DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Már kezdtem izgulni, hogy úgy járok, mint a múltkor, amikor a szót megkaptam, és utána elnapolta és más napirendi pontra tért rá.
Tisztelt Ház! Szeretném elmondani, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint az előttünk fekvő és tárgyalt személyi jövedelemadó és társasági adótörvény talán a pénzügyi kormányzat utóbbi időkben egyik legsikeresebb művének minősül. Ebben nagy szerepet játszott a kormánybiztosok munkája, az a társadalmi vita, ami ezt körülvette. Hogy mégsem lehetünk elégedettek ezzel a két törvénnyel, azt az mondatja velem, hogy a két törvény nem igazán ágyazódik be abba a magyar gazdasági valóságba, amit tulajdonképpen egy gazdasági szabályozásnak teljes mértékben fel kell ölelni. Ugyanis azt hiszem, hogy számunkra teljesen egyértelmű és világos, hogy jó adótörvényt csak jó gazdasági folyamatok mellett lehet csinálni. Márpedig én úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági folyamatok, leszámítva azt a pár makroszámot, amelyek valóban nemzetközi szinten is elismerésre méltóak, ez a gazdasági folyamat egyáltalán nem vindikálja azt - és nem következik belőle -, hogy Magyarországon olyan adótörvények jelenjenek meg, mint amire már az elmúlt két évben szükséget és lehetőséget kellett volna keríteni. Megítélésünk szerint ennek az alapvető oka az, hogy 1994 szeptemberében, amikor a kormány meghirdette gazdaságpolitikai programját, a prognózis úgy szólt, hogy az első évben bizonyos visszafogás, a második évben szinten tartás és a harmadik, vagyis az elkövetkezendő 1997. évben egy enyhe növekedés úgy a reálbérek területén, mint az élet minden vonalán, és jelentős mértékben szorul vissza az infláció.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy nem kell vitát nyitni abban, hogy ez a prognózis nem valósult meg, így tulajdonképpen az az adótörvény, amit egyébként dicsérőleg említettem meg, az azért igazán nem felel meg annak, mint ami elvárható lett volna a kormány programjának megfelelően.
Szeretném hozzátenni, hogy nagyban befolyásolta és hátrányosan érintette ezt a kérdést az is, hogy az elmúlt két évben három pénzügyminiszter váltotta egymást, ami a legjobb szándék mellett is egyértelműen következett, hogy kontinuitás nem volt a három pénzügyminiszter munkájában, nem is beszélve arról, hogy habitusában mind a három ember egy teljesen más típust képviselt. És ha ehhez hozzáteszem azt a politikai hezitálást, amely tulajdonképpen állandóan megkérdőjelezte, hogy Magyarországon a gazdaság irányítása a gazdasági kabinet vagy esetleg valamilyen gazdasági minisztérium vagy egyéb szervezet kezébe adandó-e, amely elbizonyította tulajdonképpen a gazdasági munkáért felelős Pénzügyminisztérium vezető munkatársait, akkor nem lehet csodálkozni, hogy olyan dolgok robbantak, mint a Bokros-csomag, amelynek a társadalom ma is érzi a hatását, és amelynek alkotmányellenessége az Alkotmánybíróság által többszörösen bizonyított volt.
Úgy gondolom, hogy sajnos, az a prognózis, amit a pénzügyminiszter úr expozéjában elmondott, hogy az adóteher-viselés mérséklődik és igazságosabbá válik, ez - sajnos - nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg, államtitkár úr, mert két év óta ugyanaz a kör fizeti az adót, fizeti a kötelező kamarai tagdíjat, fizeti a munkaerő-piaci hozzájárulást, és fizeti azt a társadalombiztosítási járulékot, illetve társadalombiztosítási adót, amely a '97. évben jelentős mértékben meg fog növekedni. Úgy gondolom, hogy parányi szikrája sem fedezhető fel az adórendszer - és a legnagyobb hibája az adórendszernek ez - irányvonalában, hogy bármi lépést tegyen a feketegazdaság felszámolás irányába. Hozzá kell hogy tegyem, hogy szent meggyőződésem, hogy a feketegazdaságot nem a rendőri, nem a jogi eszközökkel kell elsősorban fölszámolni, hanem olyan gazdaságpolitikával kellene lehetővé tenni a feketegazdaság elsimulását, amely elősegíti ennek a kérdésnek a realitását. Most hogy ez nem így történik, ennek megvan az eredménye. A mai helyzetben az, hogy évente adót módosítanak, az egy teljesen törvényszerű dologgá vált, és sajnos, ez évek óta így történik, tehát gyakorlatilag a gazdasági-társadalmi életben a viszonyokat kiszámíthatatlanná teszi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitatható - azt hiszem -, hogy a magyar társadalom a magyar gazdaságra épül föl. Ez a gazdaság kiszámítható viszonyok között is igen nehezen találja meg a helyét abban az átmeneti környezetben, amivel ma szembe kell néznie. A rendszeres adómódosítások, a kiszámíthatatlanság a gazdaság számára nem egy kedvező üzenet és nem egy kedvező előjel. Szeretném elmondani, hogy például a személyi jövedelemadónál amíg 1988-ban a költségvetésnek a részesedése ebből az adónemből 14,81 volt, addig ma ez 22,51 százalék, és mondjuk, egy ideális bevétel lenne a közgazdasághoz valamit értők szerint egy 15, maximum 18 százalékos arány. Szeretném elmondani, hogy Magyarországon ma száz forint munkabérre több mint 70 forint teher, illetve elvonás nehezedik.
(20.00)
Én úgy gondolom, hogy ez vitathatatlanul Európában az egyik legmagasabb elvonás, ami összesen illeti a munkabéreket.
Szeretném azt is elmondani, hogy amíg külföldön az áfa és a fogyasztási adók szerepelnek jelentősebb mértékben egy kormánykoncepcióban, addig nálunk ez a társasági és a személyi jövedelemadóra korlátozódik. Így volt az elmúlt évben is egyébként, akkor is elmondtam ezt a kérdést, holott ez egyébként közgazdaságilag is megfontolandó kérdés lenne, ugyanis a társasági és a személyi jövedelemadó az állami bevétel szempontjából a reálfolyamatoktól elválik, míg az előző két adónem nyilvánvalóan nem. És arról most már nem is beszélek, hogy a kívánatos adó az európai közfelfogás szerint maximum 36-38 százalék lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy elvárható lenne, hogy bármikor egy kormány, és ezt nemcsak erre a kormányra értem, mert ennek nincs már három éve, csak kettő, hogy ennek és bármelyik kormánynak elő kellene írni, hogy ha gazdaságpolitikájában vagy gazdaságpolitikai koncepció hiányában nem rögzíti ezt a kérdést, akkor az adóstratégiáját hozza nyilvánosságra és minimum a ciklus idejére határozza meg. Ugyanígy hozzá kell hogy tegyem, hogy az adótörvényeket megítélésem szerint a parlamentnek kétharmados többséggel kellene elfogadni, hisz az igazságos társadalmi teherviselést ez jobban kifejezné, és elsősorban nem a mostani parlamenti összetételre gondolok, ahol ez, mondjuk, különösebb gondot nem hiszem, hogy jelentene.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor azt mondtam, hogy üdvözöljük az adócsökkentést, én nagyon bízom benne, és nem szeretnék sanda felhangot megütni, hogy a kormánynak ez nem politikai választási hadművelete, illetve annak az első része, de azért mindenesetre elgondolkoztató, hogy a tavalyelőtti 44 százalékos adót minden indoklás nélkül vitte föl az elmúlt évben 48 százalékra, egy hihetetlen rossz kettős adótáblával spékelve, és ezt viszi most le 42 százalékra.
Egyébként is hozzáteszem, hogy politikai önmutogatásnak érzem az MSZP-frakció által megfogalmazott és a kormány hivatalos szja-politikájával szemben állított kérdéseket, ahol az szja felső mértékéről folyt egy előzetes vita - hát majd meglátjuk, hogy a részletes vitában és a módosításokban hogy fog ez érvényesülni. Ugyanis szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a beterjesztett adótábla szerinti 1 millió 100 ezer forinton felül Magyarországon 9 százalék az a réteg, amely adót fizet. Tehát én úgy gondolom, hogy nem ez a megcélzott réteg.
És én ismételten szeretném elmondani, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt, különösen a most szombaton elfogadott nyilatkozata szerint, szeretne visszatérni, és vissza is fog térni arra a kérdésre, hogy a minimálbér alatt keresők ne adózzanak, és a felső határ Magyarországon a pillanatnyi gazdasági fejlettségi szintet figyelembe véve maximum 40 százalék legyen.
Szeretném azt is elmondani, hogy indokoltnak látnánk az inflációs valorizáció minden évben történő megvalósítását, mert ez nélkülözhetetlen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az adó csökkentéséről beszéltem, vagy az adó mértékének a csökkentéséről beszéltem az elmúlt évben, a koalíció mindkét pártjából megvádoltak bizonyos demagógiával, azzal, hogy a csökkentés nem biztosítja az állami bevételt. Nem volt időm, módom akkor válaszolni rá, nem kellett egy év, hogy gondolkozzam rajta, egyébként hozzá kell hogy tegyem, de most szeretném elmondani, hogy nem igaz. Nem igaz, mert Magyarországon a közelmúltban volt két példa arra, hogy amikor adót csökkentettek - az egyik a múlt kormányhoz, Szabó Iván pénzügyminiszter úrhoz fűződik a személyi jövedelemadónál, a másik pedig már e kormányhoz, Békesi László pénzügyminiszterhez fűződik a társasági adónál -, mindkét esetben a csökkenés jelentős többletbevételt eredményezett.
Hölgyeim és Uraim! Egyébként szeretnék még egy dolgot föltenni kérdésként. Hogyha mi mindig óvatosak vagyunk, akkor valahol ellentmond annak, hogy politikusok vagyunk, márpedig egy politikusi élettel velejár a kockázat, és aki a kockázatot nem szereti vállalni, vagy nem akarja, annak más pályát kell választani, mert kellemesebb, mondjuk, egy földművelési pálya, bár itt a földművesek mindjárt le fognak ezért lőni, de gondolom, hogy ez nem olyan viszontagságos és kisebb kockázattal jár.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint említettem az elején, nem igazán az adótörvényekkel van a gondunk, hanem azzal, hogy nem konzisztensek ezek a törvények, és most szeretnék erre visszatérni. Ugye elmondtam már azt, hogy ezt az adótörvényt egy olyan társadalombiztosítási rendszer fogja követni, amit a parlament a közeljövőben fog tárgyalni, amelyik igaz, hogy 1,5 százalékkal csökkenti az elvonásokat, de a járulék, illetve az adóalap, vagy elvonási alap kiterjesztése miatt 80 milliárd forinttal növeli az állami bevételt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben olyan buktatók vannak, például még mellékesen, mint a természetbeni gyógyellátásoknak ugyan a 7,2, majd 5,4 ezer forintról 4,5 ezer forintra történt csökkenése, amely a ma dolgozó textilipart, különösen a bérmunkás textiliparosokat igen nagymértékben fogja megrendíteni, ugyanis az ott kialakult átlagbérszínvonal közel sem teszi lehetővé azt, hogy ezt az összeget fizessék. Tehát ez annyit jelent, hogy olyan járulékot, illetve elvonást fognak fizetni, amilyen átlagbér annál a cégnél nem keletkezik - és egy teljesen újszerű megoldás, hát ehhez mindenféleképpen gratulálnunk kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy senki nem vitatja ebben az országban, hogy a külföldi vállalatok jelenléte nemcsak szükséges, hanem egy olyan kényszerpálya volt a magyar gazdaság számára, a tőkehiányos magyar gazdaság számára, amely egyébként megoldhatatlanná tette volna a gazdasági feladataink végzését. Azonban nagyon el kell gondolkozni azon, hogy a legálisan megadott kedvezmények mellett a külföldi cégek, tisztelet a kivételnek, és itt elsősorban nem is a nagy cégekre gondolok vagy a multinacionális vállalatokra, hanem a kisebbekre, rendszeresen kiviszik az országból a nyereséget, tehát nem adóznak. Ez az ország valamennyi gazdasági szerve számára ismert. A veszélyt nem abban látom, hogy ők kiviszik a pénzt, hanem gerjesztik azt, hogy a magyar vállalkozói társadalom is kivigye ezt a pénzt. Én úgy gondolom, hogy ez az adórendszer, ami elő van terjesztve, a világon egyetlen vonalon sem éri azt, tehát a saját bevételeit sem biztosítja.
Néhány részletkérdésre rátérve még. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy állandóan visszatérő probléma, hogy Magyarországon tisztes hivatalok - csaló, hazug, szélhámos vállalkozók vannak. Most kétségtelen tény, hogy vannak olyan vállalkozók is, akikre ez a jelző úgy-ahogy ráillik. De mint az utóbbi időszak munkája, illetve eseményei bizonyították, a köztisztviselők között is vannak olyanok, akik nem érdemlik ki a becsületes jelzőt, lásd a most folyó parlamenti vitát a Tocsik-üggyel kapcsolatban.
Azt azonban mindenféleképpen szeretném megjegyezni, hogy elgondolkoztató számomra, hogy a Pénzügyminisztérium kiváló szakemberekből álló adószakértői miért nem foglalkoznak azzal a pofonegyszerű dologgal, hogy átalányadózást vezessenek be, és ne ilyen elhanyagolható és nevetséges körre, mint ami most van előterjesztve, hanem olyan széles körre, amely megoldaná azokat a problémákat, amelyek általános társadalmi igazságtalanságot és általános társadalmi feszültséget okoznak. Nekünk az volt a véleményünk, és visszatérek egypár mondattal még a tb-elvonásokra is, hogy sokkal becsületesebb és korrektebb megoldás lett volna, ha a munkaadók fizetik a teljes táppénzét a munkavállalóknak, és a járulékukat lecsökkentik jelentősen, mondjuk 30 százalékra.
Államtitkár úr, egyszer volt alkalmam önnel beszélgetni az osztalékadók és a kamatadó kérdéséről. A véleményem nem változott, és el kell mondjam jelenleg is, hogy nem tartom helyesnek az osztalékadó nulla kulcsát és 20 százalékos osztalékadó alkalmazását, akármennyire jónak is tűnik ez most a társasági törvényben. Ugyanis ez kimondva, kimondatlanul nem ösztönzi a magyar vállalkozó réteget a beruházások, befektetések és egyebek irányába, lásd az elmúlt féléves beruházásoknak a számszerűsíthető eredményét, amit itt Kertész képviselő kollégám megemlített - pont az ellenkező hatással. Még akkor se, én nagyon jól tudom, ha ez nem beruházás, hanem ez kivét. De én szeretném megkérdezni, hogy a jól menő cégből lehet csak kivenni, tehát ott előbb be is kell tenni, hogy valamit kivegyek - legalábbis aki valamit is ért a gazdasághoz vagy foglalkozik ezzel.
(20.10)
Ennek a kamatadónak a nullszázaléka annyit jelent, hogy spekulációs tőke jelent meg Magyarországon. Meg kell hogy mondjam, a bankok is spekulációs tőkéből élnek ma Magyarországon, lett légyen az állami tulajdonú bank vagy vegyes tulajdonú vagy magántulajdonú bank, ugyanis a hitelkihelyezés, az egy kockázatos és egy macerás, hülye dolog. Ezért sokkal egyszerűbb az, hogyha olyan papírokba fektetik a pénzüket, amit nulla kulccsal egyébként is lényegesen magasabb nyereséghányaddal el tudnak tenni.
Én úgy gondolom, hogy nagyobb mértékben kellene, és egyszerűen számomra érthetetlen - nem is tudok hasonlatot mondani -, hogy hogyan fél a kormány attól, hogy lényegesen nagyobb adókedvezményeket vagy adómentességeket adjon bizonyos célokra, feladatokra vagy bizonyos térségekre.
Én azt már egyszer elmondtam, hogy Egyiptomban - öt évvel ezelőtt - egy hasonló rendszert csináltak, és Egyiptom gazdasága úgy húzott el a magyar gazdaság mellett, mint a szuperszonikus repülő a kétmotoros, 45-ös utasszállító mellett.
Végezetül szeretném elmondani, államtitkár úr, hogy nagyon nagy kár, hogy az általam egyébként valóban jónak tartott - hisz a kritikám döntő része nem a két adótörvényre vonatkozott - két adótörvényt oly kicsinyes dolgokkal rontják el, ami méltatlan ennek a szelleméhez.
Itt talán négy dolgot hadd emeljek ki. Ide tartozónak vélem a személygépkocsi-kérdést. Én nagyon jól tudom, hogy ezt tették két évvel ezelőtt azért, merthogy a vállalkozások 30 és egyéb milliós kocsikat vettek. Államtitkár Úr! A megelőzésnek és a harcnak nem ez a módszere, ezt szeretném hozzátenni, ez kicsinyes, bürokrata szemlélet. Azt hiszem, hogy kár ezekkel rontani a dolgot.
A készpénzforgalom kérdése. Hozzáteszem, hogy én nem értek egyet szocialista képviselőtársam véleményével. Ugyanis a helyzet az, hogy ma Magyarországon a cégek céginformációs rendszere megoldatlan. Tehát egyetlen vállalkozóról sem tud senki egy megbízható adatot beszerezni, hogy az milyen stabilan áll, milyen gazdasági körülmények között és hogy áll. Ma a készpénzforgalomnak a kiiktatása, még akkor is, ha az 6 hónapos távlatban fog történni, egyenlő lesz egy csomó gazdasági szervezetnek a tönkremenésével.
Egyébként hozzáteszem, és itt most ünnepélyesen kijelentem - és erre egy fél év múlva visszatérhetünk -, hogy amikor ezt meg fogják valósítani, akkor a feketegazdaság tovább fog burjánozni, mert én nagyon bízom benne - és furcsa, amit mondok -, hogy meg fogja találni a magyar vállalkozói réteg azt a lehetőséget, hogy ezt az egyébként rosszul előkészített törvényt kijátssza. Ugyanis nem a szellemisége ellen van a gondom, hanem nincsenek meg az objektív feltételei a törvény bevezetésének, sem úgy, hogy bankautomaták és egyebek lennének, sem úgy, hogy a cégnyilvántartások és a tisztességes vállalkozói kör érdeke védve legyen.
Ennek a két alapvető problémának a megoldása nélkül ez a kérdés kezelhetetlen számomra.
Az étkezési hozzájárulást nem is említem már. Én nem hiszem, hogy az 1200 forinton fog a magyar állam költségvetése megbukni. Az biztos, hogy egy olyan pont lett ismételten - és különösen a gyári munkások számára -, amely azt tételezi fel, hogy a szociálliberális kormány nem gondoskodik őróluk. Nem hiszem, hogy érdemes volt ezt a politikai veszteséget fölidézni és elviselni ezért az elhanyagolható összegért.
Negyedikként szólnék a mezőgazdasági kistermelők és őstermelők köréről, azért, mert én sem értek hozzá, és a múltkor egy óra húsz percen keresztül hallgattam egy olyan vitát, amiről meg vagyok győződve, hogy képviselőtársaim döntő része ugyanúgy volt, mint én.
Ezért óvakodom több dolgot kiemelni - csak két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik az, hogy ebben a Házban, a sajtóban nem hallok mást, mint az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a kérdését. Hát ha önök meg akarják a magyar paraszttal utáltatni az Európai Uniót, arra hivatkozással, hogy ezt a jogharmonizációt azért kell megtenni, mert ez az Európai Unióval konform, akkor ezt a rendelkezést be kell vezetni és ehhez ragaszkodni kell. Ez egyrészt nem is igaz, tehát így nem igaz, ahogy elhangzik. Másrészt pedig a magyar parasztember ezt nem is fogja így megérteni. Ennek a megoldása egy fokozatos bevezetés lett volna. Nem ez volt az első, ami nincs előkészítve. Megítélésem szerint nem is képviselhet olyan fiskális szempontokat, amiért ezt érdemes volt veszélyeztetni.
Az kétségtelen, azt a Fidesz sem tagadja, hogy nem lehet kivételt tenni, Magyarországon nyilvánvaló adózni kell. De különbséget kell tenni foglalkozások között, különbséget kell tenni megoldási lehetőségek között és különbséget kell tenni sajátosságok között. Én úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket figyelembe véve, az adótörvényeket ugyan lehet javítani és még jobbá tenni, de lényegesen a gazdaság jelenlegi rossz helyzetén nem fog javítani.
