DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Először lenne egy házszabályi értelmezésű felvetésem, annak következtében, hogy miután az Állami Számvevőszéknek a jelentését is tárgyaljuk, lehet-e úgy értelmezni, hogy az Állami Számvevőszék elnökének, elnökhelyettesének jelen kellene lenni ahhoz, hogy az Országgyűlés ezt tárgyalhassa. De nem akarom én ezt a formai kifogást érvényesíteni, én csak felvetem, hogy adott esetben míg elmondom a mondanivalómat, elnök asszony esetleg szíveskedjék utánanézni, hogy ez nem akadálya-e annak, hogy (Az elnök: Nem akadálya.) tárgyaljuk. Köszönöm szépen.
Azért nem kívánom én a Számvevőszéket kínos helyzetbe hozni, igen tisztelt képviselőtársaim, mert a Számvevőszéknek a véleménye - meglátásom szerint - igen magas szakmai színvonalú és megalapozott. Hozzá kell tennem, hogy abban a helyzetben, amikor a Számvevőszék elnöki posztja nincs betöltve, abban a helyzetben, amikor jelenleg még a pártok nem nyilatkoztak arról, hogy kit tartanak alkalmasnak a Számvevőszék elnöki tisztségének betöltésére alkalmas személynek, meglátásom szerint igen tisztességes az a számvevőszéki magatartás, amely egy komoly kormányzati bírálatot tartalmazó számvevőszéki véleményt letett az Országgyűlés elé.
Ebből jelenleg ellenzéki képviselőként csak azt a következtetést tudom levonni, hogy a Számvevőszék eddigi működése során teljes egészében megfelelt az alkotmány előírásainak, megfelelt a számvevőszéki törvény szabályainak, és egy pártatlan, az Országgyűlés legfőbb tanácsadó, gazdasági szerveként működik.
Ezért kellett - és nem esett nehezemre - méltató szavakat szólni a számvevőszéki véleményről, mert aki elfogulatlanul olvasta el ezt a véleményt, az megállapíthatja, hogy igen súlyos és igen komoly kifogásokat tartalmaz a kormány működésével szemben. Ami nyilvánvalóan nem fog következményeket jelenteni, mert a kormány eddigi kétéves tevékenységéből levonhatjuk azt a következtetést, a legsúlyosabb alkotmánysértések, a legsúlyosabb törvénysértések mindig következmények nélkül maradnak.
Úgy tűnik, hogy a politikai öntudat az mindig a szakma fölé emelkedik, és úgy tűnik, akármennyire is igazak a tények, minduntalan rózsaszín lepelbe borítja a tényeket a kormánytöbbség, és minduntalan igyekszik elbagatellizálni az alkotmánysértéseket és a törvénysértéseket.
Holott - és megint a számvevőszéki alelnök úr, Nyikos alelnök úrnak a felszólalására kell hivatkoznom - az a kormány, amelyik nem tartja be a törvényeket, amelyik saját maga élen jár a jogszabálysértésben, ugyan milyen alapon kívánhatja, hogy az állampolgárok tartsák be a törvényeket, és most nyugodt lélekkel megkérdezhetem - alappal, nem úgy, mint Horn miniszterelnök -, hogy van-e az ellenzéknek etikai alapja, erkölcsi alapja, hogy felvessen bizonyos kérdéseket, van-e a kormánynak erkölcsi alapja számon kérni másokon azt, amit ő nem tart be? Ha rámutatnak ezekre a hibákra, akkor a kormány - és azt hiszem az ellenzék ezt a magatartást elismerné - ahelyett, hogy beismerné a hibáit, továbbra is kitart amellett, tévedhetetlen, csalhatatlan és minden tekintetben példamutató.
Nagyon remélem, hogy szombaton délután három órakor itt az Országház előtt ezrek és ezrek fogják bizonyítani, hogy ez a kormány nem csalhatatlan, nem tévedhetetlen és az állampolgárok pénzével rosszul bánik. A zárszámadás erről szól, hogy a kormány az állampolgároktól, a jogi személyektől különféle jogcímeken megszerzett összegekkel miként gazdálkodott.
Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim ebben a vitában igen sokszor megpróbálták a zárszámadást olyan jogszabálynak beállítani, amely arról szól, hogy milyen sikeres volt a kormány gazdasági politikája, milyen eredményeket ért el. Ellenzéki képviselőtársaim ezzel igen sokszor ellenvéleményt nyilvánítottak, vitába szálltak, megpróbáltak rámutatni arra, hogy az a gazdaságpolitika, amit a kormány végez, nem sikeres gazdaságpolitika.
(20.10)
De ha elfogadnánk kormánypárti képviselőtársaim érvelését, hogy a zárszámadás nem a költségvetési bevételekről való elszámolás, hanem egyben a kormány gazdaságpolitikájának a kritikája is, akkor óhatatlanul azt kellene mondanom, tessék mellé tenni azokat a terheket is, amelyeket az önök által sikeresnek minősített gazdaságpolitika érdekében az állampolgárok vállára tettek.
Akkor lenne igazán kézzelfogható, hogy eredményes ez a politika, vagy nem eredményes. Ha akár államtitkár úr, akár frakcióvezető-helyettes úr megkérdezné a magyar állampolgároknak az összességét - ha meg lehetne ezt tenni -, hogy elégedettek-e a kormány gazdaságpolitikájával, akkor a statisztikai adatok szerint az állampolgárok többsége elégedetlen. Elégedetlen, ez az elégedetlensége csak fokozódik.
Ezzel a zárszámadással a kormány bizonyítékát adja annak, hogy nem hajlandó elszámolni a közpénzekkel. Ezek után, adott esetben én személy szerint nem csodálkozom, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója nem támogatta az alkotmánymódosítás során azt a javaslatot, hogy az alkotmány rendelkezzen a közvagyonról is.
Ha a kormány nem kíván tisztességes módon elszámolni egy adott költségvetési év lezárását követően a közpénzekkel, akkor nem csodálom, hogy a kormány nem is akart alkotmányba foglalni olyan dolgokat, hogy közvagyon.
Úgy látszik, hogy itt minden magánvagyon lesz, holott a jelenlegi alkotmányunk előírásai szerint is a kormánynak igenis kötelessége a számadás. Méghozzá olyan számadás, amely megfelel azoknak a kikristályosodott alapelveknek, amelyeket a számvevőszéki jelentés is felhoz, a teljességnek, a hitelességnek, a mérlegmegfelelőségnek, nem akarom sorolni ezeket.
Ha egy zárszámadás ezt nem tartalmazza, akkor lehet dicshimnuszokat zengeni, hogy milyen jó a kormány gazdaságpolitikája. Mégis a kritikus szem kénytelen azt mondani, nem jó, mert nem látjuk be, hogy mit, mire költött a kormány.
Néhány kirívó példát kénytelen vagyok fölemlíteni, igen tisztelt képviselőtársaim. A Magyar Köztársaság alkotmánya rendelkezik a VI. fejezetében az Állami Számvevőszékről. Ebben kimondja, hogy az Állami Számvevőszék elnökének a jóváhagyása szükséges, ellenjegyzése szükséges a költségvetés hitelfelvételére vonatkozó szerződésekhez. Alkotmányban nyert rögzítést ez a szabály.
1995-ben a Magyar Köztársaság kormánya igen szorult helyzetben érzi magát. És hogy szó szerint idézzem, ennek az érzékeltetésére a Magyar Nemzeti Banknak a számvevőszéki bizottság tagjaihoz utólag eljuttatott állásfoglalásából szeretnék felolvasni néhány mondatot. Idézem: “A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank az 1995 márciusában kialakult finanszírozási gondok miatt megállapodott, hogy a jegybank a belföldi kereskedelmi bankoktól egyéves futamidejű devizahitelt vesz fel, legfeljebb 43 milliárd forintnak megfelelő devizaösszegben. A hitelek felvétele 1995. március 17-én és 20-án történt.”
Egy részt kihagyok, mert ennek most nincs jelentősége. “A Pénzügyminisztérium a magyar állam nevében felvett devizahitelek szerződéseinek eredeti példányait, azok ellenjegyzése céljából, 1995. október 31-én küldte meg az Állami Számvevőszék részére. Az Állami Számvevőszék elnöke az utólagosan megkötött szerződés ellenjegyzését megtagadta."
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap is, korábban is, Horn Gyula miniszterelnök úr számtalanszor az elmúlt 4 évre hivatkozik. Az elmúlt négy évben ilyen alkotmánysértés egyetlenegyszer nem történt. Az elmúlt négy évben az alkotmányt az akkori miniszterelnök, Antall József úr, mindig betartotta.
Az alkotmányra esküt tett ennek az országnak a kormányfője, a jelenlegi kormányfője, a pénzügyminisztere. Az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartják és betartatják. Nyilvánvalóan sok esetben formai ez az ellenjegyzés. De ebből nem következhet, hogy valaki a Magyar Köztársaság legmagasabb szintű jogszabályát ne tartsa be, akár a Pénzügyminisztériumnak a vezetője, a pénzügyminiszter, akár a közigazgatási államtitkára, de még a politikai államtitkára is ezért felelősséggel ne tartozzék.
Önök nagyon könnyen mennek el alkotmánysértések mellett. Honvédelmi miniszter úr is először tagadta, utólag, a tények súlya alatt kénytelen volt beismerni - való igaz -, hogy a Magyar Honvédség egységei országgyűlési felhatalmazás nélkül külföldön tartózkodtak harci fegyverzettel. Nem történt semmi az ügyben. Ejnye-bejnye, és töretlen volt a bizalma a miniszterelnök úrnak a honvédelmi miniszter iránt.
Megtörtént ez a súlyos alkotmánysértés. Tény, ezen még vitatkozni sem lehet, hogy az alkotmányt így értelmezzem, vagy úgy értelmezzem. Teljesen elfogadható az az alkotmányi szöveg, hogy ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételére vonatkozó szerződéseket.
Ha ez az ellenjegyzés fél évvel a hitelfelvétel után történik, mi szerepe van az Állami Számvevőszéknek? Mi szerepe van abból, amit a jogalkotó neki szánt? Hogy igenis, 1989-ben, 1990-ben, amikor a számvevőszéki törvény született, amikor a módosítás az alkotmányban rögzítésre került, az akkori jogalkotók tisztában voltak vele, Magyarország gazdasági helyzete indokolja, hogy a kormány hitelfelvételei elé egy korlát helyeződjék. Ez az Állami Számvevőszék, amelyik véleményezi a költségvetés tervezetét, figyelemmel kíséri a költségvetésnek a felhasználását, és indokoltan tud nyilatkozni, hogy áldását adja egy ilyen jogügyletre, vagy pedig megtagadja. Lehet, hogy a kormány attól félt, hogy az Állami Számvevőszék elnöke megtagadja az ellenjegyzést még márciusban, mert az akkori mutatók alapján indokolatlannak tartja.
Akkor a kormány? Benyújtja lemondását? Ezt ki kellett kerülni. Hogyan kerülték ki? Úgy, hogy az Állami Számvevőszéket kerülte meg a Pénzügyminisztériumnak az akkori vezetője.
Ennek a mai napig semmiféle következménye nem volt. Csak a délutáni interpellációra tudok visszautalni. Ha ebben az országban nagyon súlyos bűncselekmények esetében évekig tart úgy az eljárás, hogy érdemi... (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)...dolog nem történik benne. Hogyha a Magyar Köztársaság kormányának minisztere megsérti az alkotmányt, de nem történik semmi, akkor ennek milyen kisugárzása van a közhangulatra? Ez az egyik törvénysértés ebben az 1995. évi költségvetési évben.
Most erről a helyről kérném államtitkár urat, szíveskedjék a Magyar Demokrata Fórum frakciója rendelkezésére bocsátani azt a helyettes államtitkári levelet, amelyben - úgymond - a helyettes államtitkár úr felkéri az APEH-et, hogy térítsen vissza a Magyar Nemzeti Bank részére - bagatell - néhány 10 milliárd forintot, amit a Magyar Nemzeti Bank adóelőlegként befizetett a költségvetésbe.
(20.20)
Én arra kérném államtitkár urat, ha most nem is, de valamikor a vita zárásaként tessék kitérni arra, van-e joga a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárának ilyen egyedi ügyben az APEH vezetőjéhez fordulni. Az APEH önálló államigazgatási szerv. Hatósági jogkörében intézkedik, és e tekintetben hatáskörét nem lehet elvonni. Micsoda befolyásolás ez, államtitkár úr, amikor egy helyettes államtitkár levelet ír, mert hozzáfordul a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és kéri a helyettes államtitkár intézkedését az APEH-nál? Ha jogszerű lett volna ez az adóelőleg-visszatérítés - ahogy önök állítják szemben az Állami Számvevőszékkel -, akkor nem az lett volna a jogszerű eljárás, hogy a Magyar Nemzeti Bank közvetlenül az APEH-hez fordul, és ezzel az ügy le van zárva? Miért kell igénybe venni egy helyettes államtitkárt, akinek nincs jogköre ebben az ügyben intézkedni? Azért, mert nyilvánvalóan helytálló az a számvevőszéki állítás, hogy a visszautalás nem pontos adatok alapján történt, mint ahogy a törvény szerint kellene történni, hanem becsült adatok alapján. És ezért nevezi a Számvevőszék törvénysértésnek az adóelőleg visszautalását, mert bár a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény lehetőséget ad, csak nem a becsült adatok alapján történő visszautalásra, hanem a konkrét adatok alapján történő visszautalásra. Miután önöknek december végén nem álltak rendelkezésre konkrét adataik, megbecsülték és a becsült adatok alapján történt ez.
Nem kívánnék hosszan szólni a garanciatúllépésről, jól tudjuk, hogy a miniszterelnök úr hányszor vetette föl azt a költői kérdést, hogy 100, 200, 500, már nem is tudom hány száz milliárddal lépte túl a garanciavállalást a korábbi kormány. Arról elfelejtkezik a miniszterelnök úr, de elfelejtkeznek kormánypárti képviselőink is, hogy törvény rögzítette, hogy mennyit lehet vállalni. Valami oknál fogva ez a kormány utólag arra hivatkozva, hogy a nyilvántartás nehézségei okozták ezt, nem tudta, hogy túlvállalja magát. Hát lehet, hogy nevetségesnek tűnik, lehet, hogy naivnak tűnik az a javaslatom, de kellene vezetni - úgy kézzel - egy nyilvántartást, és akkor a kormány időnként megkéri a pénzügyminiszterét, hogy adja már össze, hogy hol tartunk, amikor egy újabb garanciavállalásra akar határozatot hozni, és akkor nem fogja túllépni magát. Én úgy gondolom - és ez csak három nagyon pici, nagyon pici dolog abból a - mondhatnám én így - bűnlajstromból, amit az Állami Számvevőszék föltárt, hogy ez a zárszámadás ez nem megfelelő.
Nem is beszélnék az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos előterjesztésről, ami nincs itt a Ház előtt, ami nélkül megint nem lehet igazából a zárszámadást pontosan megejteni. És higgyék el, képviselőtársaim, fordított helyzetben önök ugyanezt kérnék számon. Mert a képviselői tisztesség megköveteli, hogy ha előírja jogszabály, hogy a kormánynak mit kell határidőben beterjeszteni. És ha a kormány nem terjeszti be, akkor annak mi lehet az oka? Az ÁPV Rt. késedelme? Annak a szervezetnek a késedelme, amely kimutathatóan az ország legjobban fizetett állami tulajdonú alkalmazottait (sic!) tartja munkaállományban. Nem lehet tőlük megkövetelni, nincs rá idejük, hogy az elszámolás elkészüljön és beterjesztésre kerüljön? Vagy vannak olyan kapcsolatok, amelyeket a kormány el akar kerülni, hogy az ellenzék fölfedjen? Mert ha egymás mellett lennének beterjesztve ezek, akkor bizonyos mozgások sokkal inkább kézzelfoghatóvá, láthatóvá válnának, mint jelenleg.
Nem lehet erre a zárszámadásra nyugodt lélekkel igent mondani. Nem lehet, mert aki erre igent mond, az behunyja a szemét és azt mondja, a közpénzekkel felelőtlenül lehet gazdálkodni. A közpénzekkel úgy lehet még mindig gazdálkodni, mint ahogy lehetett '90 előtt gazdálkodni: hogy elköltjük, de számot nem adunk róla.
Ezért, igen tisztelt képviselőtársaim, én arra kérem mindazokat, akik figyelemmel kísérték ennek a zárszámadásnak a vitáját, gondolkozzanak el rajta: méltó-e ez a zárszámadás a magyar Országgyűléshez? Lehet-e egy olyan zárszámadást tárgyalni, amelynek a hiányosságait sok-sok oldalon keresztül sorolja föl az Állami Számvevőszék? És javult a helyzet, hozzá kell tennem. Nem vitás, egy picivel jobb ez a zárszámadás, mint a tavalyi, de csak egy nagyon picivel. Nyikos alelnök úr mondta, föl kell nőnünk a nyugati zárszámadásokhoz precizitásban, pontosságban, mert akkor lesz a közmorál is olyan, hogy az adófizetők befizetik az adójukat, mert tudják, hogy értelmes célokra költi el azt a kormány. Mindaddig - határozott álláspontom ez -, ameddig a kormány ilyen módon számol el a közpénzekkel, nem várhatja el, hogy az állampolgárok az adójukat valóban teljes egészében befizessék, mert az állampolgárok úgy gondolják, nekik is joguk van azt csinálni, amit a kormány tesz. Elnök asszony, köszönöm a türelmet. Képviselőtársaim, köszönöm a figyelmet.
