvetően szakmai törvényről van szó, ahol a szakma jeles képviselői szűk csoportban, talán hasznosabban, praktikusabban - rövidebbre zárva az ügyeket - tudta volna feldolgozni a törvényjavaslatot.
Aláhúzta ezt a megoldást az is, hogy a mostani időszakban, amikor az 1997-es költségvetés tárgyalása ugyancsak feszes napirendi ütemezéseket igényel - és emiatt hosszabbított plenáris ülésekkel kell számolni a tisztelt Háznak -, ezt a néhány órát - amit a számviteli törvény feldolgozásával kell most eltöltenünk - szintén erre az 1997-es költségvetésre fordíthattuk volna. Akkor, sajnálatos módon, a Ház nem szavazta meg különleges eljárás alkalmazását.
Hadd mondjam azt, hogy - nem tudom, hogy ki hogy számol el lelkiismeretével -, hogy amikor a produktív időből igazából elveszünk három-négy órát, akkor nincs a Fidesztől, nincs az MDNP-től, a függetlenektől hozzászóló egyáltalán. És akkor hogyan számolnak el ők azzal, amikor adott esetben - esetleg név szerint - ők nemmel szavaztak különleges eljárás elfogadása vagy nem elfogadása terén.
Ez természetesen egy technika, de nem is ez a lényeg, amiért én hozzá akartam szólni, de nagyon kikívánkozott belőlem, mert azért aki egyszer á-t mond, az mondjon utána b-t is.
Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy a plenáris ülésre került a számviteli törvény, mert ez azt is jelenti az én számomra, hogy ez nem egy szűk szakmának a törvénye, hanem egyre fokozottabb jelentősége van a magyar társadalom, a magyar nemzetgazdaság életében. A jelentősége igazából ma még nem igazán érzékelt a gazdálkodók között.
A számviteli törvény módot és lehetőséget ad arra, hogy a partnerek egymásról korrekt információkat szerezzenek, a partnerekkel kapcsolatos információkat feldolgozzák, elemezzék, és ennek megfelelően hozzák meg kockázatvállalási döntéseiket.
Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor a számviteli törvényt most módosítottuk, akkor ebben a dologban is ki kell mondani azt, hogy rendkívül fontossággal bír az, hogy a partnerek megválasztásakor ne csak a szorosabban kapcsolódó árukapcsolatokat, szerződéses feltételeket tekintsék figyelemre méltónak a partnerek, hanem bizony azt is, hogy a partner számviteli, nyilvántartási, adóelszámolási, pénzügyi pozíciója - adott esetben mondjuk a mérlegpozíciója -, kiegészítő melléklete milyen információkkal szolgál. Úgy gondolom, hogy az egészséges kockázatvállalás felméréséhez ma már nélkülözhetetlen az, hogy a partnerekről - mármint a hosszú távon meghatározott partnerekről - konkrét információval rendelkezzenek a vállalkozók, és ezeket rendesen figyeljék is.
Ehhez képest az előttünk lévő törvénycsomag pozitívumai - amiket az előttem felszólaló képviselők elmondtak - negatív információkat is tartalmaznak. Lehet, hogy furcsa, hogy egy kormánypárti képviselő fog ezekről szólni, én úgy gondolom, hogy a pozitívumokat már elmondták. Én azokra az árnyoldalakra szeretnék rámutatni, ami egyik oldalról rugalmasabbá teszi a számviteli rendszert, de másik oldalról bizony ezeket az információkat mélyebbé, elemzésre igényessé tette, és ezáltal talán a partnereknek a pozíciója nehezebben mérhető fel.
Miről van szó? Az árfolyamveszteség elszámolását lehetséges megoldásként változtatási módon, változtatással tartalmazza ez a számviteli törvénycsomag. Ugye, valamennyien tudjuk azt - akik ezzel a témával foglalkoznak -, hogy a mai rendszerben - amennyiben a devizaárfolyam-változások, a vállalkozások kedvezőtlen módúra változtak -, akkor kötelező volt ezeket veszteségként elszámolni.
Ezen a most javaslatban szereplő módszer jelentős mértékben enyhít. Nem tartalmazza azt, hogy kötelező a kedvező megoldásokat választani. Nem tartalmazza azt, hogy nem lehet elhatárolni az eddig kimutatható árfolyamváltozásokat. De ugyanakkor magában rejt egy olyanfajta jelenséget, ami az óvatosság elvével ellentétes jelenséget takar, azt, hogy a vállalkozók bizonyos körben - ott, ahol ezek a deviza-hitelállományok jelentősek - a valóságosnál kedvezőbb mérleget mutatnak ki; a valóságosnál esetleg nagyobb nyereséget mutatnak ki; a valóságosnál esetleg - hogy úgy mondjam - a megtermeltnél nagyobb osztalékot tudnak kifizetni.
Ez ott rejt igazából nagy veszélyt, ami a törvényjavaslatnak kifejezetten nagy pozitívuma, hogy osztalékot csak ott enged kifizetni, ahol a jegyzett tőkét meghaladó - tehát magyarul: hogyha van eredménytartalék, az előző években felhalmozódott nyereség, veszteség egyenlege pozitív. Ha azonban mesterséges módon - a devizaárfolyamok változásának hatását nem számolva - kimutatunk egy olyan nyereséget, akkor bizony előfordulhat az, hogy egy ilyen devizahitellel gazdálkodó társaság nyereséget mutat ki, év végén osztalékot fizet, holott adott esetben lehetséges, hogy a pozíciója nem is olyan szép, mint az osztalékfizetés ezt egyébként lehetővé tenné.
Én úgy gondolom, hogy igazából azok a gazdálkodó szervek, amelyek abban a dilemmában döntenek, hogy devizahitelt vesznek fel, vagy forinthitelből finanszírozzák a fejlesztéseiket, igazából racionális módon tudnak mérlegelni, hiszen a forinthitelnek van egy magasabb kamata és egy fix tőketartozási összege, a devizahitelnek viszont van egy alacsonyabb kamata és a leértékelésekkel növekedő tőkeösszege.
Hosszú távon az árfolyamok változása - pontosan az inflációs különbségek miatt - alapozott meg, és ezzel arányos. Tehát hosszú távon racionális döntésben lényegében - ha az állam különleges elbírálást vagy különleges szempontokat ebben nem érvényesít -, akkor a kétféle hitelnek a választása majdhogynem mindegy kellene hogy legyen.
Az azonban, hogy a devizahiteleknél lehetővé tesszük azt, hogy az árfolyamváltozások kedvező hatását, költségnövelő hatását majd később számoljuk el, ezzel a devizahitelből gazdálkodókat preferáljuk. Tehát igaza van Demeter képviselőtársamnak akkor, amikor azt mondja, hogy ebben a 23 százalékos magyar hitelkamat-feltételben bizony benne van az inflációs különbségeknek a nagyságrendje is.
Ugyanakkor annyiban nincsen igaza neki, amikor csak az egyik lábával foglalkozik, azzal a lábával, hogy a megnövekedett utánpótlási érték amortizációs hátterét akarja csak megteremteni. És azért nincsen igaza, mert bizony az eszközállományok, amikkel a vállalkozó rendelkezik, azok inflációs nyereséget is tartalmaznak, tartalmaznának akkor, hogyha lehetővé tennék a folyamatos átértékelését az eszközöknek, és ez az átértékelés tenné lehetővé utána azt, hogy ebből következő amortizációs ági elszámolásokat is az inflációnak megfelelően igazítsuk.
A tartozás-átvállalásokkal kapcsolatban is lenne néhány gondolatom. A tartozás-átvállalások egyre nagyobb arányt tesznek ki a magyar nemzetgazdaságban. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy valamelyik társaság a másik társaságtól valamilyen szempont alapján átvállal kötelezettségeket. Ezzel az egyik társaság mentesül a kötelezettségei alól - természetesen ezt bevételként kell elszámolja -, a másik társaság pedig majd valamikor eleget tesz ütemezés szerint a tartozásban szereplő kötelezettségeknek.
Az természetes dolog, hogy a tartozástól mentesült vállalkozásnál ez bevételként kell jelentkezzen, de egyáltalában nem biztos, hogy ez a költségvetés szempontjából is adóbevételi többletet jelent. Mert ha ez a társaság egyébként jelentős veszteséget halmozott fel, vagy adott évben jelentős vesztesége valószínűsíthető, akkor a tartozás-átvállalás ezzel a veszteséggel szemben kerül elszámolásra. Tehát ilyen szempontból elképzelhető, hogy ezen az ágon nincsen bevétele a költségvetésnek.
Annál a vállalkozásnál pedig, amely a tartozást átvállalta, a törvénytervezet időarányos leírást tesz lehetővé. Tehát túl azon, hogy majd - nyilvánvalóan tartozás-átvállalás kapcsán - ő szeretné majd az adóalapjából ezt leírni, ezt egyfajta időarányos, a teljesítéstől teljesen független módon teszi lehetővé leírni a törvénytervezet.
(11.10)
Ez számomra azt is jelenti, hogy ebbe a passzusba mindenféleképpen bekívánkoznék az, hogy ne időarányos elszámolási lehetőséget biztosítsunk, hanem teljesítésarányos elszámolási lehetőséget, ami ennél az átvállaló gazdálkodó szervnél sem jelentene sem pluszt, sem mínuszt, sem egyik évben pluszt, sem másik évben mínuszt, nyereségcsökkentést, nyereségalakítási lehetőséget. Tehát az én felfogásom szerint ez a tartozás-átvállalás bizony módot ad arra, hogy a nyereséget és a veszteséget egyes társaságokból átszivattyúzzák. Ez akkor jelent igazából gondot, hogyha van olyan társaság, amelyik már elvesztette az alaptőkéjét, nem rendelkezik hiteltartozással, és ebből a szempontból föl fog értékelődni a piacon, hiszen a jelentős veszteséget felhalmozó, de egyébként külső tartozásokkal nem rendelkező cégeknek értéke lesz, mert ezeken a cégeken keresztül tartozás-átvállalással meg lehet oldani a nyereségadóból való kibújás egyik módját.
Az eszközök térítés nélküli juttatásával kapcsolatos ellentmondást én is érzékeltem az elmúlt időszakban. Korábban, és ezt leginkább a költségvetésből gazdálkodó alapok támogatása kapcsán lehetett érzékelni, a költségvetésből származó juttatásokat a vállalkozások nem bevételként, hanem tőketartalékuk növekedéseként számolták el, tehát vagyonuk adózatlan pénzből, adózást elkerülve gyarapodott.
Ugyanakkor a most javaslatban szereplő módszer sem tökéletes véleményem szerint. Tudniillik arról van szó, hogy ha van egy jelentős mértékű fejlesztés, van egy összetett beruházás, aminek, mondjuk, 10 százalékát finanszírozza egy ingyenes vagyonjuttatás, és ebben a beruházásban van forgóeszköz, van épület és van gép, akkor egyáltalában nem mindegy az, hogy ezt az ingyenes vagyonjuttatást most a forgóeszközzel szemben, a géppel szemben vagy az épülettel szemben számolom el, hiszen az amortizációs lehetősége, ami a juttatás elszámolásával kapcsolatos, egészen más véget eredményez.
Én úgy gondolom, összességében nézve a számviteli törvényről szóló módosítás előrelépést tartalmaz, rugalmasabb a korábbi lehetőségeknél, lényegesen nagyobb választási lehetőségeket tartalmaz, de ugyanakkor intő a gazdálkodó partnerek felé, hogy szíveskedjenek a gazdasági partnereik mérlegszámait alaposan elemezni, mert bizony ez a lehetőség széles tára a mozgás széles tárát is magában rejti.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
