DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Most inkább csak az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslathoz szeretnék hozzászólni, elsősorban egy szempontból, ez pedig a törvényjavaslatnak azon - véleményünk szerint - súlyos hibája lenne, ami a versenykizárás, a versenysemlegesség elvének megsértésével kapcsolatos.
Úgy gondoljuk, hogy az a törvényjavaslat, amely ennyire - talán - egyoldalúan a nagybankok és hitelintézetek számára teremt kedvező gazdasági feltételeket az értékpapír-forgalmazás területén és a tőkepiacon, semmiképp sem fogadható el.
Az értékpapír-forgalmazók számára ez a törvényjavaslat rendkívüli mértékben diszkriminatív.
Természetesen egyetértünk azzal a nagyon helyes törvényalkotói elképzeléssel, miszerint a prudenciális szabályokat erősíteni kell, a befektetők érdekében megfelelő szigorításokra szükség van. Ez teljesen egyezik a mi elképzeléseinkkel és elveinkkel.
De úgy gondoljuk, hogy az elmúlt hat évben ígéretesen fejlődő független értékpapír-kereskedők, brókertársaságok versenyhelyzete rendkívüli mértékben károsulna, ha ezt a törvényjavaslatot az eredeti formájában fogadná el a parlament.
Különösen vonatkozik ez a befektetési társaságok szabályozásának problémakörére, ugyanis a befektetési társaság csak két tevékenységgel végezne ugyan többet az értékpapír-kereskedőknél - az egyik a jegyzési garanciavállalás, a másik a befektetési hitelezés -, de ezt is rendkívül korlátozott mértékben, legalábbis ahhoz viszonyítva, amit egy univerzális kereskedelmi bank számára - mint lehetőség - a hitelintézeti törvény és az értékpapír-törvény biztosítana.
Ráadásul a jegyzési garanciavállalással az értékpapír-kereskedők nem foglalkozhatnának, márpedig a jegyzési garanciavállalást minden komoly kibocsátó igényli. Hogyha ez a lehetőség számukra nem lesz adott, akkor az értékpapír-kereskedők - akárha több százmillió forint tőkével is rendelkeznek, és nagy tapasztalatuk és kiterjedt ügyfélkörük van, és jó brókertársaság hírében állnak - akkor is ki fognak maradni, vagy ki fognak folyamatosan kényszerűségből vonulni erről a piacról.
És csak néhány nagy forgalmazó, amelyek nagy része külföldi tulajdonban lévő hitelintézet vagy befektetési társaságnak a tulajdonában lévő cég, akár legyen az a Citibank-, vagy az ING-, vagy a Creditanstalt-értékpapír, ezáltal ezek a nagy tőkeerejű forgalmazók, amelyek mögött - mint említettem - pénzintézeti tulajdonosok állnak, hosszú távon a teljes értékpapír-forgalmazás hozzájuk kerülne. Ezáltal a pénzintézeti és értékpapír-forgalmazói szféra gyakorlatilag összeolvadna.
Úgy gondoljuk, hogy ez nem lehet a törvényalkotók szándéka, ezért ezt a törvényjavaslatot mindenképp módosítani lenne szükséges, hogy legalább átmenetileg esélyt kapjanak a kisebb tőkeerejű, de egyébként a szakmai körben megfelelő elismertséggel bíró értékpapír-kereskedők arra, hogy a tevékenységüket úgy folytathassák, hogy legyen esélyük a megerősödésre.
Ezért átmenetileg célszerűnek látszik, hogy például a hitelintézetek az értékpapír-forgalmazásnak az úgynevezett bizományosi tevékenységi körével is foglalkozzanak, lévén, hogy ha kiterjed rájuk a befektetési szolgáltatási tevékenység bizományosi tevékenységre is, akkor a széles fiókhálózattal rendelkező pénzintézetek a teljes piacot le tudják fedni.
Elképzelhetetlen, hogy egy teljes körű szolgáltatást nyújtó hitelintézet társaságával szemben, bármilyen kiváló és hozzáértő is az adott bizományosi tevékenységet végző független bróker, esélye nincs arra, hogy komoly megbízást kapjon ezen a területen.
Úgy gondoljuk, hogy ez a módosítás legalább egy két-három éves időszakra szükséges lenne. Számos más pontja is. Gondolok itt a befektetési társaság alaptőkéjének az egymilliárd forintos nagyságban való meghatározására is, amely túl magas - véleményünk szerint -, és ezt legalább ötszázmillió forintra vissza kellene szállítani, mint ahogy az az eredeti javaslatban benne volt. Esetleg úgy, hogy megint egy két-három éves kifutással előírni azt, hogy befektetési társaságnak - mondjuk, három éven belül - az egymilliárdos, jegyzett tőkenagyságot el kell érnie.
Ez, hogy a törvényjavaslat '97. január 1-jétől léptetnék életbe, ezen szigorú szabályokat akár prudenciális, akár tőkenagyságra vonatkozót, úgy gondoljuk, hogy túlságosan rövid idő. Ennek az lesz a következménye, hogy tőkeerős brókertársaságok, értékpapír-kereskedők a látványos fejlődésüket elvesztve, rövidesen kénytelenek lesznek vagy beolvadni valamilyen nagy hitelintézet befektetési társaságába, vagy pedig ebbéli tevékenységüket befejezni. Ez mindenképpen versenykorlátozó.
Van egy másik hatása is, amit talán szintén szükségesnek vélek elmondani, hogy mind a hitelintézetet, mind a bankokat illetően, mind az értékpapír-forgalmazást illetően a külföldi befektetők és tulajdonosok aránya ijesztő mértékben növekszik. Nem mintha a Néppárt bármelyik tagja is, vagy személyemben én - úgymond - külföldibefektető-ellenes lennék, de azt őszintén és aggodalommal látjuk, hogy a nagybankok, amelyeket külföldi tulajdonosok vásárolnak meg, fokozatosan vonulnak ki a befektetési piac és a hitelezési piac egy szegmenséről. Ez pedig a mikro-, kis- és középvállalkozások.
Éppen az IPOSZ elnöke a mai nap közölte, hogy rengeteg panasz van a privatizált nagybankokra. Gyakorlatilag folyószámla-vezetést sem hajlandók már végezni, nemhogy kis- és középvállalkozóknak vagy - pláne - mikrovállalkozóknak hiteleznének.
Ahogy ezt látjuk, a hitelállomány nemcsak reálértékben csökken ebben a vállalkozói körben, hanem már nominálértékben is egészen drasztikus a csökkenés. Úgy gondoljuk, hogy a nagy értékpapír-kereskedő cégek 3-400 vagy talán 500 millió forint alatti nyílt kibocsátású részvény vagy kötvény forgalmazásában nem lesznek igazán érdekelnek.
Azáltal, hogy közben a közepes nagyságú és kisebb, önálló bróker értékpapír-kereskedők tevékenységét a törvény ilyen keményen szigorítja és korlátozza, egyben azt is jelenti, hogy az olyan vállalkozások kockázati tőkeigénye, ami nagyságrenddel kisebb, de ugyanakkor rendkívül szükséges lenne a magyar gazdaság jövőjét illetően, a tőkepiacon is hátrányos helyzetbe kerülnek, és a hitelhez, valamint kockázati tőkéhez való hozzájutási esélyük tovább romlik.
(20.50)
Úgy véljük, hogy Magyarországnak is - már csak az Európai Unióhoz való csatlakozás és harmonizáció miatt is - figyelnie kellene arra, hogy a vállalkozó, a gazdasági vállalkozási szerkezet többé-kevésbé kompatibilis legyen. Magyarországon megfigyelhető - az elmúlt két évben különösen is -, hogy a nagyvállalatok részesedése a GDP-termelésben erősen növekvő, ha jól emlékszem, ma már ez 40 százalék fölött van. Ugyanakkor ez az Európai Unióban mintegy 29-30 százalék körüli, ugyanakkor ott a mikro- és kisvállalkozások részesedése a GDP előállításában sokkal, szignifikánsabban magasabb, mint Magyarországon. Ez többek között egy ország, akár éppen egy unió gazdasági fejlődését, rugalmasságát és innovatív pozícióját és lehetőségeit is javítja, míg ugyanakkor Magyarországon ez a fajta szükséges vállalatszerkezeti módosulás nemhogy pozitív irányban történne, hanem - véleményünk szerint - egyre hátrányosabban érinti főleg a magyar vállalkozói kört.
Ezek olyan javaslatok és olyan módosítások lennének, amelyek természetesen egy átmeneti időre szólnak, és ha a szereplőknek van felkészülési idejük arra, hogy például a befektetési társaság számára előírt egymilliárdos, készpénzben befizetendő tőkenagyságot elérjék - ez, gondolom, két-három év alatt a közepes nagyságú értékpapír-kereskedő társaságoknál mint lehetőség fennáll -, akkor ez egy pozitív elmozdulást eredményezne talán számukra. Valószínűleg többen közülük megpróbálkoznának erre a szintre feljönni, míg ugyanakkor, ha egy ilyen rövid átmeneti időszak áll csak fenn, akkor egyszerűen nincs realitása annak, hogy saját erejükből ezt a nagyságot elérjék.
Ugyanakkor nem biztos, hogy a nagyság, a tőkenagyság jelzi azt, hogy egy értékpapír-kereskedő vagy befektetési társaság egyben professzionális munkát végez. Mondhatnám itt az egyik legnagyobb brókertársaságot, a Talentum Rt.-t, amit éppen államtitkár úrral együtt vitattunk meg itt a parlamentben. A VVM-lízing kapcsán valószínűleg komoly hibát követett el azáltal, hogy nem igazán nézte meg a VVM-lízing valódi gazdasági-pénzügyi pozícióját, és ma már egyértelműen bizonyítottan többmilliárdos veszteséget okoz főleg kisbefektetőknek, de nagybefektetőknek is.
Úgy gondolom, számos kisebb önálló értékpapír-kereskedő ugyanakkor a relatív tőke kisebbsége ellenére is kiválóan végzi ezt a tevékenységét. Tehát nem biztos, hogy ami nagy, az egyben professzionális is. A törvényjavaslaton végig az húzódik, hogy az adja a nagyobb biztonságot, aminek nagyobb az alaptőkéje. Ebben kételkedem.
Ha a törvényjavaslat vagy a törvény precízen leírja, hogy milyen tevékenységet milyen szakmai képesítéssel, milyen tőkenagysággal, milyen jogi keretek között lehet végezni, akkor úgy gondolom, hogy a tőke, előírt alaptőke nagysága nem kellene, hogy Magyarországon ilyen magas legyen.
Az Európai Unióban például ötmillió ECU körül van a befektetési társaságok szükséges előírt minimális alaptőkéje egy olyan régióban, ami a világ egyik legfejlettebb és legkapitalizáltabb gazdasági régiója.
Magyarország számára is az unióba való csatlakozás után ez a határ, illetve ez a tőkenagyság biztos, hogy kötelezően előírt lesz, de addig mindenképpen - szerintem - kellene egy átmeneti időt hagyni arra, hogy az értékpapír-forgalmazás, a tőkepiac, kockázati tőkepiac megfelelő mértékben és megfelelő arányban a kis-, közép- és nagyvállalkozások számára is fejlődni tudjon.
Ezért a kormány képviselőjének és a kormánynak, a törvényalkotók felé a javaslatunk mindenképp az, hogy azt a részét az értékpapír-forgalmazásról szóló törvényjavaslatnak, amely túlságosan is versenykorlátozó, és hátrányos helyzetbe hozza az egyébként megbízható és jól működő értékpapír-társaságokat, ezt korrigálják, az ilyen módosító javaslatokat pozitívan fogadják be, és legyen lehetőség arra az átmeneti, arra a türelmi időre, ami alatt talán ezen forgalmazók és kereskedők kellően meg tudnak erősödni és kiegészítő szereplői tudnak lenni annak a tőkepiacnak, annak az értékpapírpiacnak, ahol már ma is - véleményem szerint - 70-80 százalékos nagyságban a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások uralják a terepet.
Ez meg fog történni a privatizáció továbbfolytatásával a nagybankoknál is, és a magyar pénz- és tőkepiac, a bankszféra igen jelentős hányadban külföldi tulajdonban lesz, ami önmagában véve nem biztos, hogy hátrányos, de a tapasztalatunk az, hogy ezek a privatizált bankok nem feltétlenül tartják feladatuknak, hogy az éppen csak kibontakozó, és jelentős tőkehiánnyal küszködő mikro-, kis- és középvállalkozásokat segítsék.
A Néppárt véleménye szerint erre mindenképp szükség lenne. Azért - befejezésül - újra azt kérem a törvényalkotóktól, hogy ezen módosítási javaslatainkat majd a szükséges időben vegyék figyelembe és fogadják megértéssel. Köszönöm.
