DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány gondolatot legyen szabad megfogalmazni a 3091. és a 3092. szám alatt előterjesztett törvényjavaslatokkal kapcsolatosan.
A 3092. számon előterjesztett törvényjavaslat szerint az osztalék adóztatása és a társasági adó megváltozik. A kormány egységes törvényt kíván alkotni mindkettőre vonatkozóan. A törvényjavaslat szerkezete áttekinthető. Úgy ítélem meg, hogy helyes irányban mozdult el a törvény módosítása.
A tervezet mellékletei rendelkeznek az alábbi témakörökben: az értékcsökkenési leírás szabályairól, a leírási kulcsok jegyzékéről, azokról a költségekről, ráfordításokról, amelyek nem a vállalkozás érdekében merültek fel. Az alapítványnál, a társadalmi szervezetnél, lakásszövetkezeteknél, a közhasznú társaságnál kedvezményezett bevételekről, a törvény társasági adóról rendelkező írásai alól mentesített adózókról.
Érdeme a jogszabályjavaslatnak, hogy a szövegében használt fogalmakat megmagyarázza, értelmezi. Célszerű ezeket az értelmezéseket más jogszabályokkal összhangba hozni, egységesen alkalmazni. Például a számviteli törvénnyel, ingatlan- vagy földnyilvántartással vagy a területfejlesztéssel kapcsolatos jogi szabályozásokkal.
Azonban joghézagot is vettem észre e törvényjavaslat átolvasása során. Az elmúlt évben és ez évben végül is a közúti igazgatóságok átalakultak közhasznú társaságokká. Ezzel kapcsolatosan van észrevételem, mégpedig úgy, hogy az állami közútkezelő közhasznú társaságok szempontjából a törvénynek a IV. és V. számú mellékletei kiemelt fontosságúak. A IV. számú melléklet tartalmazza a kedvezményezett tevékenységeket, közhasznú társaság esetében annak c) fejezetében. Jóllehet, 1996. július 1-jétől kezdődően az állami alapfeladatként ellátandó közutak, hidak kezelése, üzemelése, fenntartása és fejlesztése is a közhasznú társaságok keretében történnek, a IV. számú mellékletből mégis kimaradtak ezek a tevékenységek mint kedvezményezettek.
Ennek következtében előállhat az a helyzet, hogy a közhasznú társaságok keretében ellátott állami alapfeladatot társasági nyereségadóval megadóztat az állam. Ez minden józan elképzelésnek és logikai rendnek ellentmond. Csak egy célja lehet, hogy az állami alapfeladatra rendelkezésre álló forrásokat az állam és a pénzügyi kormányzat az adón keresztül átszívja költségvetési bevételnek. Nem került be a forráselvonás miatt keletkező feladatcsökkenéssel, ami az úthálózat további rohamos romlásában jelentkezik, növelve ezzel a baleseti kockázatot, a jármű- és rakomány- rongálódások lehetőségét, melyek nagyságrendjükben sokkal nagyobb összegre rúgnak, mint az esetleges nyereség, amely képződhet.
(20.20)
Információink alapján, amint az a sajtóban is megjelent, hivatalos forrásokra is hivatkozhatok, bár a nemzetközi pénzügyi szervezetek is szóvá teszik az állami úthálózat szükséges mértékű fenntartásának elmaradása miatti állapotromlást.
Különösképpen utalnék arra, hogy hamarosan átadásra kerülő, díj ellenében használható M5-ös autópálya forgalmának jelentős része visszaterelődik a sűrűn lakott településeken átvezető 50-es, azaz régi 5-ös útra.
Ennek következtében az 50-es út tönkremenetele rohamosan megnövekszik. A településeken belül az egyszer már megszüntetett baleseti veszélyforrások újból előállnak. Nő ezeknek a településeknek a káros környezeti terhelése is - mint légszennyezés, zaj, épületet rongáló rezgések. Ugyanis a régi útnak településeken átvezető szakaszai ezt a forgalmi terhelést levezetni nem bírják, és nem is bővíthetők.
Ebben a részében a költségvetési vitában korábban elhangzottakhoz csatlakozva szeretném újabb oldalról megvilágítani, hogy az egyértelműen csak állami költségvetési bevételcentrikus szemléletnek, autópályadíj-szedésnek milyen járulékos hatásai vannak. Sokkal nagyobb kárt eredményezvén, mint a beszedett autópályadíj.
Összegezésképpen minden körülmények között javaslom, hogy a tervezet, a törvénytervezet IV. számú mellékletének tevékenységeit kiegészítsük a közutak, a hidak kezelése, üzemeltetése, fenntartása tevékenységekkel.
A törvényjavaslat V. számú mellékletében mentesítésre kerülnek az állami közútkezelő közhasznú társaságok a 11. pont alapján a társasági adó alól. Azonban a két szabályozás együttes megvalósítása kívánatos esetükben. Nevezetesen az előzőekben említett tevékenységekre szabott kedvezmények és a teljes adóalanyi mentesítés. A kettőt egymás mellé téve a kedvezményezett tevékenységek pótlólagos beépítése a IV. számú mellékletbe a célszerű.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 3091. számú törvényjavaslattal kapcsolatosan, amely lényegében a személyi jövedelemadóról szól, hadd szabadjon egy gondolatot megfogalmaznom itt is. Tudniillik a törvényjavaslat több helyen kifogásolható, közülük azonban mégis egy kérdés, egy konkrét kérdés, amelyet kiemelek, teszem ezt azért, mert eddig még el nem hangzott észrevételként, valószínűleg azért, mert a magánvállalkozói önálló tevékenységet végző réteget érdemben nem képviseli senki az Érdekegyeztető Tanács ülésein.
A személyi jövedelemadó-törvénytervezet III. számú mellékletében költségként elszámolható tételként nem szerepel az érdekképviseleti tagdíj. Ez azt jelenti, hogy a magánvállalkozói réteg érdemi képviseletét a személyi jövedelemadó törvény ilyen változatban történő elfogadása gátolja. Ezt a réteget kiközösíti gyakorlatilag a társadalom.
A fentieknek megfelelően beterjesztett törvénytervezet III. számú mellékletének 6. pontját kiegészíteni javaslom, a jogszabály alapján kötelezően fizetett kamarai tagdíj és a tárgyévben befizetett érdekképviseleti tagdíj vonatkozásában. A törvényjavaslatba való beépítéssel költségként elszámolható tételként szerepelhet az érdekképviseleti tagdíj.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérek még a társasági adóra és az osztalékadóra. Tulajdonképpen ezeket a törvényjavaslatokat, úgy gondolom, az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslattal is lehetett volna együtt tárgyalni, kialakítani, tudniillik úgy hiszem, hogy a törvényjavaslat előterjesztőjének a szándékát és a célját ekkor jobban meg lehetett volna ismerni a pénz vonatkozásában is.
Lényegében egy csomagban való előterjesztés is történhetett volna. Bár nem minden csomagnál sikeres egy-egy törvényjavaslat vagy törvényjavaslatoknak a megtárgyalása, mert az a némely csomag, mint legutóbb, ugye, az államháztartási reform gyakorlati megvalósításánál is itt bizonyos késés mutatkozott.
Másrészt meg az, hogy koncepcionálisan nem átgondolt lépéseket tartalmazó törvénytervezeteket a képviselőknek érdemben áttekinteni nehéz, és nem mindenben lehetséges. Ennek ellenére szembeötlő az a tény, hogy a törvénytervezetek az állami költségvetés bevételeinek minél nagyobb teljesülését hivatottak szolgálni.
Itt elsősorban a személyi jövedelemadó törvény módosítására utalok, ahol is látszólag az adóalanyok terhei csökkennek, ugyanakkor valamennyi adóköteles jövedelemre kiterjeszti a társadalombiztosítási járulékot, valamint a minimumjárulékot, ami megítélésünk szerint a kisvállalkozókat jelentősen sújtja, és további ösztönzést jelent a feketemunka igénybevételére.
Az 1,5 százalékos személyi jövedelemadó-csökkenés csak akkor igaz, hogyha a kormány előzetes jóslata az infláció mértékére helyesnek bizonyul 1997. év végére is. A prognózis 18 százalék inflációval számol - mint ismeretes -, 1996-ra 19 százalékot határozott meg a kormány, és valóságosan, hivatalosan is 23 százalékos inflációt becsülhetünk az év végére.
Tehát az 1997. évre a 18 százalék infláció nem látszik megalapozottnak, különösen nem akkor, ha figyelembe vesszük az elhalasztott energiaár-emelést, ami két lépcsőben jelentős mértékű lehet.
A közalkalmazotti illetmények 17 százalékkal növekednek tervezetten, aminek nincs meg a forrása. 1996-ban a 19,5 százalék illetménynövekedési ígéretét a kormány csak 12 százalékig teljesítette, de azt is nagyon differenciálta, ágazatonként jelentősen eltérő mértékben.
A vásárlóerő drasztikus csökkenése látható volt 1996-ban, ami elsősorban a kisvállalkozókat hozta nehéz anyagi helyzetbe. A személyi jövedelemadó törvény módosításánál külön szólni kell a mezőgazdasági kistermelők tervezett adózási kötelezettségéről. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy valójában semmi sem változik az adózási rendszerünkben, mert aki nem éri el az évi 1 millió forint bruttó árbevételt, az az eddigi gyakorlat szerint ezután sem fizet személyi jövedelemadót.
Ugyanakkor a bizonyítási kényszer megfordul, és most már nem az APEH-nek kell bizonyítani a kistermelő felé - hogy igenis volt adóköteles jövedelem -, hanem annak a kiszolgáltatott kistermelőnek, akinek kellő, adózással kapcsolatos ismerete, jártassága hiányában megfelelő adótanácsadóhoz kénytelen fordulni a jövőben, s feltehetően a jövedelméhez viszonyítva magas szakértői díj megfizetése ellenében történhet ez.
Ez az elképzelés kétirányú szándékot takar. Az egyik az, hogy a belföldi ellátás árualapját ne a kistermelők állítsák elő nagyobbrészt, hanem a külföldi érdekeltségű vállalkozások jóval magasabb árszínvonalon mozgó árutömegimportjának biztosításával extraprofitot eredményezve a piacot birtoklók részére.
A másik szándék az, hogy a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó lánckereskedelemben résztvevők könnyebben hozzájuthassanak az árualapjukat képező termékekhez, mivel a kistermelők kényszerpályára lesznek állítva az adózási rendszer megváltoztatása révén.
Az őstermelői igazolvány ennek a kiszolgáltatottságnak a megtestesítője, mivel az a kereskedő, aki ebbe írhatja bele a termék árát, amit számára értékesített a termelő, üzenhet a másik kereskedőnek, hogy az se adjon a felkínált áruért többet. Tehát ez a megoldás mesterségesen létrehoz a kistermelőkkel szemben egy kvázi kartellt.
Ma Magyarországon 1,3 millió mezőgazdasági kisvállalkozás működik, annyi működik, amely 2,5 millió embert érint közvetlenül. Tehát a lakosság egynegyedét, s ami még meglepőbb adat, a mezőgazdasági termelésre alkalmas földterületek mindössze 5 százalékát művelik ezek a kisgazdaságok.
(20.30)
Ebből jól lehet következtetni arra, hogy milyen gazdasági erőt jelentenek, ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény, hogy döntő többségében olyan mezőgazdasági kultúrákat termesztenek, melyek túlnyomó részében élőmunkát igényelnek, és a táplálkozási láncban nélkülözhetetlen termékeket állítanak elő, és biztosítanak a magyar és a külpiacok részére. Utalnék a paprika, bogyósok, csonthéjasok, fűszernövények vagy talán épp a gyógynövényekre is.
Ezeket a kisgazdaságokat nem szabad a feketepiac szereplői, a nepperek utolérésére feláldozni, mert semmilyen eredménnyel ez nem járhat. Az őstermelői igazolvány adatainak valóságát a fent jelzett körben adminisztratív úton teljesen lehetetlen követni, akkor meg értelmetlen és kidobott pénz, amit erre költenek.
Ezenfelül az egyébként is jelentősen terhelt APEH fel tudja-e vállalni ezt a hatalmas munkát akkor, amikor az ebből származó bevétele elenyésző lehet, mivel a mezőgazdasági kistermelők jelentős része csak jogilag válik adóalannyá úgy, hogy jövedelmük alapján nem állapítható meg részükre adó. Akkor ennek mi lehet a hozadéka?
Tisztelt Képviselőtársaim! A vállalkozók 18 százalékos lineáris adójáról el kell még mondani, hogy ez a kisvállalkozóknak nem jelent nominálisan adócsökkentést, csak a terhelésük belső struktúrájában lesz súlypont áthelyeződés, ilyen például a minimál tb-járulék, vagy az adócsökkentő tényezők közül ki van véve a saját lakás, egyben telephely is, az oda beszerzett bútorok, berendezések, tárgyi, technikai eszközök értéke is.
Tehát a legkisebb vállalkozások, amelyek többnyire a lakosság szempontjából nélkülözhetetlen szolgáltatásokat végeznek, például a cipész, ruhajavító, kulcsmásoló, fodrász vagy sorolhatnék több ilyen vállalkozást, a falvakban a saját háznál biztosított szállás, orvos, látszerész, lakatos, víz-gázszerelő, anyagilag sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mintha a lakásuk és telephelyük nem esne egybe. A mintegy 600 ezer kis- és középvállalkozások derékhadát kitevő - úgymond - családi vállalkozások kisvárosokban, de főleg falvakban jelentősen hozzájárulnak a helyi önkormányzatok bevételeihez az iparűzési adó, a kommunális adó és más kötelezettségek befizetésével; sőt, ezen túlmenően a helyi közéletben szponzori és karitatív szerepet is vállalnak, amivel hozzájárulnak a települési önkormányzat feladatainak ellátásához.
A vállalkozók adóztatásával kapcsolatban meg kell említeni még azt a tényt is, hogy a beruházási célú megtakarításoknál csak az erre a célra elkülönített pénzeszköz 36 százalékát lehet figyelembe venni, mint adóalap-csökkentő tényezőt.
Kívánatos lenne, hogy folyamatosan megközelítené ez a mérték a nyugat-európai fejlett kapitalista államokban alkalmazott mértéket, ahol az ilyen célra elkülönített pénz 72 százaléka adómentes. Nem nevezhető az egyenlő esély biztosításának az sem, hogy a magyar vállalkozó csak az ország területén történő befektetésekkel csökkentheti az adóalapját. Míg a külföldi vállalkozó akár teljes egészében tulajdonosa egy cégnek, akár vegyes vállalkozásról van szó, rá nem vonatkozik ez az adózással összefüggő megkötés.
Az adóalap-csökkentő tényezőknél említést kell tenni a kutatásokra, szellemi fejlesztésekre fordított összegekkel kapcsolatban azt, hogy ezeknek az összegeknek mintegy 20 százalékát lehet figyelembe venni adócsökkentő tényezőként, ami megalázóan kevés hányad, ennél jóval nagyobb hányad - véleményünk szerint -, minimálisan 50 százalék lenne indokolt, mert ennek hiányában fejlettségünk színvonalát figyelembe véve Európában csak ajtónállók leszünk. Itt kell megemlíteni, hogy lassan az értelmiség ugyan kiszorul a politikából, de legalább a gazdaság legkülönbözőbb szintjein legyen értékének arányában megbecsülve hazánk általános fejlődésének motorjaként.
Összegezve elmondható, hogy az adótörvények nem az ország talpra állítását szolgálják, hanem a monetáris tévhiten alapuló, forráshiánnyal küzdő 1997. évi állami költségvetés egyensúlyi problémáit orvosolandó kezelés legfőbb gyógyszere, amit már a rendszerváltás óta sikertelenül alkalmaznak az egymást váltó kormányok.
A minap erre a veszélyre hívta fel a figyelmet egy magyar származású közgazdász, aki a kanadai tőzsdetanács elnökségi tagja, óvta a pénzügyi kormányzatunkat a restriktív, monetáris politika folytatásától, mert már most is tapasztalható a gazdasági pangás, ami egy idő után visszafordíthatatlan folyamatokat indít el.
Megállapításunk szerint az adóelvonások elképzelései - mint amely a törvénytervezetekben megfogalmazódik - többféleként hangot adnak, és azon vélemény fogalmazódik meg, hogy a közelgő választási hadjáratot bevezető ígérgetésekről van szó, ráadásul a javaslat még ígéretnek is igen kevés. Néhány százalékos csökkentés már nem elegendő. A gazdaság fellendítéséhez nélkülözhetetlen tőke felhalmozására minden szorgalmas és hozzáértő állampolgárnak lehetőséget kell teremteni, ez a demokrácia egyik alapvető feltétele. Legcélszerűbb módszere pedig, hogy az egyén által megteremtett jövedelem tisztes hányada saját kézben maradhasson, és ezzel minden vállalkozó a saját belátása szerint gazdálkodhassék.
A beterjesztett törvényjavaslatoknak nyilvánvalóan a célja az adóztatás, a tisztességes adóztatás - amivel véleményem szerint magam is egyetértek -, mert hisz adót kell fizetni, de azért az általam elmondottak közül néhány olyan dolog van, ami az adózást nem teljes mértékben teszi úgy elviselhetővé, hogy a gazdaság élénkítését szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)
