DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell mondanom, hogy önnek sok tekintetben biztos igaza van. Egy dologban tudomásom szerint nincs igaza, az pedig az, hogy az első fegyelmi büntetése a kastélymúzeum igazgatójának a megrovás büntetés volt, fegyelmi büntetés volt, ami után a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény értelmében az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása szerepel. Másodikként ezt a fegyelmi büntetést kapta az igazgató. Amennyiben ön azt állítja, hogy ez nem így van, készséggel megvizsgáltatom az ügyet. És ha valóban nem így történt, akkor korrekciót fogunk elrendelni.
Amiben egészen biztosan igaza van, az az, hogy egy levélre válaszolni kell, akár pozitív, akár negatív intézkedés történt az ügyben. Ha ez nem történt meg, ezért öntől elnézést kérek.
Amiben valószínűleg igaza van, az az eset bonyolultsága, illetve az eset megítélése során érvényesülő különféle szempontok. Mindenképpen van egy jogi szempont, van továbbá egy morális és van egy gazdasági, szakmai szempont. A jogi szempont az, hogy az ön által jogos felháborodással emlegetett pornóbotrány ügyében a fegyelmi vizsgálat semmiféle olyan felelősséget nem tudott feltárni, amelyet ön gyanúként megfogalmazott, hogy tudniillik az igazgató tudott volna arról, hogy itt pornófilmforgatás történt, vagy azt, hogy itt megvesztegetés történt volna. Ha ez történt volna, akkor természetesen büntető feljelentés történt volna.
Sajnos, azt kell mondanom, hogy akár így történt, akár úgy, vannak dolgok, amikhez nem szoktak tanút hívni. Ettől függetlenül, és morálisan önnek abban igaza lehet, hogy e fegyelmi eljárás során, ha nem is sikerült bizonyítani az igazgató tudatos vétkességét, az eset súlyára való tekintettel lehetett volna a fegyelmi büntetés szigorúbb is.
(15.30)
Ez az, amivel szemben viszont azok a szakmai, gazdálkodási érvek álltak, hogy tudniillik a Helikon Kastélymúzem az egyetlen olyan múzeum, amelynek a gazdálkodásával problémáink nincsenek, és nem elsősorban azért, mert pornófilmforgatásra adták ki a kastélyt. Az egyetlen olyan múzeum, amelyet az állag folyamatos romlásától az igazgató meg tudta védeni a kastély fenntartásával anélkül, hogy ez az államnak külön évenként százmilliós kiadásába került volna. Ezek olyan szakmai gazdálkodási szempontok, amelyek meglehet, hogy nem túlzott súllyal estek latba az erkölcsi szempontokkal szemben, ámde latba estek.
Az igaz, a kastélymúzeum közhasznú társasággá történő átalakítása és az igazgató újbóli kinevezése során talán azt kell mondanom - és ebben megintcsak képviselő úr és a tisztelt Ház megértését kell kérnem -, hogy a minisztérium kényszerpályán volt. Kényszerpályán volt abból az okból, hogy a vagyonkezelői szerződést a Kincstári Vagyonigazgatóság az igazgatóval mint vagyonkezelővel már ebben az értelemben kötötte meg. A vagyonkezelő személyek kijelölésével egyébként a műemlékvédelmi hivatal is egyetértett. Másodszor azért, mert ugyanannak kell viselnie a felelősséget a szerződésben részletezett feladatoknak és szolgáltatásoknak az eredményes ellátásáért, aki a kht. alapításához szükséges hosszú távú üzleti tervet kidolgozta. Harmadszor, mert a keszthelyi Helikon Közhasznú Társaság a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében általános jogutódja a Helikon Kastélymúzeum költségvetési intézmények. Mindezek a megfontolások egyébként általában is arra ösztönzik a minisztériumot, hogy egy ilyen átalakulás során az előző igazgató megbízatását hosszabbítsa meg, illetőleg nevezze ki őt újra. Ötödször azért, mert a kastélymúzeumban dolgozó közalkalmazottak egy kivételével mind azzal a feltétellel mondtak le közalkalmazotti jogviszonyukról, és léptek át a kht.-ba, hogy a régi igazgató kinevezése öt évre megtörténik. Végül pedig azért, mert az ügyben ugyancsak illetékes Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete is kifejezetten ragaszkodott ahhoz, és csak ezzel a feltétellel adta áldását az átalakulásra, hogy a régi igazgató kinevezése öt évre történjék meg.
Mindezek következtében tehát a minisztérium az előtt a választás előtt állt, hogy nem alakítja át közhasznú társasággá a múzeumot, megtartja költségvetési intézményként, és ezzel egy példaértékű államháztartási reformlépést elmulaszt, vagy hogy újabb öt évre a régi igazgatót kinevezi, akinek a kinevezése ellen valóban morális megfontolások szólhattak.
Ezt tudom önnek mondani. Mi az előbbit választottuk, meggyőződésem szerint joggal. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
