UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miről is van szó? Az egészségügyről és a nyugdíjrendszerről. Ugyan azt mondjuk, hogy a társadalombiztosítási alapok zárszámadásáról van szó 1995. évben, de valójában a téma az, hogy az emberek által, illetve a munkaadók, munkavállalók által befizetett járulékot hogyan, milyen célra használták föl, mennyire tudták a célnak, az eredeti célnak megfelelően fölhasználni.
Mit éreznek az emberek? Azt, hogy a szolgáltatások nagyon alacsony színvonalúak, a nyugdíjak alacsonyak, az orvoshoz nehéz bejutni, sokáig kell várni, és hogy nagyon magasak a járulékok. Mit éreznek? Azt érzik, hogy ezért a pénzért valami többet kellene kapniuk. Miről beszélünk itt ma és már hosszú évek óta mi itt a parlamentben? Arról, hogy a hiány évről évre nő, nem csökken, hogy a költségvetésnek kell a végén a számlát állni, hogy más helyekről: területi önkormányzatoktól, környezetvédelemtől és folytathatnám az összes ágazatot - honvédség, Belügyminisztérium - kell elvenni a pénzt ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer - nem arról van szó, hogy működjön, de - úgy-ahogy meglegyen, hogy az egészségügyi rendszer valahogy fönntartható legyen.
A legnehezebb időszakhoz érkezett el ez a kormány - bár azt gondolom, hogy ez a kormány legalább elérkezett ehhez az időszakhoz -, ez pedig az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformjának az időszaka. Nem nagyon odázható el, és nincs is okunk arra, hogy elhalasszuk. Sokszor - az előző ciklusban, ellenzékből, ellenzéki székben ülve - elmondtuk, hogy a reformokat meg kell csinálni. Használtuk ezt az igencsak nem állampolgárbarát kifejezést, hogy államháztartási reform, amit senki sem értett, de ma már talán világosabb, hogy az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformjáról van szó. Kerülgetjük, mondogatjuk, nem tudjuk, hogy mit jelent, vagy tudjuk, hogy mit jelent. Különböző elképzeléseink vannak, de azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy valamit csinálni kell, hiszen nagyon sok pénzbe kerül, és nagyon rossz a közérzetünk.
Az Állami Számvevőszék most már második éve hasonló dolgokat ír le a két társadalombiztosítási alapról: a szabályok nem egyértelműek, a parlament nem hozta meg az összes szükséges szabályt, az önkormányzat nem működik törvényesen sok esetben, nem alakította ki a saját belső szabályait, az egész önkormányzati rendszer a két alapnál nem működik.
Tehát eljutottunk odáig, hogy az elmúlt négy évet felül kell vizsgálnunk. Akárhonnét nézem, akár a reform oldaláról vagy az emberek oldaláról, akár az önkormányzat oldaláról, a nagy fölfedezésig, hogy valamit csinálnunk kellene, odáig eljutottunk. Kell-e pótolnunk tényleg az Állami Számvevőszék által előírt törvényeket? Kell-e finomítanunk az önkormányzatok szabályozását, vagy magát az önkormányzatiságot kell még egyszer végiggondolnunk, hogy ez mennyire töltötte be a funkcióját, mennyire látta el azt a feladatot, amire megszületett?
Többfajta tiszta modellt tudunk elképzelni, például lehetséges azt mondani az egészségügyben, hogy mindenkinek, aki a szolgáltatást igénybe veszi, vagyis minden magyar állampolgárnak képviseltetnie kell magát, egy olyan önkormányzatot kell létrehozni, ahol ők ellenőrizhetik az egészségügyet. Minden magyar állampolgárt képviselni szándékozó csoportok elindulhatnának a választáson. Igen hasonlítana ez a választás a parlamenti választásokhoz ez esetben, igen hasonlítana ez az önkormányzat a parlamenthez, és igen hasonló feladatai volnának. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ha az ellátottakat akarjuk képviseltetni az egészségügyben, akkor valójában a jelenlegi önkormányzati választási rendszer és maga a szisztéma elhibázott lépés volt, hiszen a magyar Országgyűlésnek kell nemcsak a szabályokat meghozni és nemcsak a végrehajtást ellenőrizni, hanem a végrehajtást megszervezni is. Ez esetben az egészségügyben, ebben a tiszta modellben, hogyha az ellátottakat akarjuk képviseltetni és az ellátottak érdekeit akarjuk megjeleníteni az egészségügyben, az önkormányzatra a mai formájában - munkaadói, munkavállalói képviseletre - nincs szükség.
(11.50)
De ez az egyik tiszta modell. Lehet egy másik tiszta modellt is készíteni, amely azt mondja, hogy a fontosabb felelősségi pontokat -lévén, hogy a törvényhozás, lévén, hogy a járulékok megállapítása, az ellenőrzés, a végén a hiány kifizetése mégiscsak a költségvetésre hárul -, egy olyan szakmai, konzultatív tanácsot hozzunk létre, amelyben mindenki, aki az egészségügyben részt vesz, megjelenik. Megjelenik a kórházszövetség, megjelenik területi önkormányzat, megjelenik magánorvos, megjelennek súlyosabb és krónikusabb betegcsoportok társadalmi szervezetei, és - bizony - akkor nekik is szakmai, illetve konzultációs és tanácsadói jogosítványokat kell adni.
Természetesen számos más modell van, de biztos, hogy nagyon rövid időn belül választanunk kell, és végig kell gondolnunk a hatásköröket, a jogosítványokat, a feladatokat. A mai megoldás nem jó. Például az előttem szóló is, de még az előző évi zárszámadás kapcsán is, illetve a parlamentben fölállított vizsgálóbizottság és majd annak jelentése kapcsán itt a parlamentben sokszor vissza fogunk rá térni; számos visszásságot és számos visszaélést tudunk és tudnék én most itt elmondani, hogy az alapok és az oda delegált, oda választott - egy részük delegált, egy másik részük választott - önkormányzati képviselők nem töltötték azt a szerepüket be, amit vártunk tőlük, hogy az állampolgárok által fizetett járulék fölhasználását ellenőrizzék, és vigyázzanak rá.
A legsúlyosabb és a legelborzasztóbb példákat természetesen a vagyongazdálkodás kapcsán lehet fölsorolni. Nekem elvi kifogásaim vannak, hogy az egészségügyi önkormányzat vagy bármilyenfajta modellt választunk, hogy az egészségügynek vagyont juttassunk. Azt gondolom, hogy amikor egy folyamatos finanszírozásra van szükség, akkor lehet vagyont telepíteni vészhelyzetekre, de oda kell a vagyont akkor telepíteni, ahol az egészségügy szolgáltatásait biztosító épület- és műszerállomány van. Ez ma Magyarországon: a területi önkormányzatok.
Tehát azt gondolom, hogy számos hiba, amit fölsorolunk - ami a zárszámadásban és az ÁSZ-jelentésben megjelenik -, lehet azt mondani természetesen, hogy a kormány felelőssége, hogy az önkormányzatok felelőssége, hogy együttes felelősségük - és én ezeket nyugodt szívvel mondom is. De azt gondolom, hogy maga a struktúra lett rosszul kialakítva, maga a modell elhibázott, és ezért bizony végig kell gondolnunk azt.
Tehát föl kell tennünk azt, hogy mi is az egészségügy. Azt a kérdést, hogy mi is az egészségügy reformja, milyen szervezeti, milyen irányítási rendszerre van szükség. És bizony azt is föl kell tenni, azt a kérdést, hogy miből és hogyan finanszírozzuk.
Ma Magyarországon a munkaadók és munkavállalók egy jelentős része igen magas járulékot fizet. Munkaadók és munkavállalók egy kisebb, de nem lényegtelen része kevesebbet vagy szinte semmit sem fizet. Amíg nem tudjuk megoldani azt, hogy többen fizessenek, addig nem fogjuk tudni megoldani, hogy akik ma is fizetnek, azok kevesebbet fizessenek.
Amíg nem tudjuk megoldani azt - és azt hiszem, hogy azért a kormányzat, vagy az elmúlt két heti kormányülések egy része már valószínűleg erről szólt -, tehát amíg nem tudjuk megoldani, hogy a járulékelkerülés... Természetesen tudjuk, hogy azért kerülik el az emberek a fizetését, mert nagyon magasnak ítélik, és nem tartják a nyújtott szolgáltatásokat arányosnak a fizetési kötelezettséghez képest. Amíg nem tudjuk megoldani, hogy azok, akik ügyességgel, okossággal vagy rossz lelkiismerettel, de elkerülik a járulékfizetést - és ezek elég sokan vannak e kis hazában -, addig nem tudjuk a becsületes és tisztességesen fizetők terheit csökkenteni.
Én nagyon remélem, hogy a járulék és ez a járulékreform, a járulékfizetés terén lényeges változások fognak a közeljövőben történni. Nem tudjuk elkerülni, hogy az egészségügyhöz szükséges forrásokat (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) előteremtsük, mert tényleg nagyon sokfajta megtakarításban és racionalizálásban gondolkodhatunk, de ha nincsenek meg a minimál- és a szükséges források, akkor nem lesz olyan ügyes és okos kormányzat, amely bárhogy is a dolgot meg tudná oldani. Az elnök asszony jelezte, hogy az időm lejárt, remélem, hogy a nyugdíjreformról majd egy következő alkalommal tudunk egymással beszélni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
