BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kis Gyula képviselőtársam tényeket, adatokat sorolt, és ezek mind helytálló adatok, mégis valahogy úgy rakta őket egymás mellé, hogy alkalmasak nagyon hamis következtetések levonására. Említette, hogy '94 volt az egyetlen olyan év, amikor nyugdíjreálérték-emelkedéssel lehetett számítani, hogy 24 százalék volt akkor a nyugdíjemelés.
Elfelejtette hozzá elmondani, hogy akkor is és azóta is egy automatizmus jegyében emeljük a nyugdíjakat. Egy olyan automatizmus jegyében, amit közösen, még az előző parlamenti ciklusban együtt döntöttünk el. Tudniillik, hogy a nyugdíjemelés mértékét a nettó átlagbér-emelkedés szintjéhez kötjük. És hogy ez a különleges év, éppen '94-ben a választások évében azért alakult így, hogy reálérték-emelkedés állt elő a nyugdíjaknál is, mert az akkori kormányzat elengedte a reálérték növekedését a nettó bérkiáramlásnak.
Ez a magyarázata ennek a jelenségnek. Azt gondolom, hogy nem nehéz belátni, hogy a nyugdíjak, amik az aktív dolgozók keresetéből vannak finanszírozva, hozzá vannak kötve a gazdasági folyamatok alakulásához. Olyan rendszert találtunk ki, amelyre azt lehet mondani, hogy együtt sír, együtt nevet. Ha a nettó bérkiáramlás értékvesztéses, mert magasabb az infláció, mint a bérnövekedés, akkor az aktív dolgozók is rosszul járnak természetesen, és abban az évben rosszul járnak a nyugdíjasok is. Míg fordítva, hogyha a gazdaságban javul a helyzet, és az infláció fölé tud emelkedni a nettó bérkiáramlás, akkor az adott évben a nyugdíjasok is jól járnak, illetve jól fognak járni. Azt gondolom, hogy ezen az elven nem lenne érdemes most változtatni.
