DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amikor Surján László meglehetősen cinikusan azt mondta, hogy hálás az ellenzék a kormánynak azért, hogy ezt a munkát elvégzi, (dr. Surján László: Őszintén gondoltam, nem cinikusan.) akkor én azt gondoltam, hogyha én hasonlóan cinikus lennék, akkor azt kellene válaszolnom, hogy hálás is lehet azért, hogy azt a valóban nagyon kínos és keserves munkát és feladatot az egészségügy átalakításában elvégzi, ami egyébként halaszthatatlan, (dr. Pusztai Erzsébet: De nem az.) máris megkerülhetetlen.
Ez a feladat valóban súlyosan terheli a kormányzat vállát. Elég, hogyha csak emlékeztetek arra, hogy amikor a törvényt tárgyaltuk az Országgyűlésben, milyen komoly és kemény viták voltak, milyen fenntartásaik voltak - nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselőknek is -, és hogy hogyan kerestük azt a megoldást, azt a kompromisszumot, ami a lehető legkisebb konfliktusokkal, de megoldja ezt a problémát.
A megyei érdekegyeztető fórumok döntését persze lehet vitatni, lehet kifogásolni, és lehet megjegyzéseket tenni arra vonatkozóan, hogy valóban ott születik-e az ágyszámok leépítésére és a csökkentésére vonatkozó döntés, ahol ez szakmailag legindokoltabb. Én azonban azt gondolom, hogy ezek az ügyek Pincehelyen, Edelényben nagyon fontosak, de egyenként nem országos jelentőségű ügyek, úgyhogy én ügyrendi javaslatot is fogalmaznék a .... (Moraj az ellenzéki padsorokban. dr. Pusztai Erzsébet: Már ne haragudjon.....) Nem országos jelentőségű ügyek egyenként, ezért azt szeretném kérni az ügyrendi bizottságtól, hogy tekintsen rá arra a folytatásos regénysorozatra, amelyet Pusztai Erzsébet képviselő asszony bejelentett, hogy ez ilyen formában valóban megfelel-e a napirend előtti hozzászólás műfajának.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. Felzúdulás, bekiabálások az ellenzéki padsorokból.)
