DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR, a számvevőszéki bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagymértékben megkönnyíti a dolgomat az a körülmény, hogy mindaz, amit Akar László államtitkár úr, Sándor István alelnök úr és Csehák Judit elnök asszony elmondott, nagy számban és nagymértékben egybeesik azokkal a megállapításokkal, amelyek a számvevőszéki bizottság ülésén is a két alap költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés tárgyalásakor megfogalmazódtak.
Bizottságunk az írásos ajánlást egy kicsit a szokásosnál talán hosszabbra fogalmazta, és ez nem a bizottság grafomán hajlamából következik, hanem abból a szándékból, ami elég nyilvánvalóan kiderült például a szociális bizottság ajánlásának szövegéből is, hogy számos kérdéssel úgy vagyunk, hogy most már végre valóban a végére kellene járni, és megfelelő döntéseket hozni annak érdekében, hogy évről évre ne ismétlődjenek. Előrebocsátom - mint ahogy az az írásos jelentésünkből is kitűnik -, hogy 10 igen szavazattal és 1 tartózkodással a számvevőszéki bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai '95. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvénytervezetet. Persze, úgy tartja alkalmasnak, hogy szintén csatlakozva az itt elhangzottakhoz, a Számvevőszék megállapításaira alapozva támogatni kívánja azokat a módosító indítványokat, amelyek figyelembevételével el lehet majd fogadni ezt a törvénytervezetet.
Kétségtelen tény, és ennek valóban örülni kell, erre Juhász képviselő úr is utalt, hogy valami változás, valamiféle szándékelmozdulás tapasztalható - én így fogalmaznék - minden érintett fél részéről abban, hogy lássunk végre tisztábban a két, egyébként teljesen eltérő természetű, tartalmú gazdálkodási feltételek között és teljesen eltérő logika alapján működő biztosítási rendszer pénzügyi alapjairól számításba vehető információkat illetően. Nem állítjuk, hogy nincs javulás az évek múltával, de meg kell állapítani, hogy éveken keresztül visszaköszönt például az az alapvető probléma, hogy két, ilyen mértékben eltérő biztosítási ág esetében nagyon sokszor teljesen értelmetlenül egybeszerkesztett, bizonyos pontokon egybedolgozott - úgy is mondhatnám, egybemosott - költségvetésekkel, és ebből következően zárszámadásokkal kellett szembenézni. Az sem könnyítette a helyzetet, hogy talán egy esztendő kivételével, ha emlékezetem nem csal, soha nem sikerült eleget tenni annak az államháztartási törvényi kötelezettségnek, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvénytervezet a központi költségvetés tervezetével együtt kerüljön az Országgyűlés elé, ebben is van most jelentős elmozdulás, most úgy tűnik, hogy - bár ez csak megelőlegezésnek tűnhet ebben a pillanatban - információnk szerint minden esélyünk megvan arra, hogy most az Országgyűlés a jelenlegi ülésszakán lényegében majd együtt tárgyalhassa ezeket. Különösképpen nagy nehézséget okozott a tárgyalt esztendőre nézve, hogy minden korábbi csúszást is meghaladó módon, lényegében '95. nyarán, júniusában került elfogadásra a költségvetés mindazokkal a következményekkel és anomáliákkal, amelyekre itt már nagyon sokan rámutattak, én ezeket természetesen nem kívánom megismételni.
Fontos, hogy szembenézzünk azzal, hogy valójában mennyi az egyes társadalombiztosítási alapok tényleges hiánya. Ezt nem lehet maradékelven kiszámolni, nem lehet olyan módon rögzíteni, hogy kiindulunk egy államháztartási hiányból, kialakulnak a költségvetés sarokszámai, és ebből következően lényegében egy egyszerű matematikai módszerrel adódik, hogy mennyi is a társadalombiztosítási alapok hiánya. Ez, lássuk be, nem vezet sehová, csak oda vezet, hogy mindig úgymond - idézőjelben - "rá kell csodálkoznunk" arra, hogy a valóságos hiány messzemenően meghaladja azt, amit az adott költségvetés tárgyalásakor, illetve elfogadásakor maga az Országgyűlés is rögzít. Félreértés ne essék, mindezek a példák inkább csak példák, és ide tartozik az is, és csak megerősítésül szeretném említeni, hogy végre el kell fogadni a társadalombiztosítás vagyonának gazdálkodásával kapcsolatos törvényt. Mindezek a példák érzékeltetik, hogy mire utalunk, amikor azt mondjuk, hogy sajnos évek óta visszatérő gondokkal kell szembenézni még a javulás ellenére is. Mindez nem von le semmit abból - és ezt szeretném hangsúlyozni, mindenféle félreértést elkerülendő -, hogy tudniillik bárkit is fölmentene akár a jogi szabályozatlanság, akár bizonyos együttműködési problémák léte az alól, hogy általában a törvényesség és, ha úgy tetszik, a józan ész és a körültekintő elvárható gazdálkodás szabályai szerint foglalkozzon és gazdálkodjon a közpénzekkel. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy mindazok a megállapítások, amelyek a Számvevőszék jelentésében szerepelnek, fontos adalékok az önkormányzati gazdálkodás megítéléséhez is, de azt gondoljuk ugyanakkor, hogy valahogy az Országgyűlésnek végre véget kell vetni annak a helyzetnek, hogy megmaradjon a létalapja, akármilyen mértékben is bármiféle egymásra mutogatásnak. És ehhez bizony bizonyos törvényi szabályozási feltételeket meg kell teremteni.
(10.40)
A számvevőszéki bizottság talán nem szorosan a tárgyhoz tartozóan, de erre is tekintettel azt is rögzítette, hogy éppen az ilyen természetű ellenőrzéseknél, mint amilyenek a társadalombiztosítási alapok is - de talán még inkább lehetne más területről példát mondani, a kincstárra gondolok -, talán erősíteni kell, és szándékában is áll az Állami Számvevőszéknek erősíteni azt a fajta monitoring rendszerű, folyamatos jelenlétet és ellenőrzési tevékenységet, amelyből az következik, hogy nem egy lezárt időszak végén nézünk szembe mindannyian bizonyos megállapításokkal, hanem már menet közben lehet jelzésekkel a folyamatokat is bizonyos értelemben korrigálni.
Erre az ÁSZ részéről is megvan a szándék, legjobb tudomásom szerint megvan erre a fogadókészség, illetve a gyakorlat is lassan efelé halad, hiszen nem arról van szó, hogy a Számvevőszék egy év múltával megjelenik és nem tudom én, két hét alatt szembenéz azzal, hogy mi történt az elmúlt esztendőben. Lényegében ez a folyamatos ellenőrzés egyre inkább megvalósul.
A bizottságunkban született egy kezdeményezés, amelyiknek talán nem a formája az érdekes, inkább a tartalma. Arra tekintettel, arra nézve ugyanis, hogy egy országgyűlési határozatban foglaljunk állást mindazoknak a problémáknak a rendezési módjáról, amelyek az előbb csak példaszerűen említett - általam említett, de sok más példa is említhető lenne - kérdésben végre a kezünkbe adja a megoldás kulcsát.
Hangsúlyozom, nem a formája a lényeges, hiszen éppen a szociális bizottság nevében Csehák Judit képviselő asszony a zárszámadási törvényre nézve mondta, hogy abban esetleg bizonyos szándékokat lehetne érvényesíteni. Lehet, hogy ez is alkalmas forma, lehet, hogy ehhez kell kapcsolódni, de nagyon szeretnénk, hogyha ezek a problémák, amelyek évek óta visszatérően jelentkeznek, valamilyen országgyűlési gesztussal, országgyűlési döntéssel némiképpen több garanciát mutatnának arra, hogy meg is oldódjanak. Ilyennek érzem én nemcsak az eddig felsoroltakat, hanem ezt is például, hogy a hiányok rendezését mondjuk kapcsoljuk össze bizonyos elvárható feltételek megteremtésével, de más hasonló példákat is mondhatnék.
Mindezeket figyelembe véve ajánlom tisztelt figyelmükbe a bizottság írásos ajánlását is, és a részletes vitában is ennek szellemében fogunk részt venni. Köszönöm szíves figyelmüket.
