DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az ellenzék egyre nagyobb nyugtalansággal figyeli a Magyar Nemzeti Bank körül kavargó fejleményeket.
A Magyar Demokrata Fórumnak az a véleménye, hogy a jegybank tekintélyére úgy kell figyelni, mint Caesar feleségének tisztességére. Különösen a jelenlegi helyzetben, amikor a bankkonszolidációs költségek vállalása után az ország a jövő évben ismét szembesül a kamatkiadások 300 milliárd forintos növekedésével. Ismétlem még egyszer, 300 milliárd forintos növekedésével. Nehéz elfogadtatni a nagy terheket viselő társadalommal, hogy a kamatszínvonal csökkenése és több mint 500 milliárd forintos adósságtörlesztés után is ilyen ütemben nőnek a kamatkiadások.
A Nemzeti Bank körüli talányok erősítik a feltételezéseket, hogy talán a Nemzeti Bank különféle működési veszteségei okozzák a kamatkiadási többleteket.
Oszágszerte folynak a viták arról, hogy rossz a bank gazdálkodása, pénzpolitikája, szakmai tevékenysége, miközben nem tudni, hogy a két lemondott alelnök kiszemelt célpont volt-e az eltávolításra, vagy hogy a két alelnök lemondását a jegybank elnöke vagy a miniszterelnök úr kezdeményezte. Bizonytalanság uralkodik akörül is, hogy a két lemondott alelnök súlyos károkat okozó szakmai hibát követett el, vagy sem.
Ki volt a felelős azért, hogy az alelnökök 4 évvel ezelőtt alacsony inflációs és leértékelési mértékkel számoltak, illetve nem tartották szükségesnek a rossz helyzet megítéléséből fakadó veszteségeket csökkentő megállapodások megkötését.
Folyik a vita arról, hogy a magyar infláció hirtelen megugrása az 1991-es évben és az 1995-ös évben jelentkezett, s ez kapcsolatban áll-e azzal, hogy Surányi jegybanki elnök úr pontosan ezekben az években kezdte meg és fejtette ki a tevékenységét.
Újabb feszültségkezelési járatlanság-e, hogy a miniszterelnök úr a korrupciógyanús ÁPV Rt. igazgatóságának ügyében megtett személyi döntését egyszerűen megismétli, egy egészen másfajta és egy egészen más kezelést igénylő ügyben. Nagy sietve lemondatja, bűnbaknak jelöli a két jegybanki alelnököt, mielőtt még a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága befejezhette volna a vizsgálatát.
Mulasztások és kapkodások mai kormányzati gyakorlatában szükségesnek tartjuk a nagyobb kamatterheket viselni kénytelen ország, s egyszersmind az Országgyűlés tájékoztatását a felelősökről, az okozott kár tényleges nagyságáról, az okozott kár körülményeiről és a felmentést kezdeményező személyről. Hiszen hiteles tájékoztatás nélkül senki sem kérhet bizalmat a jövőben a Magyar Nemzeti Bank pénzügypolitikája iránt.
A japán újságok hamarabb kapnak tájékoztatást, mint a magyar Országgyűlés képviselői. Egymás után láttak napvilágot olyan közlemények, melyek arra utalnak, hogy az alelnökök felmentését a miniszterelnök úr kezdeményezte a vonakodó jegybanki elnöknél, és olyan is, hogy a miniszterelnök a jegybanki elnök levelei után foglalt állást az elnöki döntés illetékességének kiemelésével.
A kérdés korántsem közömbös. A jegybanki személyi állomány csapatszellemének általában a jegybank jövőbeni működésének alakulása szempontjából nem kívánatos következményekkel járhat egy olyan feltételezés, hogy a lemondatási procedúra végül is a jegybanki elnök számára kedvezőbb vezetői kör kialakítását tette lehetővé.
A jegybank tekintélyét az ügyből fakadó esetleges csorbulása, az ügy nemzetközi visszhangja meglehetősen nagy ár a legfelsőbb jegybanki vezetés személyi összetételének megváltoztatására. Nyomatékosan szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy hiteles tájékoztatást vár az ellenzék, hiteles tájékoztatást vár a pénzvilág. Nem lehet ebben az ügyben is - az üzleti titok álarca mögé bújva - elkenni a leglényegesebb tényeket és a leglényegesebb következtetéseket.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
