DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hogy őszinte legyek, egy kicsit félve jöttem fel ide a pulpitusra, mert attól tartok, hogy Burány képviselő úr megint rosszallását fogja kifejezni, hogy én miért innen a nyilvánosság elől, a Ház plenáris ülésén szólok, és miért nem megyek el a költségvetési bizottság ülésére elmondani mindezt.
Gondolom őt nem nyugtatná meg, hogy én nem vagyok a költségvetési bizottság tagja, és ezért én ott szót csak akkor kaphatnék, ha azt megszavaznák külön akkor, amikor azt kérem. De hát miután ez nem szokás a bizottságokban, engedjék meg, hogy ennek megfelelően én itt, most - az eddigi gyakorlatot követve - a plenáris ülésen fejtsem ki az álláspontomat. Én úgy gondolom, hogy erről a költségvetésről van is még mit mondanom az ország nyilvánossága előtt, hiszen a kormány előterjesztése és a tények közti antagonisztikus ellentétre mindenképpen célszerű rámutatni.
Kezdjük tehát a tényekkel, a puszta, vitathatatlan tényekkel! Nem lesz itt, igen tisztelt képviselőtársaim, semmiféle 2 százalékos GDP-növekedés, ahogy azt a kormány állítja. Nullaszázalékos lesz ez a növekedés, stagnálás lesz, jobb, ha ezt tőlem megtudják, javítsák ki a saját irataikban!
A beruházások sem nőnek 11 százalékkal, amint azt az előterjesztés tartalmazza, inkább 7 százalékkal csökkenni fognak. Ez is egy olyan adat, amelyre érdemes odafigyelniük. Elképzelhetetlen, hogy csupán 18 százalékkal emelkednének az árak. A jelenlegi inflációs százalékpontok arra utalnak, hogy ebben az évben 25 százalék körüli lesz az inflációs ütem, a jövő évre pedig a kormányzati 18 százalékkal szemben a Független Kisgazdapárt 23-25 százalékot prognosztizál, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy eddig soha nem a kormány prognosztíciói jöttek be.
A kormányhoz közel álló úgynevezett "független", ezt persze háromszoros idézőjelbe szeretném leginkább hangsúlyozottan mondani, hogy "független" gazdaságkutató intézetek is jó esetben 20-21 százalék körülire teszik a jövő évi várható inflációt, de hát ez is egy nagyon-nagyon alábecsült adat.
Az agrártámogatások: annak ellenére, hogy Horn Gyula miniszterelnök úr a múlt hét végén valóságos krokodilkönnyeket ejtett, teljes joggal, a vidék elképesztő helyzete miatt. De hát ez nem tűnik ki a költségvetésből, hogy Horn Gyulának ez a véleménye a költségvetésben is tükröződnék. Ott ugyanis mindösszesen 8 százalékos növekedés adatai találhatóak meg, ismétlem a 23-25 százalékos inflációs adatokkal szemben. Én úgy gondolom, hogy ezekre a tényadatokra oda kell figyelni.
Ha már most az önkormányzatoknak a gazdasági növekedésére szánt 13 százalékos adatot összevetjük az infláció 23-25 százalékos várható ütemével, akkor úgy gondolom, hogy még Tocsik Mártának is nehézségei lennének az önkormányzattól most már bármilyen összeget behajtani, hiszen nem marad az önkormányzatoknak a gazdálkodásra.
A magasabb infláció haszonélvezője egyértelműen a kormány. Ezt, én úgy gondolom, hogy világosan látnia kell a Háznak meg az ország közvéleményének is. Ezért a költségvetésben alultervezett inflációval számol a kormány, hiszen a kiadási oldal az inflációs ütem növekedése miatt - tehát a tervezetthez képesti magasabb volta miatt - leértékelődik. Egyértelmű tehát, hogy ennek a haszonélvezője a kormány, a gazdaság feszültségei pedig hatványozódnak.
A termelés, amint az előbb már jeleztem, egyértelműen stagnálni fog, emiatt a bevételek kisebbek lesznek, mint amelyeket a kormányzat előre prognosztizált, noha az infláció azokat növelné egyebekben, mármint a számokat tekintve, de hát a stagnálás oly mértékben fojtogatja (Szabó Zoltán közbeszólása: Téged fojtogat!) most már a gazdaságot, hogy már az infláció száguldó mivolta sem tud még a számokon sem segíteni.
A magasabb infláció miatt a független kisgazdapárti prognosztíció szerint (Szabó Zoltán közbeszólása: Prognózis!) nem teljesülhet a lakossági fogyasztás csökkenésének megállítása, ami további gazdasági pangáshoz fog vezetni, hiszen ez a belső piac kialakulásának további gátja lesz, az irreális tervezési oldal pedig a kisgazda meglátások szerint a bevételi oldalra is mindenképpen jellemzőek lesznek.
A vámbevételek - ezt is előre, 100 százalékos bizonyossággal állíthatjuk - kisebbek lesznek a tervezettnél.
(9.00)
A fogyasztási adó bevételi terve sem fog teljesülni. Ez így volt 1996-ban, és így lesz 1997-ben is, és sajnálatos módon ez az egész költségvetés megalapozatlanságára is egy cáfolhatatlan bizonyíték. A rendkívül magas adóterhek miatt visszaesett a forgalom, a PM előrejelzése szerint is a vártnál jóval kisebb lesz a bevétel. Erre az év folyamán már többször felhívtuk a figyelmet, amit a PM igen tisztelt jelen lévő képviselője mindig élénk fejcsóválással fogadott. Ennek ellenére, ha van fejcsóválás, ha nincs, úgy következtek be a pénzügyi események, ahogy azt mi jeleztük. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól: Soha nem következtek be úgy.) A rendkívül magas fogyasztási adó miatt természetesen nem a tényleges forgalom csökkent, ezt azért szeretném lerögzíteni, hanem annak "csak" - idézőjelbe a "csak"-ot - a legális része.
A feketegazdaság burjánzik, miközben a kormány triádákat (Sic!) mond arról, hogy mi mindent kíván tenni a feketegazdaság ellen. Ez a helyzet az üzemanyagoknál és az élvezeti cikkeknél is, a személygépkocsiknál viszont valódi forgalomcsökkenés fog bekövetkezni - erre sem árt, ha fölhívjuk a kormány figyelmét. A közlekedéspolitikai koncepció egyik fő célja a roncsautó-állomány új autókra történő fokozatos cseréje lenne. Ehhez még költségvetési eszközöket is ígért a koncepcióban, ugyanakkor az elvonások magas volta miatt a koncepció összeomlik, a roncsautó-állomány viszont - ezt megint kisgazda-prognosztícióként tessék beírni a jegyzeteikbe - marad.
A költségvetésnek - állítólag - vannak kitörési pontjai. Ne tessék csodálkozni, valóban, a költségvetésben szerepelnek ilyen kifejezések, hogy itt kérem, kitörési pontok is vannak. Ezeket Pető Iván olyannyira nagyra értékelte, hogy igen tisztelt képviselőtársam, frakcióvezető úr a dilettáns költségvetést "a remény költségvetésének" nevezte; a jegyzőkönyvekből utána lehet nézni, nem tévedés, nem kisgazda túlzás, valóban, Pető képviselőtársunk ezt a költségvetést a "remény költségvetésének" nevezte. Én azonban Pető Ivánnak azt ajánlanám, hogy sokkal helyénvalóbb volna a "vak remény" kifejezést használni, az sokkal közelebb állna a költségvetés valódi megítéléséhez. Mindjárt fogok is erre egy-két olyan adatot felhozni, amely talán még képviselőtársaimat is meggyőzi.
A "vak remény" egyik forrása a központi beruházás lenne, tehát ismétlem: központi beruházás. Ennek nagy formátumú, igazi MSZP-SZDSZ-es szürkeállományra utaló kifejtése történt a központi költségvetésben, mégpedig annak az összefoglaló anyaga 213. oldalán olvasható ez az igazi, nagy szürkeállományra utaló nagyvonalú koncepció. A 213. oldalon található szövegrészből, és ezt direkt azért hoztam magammal, hogy ezt megmutathassam a televíziónak - és kérem, itt nem valamiféle Torgyán-féle huncutságról van szó, amely követhetetlen, nincs is önöknél, ugye, az anyag; ennek következtében itt a Torgyán József, miután nem a bizottságban csendben mondja el, hanem a plenáris ülésen hangosan mondhat itt sok mindent és akkor ez nem lesz bizonyítva -, tehát a 213. oldalon olvasható, hogy az autópálya támogatására 1,5 milliárd forintot különítenek el. Nem csalás, nem ámítás - én magam pirossal itt alá is húztam, mert hiszen MSZP-SZDSZ-es előterjesztésről van szó: "Északkelet-Magyarországi Autópálya Rt. 1,5 milliárd forintos támogatása".
Na most, ha én ezt átszámolom kilométerekbe, mert én egy ilyen, hogy úgy mondjam, akadékoskodó típus vagyok, akkor kiderül, hogy ez két kemény kilométert jelent 1997-re! Hát kívánok képviselőtársaimnak ennek megfelelően hosszú életet, hogy megélhessék az autópálya teljes felépülését. Én valamikor 3400-3500. körülre prognosztizálom ilyen ütem mellett az M3-as autópálya felépítését.
De itt sajnálatos módon nem állhatok meg ennyinél, vissza kell utalnom az 1996. évi költségvetésre - azt néztem, hogy ennek nem hoztam volna el az iratait, de elhoztam ezt is (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) -, tudniillik itt ugyebár, amikor felszólaltam és elmondottam, hogy a 1,5 milliárd forint az 1996-os pótköltségvetésben, amit az autópálya gyorsítására szántak - de kiderült, hogy a gyorsítás egyben a lassítás is, mert többet nem találtam erre a célra a pótköltségvetésben, kiszámoltam már akkor is, hogy ez maximum 2 kilométer útszakasz felépítésére elegendő -, akkor bizony én nagyon kemény kioktatást kaptam ismét a tudatlanságomat illetően.
Szégyenkeztem is, mert maga Puch László képviselő úr, az MSZP nagy tudású tagja oktatott ki engem. A jegyzőkönyv, a '96. szeptember 23-i jegyzőkönyv 24 196. oldalán található, ahol is szó szerint azt mondja: "A másik" - elnézést, tehát nem én fogok most ilyen magyartalanul beszélni, ez így lett jegyzőkönyvezve, nyilván a jegyzőkönyvvezető hibája, nem Puch Lászlóé -: "A másik, amikor a gazdaságfejlesztésről beszél" - ez én lennék, gondolom - "és az M3-asról." "Szeptember 23-a van; mire a költségvetési törvény módosítása megszületik, október van" - mondja Puch képviselő úr. "Ebben az évben, azt hiszem, hogy józanul nem lehet sokkal többet elkölteni erre a célra az M3-ra, mint 1,5 milliárd forintot, és erről az évről szól ez a költségvetés-törvénymódosítás."
Hát ugye, kiderült, hogy kérném szépen, lehet, hogy Puch László így értékeli, de bárhogy néztem, mert amikor a kezembe került, akkor be kell vallanom őszintén, hirtelen felkaptam a fejem, hogy nicsak, nicsak, nocsak, (Derültség.) mondtam magamban: a Magyar Köztársaság '97. évi költségvetésében szerepel kiadási előirányzatként "Gazdasági szervezetek támogatása" címszóként az Északkelet-Magyarországi Autópálya Rt. Minden nagyon precízen le van itt rögzítve - egész évre 1,5 milliárd forint. Úgy gondolom tehát, hogy Puch Lászlónak, a pótköltségvetésnek meg a költségvetésnek itt valahogy szinkronba kellene jönnie, mert különben sosem lesz itt befejezett autópálya-építés.
Tehát sajnálatos módon a kormányzati oldal szürkeállománya megint csak összeomlani látszik, és a mi szerény kis szürkeállományunk, a kisgazda szürkeállomány bizonyul itt megint értékállandónak, (Derültség. - Szabó Zoltán közbeszól: Elég szerény.) hiszen a 1,5 milliárd forint, bizony, az egész '97-es évre vonatkozó "nagy" beruházásként tekinthető, hogy a jogelődjüktől vegyek egy szóhasználatot.
Az útépítés másik forrása az Útalap, amely ugyancsak megér egy-két mondatot. A közutak üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére áfa nélkül - és a dolog lényege itt keresendő valahol, hogy áfa nélkül - 32,2 milliárd forintot kóstál, tehát ez már nem 1,5 milliárdos tétel. Kérem, ez kemény 32,2 milliárd. Az új utak és hidak építésére ugyanakkor a költségvetés szerint, mert ezt is megmondja nagyon precízen, mennyit kell fordítani - ha nem csal a szemem, akkor 7,3 milliárd forintot.
(9.10)
Na most már, ha ezt az összeget valóban - és itt a "valóban"-nak igen nagy jelentősége van, engedjék meg, hogy mint afféle kukacoskodó jogász itt ezt aláhúzzam - az M3-asra költenék, akkor milyen jogon fognak autópályadíjat szedni, merült föl az én gondolatomban, és a mai napig sem találtam erre magyarázatot. Gondolom, majd Akar államtitkár úr, aki figyeli a beszédemet, erre megfelelő magyarázatot fog adni.
De hadd folytassam tovább! Az Útalapot 8,4 milliárd forint áfa fizetése terheli. Ez viszont, ugyebár, több mint az előbb említett 7,3 milliárd forint, tehát amit a költségvetés szerint az új utak plusz hidak - mert ezt se feledjük el! -, tehát utak, hidak új építése címén egyáltalán összesen fordítani lehet. Tehát bármily szomorú, a nagy beruházási csodának a végeredménye megintcsak az, hogy több adót akar szedni az igen tisztelt kormány, jelen esetben áfa címszó alatt. Ne csodálkozzanak tehát, hogy az áfabevétel nő, de az elkészült utak kilométerszáma nem nő, hanem stagnál, ahogy bátorkodtam az előbb magam kifejezni. Tehát többszörösen megadóztatja az állam az adófizetőket ahelyett, hogy utakat építene. Ez a kisgazda rezümé mindebből, pedig ugyebár az útkoncepció arra lenne való, hogy út épüljön.
Az áfát kellene tehát eltörölni. Itt már kisgazda javaslatról van szó, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy az én tanácsom szerint szegény Pető Iván reményei ne essenek kútba, hogy ez valóban a remény költségvetése legyen, ne pedig a vakreményé, amint én azt gonoszkodva megjegyeztem.
A gazdaság növekedését mozdíthatná elő a lakásépítés bővülése is. Miután itt már többen szóltak a lakásépítésről, engedjék meg, hogy a költségvetés tükrében egy-két gondolatot még ahhoz magam is hozzáfűzzek, hiszen önök már egyszer elvetették az alkotmányozás kapcsán azt a kisgazda előterjesztést, hogy a fiatalok első munkahelyhez és első lakáshoz jutásának jogát a Magyar Köztársaság alkotmányában rögzítsük, és ilyen módon teremtsünk egy olyan helyzetet, hogy köteles legyen mindenki azon munkálkodni, hogy ennek az első lakáshoz jutásnak a reménye beteljesüljön.
A támogatási összeg - és erre hívnám fel az igen tisztelt figyelmüket - sajnálatos módon alig nő a költségvetési törvényből is kitűnően. Magánlakás építésére mindösszesen 36,6 milliárd forintot fordít a költségvetés, ami az előterjesztés indoklásából megállapíthatóan a tervezet szerint 28 ezer lakás felépítését mozdítaná elő. Ugyanakkor fel kell hívjam az önök igen tisztelt figyelmét arra a tényre, hogy évente mintegy 40 ezer lakást kellene felépíteni a lakásállomány pusztulása következtében ahhoz, hogy egy lakással se legyen több, de kevesebb se, mint volt a korábbi évben, és emellett még évente 200 ezer lakást kellene felújítani, rendbe tenni, hogy a lakásállomány pusztulását megakadályozzuk. Egyértelmű tehát, hogy ez a 36,6 milliárd forint még a szinten tartáshoz sem elegendő.
Tehát kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, gondolják ezt végig abból a szempontból, hogy most már évtizedek óta milyen rohamos arányban fogy a magyarság lélekszáma, és milyen tragikus nagyságúra duzzadt fel erre az évre, ugye, durván az előzetes kalkulációk szerint nagy valószínűséggel mintegy 50 ezerrel fognak többen meghalni, mint amennyien születnek. Úgy gondolom, ebben a helyzetben egyszerűen nem lehet tovább várni a lakáskoncepció megoldásával. És ha igazak a költségvetés számai - és én itt nem kívánok a költségvetéssel vitatkozni -, abból indulok ki, hogy 36,6 milliárdot akarnak fordítani lakásépítésre. Azt mondják, hogy ez 28 ezer lakás építését segíti elő. Én viszont azt mondom: 40 ezret kéne ahhoz fölépíteni, hogy egyáltalán ne csökkenjen a lakásalap. Ezeket a számokat tehát ennek megfelelően kell korrigálni, különben a népességcsökkenés tárgyi feltételeit magunk teremtjük meg. És hiába fogunk mi itt majd szép szavakat mondani arról, hogy mi mindent kellene tenni annak érdekében, hogy a többgyermekes családmodellek végre Magyarországon ismét kívánatosak legyenek. Tessék tudomásul venni: mindez lakás nélkül nem megy, lakásokat tehát építeni kell.
A személyi jövedelemadó rendszerének adott kedvezményekkel vagy a családi pótlék összegének emelésével, esetleg mindkettővel, mi úgy gondoljuk, előrébb lehetne mozdítani a kérdés megoldását.
Az előterjesztésben a családi pótlék összegét - és ezt nagyon fontos ténynek tartjuk, hiszen ez mind elválaszthatatlan a népességcsökkenés és a lakásépítés kérdésétől -, tehát az előterjesztésben a családi pótlék összegét 94 milliárd forintról 94,8 milliárd forintra kívánja a költségvetés növelni. Ezzel együtt tovább akarta korlátozni a jogosultak számát, így nominálisan is szinte azonos összegből a jogosultak gyermekenként 500 forinttal kaptak volna többet. Egyúttal a személyi jövedelemadóban a három- és a többgyermekesek számára gyermekenként havi 1000 forint adókedvezményt nyújtott volna az eredeti elképzelés szerint a kormányzat. A koalíciós pártok azonban időközben rájöttek, hogy a nagycsaládosok jelentős része alacsony jövedelme miatt nem tudná egész egyszerűen igénybe venni az adókedvezményt, ezért most az erre szánt 7,5 milliárd forintot családi pótlékként osztanák szét. Igen ám, de kérdés, hogy miből adódott volna ez a 7,5 milliárd forint állami bevételkiesés, ha a jogosultaknak csak egy köre vehette volna igénybe? Márpedig ez egyértelműen egy helyes megállapítás tisztelt koalíciós képviselőtársaim részéről, hogy valóban csak egy része vehette volna igénybe a jogosultaknak az adókedvezményt. Elképzelhető, hogy a számbeli zavarok és a nagyságrendbeli tévedések abból fakadnak, hogy a Ferencváros tévéközvetítéssel kapcsolatos számítástechnikai adatok kerülhettek előtérbe a számítások elvégzése kapcsán. Tehát arra gondolt a kisgazda frakció, hogy netántán maga a belügyminiszter úr személyesen is bekapcsolódott volna a kiszámításba, a költségvetés számításaiba.
(9.20)
A másik észrevételünk az, hogy ezzel a 7,5 milliárd forinttal is csak 7,8 százalékkal nőne a családi pótlékra kifizetett összeg. Nagyon fontos adat, kérem, tehát, ha igaz úgy, ahogy van a 7,5 milliárd, akkor is csak 7,8 százalékkal nőne a családi pótlékra kifizetett összeg a 20 százaléknál nagyobb infláció mellett.
Most ne induljunk ki abból, hogy szerintünk ugye, 23-25 százalék. Maradjunk csak a kormányzati számításoknál, a független szakértői véleményeknél, amelyek valahol 21 százalék körül prognosztizálják az inflációt. Tessék ehhez hozzávetni a 7,8 százalékos növekedést! Tehát kérem - és ezzel szeretném a beszédemet befejezni - a sok hókuszpókusznak a család becsapása a célja, mondjuk ki őszintén, nyíltan, erről van itt szó, nem másról. Ezt a Független Kisgazdapárt természetesen nem tűri.
A mi álláspontunk szerint anyagi jogosultságú, értékálló családi pótlékra és egyidejűleg a családi jövedelemadózás bevezetésére lenne szükség. Ennek forrását a felesleges adminisztráció eltörlésével lehetne részben biztosítani; másrészt a nagyvonalú kormányzati költségvetések leépítésére, az ésszerűsítésre és a Tocsik-féle elképesztő pazarlások kiiktatásával lehetne előteremteni, és a Független Kisgazdapárt ilyen megoldást kér a tisztelt Háztól, mert ez a költségvetés nem a remény, hanem a teljes reményvesztettség költségvetése. Ezért ezt a Független Kisgazdapárt elutasítja. Köszönöm a türelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
