MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország költségvetése, az Országgyűlés költségvetési vitája az ország jövő évi helyzetét és további sorsát meghatározó jelentőségű esemény. Vonatkozik ez a költségvetési törvényjavaslat egyes területeire és fejezeteire is. Így a Honvédelmi és a Belügyminisztériumra, benne a Magyar Honvédségre és a határőrségre is.
Vegyük sorra! A Honvédelmi Minisztérium költségvetésében sűrítetten jut kifejezésre az ország védelmi politikája, ennek pénzügyileg is kifejezett helye, szerepe a magyar társadalom egészén belül. És egyúttal az a felelősség, amelyet az Országgyűlésnek az ország védelméért, biztonságáért és - tegyük hozzá - az európai integrációba való bejutásáért vállalni kell.
Az 1997. évi költségvetési javaslat, ezen belül a védelemre szánt kiadások vitája egyúttal a civil kontroll, pontosabban fogalmazva, a fegyveres erők feletti demokratikus polgári ellenőrzés és irányítás demokratikus jogállamra jellemző nagyon fontos funkcióját is gyakoroljuk. Amikor a Honvédelmi Minisztérium és benne a Magyar Honvédség jövő évi költségvetését vizsgáljuk, mindenekelőtt azt az összhangot keressük, mely a védelemmel szemben támasztott követelmények, a védelem intézményrendszere, benne a Magyar Honvédség, az objektív külső tényezők, valamint a védelmi költségvetés között a reális lehetőségek határain belül fenn kell hogy álljon.
Ebből kiindulva és ennek érdekében, figyelembe kell vennünk a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetét, az országgyűlési határozattal 1995. végén beindított átalakítási folyamatát, az euro-atlanti integrációs törekvéseket, különös tekintettel a NATO-csatlakozásra, valamint a honvédelemre szánt kiadások elhelyezkedését az általános költségvetésen belül.
A honvédség jelenlegi helyzete eléggé közismert. Ezt egyesek válságosnak értékelik. Nem szabad azonban túldramatizálni a helyzetet. Néhány tény azonban mindenképpen aggodalomra ad okot. A Magyar Honvédségre szánt költségvetési kiadások reálértéke egy évtizede fokozatosan csökken. A trend egyértelműen negatív.
Eközben a tartalékokat felélték, és kényszerintézkedésként már a harcképességet veszélyeztető kiképzési feladatokat is minimálisra csökkentették. Szokták emlegetni a pilóták, a harci repülőgépek pilótáinak 5 évi 50 órás repült idejét, ami negatív rekord. Hadd mondjam el, hogy az Egyesült Államokban a tartalékos pilóták ennek több mint kétszeresét repülik.
A fejlesztés aránya minimális. Ennek jelenleg szinte egyetlen forrása volt, szovjet államadósságból, valamint a német segítségből, valamint előnyös harckocsivásárlásból fakad. Mára az alaprendeltetésre való képesség veszélyeztetettsége reális ténnyé vált. Ezt is figyelembe véve, az Országgyűlés határozata az elmúlt év őszén indította be a honvédség átalakítását. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem reformját - a reform még hátravan -, hanem a reformot készítette elő, és ez rövid távon jelentős szervezeti és létszámcsökkenést irányzott elő, a hosszú távú technikai korszerűsítés reményében.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az átalakítás tervezett üteme és feladatai, valamint a költségvetés jelenlegi lehetőségei nincsenek összhangban, a javulás jelei rövid távon nem jelentkeznek. A helyzet további romlása, a teljes leépülés bekövetkezése nyilvánvalóan megengedhetetlen, az Országgyűlés a jövő évi költségvetés kapcsán az eddigi trend további folytatásával felelősséggel nem járulhat hozzá.
A honvédségi kiadások legalább reálértéken való tartása az a minimum, mely párosulva további hatékony intézkedésekkel - és ha kell, a parlamenti határozat esetleges korrekciójával - a romló tendencia lassítását és a differenciált szintentartást, fejlesztést biztosíthatja.
Az 1997. évi költségvetés elemzésekor nem kerülhető el annak a ténynek a figyelembevétele, hogy ebben az évben lesz a NATO-hoz történő csatlakozásunkkal kapcsolatos alapdöntések esztendeje, amikor is meg kell nevezni a kiterjesztés első körében meghívandó államokat, köztük - reményeink szerint - hazánkat is.
A Honvédelmi Minisztérium jövő évi költségvetésének összességében és struktúrájában olyannak kell lennie, hogy a NATO-harmonizáció érdekében teendő lépések pénzügyi fedezete a lehetőség határain belül biztosítva legyen. A jövő évi költségvetéssel, a védelemre szánt kiadásokkal összefüggésben, nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy ezek hogyan helyezkednek el, milyen helyet foglalnak el az általános költségvetésen belül.
(10.10)
Ennek több mutatója is van, amelyből kettőt szeretnénk kiemelni. Az egyik a védelemre fordított kiadások százalékos aránya a GDP egészéhez viszonyítva. Ez 1997-ben is az utóbbi időben kialakult szinten maradt, vagyis nagy jóindulattal 1,4 százaléknak tekinthető. Hozzá kell tennem azonban, hogy befelé ez érvényes, de amikor a NATO-felvételről tárgyalunk és kifelé mutatjuk, akkor hozzá kell ehhez számolni azt az erőfeszítést, azt a hozzájárulást, amit a költségvetésből a határőrség fegyveres erő részére fordítunk, amit a polgári védelemre fordítunk, továbbá hozzá kell számítani azokat a fejlesztéseket, amelyet a szovjet államadósság terhére sikerült Oroszországtól szerezni vagy kapni - vagy hogy mondjam? Tehát ezekkel együtt kifelé azt kell mondanunk, és ez az igazság, hogy ennél magasabb a GDP-hozzájárulás, de még az így felnövelt, mintegy 1,5-1,55 százalékos GDP-arány is nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony.
A másik, hogy mindez a költségvetés egészének 4 százalékát, illetve hogyha hozzászámoljuk az előbbieket, akkor 4,5 százalékát teszi ki. Ennek optikája külföldön nem a legkedvezőbb, és mindig magyarázatra szorul, amikor a NATO-országok képviselőivel vagy a NATO vezetőségével tárgyalunk.
Ha mindezek figyelembevételével részletesebben is megvizsgáljuk a költségvetés honvédelmet érintő kiadásait, akkor magam is azonosulok Pető Iván megítélésével, aki parlamenti beszédében a "vergődés és remény" Kornai János-idézettel jellemezte. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a kormány, jelesül a miniszterelnök úr, a pénzügyminiszter úrral együtt figyelembe vette a két szaktárcának az igen erőteljes véleményét, valamint a honvédelmi bizottságnak az egyhangú állásfoglalását, amit eljuttattunk a kormány vezetőjéhez. És mindezek alapján, figyelembe véve a 88/1995-ös országgyűlési határozatban vállalt kötelezettséget, hogy a költségvetésnek a reálértéke megmarad, csökkentjük a létszámot és a fennmaradó részből javítjuk a humánkörülményeket és szerény fejlesztésre is tartalékolunk, ez az idei költségvetésben megvalósul. Ezt a NATO-felvétel tükrében szükséges minimális feltételnek kell értékelni, de a jelenlegi költségvetési körülmények között, a stabilizációs program további következetes vitele mellett ez igenis jelentős dolog, és el kell ismerni, hogy a kormány a lehetőségek határain belül itt a maximumot nyújtotta.
Ugyanakkor a honvédségen, a határőrségen belül meg kell szigorítani a belső rendet, meg kell akadályozni a pazarlást, a lopásokat, szigorúbban kell fellépni, erőteljesebben kell az ellenőrzést gyakorolni. Ez elsősorban szaktárcáknak, jelesen a Honvédelmi Minisztériumnak a feladata, de véleményünk szerint a honvédelmi bizottság ellenőrző tevékenységének is növekednie kell.
A jövő évi költségvetés továbbra sem nyújt lehetőséget a kutatás-fejlesztés forrásainak a növelésére. A parlamenti határozattal kiírt haditechnikai tenderek, a radartender, a légvédelmirakéta-tender, majd a jövő év közepén eldöntendő repülőgép-beszerzési tenderhez szükséges előzetes beruházási fejlesztésekre biztosítani kell a költségvetési feltételeket. És már itt kell szólni arról, hogy be kell vezetnünk a programszemléletű költségvetési intézkedéseket, be kell vezetnünk a programköltségvetésnek a rendszerét, intézményét, és ha ez még nem is jelenik meg a '97. évi költségvetésben, de úgy gondolom, hogy a Pénzügyminisztériumnak feltétlenül foglalkoznia kell azzal, hogy a 15-20 éves hosszra elnyúló fejlesztéseknek, beszerzéseknek, a haderőreform technikai feltételeinek a megvalósításával kapcsolatban programköltségvetésre van szükség, és ezt a programköltségvetést konszenzussal, az ellenzékkel vagy az ellenzék nagy részével egyetértésben kell meghozni, hiszen 15-20 évre vagy akár csak 10 évre is előre úgy lehet kötelezettségeket vállalni, hogyha erre megvan a kellő egyetértés.
Amit elmondtam, értelemszerűen a határőrség fegyveres erő részére is vonatkozik, hiszen ennek a két minisztériumnak a költségvetését sikerült reálértéken tartani, és ezzel szerény fejlesztésre és a kiadásoknak a szinten tartására számíthatunk. Tudatában vagyunk annak, hogy az ország helyzete nehéz, az általános költségvetés rendkívül feszes, és a kiadások csak a megfelelő bevételek teljesülésével, az ország gazdasági helyzetének további javulásával realizálhatók. A honvédség helyzete romlásának megállítása, a követelményeknek megfelelő védelmi képességek és a NATO-csatlakozás biztosítása összességében a jövő évinél nagyobb erőforrások igénybevételét teszi szükségessé. Realitásként és némi felcsillanó reménnyel tudomásul vesszük az általános költségvetés védelemre szánt kiadásainak tervezetét, azt a magam részéről elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)
