DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális bizottság elnöke, a bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bizottságunk az elmúlt héten tárgyalta meg a társadalombiztosítási alapok 1995. évi költségvetésének zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot és a hozzá kapcsolódó Állami Számvevőszéki jelentést.
Annak ellenére, hogy bizottságunk örömmel üdvözölte, hogy lehetőségünk nyílt először arra, hogy az ország költségvetésének, '95 évi költségvetésének zárszámadását és a társadalombiztosítási alapok zárszámadását majdnem egy időben tárgyalható bizottsági ülésen és tulajdonképpen azonos időben tárgyalhatja a tisztelt Ház; bizottságunk csak komoly korrekciókkal és fenntartásokkal tudta általános vitára bocsátani a törvényjavaslatot, és tulajdonképpen csak komoly korrekciókkal és törvénymódosításokkal javasolja a tisztelt Háznak az elfogadását.
Számba vettük a bizottsági ülésen is mindazokat a külső okokat, amelyeket itt a tisztelt Állami Számvevőszék képviselője részletesen is elemzett, amelyek tulajdonképpen nehezítették az alapok 1995. évi gazdálkodását.
Magunk is megállapítottuk, hogy az Országgyűlés maga is felelős azért, hogy ezek a külső körülmények nem változtak, tulajdonképpen a gazdálkodás körülményei nem javultak, nem váltak rendszerezettebbé. Úgy gondoljuk ezért, hogy komolyan kell vennünk a Számvevőszék ajánlását, és a végén ki fogok térni arra, hogy bizottságunk mit javasol.
Mindezek a külső okok természetesen - és ebben is egyetértettünk valamennyien - nem mentik fel sem a kormányt, sem az önkormányzatokat a rájuk háruló felelősség alól, illetve az általuk elkövetett szabálytalanságok és szabályozatlanságok, mulasztások alól.
Nem tudjuk felmenteni a felügyelőbizottságokat sem, amelyek ugyan rendszeresen működtek, de az általam átnézett felügyelőbizottsági jegyzőkönyvek szerint ezek a vizsgálatok nem voltak elég részletesek, és tulajdonképpen azt tanúsítják, hogy a felügyelőbizottságok nem álltak feladatuk magaslatán.
A végeredmény meglehetősen lehangoló. Nem csupán azért, mert egy egyszeri év zárszámadását láttuk itt, és ezek többnyire kudarcokról vagy félig-meddig teljesített feladatokról adtak számot, hanem tulajdonképpen azért is, mert egy folyamat részeként jelentek meg, és mi felelősek vagyunk azért, hogy ezt a folyamatot, ezt a trendet meg tudjuk állítani, és a társadalombiztosítási alapok évek óta csődökkel fenyegető gazdálkodását egy rendszeres mederbe tudjuk terelni.
Az egyik megoldásról, a járulékkérdés rendezéséről az előterjesztő Pénzügyminisztérium államtitkára már szólt. Nullszaldós költségvetés helyett - és ezen nincs mit csodálkozni - 40 milliárd lett a társadalombiztosítási alapok 1995. évi hiánya, mint azt a '95. évi költségvetés zárszámadásáról szóló másik törvényben látjuk, rendezi a költségvetési zárszámadásban majd az Országgyűlés ezt a 40 milliárdot.
Kifogásolandó azonban, hogy ennek fejében, ennek a rendezésnek a fejében a másik zárszámadás 19. §-ában arra kíván felhatalmazást kérni a kormány, hogy bizonyos társadalombiztosítási kinnlevőségeket a kormány saját hatáskörébe vehessen át, és ezeknek a törléséről, felszámolásáról, értékesítéséről saját hatáskörben dönthessen.
Természetesen erről majd a másik zárszámadás keretében lesz érdemes szólni. Meg lehet állapítanunk azt, és ez kedvező dolog, hogy bár növekedett a társadalombiztosítási alapok kinnlevősége, jelentős intézkedésekkel sikerült a növekedés ütemét csökkenteni. Szomorúan konstatáltuk, hogy bár törvény rendezte a korábbi 300 milliárdos vagyonátadás 55-65 milliárdra való csökkentését, ebből az 1995-ös évben mindössze 10 milliárd átadására került sor.
Kicsit keservesen jegyeztük meg a bizottsági ülésen, hogy azt kell megállapítunk, hogy szerencsére, hiszen az alapok vagyongazdálkodása oly mértékben volt sikertelen, és olyan kevés hozamot hozott, hogy még akár eredménynek is lehet elkönyvelni, hogy az alapok kezelésében nem 55-60 milliárd, hanem tulajdonképpen csak 10 milliárd forint értékű vagyon került át.
Bizottságunk nem elsősorban a számszaki és gazdálkodási vagy gazdasági költségvetési értékelésekkel foglalkozott, hanem érthető módon a szociálpolitikai, tartalmi, társadalombiztosítási kérdések kerültek előtérbe. Mi magunk is kedvezőnek tartjuk, hogy a törvényes előírásokon túl kis mértékben ezt meghaladta a nyugdíjemelés mértéke, hiszen 15,3 százalékos volt.
Azt azonban a társadalombiztosítás szakértőjével és az állampolgárokkal, a nyugdíjkorhatáron levőkkel együtt meg kellett állapítanunk, hogy nem sikerült a nyugdíj-megállapítás szabályain érdemben változtatni. A nyugdíjbiztosításra is igaz az, hogy tartalmi, érdemi reform nem történt, és nem sikerült valójában megállítani sem az újonnan megállapított nyugdíjak csökkenő trendjét, sem pedig azon nem tudtunk változtatni, hogy az 1,2 százalékos, átlagos nyugdíjbameneteli arányt ne haladja meg jelentősen a rokkantnyugdíjazások 4,4 százalékos aránya.
Ez gyakorlatilag erre az évre tolódott át, és a következő évek feladata lesz ezeket érdemben korrigálni.
A Nyugdíjbiztosítási Alapnál, mozgástere a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak elsősorban a működési költségvetés területén volt, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezt a döntési lehetőséget nem elég szerencsésen használták fel. Számos olyan vitatható döntést hoztak, amelyeket, gondolom, majd más bizottságok képviselői el fognak az általános vitában mondani.
Az egészségbiztosításnak nagyobb volt a döntési lehetősége, és ezzel a döntési lehetőséggel élt is, meg kell állapítani, hogy sok tekintetben nem szerencsésen. Tartalmi reformok nem történtek az egészségbiztosítás területén sem, és azt gondolom, vizsgálandó részünkről, az Országgyűlés részéről, szakemberek részéről az, hogy az érdemi reformok elmaradását a már említett költségvetési hiány, a szűkösség akadályozta-e, hogy a mulasztásoknak az indokait tulajdonképpen maga a szűkösség jelentette-e, vagy pedig rossz döntések és az önkormányzat tévedései, szakmai hibái is közrejátszottak ebben.
(10.20)
Valójában komoly gondot jelent az egészségbiztosítás területén az, hogy az egészségbiztosítás teljesítményfinanszírozása és a közalkalmazotti bérezés ellentmond egymásnak. Nem sikerült az elmúlt években jó megoldást találni erre az ellentmondásra, és úgy tűnik, hogy ez 1996-ban sem korrigálódik. Átcsoportosításokra van lehetősége jelenleg még az egészségbiztosítás önkormányzatának, élt is ezekkel az átcsoportosításokkal. Mi itt, a parlamentben elég sokat vitatkozunk 100-200 millió forintos tételeken is, miközben az önkormányzat a második, harmadik nap a parlamenti döntés után, már 2-3 milliárdos átcsoportosításra határozza el magát. Azt gondolom, hogy ennek a lehetőségét vitatnunk kell és ezt korlátozni kell majd a jövőben. Kétmilliárdot tulajdonképpen tartalékoltak, ennyivel kisebb lett az Egészségbiztosítási Alap hiánya, de ez a kétmilliárd elsősorban a fekvőbeteg-gyógyintézetek működésében komoly hiányt jelentett, és meg kell jegyeznünk, hogy ez valószínű, hogy hozzájárult ahhoz a mintegy ötmilliárdos kórházi csődhöz is, ami erre az évre már felhalmozódott.
A bizottságnak az a véleménye, hogy nem volt indokolt a fekvőbeteg-gyógyintézetek területéről az esetfinanszírozás területére történő jelentős átcsoportosítás, ugyanis az esetfinanszírozásra a társadalombiztosítási önkormányzat nem dolgozott ki belső szabályzatot. Az esetfinanszírozás mintegy 68 százalékban ma már - lehet, hogy ez szerencse - elsősorban a vállalkozások által nyújtott szolgáltatásokra terjed ki. Éppen ezért bizottságunknak az a véleménye, hogy fel kell majd használnunk annak a parlamenti vizsgálóbizottságnak is a tapasztalatát, amely az egészségbiztosítással foglalkozik, és a társadalombiztosítási önkormányzatok belső szabályozását is komolyan figyelembe kell venni, és meglehet, ezt a lehetőséget korlátoznunk kell.
A belső szabályozatlanság is hozzájárult ahhoz, hogy a járóbeteg-ellátás területén nem következett be javulás annak ellenére, hogy a fekvőbeteg-intézmények ágyszámának a korlátozásához ez előfeltétel kellett volna hogy legyen. A Számvevőszék megállapítja, és ezzel bizottságunk is egyetértett, hogy az 1995. évi ágyszámcsökkenés nem hozta meg a kívánt eredményt, hogy a négyes bizottság működése tulajdonképpen - legalábbis anyagi tekintetben - nem volt elég eredményes. Néhány szülőotthon bezárásán kívül és néhány kórházi osztály megszüntetésén kívül nem sikerült más, komolyabb érdemi átrendeződést, struktúraváltást elérni, és valójában előrevetítette ez az 1995. évi gazdálkodás - mindaz, amit az imént említettem - azt a kórházi ágyszámcsökkentési törvényt, amit most a parlamentben nagyon sok tekintetben vitatnak és vitatunk. Mindenesetre az 1995. évi struktúraváltás sikertelensége vagy csődje is kényszerítette a döntéshozókat nyilvánvalóan a '96. évi intézkedések meghozatalára.
Azt kell még megemlítenem, hogy a gyógyszer-támogatási keretet ugyan túllépte a társadalombiztosítási költségvetés, azonban ez annak ellenére történt, hogy a lakosság terhei 50 százalékkal növekedtek, 20 milliárd forintról 30 milliárdra, tehát jelentős többletet vállalt a lakosság, mégis a társadalombiztosítási költségvetés is nagymértékben túllépésre került.
A közgyógyellátás 68 százalékkal nőtt 1995-ben. Ez tulajdonképpen már előrevetítette a '96. évi gondokat, és nyilvánvalóan 1996 végén, '97-ben is ugyanezekkel a problémákkal kell majd szembenéznünk.
Sajnálatosnak tartotta a bizottság, hogy a vényfelírás ellenőrzési rendszere nem épült ki, s egyáltalán a társadalombiztosítás informatikai rendszere, a világbanki fejlesztésekből megvalósított számítógépes rendszere befejezetlen, és nem nyújt kellő alapot azokhoz a szükséges ellenőrzésekhez, amelyeknek alapján korrekciókat tudnánk javasolni.
Összességében az országos egészségpénztár, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, a két önkormányzat, a felügyelőbizottságok, a kormány illetékes minisztériumai az 1995. évi költségvetésben célul kitűzött feladatokat nem, vagy hiányosan, vagy vitatható minőségben tudták teljesíteni, és az Országgyűlés és a mi bizottságunk sem kényszerítette ki a szükséges intézkedéseket és a változtatásokat. Éppen ezért az Állami Számvevőszékkel egyetértve a bizottságunk javasolni fogja azt, hogy a zárszámadási törvényben a parlament kötelezze a kormányt arra, hogy konkrét határidőig terjessze be a társadalombiztosítás sajátosságait tükröző, mindeddig hiányzó törvényeket, amelyekben egyértelműen rögzítésre kerülnek a működés, a gazdálkodás, az elszámolás, a vagyongazdálkodás kötelezően érvényesítendő előírásai, valamint meghatározásra kerül a biztosítási ágak helye, kapcsolatrendszere az államháztartás keretei között.
Arra is fel fogjuk kérni a kormányt, hogy tegyen javaslatot az Országgyűlésnek az alap vagyonából megvalósított, illetve ingyenes vagyonjuttatás keretében kapott működési célú ingatlanok hovatartozását illetően.
Bizottságunk eleget kíván tenni az Állami Számvevőszék felkérésének, javaslatának, ezért fel fogjuk kérni az önkormányzatokat, hogy számoljanak be a biztosítási ágak legfontosabb nyilvántartási rendszereinek helyzetéről, a világbanki kölcsönből megvalósult fejlesztésekről és az Állami Számvevőszék által javasolt intézkedések évközi érvényesítéséről és eredményeiről.
Szeretnénk beszámoltatni a felügyelőbizottságokat is arról, hogy milyen munkát végeztek, milyen tapasztalatokra tettek szert, és mit tettek azért, hogy a társadalombiztosítási alapok, illetve a hozzá tartozó intézmények belső és külső ellenőrzése a korábbiaknál hatékonyabb legyen, jobb eredményeket produkáljon, és a korrekciókra is alkalmas megállapításokat tegyen.
Reményeink szerint mindezeket lesz lehetőségünk a társadalombiztosítási önkormányzatok és az igazgatási szervezetek vezetőivel is megbeszélni. Az a sajnálatos eset történt ugyanis meg, hogy meghívott vezetők nem vettek részt a bizottság ülésén, és csak utólag, tiltakozásunkra mentették ki magukat. Én azt gondolom, hogy egy parlamenti bizottságban egy zárszámadás tárgyalása elég komoly dolog ahhoz - különösen, ha az Állami Számvevőszék ilyen komoly és súlyos megállapításokat tesz -, hogy személyesen is válaszokat adjanak a beszámoltatott intézmények és szervezetek vezetői a parlamenti bizottságnak. Erre - az újabb felkérésünk szerint - az e heti bizottsági ülésünkön kerül majd sor. Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.)
