SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadási törvényjavaslatok nem tartoznak a legizgalmasabb vitaanyagnak a parlament előtt. És ez áll a társadalombiztosítás zárszámadására is. Más a helyzet és fokozódik az izgalom, ha megpróbáljuk összevetni az alapjául szolgáló költségvetési törvénnyel, illetőleg ami a mi munkánkat, országgyűlési képviselők munkáját nagymértékben segíti, az Állami Számvevőszék költségvetéshez és zárszámadáshoz fűzött véleményével.
Átolvasva ezeket a dolgokat, és az előttem elmondott beszédeket is figyelembe véve, hasonló következtetésekre jutottak a szabaddemokraták is. Négy kulcsszóra tudnám én talán felfűzni azokat a mondanivalókat, amik az ÁSZ-jelentésből, illetőleg a törvényi javaslatból és az ebből leszűrhető tanulságokból előttünk állnak. Az egyik, hogy van a törvényjavaslatban új és pozitív mozzanat, van benne rendkívüli, rendhagyó, van ismétlődő és van ugyancsak megszívlelendő dolog. Mi az új? Az új az, hogy - amit már érintettek is az előttem szólók - időben érkezett ide ez a zárszámadási törvényjavaslat a Ház elé.
Ez különösen akkor is figyelemre méltó, hogyha a legutóbbit tekintjük alapul, hogy a '94-es zárszámadást '96 májusában tárgyalta meg az Országgyűlés. Ennek oka is van. Az Országgyűlés foglalkozott ez év első felében, a tavaszi ülésszakon azzal, hogy a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatására vonatkozó törvényt módosítsa. Módosította. És ez biztatást jelent számunkra arra, hogy törvénymódosítással el lehet eredményt érni. Így elkészülhetett a tb zárszámadása május 31-ig. Auditálása is megtörtént, a társadalombiztosítási önkormányzatok júniusban megvitatták és a kormány határidőben a Ház elé terjesztette a zárszámadási törvényt. Sok éven keresztül hallottuk azt, hogy időben érkezzenek az anyagok, össze tudjuk vetni a zárszámadást az állami költségvetés zárszámadásával, az állami költségvetést a tb-költségvetéssel.
Most jelenleg úgy állunk, hogy tárgyaljuk egy időben az Országgyűlésben a költségvetési zárszámadást és a tb-zárszámadást, előttünk áll a társadalombiztosítás pótköltségvetése, és természetesen előttünk áll és reményeink szerint együtt tárgyaljuk az állami költségvetést és a társadalombiztosítási költségvetést.
Mindig elhangzott az a kifogás, hogy az együtt tárgyalás akadályozza meg azt, hogy megnyugtató helyzetbe jusson a társadalombiztosítás. Véleményünk szerint ez az egyidejűség feltétel, azonban a kérdésre nem fog számunkra megnyugtató választ adni. Szembe kell azzal a kérdéssel nézni, hogy az államháztartás hiánya mennyi lehet, és ha egy időben fogadjuk is el, akkor legfeljebb azon múlik a harc, hogy megfelelő szabályozás és szembenézés nélkül a társadalombiztosítás hiányát vagy áthúzzuk a költségvetésbe, amire kevés remény mutatkozik, vagy pedig marad a társadalombiztosításnál és foglalkozunk azzal, hogy számunkra egy nem megalapozott költségvetés után zárszámadásnál a hiánnyal számolunk.
Nem volt ez másképp az elmúlt néhány évben sem '91 óta, és nem meglepő az, ami most történt. Mindig találkoztunk egy nullszaldós költségvetéssel, és utána a hiány megjelent a zárszámadásban 22, 30, 35, 40 milliárdos tételekkel. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, és ez rámutat arra, hogy ha ide-oda húzogatnánk a hiányt, akkor is az alapvető szabályozással - amit úgy fogalmazunk: a reformmal - kell szembenéznünk és azt kell megvalósítanunk. A '96-os jelenlegi 53 milliárdos hiány is azt mutatja, hogy egy tervezett 17 milliárddal szemben megjelent ez a hiányösszeg, és ezt végső fokon - lefaragás útján - az államháztartás előre tervezett hiányával kell összhangba hoznunk, ami esetleg a költségvetési szerveket érinti kellemetlenül.
Pozitív vonásnak tekinthető ebben a javaslatban az, hogy megállapították, hogy évről évre fokozódik a pénzügyi fegyelem, a pénzügyi szabályokat jobban betartja a társadalombiztosítás, és ha kis lépésekkel is, de előbbre halad és színvonalasabb lesz a munka.
Az ÁSZ-jelentés más megvilágításban is adta nekünk a társadalombiztosítás költségvetését és a zárszámadást. Feladatot kapott a kormánytól egy átvilágítási kérdésre és feladatot kapott az Országgyűlés eseti bizottságától is bizonyos feladatok áttekintésére. Ez szélesebb megítélést, teljesebb megítélést hozott számunkra, és jobban láthatjuk ezeket a folyamatokat. Ez megmutatkozik a törvényjavaslat és az ÁSZ-jelentés összevetéséből is: a törvényjavaslat, indokolásaival együtt, mintegy egyharmada csak az ÁSZ-jelentésnek. Az ÁSZ-jelentés nagy-nagy segítséget nyújtott a különféle dolgok megvilágításában.
(10.50)
Mi a rendhagyó, mi a rendkívüli ezzel a zárszámadással kapcsolatban? Olyan bőséggel nem rendelkeztünk mi a '95-ös év folyamán tb-költségvetésekkel, mint azt megelőzően bármikor. '94 őszén elkészítette a társadalombiztosítás a költségvetési tervét, egyeztette a kormánnyal '95 januárjában, bekerült a parlament elé, és a stabilizáció kapcsán ezt a kormány természetszerűleg visszavonta. Azt követően készült A-változat, B-változat, a B-változat vissza lett vonva, az A-változatokat megfelelő képviselői módosító indítványokkal a stabilizációs törvénnyel összhangba hozta a parlament. Hát ilyen költségvetés a rendszerváltás óta még nem volt a társadalombiztosításnál, hogy egész évre szólt, de azt fél évben fogadta el a parlament, '95. június 30-án.
A stabilizációs törvény kapcsán közismert intézkedések születtek, Alkotmánybíróság lépett közbe, és a stabilizációs törvény végrehajtása is hosszabb időt vett igénybe, nem az előzetes terveknek megfelelően történt.
Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság a betegszabadságra vonatkozó törvényi rendelkezést hatályon kívül helyezte. Hatályon kívül helyezte a honoráriumok járulék alá vonását is, és késedelmesen következett be a fogorvosi ellátás bevezetése, július 1-je helyett szeptemberben, hasonló módon a sportorvosi tevékenység reformálása is később következett be, és a munkaegészségügyi is. Így a tervezett megtakarítások sem úgy alakulhattak, nem úgy alakulhattak a bevételek sem.
Ez a rendkívüli körülmények között született költségvetés így magával hozta azt, hogy a zárszámadásban a tervek, a feltételezések nem úgy valósulhattak meg. Persze itt nem nagy a találati pontosság, mert amikor ezt a törvényt elfogadtuk, mindenki tudta, hogy gyenge lábakon áll, sok tekintetben megalapozatlan, utána az intézkedések rendesen meglékelték ezt a hajót, ennek ellenére augusztusban még a kormány az önkormányzatok jelzése szerint 5-5 milliárdos hiányon belül számolt, ami annyit jelent, hogyha év végére ebből 40 milliárd lett - ugyancsak nem tekinthető pontos prognosztizációnak. Ugyanakkor a gazdasági folyamatok sem a kívánt módon alakultak. Ez megmutatkozik a költségvetésben is.
Mi az, ami ismétlődik? Ismétlődik, és nem meglepő, erre szinte fogadni is lehetett, hogy a nullszaldóból hiány lesz, a hiány lesz 40 milliárd, ebből elmaradt járulékbevétel 31 milliárd-32 milliárd, 8 milliárd pedig a kiadási többletből tevődik össze.
Hogyan alakulnak ezek a kérdések? Úgy, hogy a nyugdíjbiztosításnál, a nyugdíjbiztosítási ágnál a kiadások a tervezettnek megfelelően alakultak, a bevételek azonban sajnos 16,8-17 milliárddal elmaradtak a remélttől. Az egészségbiztosításnál a bevételek elmaradása mellett a kiadások elszaladása is tapasztalható. Ez melyik tételeknél vezethető vissza, kapcsolható össze alkotmánybírósági döntéssel? A táppénzkiadások nem voltak tarthatók az 5 milliárddal, illetőleg az ezekhez kapcsolódó fizetési kötelezettségek 6,5 milliárdra nőttek, a gyógyászati segédeszközöknél 3,3 milliárddal szaladt el a kiadás és több lett a gyógyszerkiadás is 2,3 milliárd forinttal. A tervezett egészségügyi átalakítások jeleztek egy 5 milliárdos megtakarítást, amiből végül is a gyógyító-megelőző ellátások esetében egy 2 milliárdos megtakarítás keletkezett, amelyet a fogorvosi ellátás, a munka-egészségügyi, sportorvosi ellátás további folytatása időben csökkentett, és végül is így alakulhatott ki a 2 milliárdos megtakarítás.
Mi az, ami ismétlődik még az ÁSZ megállapításában? Évek óta, sőt már lassan évtizedes ügy lesz a társadalombiztosítás információjának kérdése, a nyilvántartás kérdése. Az eddigi beszámolók, amik elhangzottak a szociális bizottság ülésén: jelentős összegeket fordított erre a társadalombiztosítás, külföldi források is megnyíltak itt, s az ÁSZ évről évre megállapítja, hogy a nyilvántartás, informatika területén átütő siker nem következett be. Nagyon-nagyon döcögve halad előre ez az ügy. Változatlanul ismétlődő gondolat az, hogy a gondos gazdálkodásra szükség van, a gondos gazdálkodásra mindenkor, még ilyen költségvetés mellett, ami ennyire nem tartható, akkor is fokozottabban ügyelni kell.
Mi a megszívlelendő? Az ÁSZ évek óta mondja, hogy szabályozási hiányosságok vannak, szükséges a két alapnak az eltérésére vonatkozóan külön szabályok megállapítása, hogy az elszámolás, gazdálkodás követhető legyen. Szükséges, hogy a működés és az ellátási szektor külön legyen választva. Erre különös példát ad a nyugdíjbiztosítási ágazaton belül a székházépítés és a beruházás összemosása. Szükség van ezenkívül a vagyonkezeléssel, a vagyongazdálkodással kapcsolatos szabályok megalkotására. Többen szóltak erről, és én azt hiszem, ezt a sürgető feladatot mielőbb teljesítenie kell az Országgyűlésnek. Nem odázható el továbbá a nyilvántartás, az informatika kérdése. Be kell itt számoltatni a társadalombiztosítási önkormányzatokat, hogy állnak ezzel a kérdéssel, a kormánynak programot kell összeállítani ahhoz, hogy ez egy bevasalható követelmény legyen.
Mi, szabaddemokraták mivel értünk egyet? Egyetértünk maximálisan az ÁSZ-nak azzal a véleményével, hogy igazi reform nem történt. Változatlanul sürgetőnek tartjuk a reform véghezvitelét, és az, hogy a finanszírozás egyes kérdéseiben változás történik, nem azt jelenti, hogy az reform lenne. Rámutatott az ÁSZ arra is, maximálisan egyet lehet vele érteni, hogy önmagában a finanszírozás nem old meg gondokat - ezzel találkoztunk idén az ágyszámcsökkentéssel összefüggésben, hogy egy kérdést csak komplexen lehet megközelíteni.
Sürgető minél előbb rendbe tenni a költségvetés és az államháztartás ezen alrendszerének a kapcsolatát, tudván azt, hogy ki mire számíthat, milyen játékszabályok alapján zajlanak az események, és szükséges az, hogy mielőbb jelenjenek meg azok az anyagi jogszabályok, amik a társadalombiztosítás kiszámítható működését s ezzel kapcsolatban a gazdálkodás egyensúlyát is biztosítani tudják. Ehhez mi, szabaddemokraták partnerek vagyunk, és ezt kérjük a kormánytól, és ezt sürgetjük is. Ennek érdekében egyet tudunk azzal érteni, és reméljük, nem pótcselekvés lesz a törvényjavaslat kiegészítése, vagy akár egy új országgyűlési határozat meghozatala, ami ebbe az irányba ösztökéli a kormányt. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.)
