DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként a miniszteri expozéból idéznék: “A gazdaságpolitika arra törekszik, hogy folytassa az eddig sikeresnek bizonyult stabilizációs irányzatot.” A másik idézet: “Ha a gazdasági stabilizáció nem is, annak nehezebb szakasza lezárult.” Én ezt túl optimista megállapításnak tartom, miniszter úr. Hiszen egy sor olyan döntés született, ami nem volt hosszú távon végiggondolva, megalapozva. És ezeknek a döntéseknek a következtében lehet, hogy az országban a pénzügyi stabilizáció most átmenetileg igen szép eredményeket mutat, de ezeknek a döntéseknek a társadalmi hatásai még ezek után fognak megjelenni.
Tisztelt Miniszter Úr! Sokkal súlyosabb problémákat fog fölvetni, mint a pénzügyi stabilizálódás átmeneti elérése. Elég, ha csak az egészségügyben kialakult jelenlegi helyzetre gondolok. Egyáltalán nem a stabilizáció jeleként látható az, ami most történik.
Következő megállapítás: “Reform értékű változások igazi kezdete éppen az előttünk álló év.”
Erről két gondolatom támadt. Először is csodálkozva néztem, hogy nicsak, mi történt az elmúlt két és fél évben. Ha most lesz az igazi kezdete a reform értékű változásoknak, akkor eddig mi történt? De még egy másik gondolatom is van. Nagyon szeretném, ha már végre valaki tisztázná, hogy mit ért azon, hogy reform értékű, azon, hogy reform jellegű és azon, hogy reform. Tudniillik, mostanában azt, hogy "reform", ezt nem halljuk, csak azt, hogy "reform értékű". Na most, erről nekem az jut eszembe, már lassan, mint amikor hozzáfűztük a különféle szavakhoz, hogy "szocialista", ebből fosztóképző lett egy idő után, mert a szocialista erkölcs olyan is volt. A reform értékű lépésről az az érzésem, hogy éppen nem reformról szól, hanem hosszú távon végig nem gondolt döntésről van szó. Mert, ha valami reform, akkor tudom, hogy hova akarok vele eljutni, tudom, látom azt a társadalomképet, ami szerint a folyamatot vezénylem. Mostanában csak reform jellegű és reform értékű lépésekről hallunk. Az az érzésem, hogy ez már megint egy 1 évre szóló, úgy néz ki, mintha reform lenne, de nem egészen az, kérem szépen, ezt még egy kicsit meg kell gondolnunk.
Tehát ezt nem ártana tisztázni, hiszen ezek az összevissza kavargó szavak itt körülöttünk, hogy racionalizálunk, meg modernizálunk, meg modernizálunk, meg reform értékű, meg reform jellegű, az emberek számára csak bizonytalanságot jelenthetnek. Én nagyon örülnék neki, hogyha már egyértelműen és világosan beszélnének arról, hogy mit is akarnak ebben az országban.
Arról nem beszélve, hogy azért is furcsa ez a megállapítás, mert hogy most lenne az igazi kezdete a reformoknak, azt hiszem, hogy senki sem merné állítani, hiszen itt egy szocialista gazdálkodásból egy szociális piacgazdaságba való átmenet reformfolyamatában vagyunk. És aki azt mondja, hogy ez még csak jövő évben fog kezdődni, az elég furcsa dolgot állít. Én nagyon örülnék neki, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és tisztelt miniszter úr, ha tisztán és világosan beszélnénk a dolgokról. Nem ezekben a furcsa, homályos, mindenki számára csak ilyen ködlő, eufemisztikus kifejezésekben.
Nagyon érdekes a gondolkodásmód, ami tükröződik a törvény indoklásának és az expozénak az összetételéből. Nagyon érdekes és jellemző, és már egy év óta több alkalommal elmondtuk, hogy véleményünk szerint nem a társadalom van a gazdaságért, hanem a gazdaság van a társadalomért, és hogy minden döntést, a legrosszabbat is meg kell hogy előzze az a vizsgálat, hogy mi lesz ennek a társadalmi hatása, hogy hat ez az emberekre, az emberek életminőségére, életkörülményeire.
(11.40)
És ha meg kell hozni egy rossz döntést, az országot negatívan érintő döntést, akkor is tudnunk kell, hogy ez hogy hat a társadalomra.
Nos, nagyon érdekes. A törvény 16 oldalnyi általános indoklásából összesen kettő oldal érinti az életkörülmények változását, és ebből, kérem, fél oldal a társadalmi réteghatásokra vonatkozik, az is rendkívül érdekes, tanulságos, felidézem önöknek, meg fognak lepődni: "A gyermek és ifjúsági korosztály helyzetét alapvetően a családok jövedelmi helyzete határozza meg." Magvas megállapítás. "A családok jövedelmi helyzetének az infláció mérséklődésével párhuzamos stabilizálódása, továbbá az ifjúságot közvetlenül érintő intézkedések kiegyenlíthetik egymást."
Nagyon érdekes, ugye? Ez egy réteg-hatásvizsgálat eredménye a kormány részéről. Rendkívül meggyőző, igazán elmélyült tanulmány eredményeként született ez a mondat nyilván.
De az is érdekes, hogy az expozé 7 oldalából összesen 43 sor foglalkozik szociálpolitikai, társadalombiztosítási összefüggésekkel, ennek is a másik része, legalább a fele, önkormányzati összefüggésben. Érdekes dolog ez, és azért érdekes, mert ez is mutatja, hogy az elmúlt évek döntéssorozatából hiányoznak a valódi társadalmi hatásvizsgálatok. Hiányzik a kiszámíthatóság, mert a rossz döntések mögött is lehet egy társadalomkép, egy olyan jövőkép, amiről tudom, hogy most ezt döntöm, de holnap, ennek fejében mit fogok dönteni. Ezt nem lehet látni, hiszen az elmúlt év során folyamatosan egymásnak ellentmondó ígéretek és döntések születnek.
Tehát az egész társadalom nem elég, hogy egyre romló helyzetben van, talán még sokkal súlyosabb hatása van annak, hogy teljes bizonytalanságban van. Mert nem tudja, hogy mi fog történni. Tavaly a családipótlék-változtatásoknál több alkalommal elhangzott: "ideiglenes", "átmeneti", "csak ez az év", "merthogy olyan nehéz helyzetben vagyunk."
Idén már láthatjuk, hogy a családi pótlék jövedelemhatárhoz kötése változatlan, sőt, a jövedelemhatár is változatlan, olyan mértékű infláció mellett, ami azóta lezajlott. Na most, akkor átmeneti vagy nem? És sorolhatnám tovább, hiszen az egészségügyben is egymást érték az ilyenfajta döntések, most megszüntetjük, most visszaállítjuk, most mást gondolunk, most másképp akarjuk csinálni.
Már senki nincs, aki tudná az önök munkája nyomán, hogy mi fog történni ebben az országban jövőre, és például mik lesznek azok a reform értékű változások, amik a jövő évben kezdődnek el igazán. Mert a jövő évben elkezdődni csak akkor tud, ha már most látjuk, hogy mi lesz abból. És a következő kérdés.
Hallgatjuk a különféle gazdasági, makrogazdasági összehasonlító adatokat. Olyan szép azt hallani, hogy '89-ben Magyarországon még az összes jövedelme 61,3 százalékára taksáltuk az államháztartás összes kiadását, és kérem, a gazdagabb ipari országok túlnyomó részében ez 40-47 százalék. Jó. De mi következik nekünk most ebből? Hiszen akkor itt, Magyarországon egy egészen más társadalmi-gazdasági berendezkedései rendszer végén voltunk, amelyiknek az volt az alapfilozófiája, hogy nem fizetést adok, hanem helyette állami juttatásokat. Hogy lehet azt összehasonlítani egy folyamatosan fejlődő kapitalista nyugati ország elosztási arányaival, ahol sose volt szocializmus?
És vajon milyen ütemben szabad ezt az egészet átalakítani? Hiszen ha egyszer megszűnik és megszűntek a gazdaságon keresztül juttatott különféle szociális és egyéb támogatások, és ugyanakkor a gazdasági visszaesés miatt a bérek nem tudnak növekedni. Akkor nem lehet azt a korábban kialakított, valóban hibás és nagyos széles rétegekre szociális elosztórendszert máról holnapra úgy megszüntetni, hogy annak ne legyenek rendkívül súlyos társadalmi következményei.
Azt gondolom, hogy minden kormánynak az lenne az alapvető kötelessége, hogy ne ezekben a főcímekben, néhány mondatban megállapított statisztikai mutatóknak az alapján próbálja meg az országot beállítani, hanem igenis, a fejlődési folyamatban lévő különbség megmutatásával próbálja meg elérni azt, hogy a terheink ne olyan rohamtempóban növekedjenek.
Ilyen adat, hogy Magyarországon az össztermék 15 százalékára rúgnak a társadalombiztosítás terhei, míg az Egyesült Államokban a 8 százalékot sem éri el. De hát, tisztelt képviselőtársaim, most valóban arról van szó, hogy túl sokat költünk? Nem inkább arról van szó, hogy a gazdaságunk hol van az amerikai gazdaságtól? Vajon meddig lehet ezt csökkenteni? Majd erre külön kitérek az egészségügyben.
Tehát az átalakítás az egy folyamat, amelyikben ha nem figyelünk a társadalmi hatásokra, és nem figyelünk a döntéseink eredményére, akkor egy-két éven belül sokkal többe kerülhet az egész átalakítás, mint amennyire valaha is terveztük. Nem lehet egyszerűen közgazdasági mutatószámok alapján dönteni nagy ellátórendszerekről, mert akkor nagyon nagy bajok következnek.
Éppen az ilyen, hatásában végigvizsgálatlan és megalapozatlan, kapkodó és egymásnak ellentmondó döntéssorozatok következtében fordulhatnak elő olyanok, mint ami tegnap előfordult, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány vagy a Pénzügyminisztérium javaslata alapján a részletes vita lezárása után, a költségvetési bizottsággal beadattak egy olyan módosító indítványt, amelynek az lett volna a hatása, hogy az eltartott hozzátartozó után, a jövedelemmel és vagyonnal nem rendelkező eltartott hozzátartozó után az eltartónak meg kell fizetnie az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulást.
Ez azt is jelentette volna, hogy az a nő, aki otthon van gyesen, illetve a gyerekkel otthon van, de nem jogosult gyesre, gyedre, az után a férjének még ezt is meg kell fizetni. Azt is jelentette volna, hogy annak az idős néninek, akinek nincs nyugdíja, a családja, aki eltartja, nemhogy adókedvezményt nem kap az eltartott után, hanem még kifizetheti az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulást.
Mindezt - tisztelt képviselőtársaim - a részletes vita lezárása után, az utolsó pillanatban nyújtatták be a költségvetési bizottsággal. Kérdezem én, miféle társadalmi hatásvizsgálata volt ennek? Biztos vagyok abban, hogy a kormány sem tudta ezt. Az bizonyítja egyébként, hogy maga a miniszterelnök is nemet mondott erre a módosító indítványra. Micsoda munka és micsoda döntéshozatal ez, amikor a kormány tudta nélkül ilyen hihetetlen nagy politikai jelentőségű módosító indítvány bekerülhet a parlamentbe, ne adj' Isten, még figyelmetlenségből meg is szavazzák egyszer.
Ez azért azt jelzi, hogy rendkívüli módon átgondolatlan, és ez bizonyítja a legjobban, hogy a Pénzügyminisztériumban folyó munka tényleg csak közgazdasági, csak könyvelői szemléletet tükröz, mert az, aki ezt a módosító indítványt ide merte hozni a parlament elé, semmilyen módon nem számolt azzal, hogy milyen körülmények között élénk olyan családok, ahol jövedelem és vagyon nélküli eltartott van. Már csak egy kérdésem volt, és ha van vagyona, akkor nem kell fizetni? De hát ez már olyan finomság, amivel nem is érdemes foglalkozni.
Még valami nagyon fontos. Az egészségügyre, természetesen, nem állhatom meg, hogy ne térjek ki. Most más összefüggésben, mint amiről hétfőn beszéltem. Ezek a nagy adatok, amikre állandóan hivatkoznak, ráadásul nem is igazak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Legyenek tisztában azzal, hogy nem igaz az az állítás, hogy Magyarország túl sokat költ az egészségügyi ellátására. Sem arányában, sem összegszerűségében nem igaz. Nálunk sokkal magasabb nemzeti jövedelmű államokban 7-8-9 százalékos az egészségügyre fordított kiadás. Magyarországon 7 volt, most már kevesebb. Jóval kevesebb jövedelemből nem költöttünk túl sokat.
Ha az egy főre juttatott körülbelül 240-250 dollárt nézem, akkor azt mondhatom, hogy a magyar egészségügyi ellátás döbbenetesen kevés pénzből volt képes még relatíve mindenki számára elérhető ellátást nyújtani. Aki ezt tovább akarja csökkenteni, az legyen tisztában vele, hogy az egészségügy nem ésszerűbb lesz, hanem ellátási hiányok keletkeznek.
(11.50)
Az egészségügy átalakításával, ami szükséges, a szerkezetének megváltoztatásával, a valóban ésszerű átalakítással nem azt lehet elérni - akármit is csinálnak -, nem azt lehet elérni, hogy ma megtakarítások keletkeznek rajta. Egyetlenegy dolgot lehet elérni, hogy hosszú távon nem olyan mértékben növekednek a kiadások, mint amilyen mértékben egy ésszerűsítés nélkül növekedtek volna.
Mégis hogyan fogalmaz miniszter úr az expozéban? "A társadalombiztosítás által finanszírozott szociálpolitikai kiadások a '96. évi várhatóhoz képest kismértékben mérséklődnek, míg a nyugdíjra fordítandó összeg emelkedik." Én nem tudok arról, hogy a társadalombiztosításból az egészségügyön kívül más ellátásokat is finanszíroznának, ebből következik, hogy nyilván az egészségügyre vonatkozik a társadalombiztosításból finanszírozott szociálpolitikai kiadás, bár ez nekem rendkívül furcsa, mert nekem az egészségügy nem szociálpolitika. Tehát kismértékben mérséklődnek - ez azt jelenti, hogyha nominálisan mérséklődnek, akkor reálértékben drasztikusan mérséklődnek ezek a kiadások, tisztelt képviselőtársaim, és bármit is tesznek az egészségügyben, rövid távon ez az átalakítás nem 3,5 milliárd, nem 7 milliárd többletforrást igényelne, hanem sokkal többet. Nem is lehet megcsinálni - én ezt már elmondtam, látni fogják -, nem lehet végrehajtani a törvényt idén. Ez teljesen egyértelmű. Január 1-jétől nem következhetnek be azok a változások, amiket önök előírtak, legfeljebb a káosz növekszik az egészségügyben, és azzal, hogy ebben az évben a kórházkonszolidáció ügyében a kormány súlyos mulasztásban van, mert július 1-je helyett máig sem rendezte a kérdést, már közvetlenül a betegellátás kerül veszélybe. Hallhatják a mai híreket. Gondolom, nem véletlen, hogy miniszter úr fontolgatja a lemondását. Abban a kaotikus helyzetben, ami az elmúlt egy évben teremtődött, részben az ő közreműködésével, már nem lesz olyan egyszerű rendet teremteni.
Ezek után még valami az indoklásból. Rendkívüli módon megdöbbentett, hogy most, amikor éppen az egészségügyi hozzájárulást vezette be a parlament az új törvénnyel, tehát 51 ezer forintos jövedelemig megnőnek a társadalombiztosítási terhek az országban, most úgy fogalmaz a költségvetési törvény, hogy meg kell vizsgálni a lakossági hozzájárulás széles körű bevezetésének lehetőségét. Három év óta tér vissza rá minden alkalommal a Pénzügyminisztérium, hogy az egészségügyben fizessünk vizitdíjat, lakossági hozzájárulást. Három év óta hiába érvel a szakma.
Kérem, az egészségügyi orvoshoz fordulást nem csökkenti a lakossági térítési díj bevezetése, csak az arányokat tolja el, kérem. Az fog orvoshoz menni, akinek több pénze van, és nem az, aki a legbetegebb, és ez még alkotmányellenes is ráadásul, hiszen az összes többi kiadást a társadalombiztosítás finanszírozza. Tehát a mindenki által befizetett pénzből az részesül nagyobb arányban, akinek van pénze megfizetni a hozzájárulási díjakat, és az nem részesül, akinek nincs. Nem tudom, hogy észrevette-e a kormány, hogy ez a mondat benne van ebben a törvényjavaslatban, vagy tényleg komolyan gondolja, hogy ezt meg akarja vizsgálni a jövő évben, de azért ez mégiscsak minősíthetetlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy félévente újra és újra egymásnak ellentmondó hírek jelennek meg. Nincs már ember, aki ki tudná számítani, hogy mi fog történni ebben az országban az egészségügyben a következő évben.
Márpedig ez rendkívül súlyos probléma. Mert ez lenne a legfontosabb, hogy a kormány úgy gondolkozzon, hogy a lakosság, a munkabér, a lakosság életszínvonala nem a gazdaság működését drágító tényező, hanem az egész gazdaság azért van, hogy a lakosság normálisan és jobb életminőségek között élhessen. És amíg ez a szemlélet nem fordul meg, tisztelt képviselőtársaim, addig hivatkozhatnak önök bármilyen nehézségekre, mert a legnagyobb nehézségben is azt kell szem előtt tartani, hogy a lakosság ellátása ne roppanjon meg, és hogy hosszú távon az emberek életminősége javítható legyen. Ebben a költségvetésben ezeket a terveket nem lehet látni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
