DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény tárgyalásánál a Független Kisgazdapárt nevében bíráltam a késést az akkori zárszámadás benyújtásakor.
Úgy látszik, a képviselői felszólalásnak mégsem csupán pusztába kiáltó szó a jelentősége, mert a pénzügyminiszter úr most jóval korábban kerített sort a társadalombiztosításnak a benyújtására az 1995. évi zárszámadással kapcsolatosan.
Így tehát némi elégedettséget érezhetnék, ha ez a törvényjavaslat tartalmával nem azt igazolná, hogy minden érdemi észrevétel és kritika ellenére az alapok gazdálkodásában nincs észrevehető javulás, s a kormány stabilizációs törekvéseivel szemben a társadalombiztosítás rendületlenül megtermeli a maga hiányát.
(20.40)
Amíg a kormány például az egészségbiztosítás költségeinek csökkentése érdekében egyre drasztikusabb lépésekre szánja el magát, ugyanakkor szinte semmit sem tesz azért, hogy mindazok a törvények és rendelkezések érvényre jussanak, amelyek a pénzügy, a számvitel vagy éppen a tervezés területén konkrét kötelezettségeket rónak minden gazdálkodó szervezetre, így a társadalombiztosításra is. Nem a társadalombiztosítás önkormányzatiságával van baj, hanem azzal a működési mechanizmussal, ahogyan az jelenleg tevékenykedik. Ilyen körülmények között az Országgyűlésnek a társadalombiztosítás költségvetésével kapcsolatos feladatköre - mint ezt évek óta hangsúlyozom - teljesen formális. Felelősségünk csak annyiban van, hogy - akár figyelmetlenségből, akár az előterjesztők iránti rosszul értelmezett szolidaritásból - nem lép fel az Országgyűlés keményen a hiányosságokkal szemben, s nem vesszük komolyan a figyelmeztetéseket, így például az Állami Számvevőszék rendszeresen elhangzó észrevételeit.
A társadalombiztosítás 1995. évi zárszámadása lényegében a következőben foglalható össze. Amíg az alapok 1994-ben 41,5 milliárd forint hiánnyal zártak, addig a megtett - sokszor drasztikus - intézkedések hatására az 1995. évi hiány csak várhatóan - reméljük - 40,5 milliárd forint. Tehát tulajdonképpen alig történt valami. Természetszerűleg felmerül a kérdés, hogy a várakozással ellentétben - emlékezzünk csak arra, hogy a költségvetés milyen nehezen, hány átalakítás és átdolgozás után és főleg milyen későn készült el - miért nem sikerült reális tervet készíteni. Végre tudomásul kellene venni, hogy az előirányzatok nem tervezhetők vágyak alapján. Ha feltételek nem adottak, ha a feltételek megteremtése érdekében nem születnek meg a szükséges intézkedések, előre biztosak lehetünk a sikertelenségben.
A biztonságos tervezés egyik legfontosabb eleme a járulékbevételek megfelelő becslése. Itt a tapasztalatok szerint nincs jelentős eltérés a terv és a tény között. 1995-ben viszont mégis jelentős hiány keletkezett. Az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetési előterjesztés 1995 novemberében a következőket tartalmazta. Idézem: "Augusztus végéig az egész évre előirányzott rendszeres járulékbevételek 63,7 százalékához jutott hozzá az egészségbiztosítás. 1994-ben, amikor az éves előirányzatot meghaladták a tényleges járulékbevételek, ez az arány 63,6 százalék volt. A nehézséget abban látták, hogy nehezen volt prognosztizálható, hogy az adósságbehajtás hogyan alakul. A tervezés során a járulékbevétel jelentős részét képezte a kintlevőségek behajtásából eredő 35,4 milliárd forint, amely az éves költségvetésben a rendszeres járulékbevételen túl jelentkezett." Ennek teljesíthetőségét erősen kritizálta már az Állami Számvevőszék szakvéleménye is. Annál is inkább, hiszen a korábbi években az így behajtott összegek - hiszen az adósságok beszedése normál működési folyamatok része - a rendszeres járulékbevételek között jelenleg mintegy ellensúlyozva az éppen keletkezett elmaradásokat. (Sic!) Az elkülönített tervezés azt indokolta, hogy az elfogadott törvény értelmében az így behajtott összeg után 2 százalékos ösztönzési bevétel képződik.
Ezek után a jelenlegi zárszámadás különös dolgot tartalmaz. A törvényben rögzített költségvetéssel ellentétben az úgynevezett rendkívüli bevétel nem különül el a rendszeres járuléktól, az elszámolt összeg csak ebből tételként szerepel. Az indoklás harmadik oldalán a következő megállapítást olvashatjuk. Idézem: "A teljesülés bizonytalanságát fokozta, hogy a kintlevőségek behajtásából eredő rendkívüli bevétel az előirányzattal ellentétben, a járulék-nyilvántartási rendszer merevségéből adódóan a rendszeres járulékbevételek és a társadalombiztosítási bevételekkel kapcsolatos egyéb bevételek megfelelő sorain jelent meg." Ez magyarul azt jelenti, hogy a rendkívüli járulékbehajtás tényleges összege nem állapítható meg, de az éves tényleges járulékbefizetés sem. Érdekes megállapítás, hiszen a különösen jelentős anyagi ráfordítás a számítástechnika területén éppen a nyilvántartási rendszerek működőképességének biztosítását szolgálta. Természetesen manapság sok minden előfordulhat, még ez az eset is.
Az 1995. évi költségvetési előterjesztéshez készült állami számvevőszéki vélemény azonban furcsa tényeket rögzít. Idézem: "Az OEP időközben már hozott intézkedéseket a rendkívüli bevételek elkülönítésére, nyilvántartására. A Pénzügyminisztériummal egyetértésben még az egyszeri akcióhoz kapcsolódóan a megyei egészségbiztosítási pénztárak ellátási bankszámláihoz csatlakozó alszámlák megnyitására került sor." Majd, miután az év végén a tartozást felmutató folyószámlákról a járulékbefizetőket értesítették, rendelkeztek arról is, hogy az alszámlákra kell teljesíteni minden, a tartozások rendezésére történő befizetést. Mindebből az következik, hogy teljes mértékig beigazolódtak azok az aggályok és figyelmeztetések, amelyek óvtak a behajtási ösztönzésnek ettől a módjától. Egyben az is tény, hogy a költségvetési zárszámadás jelen formájában nem fogadható el, illetve alapos vizsgálatra volna szükség annak érdekében, hogy megállapítható legyen, valójában mi történt. Mindenesetre a kimutatott összeg után az OEP az ösztönzési bevételt gondosan felvette.
A költségvetési zárszámadás bevételi sorait vizsgálva mindenesetre érdekes, hogy az egyéni nyugdíjjárulék-befizetések az 1994. évi szintet sem érték el. Ilyen még nem fordult elő a korábbi években, az elmaradás pedig egyenesen rendkívüli. Az 1995. évi társadalombiztosítás csődje így a bevételi oldalon következett be. A kiadásoldalon gyakorlatilag a tervezett költségek realizálódtak. Jelentősebb túllépés az Országos Egészségbiztosítási Alapnál következett be a gyógyszertámogatás, a gyógyászati segédeszköz-támogatás és a táppénzek területén. A gyógyszertámogatás növekedésénél elfogadható a törvényjavaslat indokolása, hogy a kormány által elhatározott nagymértékű forintleértékelés és a vámpótlék hatására valóban drasztikus volt a gyógyszerek termelői áremelkedése.
(20.50)
Végül hasonlóan elfogadható a táppénzek növekedésének indoklása is. A gyógyászati segédeszközök kiadásainak majd 50 százalékos túllépése azonban nem. Nem lehet megmagyarázni azt, hogy az előirányzott 7,5 milliárd forint törvényi elfogadásakor a múlt év nyarán már 5,3 milliárd volt a felhasználás. Az Egészségbiztosítási Alaptól maximálisan elvárható lett volna, hogy időben jelezze az Országgyűlésnek a költségvetés ilyetén elhúzódását, elhúzódása esetén a tervezettől való eltérés lehetőségét.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A gyógyászati segédeszközök területén már korábban is tapasztalhatók voltak visszásságok, érdemes lenne ezt a területet is alaposabban megvizsgálni. A társadalombiztosítás területén a költségcsökkentést célzó kormányintézkedések mellett, amelyek a lakosságot érintették, mi az oka a társadalombiztosítás 1995. évi jóváhagyott költségvetésében az alapok működési kiadásának évek óta tartó, szinte határ nélküli növekedésének? Úgy látszik azonban, hogy itt lehetetlenség előrelépni, mert ebben az évben mintegy 2,5 milliárd forinttal nőttek az előirányzathoz a működési kiadások. Az Állami Számvevőszék már többször javasolta, hogy az alapok pénzmaradványát az Országgyűlés részben vagy egészben vonja el. Ez a pénzmaradvány 1994-ben mintegy 800 millió forint volt, ami természetesen 1995-ben az előirányzatokon felül elköltésre került.
A zárszámadás alapján a tárgyévben az alapok 1127 millió forint pénzmaradványt mutattak ki, amit már elköltöttnek tekintettek. Igen ám, de arról a zárszámadás készítői igyekeztek elfelejtkezni, hogy a költségvetési törvény mégiscsak tartalmaz bizonyos megkötéseket. Az 1995. évi LXXIII. törvény 3. § (5), (6) bekezdésében, illetve a 7. § (15), (16) bekezdésében rögzítette, hogy a működési célú informatikai fejlesztések és a világbanki program tanácsadási előirányzatai esetében, ha a tényleges kiadás kevesebb, mint az előirányzat, akkor azt megtakarításként más célra nem lehet felhasználni. Magyarán ez azt jelenti, hogy az itt megtakarított összegek nem lehetnek a működési pénzmaradvány részei. Annak ellenére, hogy az előirányzatokat költségként számolták, a Nyugdíjbiztosítási Alap esetén 144 millió forint, az Egészségbiztosítási Alap esetén 238 millió forint kell hogy visszakerüljön, illetve ennyivel kell csökkenteni a kiadásokat.
Rendkívül hasznos lenne éppen a jelen törvényjavaslat tapasztalatai alapján, ha a következő költségvetés során az Országgyűlés végre információkat kapna úgy a világbanki projekt, mint az informatikai fejlesztések egészéről, hiszen évről évre jelentős összegek áramlanak ki anélkül, hogy eredményességüket érzékeltetni lehetne.
Az elmondottak arra utalnak, hogy 1995-ben sem következett be lényeges gazdálkodási színvonaljavulás az alapnál. Ezek után a Független Kisgazdapárt csak reménykedni tud, hogy az 1996-os év változást hoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
