DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Toller László képviselőtársammal közösen benyújtott törvényjavaslatunkban az igazságszolgáltatásban bízó, a jogaik orvoslását kereső állampolgárok érdekeit kívántuk szolgálni. A javaslat nem új keletű; annak indokairól részletesen szólhattam az elmúlt évi költségvetési vitában is, hiszen ezt a javaslatot némi különbséggel akkor már előterjesztettük képviselőtársammal együtt.
A javaslat kidolgozásában nagy segítségünkre volt a bírák és ügyészek érdekképviseleti szövetsége, illetőleg azok a szervezetek, amelyek Magyarországon a bírákat, bírósági dolgozókat, ügyészeket és ügyészségi dolgozókat tömörítik. Akkor, 1995. végén - egy évvel ezelőtt -, amikor a költségvetésnél előterjesztettük a javaslatot, a javaslat két pillérből állt, és az ez évi ismételt beterjesztésnél is ez a két pillér megjelent.
Az egyik pillére a javaslatnak feltárta azt a költségvetési fedezetet, amelyből az általunk javasolt megoldás megteremthető. Előterjesztettük 1995. végén - majd ez év elején is - az illetéktörvény módosítására irányuló elképzeléseket, amellyel kapcsolatban egy évvel ezelőtt alkalmam volt elmondani, hogy példamutatónak tartom, hogy egy érdekképviseleti szervezet vagy érdekképviseleti szervezetek szövetsége a költségvetéssel kapcsolatban nemcsak a kiadási oldalon jeleníti meg az igényeit, hanem feltárja azokat a forrásokat, amelyekből ezek a kiadások fedezhetők. Tavaly kettő szavazaton múlt, hogy javaslatunk az Országgyűlés jelen lévő képviselőinek kétharmadának támogatását elnyerje.
Idén újra benyújtottuk a javaslatot abban bízva, hogy az 1996. év második felére esetleg már érvényesíthető lesz; a kormány részéről az az igény fogalmazódott meg, hogy szerencsésebb lenne ezt az 1997-es költségvetési évre vonatkoztatva végiggondolni. Azonban közben történt egy fejlemény. A kormány elfogadta az illetéktörvény módosítására irányuló elképzeléseket, és azokat beépítette abba a törvényjavaslatba, amelynek kapcsán - épp a tegnapi nap történt szavazás, a módosító indítványokat a Ház elfogadta -, vélhetően jövő kedden a végszavazására is sor kerül. Tehát megtörtént az, hogy ennek a javaslatnak a bevételi oldalát alátámasztó előterjesztéseket a kormány elfogadta, a kormány saját javaslataként előterjesztette, ugyanakkor még adós marad a bírák, ügyészek javadalmazásáról szóló törvény módosításával. Erre teszünk mi kísérletet Toller Lászlóval együtt, amikor is egy olyan problémára kívánunk választ adni, amely a magyar igazságszolgáltatás alapjait érinti.
Érinti az igazságszolgáltatás jelenlegi helyzetét, és érinti annak jövőjét is. Jelenlegi helyzetét annyiban érinti, hogy az 1990. után bekövetkezett reformok - elsősorban a bírák, ügyészek javadalmazását - lényegesen megjavító reformok eredményeinek pozitív gyümölcseit élvezhette az igazságszolgáltatás az elmúlt néhány évben.
(17.00)
Ugyanakkor ezeknek a reformoknak a hátrányai is kezdenek mutatkozni. A hátrányok között jelenik az meg, hogy a bírósági, ügyészségi munka, amely az igazságszolgáltatás sarokköveit jelentik, ez a munka egyre inkább kezd leértékelődni, egyre nagyobbá válik a bíróságokon, az ügyészségeken az elvándorlás. A pályakezdők számára vonzó munkahelyeket 3-4-5 éves szakmai gyakorlat után a bírák, ügyészek elhagyják, és a jogi szakma területén a szabad piac által nyújtott sokszoros előnyökért cserében felhagyják ezt a pályát.
A statisztikák azt mutatják, hogy ma már a bíráknak, a Magyarországon ítélkező bíráknak több mint fele, kevesebb mint 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Van olyan bíróság Magyarországon, ahol például - nem akarom megnevezni ezt a bíróságot - például, a vagyonjogi csoportban nincs olyan bíró, aki 5 évnél régebben ítélkezne. Tehát az adott esetben nagy horderejű vagyonjogi vitákat olyan bírák döntik el, akik 5 évnél rövidebb szakmai tapasztalattal rendelkeznek.
Természetesen minden tiszteletem ezeké a bíróké, és nem kételkedem az ő jóhiszeműségükben és szakmai hozzáértésükben. Csak egyszerűen abból a tapasztalatból kell kiindulni, hogy míg nemzetközi összehasonlításban a bírói pálya a jogi pályán - és bizonyos értelemben ez igaz az ügyészi pályára is - már sikereket elért jogászok számára egy karrierbeli előrelépést jelent, addig Magyarországon olyan tendencia indult be az elmúlt néhány évben, hogy a bírói pálya, különösen - de még egyszer mondom, ez az ügyészire is bizonyos fenntartásokkal jellemző - a tehetséges pályakezdők ugródeszkája, induló pozíciója lesz.
Én magam, mint egyetemi oktató is látom, hogy hallgatóim között nagyon népszerű a bírói fogalmazói állás, illetőleg a kezdő bírói munka, hiszen ez viszonylag kedvező anyagi helyzetet teremt a kezdők számára. 25-27 éves korukban ezek a pályakezdő jogászok viszonylag kedvező anyagi helyzetben kezdik a munkájukat. A jogászképzés területén a legszínvonalasabb szakmai képzést kapják meg ezekben az intézményekben, majd 3-4 éves szakmai gyakorlat után otthagyják a bíróságokat és elmennek ügyvédnek, elmennek a piacra dolgozni, ahol lényegesen előnyösebb helyzetbe kerülnek.
Ennek a jelenségnek a következménye rendkívül nagy mértékben érinti az állampolgárokat. Ha végiggondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon sok bíróságon ma már 100 körül van az egy bíró kezében folyamatban lévő ügyek száma. Ha végiggondolják, milyen következményekkel jár az ügyfél szempontjából, hogyha az a bíró, aki megkapja az ő ügyét, fél évig, háromnegyed évig foglalkozik ezzel az üggyel, majd egzisztenciális okokból elhagyja a bíróságot, ráhagyományozva az ügyét egy frissen belépő új bíróra. Aki, amikor elkezdi a munkáját, nem olyan ügyekkel kezdi, amit ő kap meg először, hanem részben olyan ügyekkel, amelyekben valaki már bizonyos lépéseket tett, amiben már esetleg tárgyalások is történtek. Ez a bíró is elkezd vele foglalkozni, majd esetleg elmegy szülési szabadságra, más bírónak kell átadni az ügyeket. Óriási mennyiségű azoknak az ügyeknek a száma, amely ilyen objektív okok miatt kallódik egyik bírótól a másik bíróig. És ez a kallódás lényegesen elnyújtja az ügyeknek az elbírálását.
Ilyen szempontból is fontosnak tartjuk azt, képviselőtársammal együtt, hogy elfogadva a szakmai szervezeteknek az érveit, minimális korrekciókat hajtsunk végre a bértáblázaton. Ez a minimális korrekció azzal a következménnyel jár - amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a javaslatunkat -, hogy 1997. január 1-jétől kezdődően, a bírák, ügyészek körében azoknak a javadalma, akik 7 év vagy ennél hosszabb ideje dolgoznak a szervezetben, bizonyos értelemben jobban növekszik, mint a kezdők javadalmazása. Ez egy válasz egy akut problémára.
Ma a bíróságoknál, ügyészségeknél nem az a gond, hogy nincs pályakezdő, ami például, 1990-ben tragikus helyzetet eredményezett, különösen az ügyészségen, hanem az a probléma, hogy nincs elég tapasztalt bíró, tapasztalt ügyész, mert elhagyják a szervezetet.
Röviden szeretnék arra is utalni, tisztelt Ház, hogy ez a kérdés nemcsak a jelen problémája, hanem nagyon nagy problémája a jövőnek is. Nagy problémája a jövőnek is, hiszen az alkotmányreform keretében tervbe vette a kormány, hogy újabb bírósági szint létrehozásával próbálja az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát emelni. Az európai csatlakozás következtében elkerülhetetlen, hogy a szabálysértések területén megnyissuk a bírói jogorvoslat lehetőségét, amely óriási mennyiségű ügynek a bíróságokra való rázúdulását eredményezi, még ha korlátozott formában is.
Mindez több bírót igényel, mindez további bírói státuszokat igényel. Ha a bírói pálya és az ügyészi pálya nem marad vonzó szakmai lehetőség azok számára, akik ott dolgoznak, akkor azok a reformok, amelyek az igazságszolgáltatás megerősítésére törekszenek, ezek a reformok eleve kudarcra vannak ítélve. Hiszen egy 2-3 év múlva, adott esetben, kontraszelektált módon feltöltött bírósági létszám az igazságszolgáltatás tekintélyét nem növeli, hanem csökkenti.
Összefoglalva, tisztelt Ház, a javaslatunk azt célozza, hogy ezeknek a pályáknak a megtartó erejét növelje. Azért célozza ezt a javaslatunk, mert jelen pillanatban a pályaelhagyás az igazi probléma mind a bíróságok, mind az ügyészségek vonatkozásában, és sem az idei költségvetés, sem az előző évi költségvetés erre az akut problémára nem nyújtott adekvát választ.
A mi javaslatunk sem teljes körű megoldás, csak részleges megoldás, egy akut helyzetnek az orvoslása. Megítélésünk szerint az igazságszolgáltatás tekintélye, az igazságszolgáltatás területén lefolytatandó reformok sikere érdekében elengedhetetlenül szükséges ennek a lépésnek a meglépése. Ezért kérem képviselőtársaim támogatását.
Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.)
