DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim, akik kitartóan figyelik és nyomon követik, sőt, részesei a vitának.
(18.30)
Valóban rossz időpontban kerül sor erre a vitára. Többet érdemelne és nagyobb nyilvánosságot. Azt gondolom, hogy azonban, annak ellenére, hogy itt a padsorokban kevesen ülnek, elmondhatjuk azt, hogy ez a mindössze 16 paragrafusból álló törvénytervezet méltán váltott ki megkülönböztetett érdeklődést a sajtóban, a közvéleményben egyaránt. Tulajdonképpen a parlamenti képviselők között is, de a vitát inkább a sajtóban vagy más fórumokon folytatták le, nem pedig itten. Na, nem mindenki, hanem jó néhányan. Azt gondolom, hogy valóban mindenki joggal ismerte el, hogy nagy jelentőségű törvénytervezetről van szó. Régen volt átfogó összeférhetetlenségi törvény Magyarországon, 1946-ban készült az utolsó. S régen vár a parlament és a közvélemény is arra, hogy megszülessen az átfogó összeférhetetlenségi törvény.
Azt gondolom, hogy egyúttal az is kiderült, hogy túlzó várakozásokat is tapasztalunk a törvénytervezettel kapcsolatban. Nagyon sokan félreértik az összeférhetetlenségi szabályoknak a funkcióját. Nagyon sokan leszűkítik az összeférhetetlenségi szabályokat a méltatlansági összeférhetetlenség eseteire, holott nagyon sok esetben nem méltatlansági összeférhetetlenségről van szó. Nagyon is méltó és elismerésre méltó pozícióba került embereknek vagy több pozícióba került embereknek a választási kényszeréről van szó sok esetben, kivéve az úgynevezett méltatlansági összeférhetetlenség eseteit.
Talán van felelősségünk abban, hogy a közvélemény előtt tisztázzuk, hogy mire való és mire nem való az összeférhetetlenségi törvény. Mert valóban, az összeférhetetlenségi törvény nem korrupcióellenes jogintézmény, nem büntetőjogi jogintézmény. Megvannak a megfelelő büntetőjogi intézmények, amelyekkel mind a korrupciót, mind pedig a befolyással üzérkedést és ehhez hasonló bűncselekményeket büntetni lehet.
Mutatja a félreértéseket is az, hogy nagyon sokan valami deus ex machinaként gondolják, egy olyan eszközként gondolják el az összeférhetetlenségi törvényt, amely majd megtisztítja a politikát az oda nem való jelenségektől. Mutatja az is, hogy a Tocsik-ügy kapcsán úton-útfélen mindenki, kivéve a képzett jogászokat, mindenki összeférhetetlenségi problémáról beszélt, és mindenki azt ígérte, na majd ha lesz összeférhetetlenségi törvény, akkor nem lesznek a Tocsik-ügyhöz hasonló ügyek. A képzett jogászok elmondták, hogy semmi köze nincs a képviselői összeférhetetlenséghez az ÁPV Rt.-nél nyilvánosságra került ügynek. Egyetlenegy összeférhetetlenségi tartalma nincs annak az ügynek, mindenféle más tartalma van, csak összeférhetetlenségi tartalma nincsen.
Néhány reflexiót hadd mondjak el az általános vitával kapcsolatban az eddig általam megismert vagy itt szóban most megismert, elmondott módosító indítványokra természetesen majd a részletes vitában tudok kitérni. Ezért csak néhány általános reflexiót tennék az általános vitával kapcsolatban.
Nyilvánvaló az, hogy az általános vitában szinte minden hozzászóló azzal foglalkozott elsősorban, hogy mire való egyáltalán az összeférhetetlenség, miféle jogintézmény ez, mi az alapvető célja, mi az alapvető funkciója az összeférhetetlenségnek. Azt gondolom, hogy az erről való beszélgetés, vitatkozás nem volt haszontalan, mert végül is a törvény szakmai kiérleltségét javítja és növeli.
Ugyancsak nagy hangsúllyal esett szó - és nagy terjedelemben - arról, hogy hogyan lehet megakadályozni a gazdasági, politikai és más pozícióknak a nemkívánatos összefonódását, amely végül is hatalomkoncentrációhoz vezet. És hiába vannak intézményesen szervezetileg elválasztva a hatalmi ágak, ha perszonálisan nincsenek elválasztva ezek a pozíciók, akkor bizony a hatalom elválasztásnak a lényege, ugye, amire kitalálták ezt, kitalálta már Arisztotelész, Locke és Montesquieu, nem érvényesülhet, nevezetesen a hatalomkoncentrációt nem tudja megakadályozni. Holott az a lényege mind az összeférhetetlenségnek, mind pedig az intézményes szervezeti szintű hatalommegosztásnak, hogy a hatalomkoncentrációt mint a demokráciára legveszélyesebb jelenséget megakadályozza.
Ugyancsak nagy terjedelemben szólt szinte mindenki arról, hogy hogyan lehet biztosítani azt, hogy a képviselő társadalmi viszonyairól, kapcsolatairól, szervezeti, hatalmi, pozicionális, jövedelmi, vagyoni munkaviszonyairól a választók, illetve a közvélemény megfelelő információkat kapjon. Azt gondolom, hogy valóban ez volt a három legfontosabb kérdés; nemcsak erről esett szó természetesen az általános vitában.
Talán nem túlzás, hogyha azt mondom, hogy a törvénytervezet nagy részével egyetértettek a képviselőtársaim. Ha másból nem, abból kiderült, hogy nem vitatták azokat a részeket, amelyekkel kapcsolatban akár az előzetes hatpárti egyeztetéseken, akár pedig más fórumokon egyetértés alakult ki. Ilyen volt például a szervezeti vagy politikai összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok köre. A sajtó és a képviselői pozíció összeférhetetlenségével kapcsolatos tervezetek vagy a tervezetnek ezt a részét szintén senki nem vitatta. Ugyanígy a méltatlansági összeférhetetlenséget vagy a kijárói összeférhetetlenségi eseteit és a tilalom módját, illetve az idevonatkozó tervezeti részt senki nem vitatta. Az eljárási szabályokkal kapcsolatban sem vetődtek fel aggályok, igaz, hogy nagyon kevés eljárási szabályt tartalmaz ez a tervezet, mert ez egy anyagi jogi szabály, és utal is arra a tervezet, hogy az eljárási szabályokat a Házszabály önálló fejezeteként majd az anyagi jogi jogszabály elfogadása után kell kidolgozni. Azért nem lehetett párhuzamosan kidolgozni, mert nyilvánvaló volt, hogy jó néhány kérdésben azért elég élesen eltérnek az álláspontok, és akkor alternatív eljárási szabályokat kellett volna kidolgozni. Azt gondolom viszont, hogy nagyon rövid idő alatt az eljárási szabályokat, amelyek rendkívül garanciális jelentőségűek, ki kell majd dolgozni, és a Házszabály részeként kell elfogadtatni azután, hogyha az anyagi jogi szabály az Országgyűlés elfogadta.
Ugyancsak nem vitatta senki - vagy legalábbis nem nagyon vitatták - a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos szabályokat. Aggályok elhangoztak, például itt is a mai hozzászólásokban is, hogy vajon például a képviselővel közös háztartásban élő feleségre, élettársra, gyermekre ki lehet-e terjeszteni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Evvel kapcsolatos aggályok fölmerültek - szerintem joggal vetődtek föl aggályok -, de végül is magát azt a megoldási módot, hogy a képviselőn kívül a vele szorosan együtt élő és nemcsak családi viszonyait tekintve vele kapcsolatban lévő, hanem vagyoni viszonyait tekintve is vele szoros kapcsolatban lévő személyre, alanyi körre valamilyen módon ki kell terjeszteni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Szinte senki nem vitatta a vagyonnyilatkozat tárgyi körét, hogy mire terjedjen ki a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.
És végül nem vitatták a képviselőtársaim az érdekeltségi nyilatkozattal kapcsolatos szabályokat, tehát azokat, amelyek nem összeférhetetlenek a képviselőséggel, de jó, ha tudnak róla a választók vagy a közvélemény, hogy milyen jövedelmi viszonyai, milyen foglalkoztatási viszonyai, milyen más szervezeti tagságai egyesületben, társadalmi szervezetben, köztestületben vagy más szervezetben, betöltött pozíciói vannak. Ezek azok, amelyek nem összeférhetetlenek, tehát összeférnek a képviselőséggel, viszont jó tudni róluk.
Vita három kérdésben vagy témakörben alakult ki. Nem volt meglepő, mert az előkészítés során is ugyanebben a három kérdésben volt elsősorban vita, illetve szakmai fórumokon is ezekkel kapcsolatban alakultak ki a legélesebb véleménykülönbségek.
Az első a gazdasági összeférhetetlenség szigorúsága, terjedelme volt, ez a témakör váltotta ki a legélesebb vitát, és itt tapasztalható a leginkább homlokegyenest ellentétes álláspontoknak a fölvetése.
A második a vagyonnyilatkozat és a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos nyilvánosság kérdése, amit érintett most például Demeter képviselőtársam is: kiknek a számára legyen nyilvános a vagyonnyilatkozat, illetve a bejelentési kötelezettség alá eső egyéb viszonyoknak köre? Nyilvánvalóan, hogy attól függően, hogy hogy oldjuk meg a nyilatkozattételi kötelezettségnek a személyi körét és a tárgyi körét, a szerint változhat a nyilvánosság köre. Mennél inkább ezt leszűkítik, annál inkább nőhet a nyilvánosság köre, azoknak a köre, akik hozzáférhetnek ezekhez az adatokhoz. Ha rendkívül részletes lesz a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, akkor okkal vetődik föl az az aggály, hogy a személyiségi jogokat, az úgynevezett információs önrendelkezési jogot sérti egy ponton túl az, hogyha a képviselőnk minden, vagyonával, vagyoni helyzetével, kapcsolatával összefüggő információt köteles megadni, illetve ezt az információt mindenki megszerezheti.
(18.40)
S végül a harmadik, nagy vitát kiváltó kérdés, ahogy korábban az elmúlt egyéves, másfél éves vita során is, az a gazdasági összeférhetetlenséggel kapcsolatos hatályba léptető szabály. Hangsúlyozom még egyszer, hogy a gazdasági összeférhetetlenséggel kapcsolatos hatályba léptetési szabály adott okot vitára, mert az összes többi összeférhetetlenségre vonatkozó hatálybalépést illetően, a tervezetben szereplő megoldást nem vitatta senki, mert ott azonnali hatályba léptetésről van szó.
Egy-két mondatot, egy-két gondolatot a három fő témakört illetően. Magyarországon az a helyzet a gazdasági és érdekeltségi összeférhetetlenséggel kapcsolatban, hogy bizonyos specialitással, specifikummal rendelkezik ez a témakör a magyar társadalmi, politikai, gazdasági helyzet specifikumaiból adódóan. El kell hogy mondjam azt, amit kollégáim, képviselőtársaim is tudnak, hogy a vagyoni és érdekeltségi összeférhetetlenség a világon mindenhol, minden országban rendkívül éles vitákat kavart. Egy-egy botrány, egy-egy összeférhetetlenségi probléma feléleszti ezeket a vitákat, és az újságok első oldalaira kerülnek az ezzel kapcsolatos viták. A megoldási módokat tekintve pedig hihetetlenül sokféle megoldással találkozunk.
Magyarországon ezt az általános érdeklődést és közérdeklődést még tetézi az, hogy Magyarországon egy induló helyzet van, hiszen 50 év után most készül először átfogó összeférhetetlenségi törvény. Tehát jogalkotási szempontból nem lezáró szakaszban, nem egy kontinuitást biztosító, meglévő törvényt revidiáló szakaszban vagyunk, hanem az első átfogó összeférhetetlenségi törvény megalkotásának az időszakában, ami megnehezíti természetesen a törvénynek az elfogadását, illetve a törvénytervezetben foglalt megoldásoknak a fogadtatását.
A második speciális magyar helyzet az az, ami kihat a vitára, hogy a társadalom egy olyan átmeneti időszakban van, amikor a hatalmi viszonyok, a szervezeti hatalmi viszonyok, a gazdasági viszonyok, a tulajdonosi viszonyok, a rétegviszonyok olyan mértékben és olyan gyorsan változnak, amikor is szigorú, stabil és egyértelmű szabályokat hozni erre a nagyon bonyolult, nagyon heterogén és nagyon sok tekintetben kiszámíthatatlan folyamatra hihetetlenül nehéz. Meg kell várni, amíg valamennyire a gazdasági, hatalmi, politikai, szervezeti és tulajdonosi viszonyok valamennyire leülepednek. Akkor lehet stabilabb szabályokat hozni. Ez főleg annak kapcsán vetődött föl, hogy a törvénytervezet nem rendelkezik arról, hogy a magántulajdonban lévő gazdasági társaságok vezető pozícióit illetően legyenek-e összeférhetetlenségi szabályok, illetve azáltal, hogy nem rendelkezik, nem kívánja egyelőre - egyelőre! - az összeférhetetlenséget erre a területre kiterjeszteni. De nekem is meggyőződésem, hogy előbb-utóbb az Országgyűlés találkozni fog ezzel a problémával, és szigorítani kell az összeférhetetlenségi szabályokat a magántulajdonban lévő gazdasági társaságok vezető pozíciói tekintetében is.
Eltérnek a vélemények, itt az általános vitában is elhangzott, azt illetően, hogy vajon az átmenetiségre tekintettel az elején kell nagyon szigorú és nagyon széles területre kiterjedő összeférhetetlenségi szabályokat hozni, és később azokat enyhíteni vagy fordítva, kezdetben mérsékelt szigorúságú összeférhetetlenségi szabályokat kell hozni, és később kell azokat szigorítani. A törvénytervezetben ez utóbbi megoldást választottam. Úgy gondolom, hogy az előbb elmondott átmenetiségre tekintettel, mérsékelt szigorúságú összeférhetetlenségi szabályokkal kell elindulni, amely összeférhetetlenségi szabályokat - főleg a gazdaság vonatkozásában - két-három év múlva akár, lehet szigorítani. Akkor, amikor stabilabb, leülepedettebb tulajdonosi, politikai, hatalmi és egyéb viszonyok alakulnak ki Magyarországon.
A nyilvánosságot illetően, főleg a vagyonnyilatkozat és az érdekeltségi viszonyok nyilvánosságát illetően. el kell mondani, hogy ennek a nyilvánosságnak több funkciója van. Az egyik funkciója az ellenőrzés, a kontroll lehetősége. A képviselő személyét illetően, a választók részéről, a közvélemény részéről, a társadalom részéről, a különböző pártok képviselői részéről. Ez az egyik funkciója a nyilvánosságra hozatalnak. Ellenőrizni lehessen, kontrollálni lehessen a képviselőnek mind a vagyongyarapodását, mind pedig az érdekeltségi és egyéb viszonyait.
A másik az, hogy garanciát ad a képviselőnek arra vonatkozóan, hogy ne lehessen őt alaptalanul vádolni akár érdekeltségi viszonyait illetően, akár jövedelmi viszonyait illetően, mert hiszen minden egyes adatot meg lehet találni a vagyon- illetve az érdekeltségi nyilatkozatában. Tehát védve van méltatlan és alaptalan gyanúsítgatásokkal szemben.
Harmadrészt viszont a nyilvánosság bizonyos értelemben kiszolgáltatottságot is jelent. Ne felejtsük el, ha olyan részletes lenne a vagyonnyilatkozat és az érdekeltségi nyilatkozattételi kötelezettség, mint amelyet sajtóban néhányan követelnek, mint amelyet néhány képviselőtársunk is fölvetett, és mindezek mindenki számára nyilvánosak lennének, akkor nem egyszerűen átláthatóak lennének a képviselőnek a vagyoni és jövedelmi vagy érdekeltségi viszonyai, hanem tulajdonképpen megszűnne az autonómiája, megszűnne az információs autonómiája, kiszolgáltatottá válna. Tehát nemcsak nyilvánossá, hanem kiszolgáltatottá válna a képviselő az összes rá vonatkozó adatot illetően. És ne felejtsük el, hogy ilyen kötelezettsége a politikában, a közéletben szereplőket leszámítva senkinek nincsen a világon. Nem véletlen, hogy az adóbevallásra vonatkozó szabályok a legszigorúbb titoktartási kötelezettséget előíró szabályok.
A nyilvánosságot illetően három fő álláspont alakult ki. A tervezetben az van, hogy a képviselők számára legyen nyilvános a másik képviselőnek a vagyonnyilatkozata. Tehát tulajdonképpen a parlamenti létszámot figyelembe véve 385 képviselő nézhessen bele egy személynek a vagyonnyilatkozatába. Ha valakinek bármilyen aggálya adódik, vagy problémája adódik, akkor a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságnál eljárást kezdeményezhetne. Ez a javaslat szerepel a törvénytervezetben.
Korábban felvetődött az, sőt a vitában is felvetődött az, hogy csak a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagjai tekinthessenek be a vagyonnyilatkozatba. Azt gondolom, hogy ez túl szűk ez a nyilvánossági kör. Nem biztosítja azokat a garanciális, illetve ellenőrzési funkciókat, amelyet nyilvánosságnak pedig biztosítania kell.
El tudom képzeli azt, hogy a nyilvánosság kiszélesedjen arra, hogy bárki betekinthessen a 386 képviselő vagyonnyilatkozatába. Ekkor azonban vagy ebben az esetben pontosan szabályozni kell azt, hogy a vagyonnyilatkozatnak mely részébe. Vagy milyen jellegű vagyonnyilatkozatba tekinthetnek bele a képviselők. Meg lehet ezt oldani. Meg lehet oldani tehát azt, hogy ne váljon kiszolgáltatottá, információs szempontból kiszolgáltatottá a képviselő. Viszont az összes rá vonatkozó jövedelmi, vagyoni viszonyaira vonatkozó releváns, fontos, lényeges adatot nyilvánosságra lehessen hozni. Remélhetőleg, hogy majd a részletes vitában kialakul olyan álláspont vagy olyan javaslat, amelyik egyszerre biztosítja azt, hogy a képviselő ne legyen kiszolgáltatott, és egyszerre biztosítja azt, hogy a megfelelő információkhoz viszont a választók, illetve az érdeklődők hozzájuthassanak.
Végül a hatálybalépést illetően egy-két dolog. Néhány kolléga, néhány képviselőtársam nem értette meg a visszamenőleges hatálynak a lényegét, és összetévesztette a jogban szintén ismert in integrum restitucióval, amely semmisséghez, megtámadhatósághoz kötődő nagyon erős szankció.
Miről van szó a visszamenőleges hatályt illetően?
(18.50)
Arról van szó, hogy mikor keletkezett, milyen időben keletkezett összeférhetetlen pozíciókra terjedjen ki a törvény hatálya. Már a múltban, a hatálybalépésig keletkezett összeférhetetlen pozíciókra kiterjedjen-e, ha kiterjed, akkor ez óhatatlanul visszamenőleges hatályúvá válik, mert korábban meglévő összeférhetetlen pozíciókra kiterjed a választási kényszer, aminek következtében valamely pozíciójáról a képviselő le kell hogy mondjon. Vagy pedig a hatálybalépés után keletkező összeférhetetlenségi pozíciókra terjedjen-e ki, tehát hogyha a hatálybalépést követően keletkezik összeférhetetlen pozíció, akkor kerüljön a képviselő választási kényszer elé. A törvénytervezet ezen utóbbi megoldást javasolja, tisztán jogelvű meggondolások alapján a visszamenőleges hatálynak az általános jogelvi tilalmára hivatkozva, s nem pedig a személyi érintettségekre tekintettel javasolja a törvénytervezet azt, hogy szigorúan csak a jövőbeni pozíciókra terjedjen ki az összeférhetetlenségi törvény.
Hangsúlyozni szeretném viszont azt, hogy akinek nincsen a törvény hatálybalépésekor összeférhetetlen pozíciója, az nem szerezhet összeférhetetlen pozíciót, illetve választási kényszer elé kerül a hatálybalépést követően. Tehát nem arról van szó, hogy ennek a parlamentnek a tagjaira egyáltalán nem vonatkoznának az összeférhetetlenségi szabályok. Mindenkire vonatkozik, akinek nincs a törvény hatálybalépésekor összeférhetetlen pozíciója, az a hatálybalépést követően összeférhetetlen pozíciót nem teremthet, illetve választania kell az összeférhetetlen pozíciók között.
Végül néhány megjegyzést arról, hogy miért tartott két évig ennek a törvénytervezetnek a vitája. Egyrészről azért, mert elfogadtuk - én magam is mint kezdeményező - 1994 szeptemberében, hogy ilyen fontos, az országgyűlési képviselők jogállását érintő kérdésben a lehető legszélesebb politikai konszenzusra kell törekedni. Ennek az eszköze a hatpárti egyeztetés. A hatpárti egyeztetés minden ügyben elhúzza, meghosszabbítja a tárgyalási időszakot, hiszen semmit nem tudtunk arról '94 szeptemberében, hogy az egyes képviselőcsoportokból jött képviselőtársaim az egyes konkrét jogintézményeket illetően milyen összeférhetetlenségi szabályokat kívánnak hatályba léptetni.
A másik oka az volt, hogy a hatpárti egyeztetéssel egyszerre vagy egyidejűleg széles egyetértés jöjjön létre. A lehető legszélesebb egyetértés jöjjön létre nem csak azt illetően, hogy akarunk összeférhetetlenségi törvényt - hiszen ezt minden képviselőcsoport tagja és minden képviselő elmondta nagyon sokszor, hogy ő aztán igazán akar és azonnal akar összeférhetetlenségi törvényt; ez nem elegendő. Előbb egy jogintézménynek a céljában, funkciójában, megoldási módjában, koherens szabályozásában kell megállapodni.
Végül az időt meghosszabbította az is, hogy szakmailag kiérlelt, jogalkotási és jogászi szempontból kiérlelt összeférhetetlenségi törvényt vagy törvénytervezetet kellett kidolgozni. Hiszen láttuk, az elmúlt két évben a parlament elé kerültek egy-két oldalas, hirtelen felindulásból elkövetett összeférhetetlenségi törvénytervezetek, amelyek elemi jogalkotási követelményeknek nem feleltek meg. Nyilvánvalóan, hogy ezeknek semmiféle más funkciójuk nem volt, mint propagandisztikus funkció, hogy lám, mi milyen szigorú és milyen gyors összeférhetetlenségi szabályokat kívánunk meghozni.
Az összeférhetetlenségi szabályok sokkal fontosabbak, végül is a képviselő jogállását érintő szabályok, és ezért nem válhatnak és nem lehetnek törvényalkotási versenyfeladatok, sem pedig nem válhat az előrehozott választási kampánynak a részévé az összeférhetetlenségi törvény s annak kidolgozása, sem pedig valamiféle felajánlási dühből elkövetett törvényt nem lehet az összeférhetetlenségi jogintézménnyel kapcsolatban megalkotni, mert túl nagy felelőtlenség lenne, szakmailag kiérleletlen, nem kellően széles körű egyetértésen alapuló összeférhetetlenségi törvényt elfogadtatni.
Azt gondolom végül, hogy most reális esély van arra, hogy a magyar parlament 1946 óta először úgy módosítsa és bővítse ki a képviselők jogállásáról szóló törvényt, hogy átfogó, komplex összeférhetetlenségi szabályokat építsen bele és ezzel fogadjon el. Azt gondolom, hogy a három nagy kérdést leszámítva nagyon lényeges és nagyon eltérő álláspontok nincsenek. Az általam eddig megismert módosító indítványok mind-mind lehetőséget teremtenek arra, hogy javuljon a törvénytervezet szövege, pontosabbá váljon és a célnak még inkább megfelelő legyen. Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben a parlamenti képviselők felelőssége az, hogy egy vagy két megoldás, egy vagy két kérdésben kialakult véleményeltérés ne legyen ok arra, hogy ne kapja meg a kétharmadot ez a törvénytervezet, hiszen kétharmados törvényről van szó. Azt gondolom, hogy tehát reális esély van arra, hogy ebben az évben elfogadja a parlament kétharmados többséggel ezt a törvénytervezetet, javítva a módosító indítványokkal, és ebben az esetben 1997. január 1-jétől hatályba is léphetne a képviselők jogállásáról szóló törvénybe beépítve az összeférhetetlenségre vonatkozó komplex szabály. Köszönöm szépen a figyelmet.
