DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt - idézőjelbe téve - "megmaradt" Képviselőtársaim! Igen sajnálom, hogy nem lehetek olyan gáláns elnök asszonnyal szemben, és nem mondhatom azt, hogy a késői időpontra tekintettel elállok a napirend utáni hozzászólástól, ugyanis véleményem szerint az, amiről szeretnék szólni, az nagyon súlyos, jogászi szemmel.
Nagyon súlyos, mert hogyha egy kormánynak a működése a hatályos jogszabályokba ütközik - megítélésem szerint -, akkor ez mindenképpen kihat az ország működésére is. Mint ahogy a mai nap is meg korábban többször ostoroztam a kormányt amiatt, hogy neki elsőként kellene elöljárni a jogszabályok betartása terén, ezért a jelenleg fennálló - ismét hangsúlyozom, szerény véleményem szerinti - jogellenes helyzet megszüntetése érdekében a kormánynak kellene minél hamarabb lépni.
A Magyar Közlöny 1996. szeptember 9-i, 76. számában jelent meg köztársasági elnök úrnak 116/1996. és a 117/1996. számú köztársasági elnöki határozata miniszter felmentéséről, illetőleg egyidejű kinevezéséről.
Suchman Tamás miniszter urat tárca nélküli tisztségéből szeptember 6-i hatállyal felmentették, és egyidejűleg ipari és kereskedelmi miniszterré nevezték ki. Ugyanezen Magyar Közlönyben jelent meg a Miniszterelnöki Hivatalnak az a közleménye, hogy az 1/1996. március 5-i ME - vagyis miniszterelnöki rendelet - 2. §-a alapján hozott rendelkezéssel a miniszterelnök a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter helyettesítésére szeptember 6-i hatállyal az ipari és kereskedelmi minisztert jelölte ki.
Ezen nap óta az úgynevezett privatizációs törvényben, amely valójában az 1995. évi XXXIX. törvény - az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről - mindazon jogosultság, amely a részvényesi jogok gyakorlóját illeti meg, aki a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter, ezen jogosultságuknak a gyakorlását az ipari és kereskedelmi miniszter végzi.
Az a jogszabály, amit ez a közlemény megjelöl, március 5-én, ez évben jelent meg a Magyar Közlönyben, és ennek a felhívó rendelkezése, amely megalapozza a jogszabálynak a jogosultságát, az alkotmány 33. § (2) bekezdésére, valamint az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló, 1990. évi XXXIII. törvény 4. §-ára hivatkozik.
Én valóban elnézést kérek mindazoktól, akik nem jogászok, hogy egy ilyen száraz tényállással fárasztom az Országgyűlést, de ha a végére jutok, és sikerül következtetésemről meggyőzni az Országgyűlést, remélem, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásom.
Ezen két jogszabályhely közül, amit a miniszterelnöki rendelet mint felhatalmazó jogszabályt felhívott, az alkotmány 33. § (2) bekezdése azt mondja, hogy a miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. Jelen esetben nem a miniszterelnök helyettesítése a probléma, itt most már csak az államtitkári jogállásról szóló törvény felhatalmazó rendelkezését kell megnézni, az mit mond.
(21.40)
A hivatkozott 4. § pedig kimondja, hogy a minisztert a minisztertanács ülésén a miniszterelnök vagy az általa kijelölt miniszter helyettesíti.
Igen tisztelt Országgyűlés! Tehát az a jogszabály, amire a kormánypártok hivatkoznak, amire a miniszterelnök úr hivatkozik, hogy pillanatnyilag egy nem létező tárca nélküli miniszter helyettesítésére följogosított az ipari és kereskedelmi miniszter, az nem ezt mondja ki.
Az a jogszabály azt tartalmazza, hogy a minisztertanács ülésén, amikor a kormány ülésezik, az egyik miniszter szavazati jogát melyik miniszter gyakorolhatja. Politikai államtitkároknak a szavazati jog gyakorlása nincs megadva.
De nem azt mondja, hogy a miniszternek egyéb jogosítványait, amelyek nem a kormányüléshez fűződnek, azokat át lehet-e ruházni egy másik miniszterre, vagy sem.
Arról most nem kívánnék hosszan jogelméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy maga ez a miniszterelnöki rendelet mennyiben felel meg az alkotmányosság követelményének, amikor meghatározza a helyettesítés rendjét. Mindjárt hozzáteszi, hogy egyébként ettől a miniszterelnök bármikor eltérhet.
Akkor felesleges meghatározni a helyettesítés rendjét, rá kell bízni a miniszterelnökre. Ha a miniszterelnök el akar térni viszont egy miniszterelnöki rendelettől, akkor azt rendeleti formában tehetné meg. Ez egy mellékösvény, ez inkább csak egy ínyencség és egy csemege.
A lényeg az: jelenleg van törvényben - a privatizációs törvényben - egy privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszteri megnevezés. Ez a személy gyakorolja a részvényesi jogokat. Igen fontos jogok ezek. Ez a személy nincs. Nincs, mert ezt a tárca nélküli miniszteri posztot megszüntették. Fel lett mentve az a személy, aki betöltötte.
És miután a tárca nélküli miniszterségnek az a lényege, hogy nincs tárcája, ezért hogyha nem neveznek ki tárca nélküli minisztert, a nem létező személyt nehéz helyettesíteni, de nem megoldhatatlan adott esetben a kormány ülésén. De arra hivatkozva, hogy az államtitkárok jogállásáról szóló törvény megengedi, hogy a kormány ülésén kívül is lehessen helyettesíteni, ez nyilvánvalóan nem felel meg a hatályos jogszabálynak.
Ha nem felel meg, a kormány kettőt tehet, minél hamarabb. Módosítja az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt, s akkor a felhatalmazását valóban le lehet vezetni a törvényből. Ez azért időigényes. Vagy beismeri, hogy tévedett, s egyelőre nincs olyan személy, aki gyakorolja a részvényesi jogokat. Megtehette volna egyébként miniszterelnök úr, semmi akadálya nem lett volna, hogy megtartja egyelőre tárca nélküli miniszternek is Suchman miniszter urat, s akkor megoldódott volna ez a fajta probléma.
Az más kérdés, amit a Magyar Demokrata Fórum kezdettől fogva mint alkotmányossági aggályt felvetett, hogy le lehet vezetni az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásából, és le lehet vezetni a privatizációs törvényből is, hogy egy tárca nélküli miniszteri poszt azért került létrehozásra, mert a személyes összefonódások következtében a jogalkotó ki akarta zárni, hogy ugyanaz a személy legyen egy olyan tárcának a vezetője, amelyik befolyásolással bír a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszter által irányított szervezetre.
Nem ok nélkül szól a privatizációs törvény bizonyos esetekben miniszteri egyetértésről. Igen furcsa lenne, hogyha egy ilyen személyi összefonódásnál a miniszternek saját magával kellene egyetérteni. Akkor miért kellett a jogszabályban ezt az egyetértési jogot kodifikálni? Lehet, hogy az élet meg fogja oldani egyébként ezt a problémát, mert a vizsgálatok, amelyek most folynak az ÁPV Rt.-nél, arra késztetik Suchman urat, hogy lemondjon. De ez személyes megoldása a problémának. Ezt jogdogmatikailag kellene megoldani.
Ennek a felszólalásnak mindenfajta politikai felhangtól mentesen az a célja, hogy szülessen egy olyan jogszabály, amely megnyugtató módon, a jogállamiság keretei között rendezi, hogy a kormány tagjait hogyan és milyen módon lehet helyettesíteni. Én úgy gondolom, hogy ezek az idézett jogszabályhelyek egyértelműen álláspontomat támasztják alá. A jogszabály kifejezetten a minisztertanács ülésén levő helyettesítésre ad lehetőséget a miniszterelnöknek, hogy kijelölje a helyettest. Egyéb lehetőséget nem ad. Ezt eredeztetheti magának a miniszterelnök úr, csak akkor a jogállamiság keretein kívülre lép.
Nem abban a korban élünk, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy egy ilyen súlyos alkotmányossági probléma mellett szó nélkül el lehessen menni. Ezért tehát én reméltem, hogy a cím megjelölése mellett az igazságügy-miniszter úr vagy a politikai államtitkára a minisztériumnak jelen lesz, s lehet, hogy azonnal föl tudja oldani azokat a súlyos alkotmányossági aggályokat, amelyek bennem fölmerültek. Miután nincs jelen, én csak bízom benne, elolvasván a jegyzőkönyvet, a kormány nyilatkozni fog ebben az ügyben.
Arra kérem a jelenlevőket, hogy ez a nyilatkozat, s az azt követő cselekvéssorozat minél hamarább következzen be. Ha ez megtörténik, akkor elmondható, hogy nem voltunk hiábavalóan - viszonylag - rövidek ezen órán.
Elnök Asszony! Ismételten megköszönöm az ön türelmét, megértését és képviselőtársaimnak is az együttérző ittlétét. Köszönöm szépen.
