MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, illetve a bérfőzési szeszadóról szóló törvényt most már sokadszor módosítja a Ház. Itt is hetedik, nyolcadik alkalommal tárgyaljuk. Joggal merül föl ugyanaz, amit Kutrucz Katalin képviselő asszony az adózásra vonatkozó törvénnyel és általában adótörvényekkel kapcsolatban elmondott. Nevezetesen, hogy jó lenne stabilitást keresni. Mégis, időről időre megfogalmazódnak a jogalkalmazásban - ennek következtében a sajtóban - olyan problémák, amelyek miatt a kormány nem kerülheti meg azt, hogy ha kell, radikálisan módosítsa ezt a törvényt, mint ahogy ezt tette tavaly a Ház. Ha kell, akkor viszonylag mérsékelt terjedelmű módosítással pontosításokat hajtson végre, mint ahogy az most történik.
Négy dologról szeretnék beszélni. Mégpedig egy kicsit visszatekintést is magába foglalóan. Először, hogy milyen előzmények után került sor a jövedéki törvény megalkotására, másodszor, hogy miért került sor módosításra méghozzá ilyen sokszor, mi volt a módosítások lényege, és végül: mire szolgál a jelenlegi módosítás és jó-e az, elérjük-e a kitűzött célt.
A jövedéki termékek körébe klasszikusan az alkoholtermékek, a dohányneműk és az üzemanyagok tartoznak, illetve Magyarországon speciális okok miatt, nevezetesen a kávé viszonylag magas adótartalma miatt, a kávé-, később a fűszerpaprika-hamisítás miatt a fűszerpaprika is bekerült a törvény hatálya alá. Így meglehetősen széles termékkört fog át.
A klasszikusan jövedéki termékeknek minősülő termékek általában a világon külön elbánás alá és külön szabályozás alá esnek. Egész egyszerűen azért, mert hihetetlenül magas az adótartalmuk. Az úgynevezett fogyasztási adó Európában általában e termékkörben a termék árának kétharmadát teszi ki. Ez ma már Magyarországon is így van. Ezért tehát óriási a csábítás, hogy az ezen termékekkel való termelésben, kereskedelemben olyan hasznot lehessen elérni illegális forgalmazás révén, amely más módon egész egyszerűen nem realizálható és elképzelhető. Éppen mert e termék rendkívül magas adótartalmú a világ csaknem minden országában, Európában pedig különösen, ezt bizalmi termékeknek nevezik. Következésképp ezekkel a termékekkel általában nem lehet, mondjuk, a cipőhöz hasonlóan kereskedni, hanem különleges szabályok vonatkoznak ezek termelésére és forgalmazására.
Na, most mi történt Magyarországon? 1989-90-ben a liberalizáció e termékkört is érintette, méghozzá teljes mértékben, anélkül hogy az a garanciarendszer, amely e termékkörben elkerülhetetlenül szükséges, meglett volna.
(A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)
Ennek következtében hihetetlenül nagyra nőtt azon vállalkozások száma, akik e termékekkel kereskedtek - és hát egy részük mindenképpen úgy, hogy igyekezett vele megkerülni az adózást. Sajtóból tudni, hogy egészen a tavalyi jövedéki törvény módosításáig, 1340 vállalkozásnak volt kőolajtermékre kereskedelmi jogosítványa, export-import joga, miközben Németországban százon belül van, állítólag 60-70 e cégek száma.
Ezért tehát amikor a liberalizációval együtt e termékek különleges szabályozása nem történt meg, akkor lényegében az a helyzet teremtődött meg, amelynek a következményeit a mai napig is viselik a magyar adófizető állampolgárok a költségvetési bevételkiesések nyomán, és viseltük más módon, mondjuk a hto szőkítések kapcsán, amikor ez még kifejezetten környezeti károkkal is járt. Minekutána ezt 1993-ban az akkori kormányzat fölismerte, illetve hát nem lehetett nem fölismerni, de mindenképpen lépéskényszerbe került, fogadta el a Ház a most is tárgyalt törvényt.
Ez a törvény több mind 80 paragrafusban igyekezett szabályozni e termékkör forgalmazását, de meglehetősen sok hiányossággal, például a jogkövetkezmények tekintetében.
A szocialista-szabaddemokrata kormány rögtön az elején, a benyújtott pótköltségvetés keretében módosította a jövedéki törvényt is, mégpedig éppen a termékek körének kiterjesztésével és a jogkövetkezmények, illetve a forgalmazás átláthatóságának biztosítása érdekében. A jogalkalmazók és a szakma is szorgalmazta e lépést. Elterjedt vélekedés volt, hogy rendkívül lyukas a törvény, hogy sok a joghézag. Ugye emlékszünk rá, hogy abban az időben a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka így év vége felé a petróleum forgalmazásáról beszélt, azután később az egyéb fűtőolaj illegális forgalmazásáról, illetve az egyéb fűtőolaj néven forgalmazott termékek üzemanyag-forgalomba való bekerüléséről, vagy most újabban a kenőolajról mondja ugyanezt. Tehát úgy tűnik, mintha folyamatosan - úgymond - találékonyabb lenne a magyar állampolgár, mint a törvényalkotó, a jogalkotó.
Azért is kellett módosítani tavaly a törvényt, méghozzá átfogóan és alapvetően, hogy valamilyen biztosítékrendszert lehessen rendelni e bizalmi, nevezzük úgy, bizalmi termékkör forgalmazásához, hiszen annyi adóalany, amennyi e termékkörben dolgozott, egyszerűen kezelhetetlen volt az adóhatóságként eljáró vám- és pénzügyőrség, illetve az APEH számára.
(18.20)
És végül sor került e törvény módosítására amiatt is, mert tavaly június 12-én némely tekintetben túl szigorú szabályokat állapítottunk meg, és később éppen a sörfőzdék, illetve a kávépörkölés elviselhetőbb szabályainak megalkotása érdekében ezen kénytelenek voltunk enyhíteni.
Mi volt ezeknek a módosításoknak a lényege, amit körülbelül hét alkalommal tett meg a Ház, ha jól emlékszem? Mindegyik módosításon végigvonult az, hogy bővítettük a termékek körét, különösen a kőolajtermékek körét, azt a sugalmazást követve, hogy az az alapvető probléma, hogy nem terjed ki ez a törvény egyik vagy másik termékre, ezért - úgymond - azzal visszaélnek.
Aztán a módosítások során egy elég szigorú biztosítékrendszert írtunk elő, és olyan eljárási szabályokat rendeltünk e termék forgalmazásához, amely, azt mondhatom, hogy eleve átláthatóvá teszi ezt a termékforgalmazási csatornarendszert, ezt a kört. Hogy példát mondjak, tavaly a törvénybe befoglaltuk azt a szabályt, amely nem is szó szerint, de gyakorlatilag azt tartalmazza, hogy jövedéki alanyok csak egymás között forgalmazhatnak. Meglehetősen szigorú jogkövetkezményeket fűztünk hozzá. Az üzletek átmeneti vagy ideiglenes bezárásától kezdve egészen a végleges bezárásig, az engedély megvonásáig.
Ugyanakkor ezekhez a termékekhez jó néhány kiegészítő jogszabály tartozik, és azt kell tapasztalnunk, hogy e kiegészítő jogszabályokat az arra illetékesek nem, vagy nem elég következetesen alkalmazzák. Hogy példát mondjak. Létezik egy ipari és kereskedelmi minisztériumi rendelet arra vonatkozóan, hogy üzemanyagként és fűtőanyagként csak szabványos terméket lehet felhasználni. Ugyanakkor ez a minisztérium kiad engedélyt nem szabványos termékek behozatalára. Akkor most mi is a probléma; joghézag van, vagy egy következetlen jogalkalmazásról van szó, amely eleve megteremti annak a lehetőségét, hogy mondjuk az üzemanyagpiacon visszaélések jöhessenek létre.
Van más szabály is, például az, hogy a kiskereskedelmi üzleteknél egy üzletre csak egyféle üzletköri besorolás adható ki, és ezt sem tartják be a jogalkalmazók. Legalábbis erről szólnak a híradások, a nyilvánosan, újságban megjelent tapasztalatok és beszámolók. Arról is szólnak, hogy a jegyzők a kiskereskedelmi engedély kiadásánál az előírt feltételek hiánya esetén is kiadják ezeket a jogszabályokat.
Itt van tehát a dilemma, hogy mit csináljunk. Újra és újra szigorítsuk a szabályokat, miközben a mindennapi tapasztalat legalábbis azt mutatja, hogy - finoman fogalmazva - nem kellően következetes jogalkalmazással működik e rendszer, hogy tulajdonképpen meg lehet szegni jogalkalmazói oldalról is - itt ki kell hagyni a bíróságokat, ügyészségeket, kifejezetten az ebben közreműködő hatóságokat értem ezalatt -, tehát ők sem tartják be elég szigorúan a törvényt, vagy nem járnak el a törvény szellemében.
Miért mondom ezt? Az valahol természetes, hogy a vállalkozás mindent megtehet, amit törvény nem tilt neki, és az is tulajdonképpen helyénvaló, hogy a hatóság csak azt teheti meg, amit a törvény kifejezetten megenged. Ezzel együtt azonban azt gondolom, hogy a törvény nem tiltja a hatóságnak, hogy amit neki a jog és a törvény megenged, azokon a területeken belül minden eszközt alkalmazzon, és minden lehetséges módon igyekezzen - mindenekelőtt preventíven - megelőzni a jogsértéseket, de ha ilyet elkövetnek, akkor a jogsértéseket felszámolni.
A tavalyi - meglehetősen nagy terjedelmű - módosítás után azért van néhány kézzelfogható eredmény. Ezért úgy tűnik, mintha valamelyest visszaszorult volna e termékek fekete forgalma. Más oldalról persze vannak ellenkező tapasztalatok, hiszen például a dohányneműk forgalmazásánál mintha nem emelkednének a legális forgalomban jelzett, az ilyen forgalmi adatok. Tehát mintha lenne arra tapasztalat, legalábbis a sajtó híradásaiból tudjuk, hogy kőolajtermékeknél is vannak visszaélések.
Mindez annak ellenére, hogy ma már nem nagyon sok ezer, de azért még igen jelentős számú adóalannyal van dolgunk, még mintegy 1100 termelő és termeltető van a 900 szeszfőzdén kívül, 252 exportőr, 281 importőr, 778 nagykereskedő, és ha mindent összeadunk - ebben a paprika is benne van -, akkor 96 ezer kiskereskedő.
Ha a termékek körét bővítjük, tehát azzal a dilemmával állunk szemben, hogy továbbra is növekszik az ellenőrizendő adóalanyok száma, és ahogy az imént említettem, a végén már a cipőpaszta-készítő is jövedéki alany lesz. Mindez exponenciális költségnövekedéssel jár, miközben legalábbis kételyeink lehetnek a jogalkalmazás hatásosságát illetően. Legalábbis az eddigi tapasztalatok erre mutatnak, hiszen - ahogy mondottam - most már többszörösére bővült a kőolajtermékeknél a törvény hatálya alá tartozó termékkör, de mégis mintha érdemben nem változna semmi.
Itt ma már elhangzott, hogy jó lenne a fogyasztásiadó-törvényt és a jövedékiadó-törvényt egy egységes törvénnyé gyúrni, az úgynevezett jövedékiadó-törvénnyé, azonban úgy gondolom, hogy e tekintetben rendkívül sok illúzió van. Illúzió például a tekintetben, hogy ez majd megoldja - úgymond - az üzemanyagfronton tapasztalható visszaéléseket, merthogy minden kőolajtermék a hatálya alá fog tartozni.
Az nagyjából azt jelenti, amit az imént elmondtam, hogy az összes vegyitermékgyártó a végén bekerül a törvény hatálya alá, miközben valahol ennek a törvénynek mégiscsak az a lényege - ahogy ez meg is van fogalmazva egyébként a törvény céljai között -, hogy egy mennyiségi, mérlegszerűen összeállított kontrollt állítson az adófizetési folyamat mögé.
Ha ez a követelmény teljesül, és ha ehhez ma már a mai technikai körülmények között sokkal inkább néhány számítógép és néhány kvalifikált munkatárs kell, semmint százával pénzügyőröket munkába állítani - az is szükséges, de az már inkább az előre feltárt, gyanítható jogsértések ellenőrzése és felderítése érdekében -, de mégiscsak inkább a mérleg felállításához szükséges.
Amíg azonban e tekintetben nem lesz érdemi áttörés, és a jogalkalmazás nem fog minden ésszerű lépést megtenni annak érdekében, hogy ésszerű költségkeretek között a visszaélések feltárására koncentráljon, addig ez a dolog egyre többe fog kerülni, és viszonylag mérsékelt sikerek várhatók.
Na most, hogy ez a jogalkalmazás megkapja azt a szükséges támogatást, amely eddig legalábbis hiányzott, vagy mondjuk a vám- és pénzügyőrség úgy érzi, hogy nem volt eléggé alátámasztva az ő intézkedéssorozata, ezt néhány, a törvényjavaslatban szereplő módosítás segíti. Így például az, hogy a jövedéki jövedelemszerzés alól elvont termék felderítése érdekében a vámhivatal, illetékességi területén túl a megyei parancsnokság, sőt, ezt meghaladóan az országos parancsnokság koordinálhatja ezeket az ügyeket.
Végül még egy-két mondatot a végére. Van egy olyan módosítási javaslat a törvényjavaslatban, amely azt az ellentmondást igyekszik kezelni, amely úgy szól, hogy ma, legalábbis nem egyértelmű annak a megfogalmazása, hogy a jogkövetkezmények tekintetében különbséget kell tenni a terméket bizonyítottan adózottan beszerzett forgalmazó és az ilyen dokumentumokkal nem rendelkező forgalmazó között, ha egyébként valamilyen alaki, formai hibát követett el az engedélyezési eljárásban, ezt most a benyújtott törvényjavaslat igyekszik kezelni.
Összességében tehát úgy látom, hogy a törvényjavaslat a szükséges - mert ilyenkor mindig óhatatlanul szükséges - módosító indítványok benyújtása, megvitatása után, egy, a mainál lényegesen hatásosabb és vélhetően eredményesebb jogalkalmazói tevékenység alátámasztását szolgálja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(18.30)
