AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pontok előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvény immáron hat éve hatályos szabályainak célja, hogy biztosítsa az eredményes és törvényes adóztatás jogi és technikai feltételrendszerét. Ez év tavaszán a kormány az adóigazgatás feltételrendszerét egészében vizsgálta és a szabályozás javításának pontosságát nem lebecsülve megállapította, hogy jelenleg a kulcskérdés az ellenőrző szervezetek tevékenységének erősítése. Ezért - és ezt majd a költségvetési vita során önök is látni fogják - a lehetőségek határán belül a költségvetési bevételek biztosításában meghatározó jelentőségű szervezetek személyi-tárgyi feltételein javítani kíván.
Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő javaslat a törvényt számos helyen kisebb mértékben tartja szükségesnek módosítani annak érdekében, hogy az adóztatás neuralgikus pontjain javuljanak a kötelezettségek érvényesítésére hivatott szervezetek pozíciói, de ez ne okozzon a szükségesnél nagyobb terhet az adózók körében, illetőleg ne csorbuljanak a jogállamisággal együtt járó jogaik.
A javaslat ennek megfelelően javítja a közterhek behajtásának feltételeit, növeli az adóhatóság ellenőrzéseit megalapozó információk mennyiségét és minőségét, szűkíti a jogosulatlan adó-visszaigénylések, -visszatérítések lehetőségét, egyértelművé teszi az adóigazgatási eljárás rendelkezéseit, egyértelműbbé és egyszerűbben alkalmazhatóvá teszi a szankciórendszer bizonyos elemeit, s ha szükséges mértékben szigorítja is azokat, a közterhek érvényesítésében érdekelt szervezetek között néhány feladat során valódi együttműködési kötelezettséget állapít meg. Ahol lehet, egyszerűsíti az adókötelezettségek teljesítését, és végül a szabályozást hozzáigazítja a változó anyagi-jogi környezethez.
A következőkben röviden ismertetem a javaslatnak az előzőekben említett szabályozási célkitűzésekhez kapcsolódó jelentősebb előírásait. Az adótartozások és más közterhek eredményesebb behajtása érdekében a javaslat kiterjeszti az állami adóhatóság által gyakorolható költségvetési-támogatás-visszatartási jogot. Eszerint a jövőben az adóhatóság a költségvetési támogatás kiutalását nemcsak azon az alapon tagadhatja meg, hogy az igénylőnek az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása áll fenn, hanem az adózótól megkövetelt nyilatkozatban feltüntetett más adóhatóságnál, vámhatóságnál és társadalombiztosítási szervnél fennálló tartozást is beszámíthatja a költségvetési támogatás, az adó-visszaigénylés, az adó-visszatérítés összegébe.
(16.30)
Az államot megillető követelések eredményesebb érvényesítése érdekében a javaslat az állami adóhatóság hatáskörét kiterjeszti, és a felszámolási eljáráshoz hasonlóan a végrehajtási eljárásban is feljogosítja, hogy a közvetlenül hatáskörébe tartozó adótartozások mellett érvényesítse a vámhatóság, illetőleg a társadalombiztosítási szerv által nyilvántartott követeléseket is.
A végrehajtási eljárások egyszerűsítése érdekében a javaslat az adóhatóságokat megfelelő garanciák beépítése mellett feljogosítja egyezség megkötésére. E felhatalmazás alapján az adóhatóság árverési kötelezettség nélkül vehet állami, illetőleg önkormányzati tulajdonba olyan, az adós vagyonából lefoglalt vagyontárgyakat, amelyek közvetlenül szolgálhatják valamely állami, illetőleg önkormányzati költségvetésből finanszírozandó feladat ellátását. Az adóhatóságok ellenőrzési munkájának könnyítése, illetőleg az ezeket megalapozó információk mennyiségi és minőségi javítása érdekében a javaslat a ma hatályos szabályokhoz képest szigorú feltételekhez köti az önadózók önellenőrzési jogának gyakorlását. A mai szabályok tárgyi korlátozás nélkül engedik meg, hogy az adózók a már benyújtott adóbevallásaikat utóbb akár célszerűségi megfontolásokból, olykor visszaélés jelleggel likviditási helyzetük javításaként megváltoztassák, és a már befizetett adójuk egy részét - ha átmeneti jelleggel is - visszaigényelhessék.
E nemkívánatos jelenség, évi több mint félmilliós nagyságrendű önellenőrzés korlátozása érdekében a javaslat kimondja, hogy csak a jogszabályoknak nem megfelelő, illetőleg a számítási hiba vagy más elírás miatt hibás bevallás korrigálható jogszerűen az önellenőrzés intézményében. Az állami adóhatóságot a megszűnt, tevékenységüket megszüntető vállalkozások körében lefolytatandó kötelező ellenőrzés előírásával a hatályos törvényi előírások megoldhatatlan feladat elé állítják. A mai magyar gazdaságban a vállalkozások éves fluktuációja százezres nagyságrendű, így az adóhatóság ellenőrzési kapacitását szinte teljesen lefoglalná, ha valamennyi megszűnő vállalkozást ellenőrzése alá vonná. Az ellentmondás feloldása érdekében a javaslat csak a felszámolás és végelszámolás útján megszűnő vállalkozásokra tartja fenn kötelező ellenőrzés előírását, az egyébként megszűnő vállalkozások esetében az adóhatóság vezetőjét hatalmazza fel az ellenőrzés alá vonandó adózók kijelölésére.
A javaslat az adóhatóság ellenőrzésénél felhasználható információinak javítása érdekében bevezeti az úgynevezett általános érvényű megbízólevél intézményét. Az ilyen megbízólevéllel ellátott adóhatósági tisztviselők bármely adózónál végezhetnek a javaslatban meghatározott ellenőrzési cselekményeket, és azok eredményét az általános szabályok szerint közlik az adózóval és rögzítik jegyzőkönyvben. A javaslat szerint az általános megbízólevél utólagos bemutatása a próbavásárlásra, előzetes felmutatása a leltárfelvételre, illetőleg a vállalkozás körülményeit közvetlenül meghatározó vagy befolyásoló tények, körülmények rögzítésére jogosítja az adóhatóság alkalmazottját.
E jogintézménytől az előterjesztő azt az eredményt reméli, hogy az adóhatóság ily módon a hatósági eljárásában is felhasználható információkhoz juthat olyan vállalkozások esetében is, amelyek nem szerepelnek ugyan a rövid távú ellenőrzési tervekben, de az adóhatóság alkalmazottai a mindennapi élet során a velük való találkozás alkalmával értékelhető információkat gyűjthetnek róluk.
A javaslat szerint az ÁRT-becslésre vonatkozó szabályai közé visszakerül az úgynevezett vagyonosodási vizsgálat szabályozása, amely biztosítja az adóhatóság számára az adóalapnak becsléssel történő megállapítását abban az esetben, ha az adózónál tapasztalható vagyongyarapodás mértéke és az adózott vagy adómentes, de bizonyítottan megszerzett jövedelmek együttes összege nem áll egymással arányban. A javaslat e joghézagot pótolva kiegészíti az ÁRT ellenőrzési fejezetét ezekkel a szabályokkal.
A kötelezettségeiket jogszerűen teljesítő adózók védelme érdekében a ma hatályos szabályok szerint még adótitoknak minősülő és így más adózóval hivatalosan nem közölhető, a partnervállalkozásra vonatkozó, legalapvetőbb adatokat - név, elnevezés, székhely, telephely, adószám - a javaslat kivonja az adótitok köréből, és meghatározott feltételek mellett az adóhatóság erre nézve felvilágosítást adhat más adózók, állami szerv, illetőleg köztestület részére. A jogosulatlan adólevonások, adó-visszaigénylések felderítése során ugyanis a leggyakrabban elhangzó védekezés, hogy a számlát felhasználó adózó nem szerezhet információt a tekintetben, hogy a számára teljesítő partner szerepel-e az adóhatóság nyilvántartásában adóalanyként, vagy sem.
A szabályozási bizonytalanságból eredő jogviták számának csökkentése érdekében a javaslat rendezi az ügyükben nem személyesen eljáró adózók képviseletére vonatkozó szabályokat és a jogorvoslati rend párhuzamosságának megszüntetése érdekében szűkíti a rendkívüli jogorvoslatként alkalmazandó felügyeleti intézkedés kérésének a lehetőségét.
A jogkövetkezményekre vonatkozó szabályokat a javaslat két irányban változtatja. A jogkövetkezmények egy részénél az alkalmazást egyszerűsíti, például megszűnik a késedelmi pótlék pótlékolásának lehetősége; másfelől szigorítja azokat. Ilyen az ismételt önellenőrzés felemelt pótléka vagy az üzletbezárás alkalmazási feltételeinek enyhítése, az adóbírsággal fenyegetett magatartások kiterjesztése és a mulasztási bírság alkalmazását megalapozó tényállások bővítése.
Tisztelt Ház! A nagy adótartalmú, úgynevezett jövedéki termékekkel folytatott tevékenységeket szabályozó jövedéki törvény '93. július 1-jén lépett hatályba. Az azóta eltelt időszak a szabályozás létjogosultságát, szükségességét lényegében igazolta. A gyakorlati végrehajtás során felszínre került újabb és újabb problémák, az esetleg nem teljes körűen szabályozott viszonyok rendezése érdekében több ízben vált szükségessé a szabályozás korrekciója, jobbítása. A mostani módosítás is hasonló indíttatású. Arra irányul, hogy a jövedéki szabályozás és ellenőrzés hatékonyságát fokozza és megoldást adjon a gyakorlati jogalkalmazásban időközben felmerült legfeszítőbb problémákra.
A módosítások egy része szigorító jellegű változtatásokat jelez. Ennek keretében bővül a jövedéki termékek köre. A kőolajszármazékokkal elkövetett újabb jövedéki visszaélések megakadályozására további olyan termékek kerülnek a törvény hatálya alá és válnak ellenőrizhetővé, nyomon követhetővé, amelyek alkalmasak gépjárművek motorhajtó anyagakénti felhasználásra vagy üzemanyagok keverésére, hígítására. Ezek a termékek a nagy kiszerelésben importált, értékesített adalékok, kenőolajok és néhány egyéb kőolajszármazék, például nyers gazolin, etil benzol, sztirol. Az üzemanyagokkal kapcsolatos visszaélések, adóelkerülések ellen ható változtatást jelent a szabályozás azon kiegészítése is, amely szerint a vámhatóságok ellenőrizhetnek bármilyen, egyébként nem jövedéki terméket, illetve annak értékesítőjét, felhasználóját is, amennyiben azt motorhajtó anyagként értékesítik vagy használják fel. A módosítás rendelkezik arról is, hogy az adó megfizetése nélküli üzemanyag célú felhasználás kellő visszatartó erővel büntethető legyen, súlyos jövedéki bírságot vonjon maga után. A módosítás szigorítja a jövedéki alanyiság feltételeit is, továbbá a szesz- és kőolajtermékek adómentes beszerzését. A jövedéki ellenőrzés működési feltételeinek javítását, az ellenőrzések eredményességének fokozását szolgálja az a módosítási javaslat, amely az eljáró hatóságok illetékességének rugalmasabb szabályozását javasolja. A módosítás lehetővé teszi, hogy adott esetben a megyei parancsnokság vagy az országos parancsnokság magához vonhasson bizonyos ügyeket.
Tisztelt Ház! Az utóbbi időben kritika érte a jövedéki törvénynek az elkövetett jogsértésekkel, szabálytalanságokkal sok esetben arányban nem álló, indokolatlanul magas összegű bírságot megállapító szankciórendszerét. A jövedéki engedély nélkül folytatott kereskedelmi tevékenységet a jelenlegi szabályozás rendkívül szigorúan szankcionálja, nem tesz különbséget aszerint, hogy a forgalmazott terméket adózottan szerezték-e be vagy az illegális forrásból származik.
A jövedéki szabályozásnak kétségtelenül az egyik legfontosabb eleme, hogy a jövedéki termékekkel folytatott tevékenységek csak külön engedély birtokában legyenek végezhetők. A jövedéki engedély ugyanis nem pusztán formalitás, hiszen az engedélyezés folyamán méretnek meg a vállalkozások, hogy megfelelnek-e a törvényben megkövetelt feltételeknek, és ennek során kell letenni például a tevékenység folytatásához szükséges jövedéki biztosítékot is. Ugyanakkor a konkrét ügy körülményeinek figyelembevételére lehetőséget nem adó magas büntetési tétel alkalmazásával szemben joggal merülnek fel olyan aggályok, amelyek bizonyos esetekben az elkövetett jogsértés súlyának és a kiszabott büntetésnek a nagymértékű aránytalanságára mutattak rá. A módosítási javaslat ennek feloldását szolgálja azzal, hogy az ilyen esetekre alacsonyabb összegű bírságot ír elő.
Tisztelt Ház! Az illetéktörvényt legutóbb az úgynevezett gazdasági stabilizációs törvénycsomag keretében módosította az Országgyűlés, azzal az elsődleges céllal, hogy többletforrást teremtsen a központi költségvetésnek és az önkormányzatoknak. A jelenlegi korrekció indítéka nem elsősorban a bevételnövelés. Az illetékek emelésére csak az értéküket vesztett tételes illetékek esetében kerül sor, a módosításokat inkább a mögöttes jogintézmények változása, valamint a jogalkalmazás során felmerült vitás kérdések megoldása motiválja.
(16.40)
A javaslat a vagyonszerzési illetékek körében mindössze néhány, ám jogalkalmazási szempontból mégis figyelemre méltó változást irányoz elő. Ezek egyike az úgynevezett közvetett lakáscseréhez kapcsolódik, melynek elfogadása esetén egyértelművé válik, hogyha a vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor minden egyes lakásvásárlással szemben egy eladott lakás vehető figyelembe.
Ezzel kizárható az olyan értelmezés, mely a szóban forgó kedvezményt az eladott lakásingatlan értékéig terjedő, fokozatosan kimeríthető illetékmentességnek tekinti, ennélfogva megengedhetőnek tartja a törvényi határidőben vásárolt több lakás összevont forgalmi értékének az eladott lakás forgalmi értékével való összevetését.
Közismert, hogy az ingatlanok, valamint a gépjárművek pénzügyi lízingkonstrukcióban történő értékesítése a gazdasági életben egyre nagyobb tért hódít. Örömmel adok számot arról, hogy ennek jelentőségét a javaslat is elismeri, és erre a vállalkozói körre is kiterjeszti a fő tevékenységük szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozók tekintetében már érvényesülő illetékkedvezményt, illetve a gépjármű-forgalmazó gépjármű szerzésére biztosított illetékmentességet.
Az építkezők körében várhatóan kedvező fogadtatásra talál az a rendelkezés, amely a lakás kialakítására szolgáló és az ingatlan-nyilvántartásban "tetőtér", "padlás" elnevezéssel feltüntetett önálló ingatlant lakóházépítésre alkalmas telektulajdonnak minősíti. Az illetékjogi megítélésben bekövetkező eredményeként a tetőtér, valamint a padlás öröklés, ajándékozás vagy visszteher ellenében történő megszerzése illetékmentessé válik, ha azt a vagyonszerző a szerződés illetékkiszabásra való bemutatásától számított négy éven belül beépíti. A költségkímélő megoldás lendületet adhat a tetőterek, padlások lakás célú hasznosításához, az ingatlanalap bővítéséhez.
Tisztelt Ház! Most az illetékek másik területére, a bíróságok és közigazgatási szervek igénybevételéért fizetendő eljárási illetékekre térek át.
Napjainkban is érvényesnek és jogosnak tartom azt az igényt, hogy a szervek működésének költségeit, de legalább azok egy részét azok viseljék, akik a államigazgatási és bírósági szolgáltatásokat kezdeményezik. Ennek az elvárásnak akkor teszünk eleget, ha az eljárási illetékek megközelítik az adott eljárásoknál felmerült költségeket. A költségarányosság követelményét tartja szem előtt a javaslat, amikor az értéküket vesztett államigazgatási és bírósági eljárási illetékek korrekcióját indítványozza.
Ilyen megfontolásból az elsőfokú államigazgatási eljárások széles körében alkalmazott, úgynevezett általános tételű eljárási illetékek mértéke 1000 forintra, a fellebbezési eljárásban fizetendő illeték minimuma pedig 2000 forintra emelkedik.
A külön illeték alá eső speciális eljárások közül az ötéves érvényességi idejű útlevél érdemel kiemelést, melynek kiadásáért 4000 forintot, az elveszett útlevél helyett kiállított úti okmányért pedig az alapeljárás illetékének kétszeresét kell megfizetni.
A jelentősebb korrekciók között említem meg, hogy a javaslat szakít az áruk behozatalának engedélyezésével összefüggő eljárásoknál az eljárás tárgyának értékéhez igazodó illetékkel, és helyébe az eljárás költségeivel arányban álló, tételes összegű illeték lép. Ez a megoldás konform az európai gyakorlattal.
A bírósági eljárási illetékek átfogó felülvizsgálatára legutóbb '93-ban került sor. Az akkor megállapított 500, illetve 1000 forint illetékminimumokat ma a legegyszerűbb bírósági eljárások költségigénye is meghaladja. A feltűnő aránytalanság feloldása érdekében, a polgári peres és nem peres eljárásokban emelkednek a minimumtételek, az alkalmazandó illetékkulcsok azonban változatlanok maradnak.
Hasonló megfontolásból kerül sor néhány bírósági eljárás tételes illetékének a korrekciójára is. A jogérvényesítés megkönnyítését szolgálja az illetékek előzetes lerovása alóli mentesülés. Ilyen jogosultságot biztosít a javaslat a társasházi közösség részére, ha a tulajdonostárssal szemben közös költség megtérítése iránt indít bírósági eljárást, valamint az állammal szemben felmerült kártalanítási igény érvényesítésére irányuló eljárásra. A javasolt változások - figyelemmel a kedvezményi szabályok bővülésére is - csak mérsékelten hatnak a bevételekre.
Előreláthatóan összességében mintegy egymilliárd forint bevételi többlettel lehet számítani, melynek túlnyomó része a központi költségvetés és az önkormányzatok közötti megosztási szabályok értelmében a költségvetést illeti meg.
Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett illeték-törvényjavaslat második része a hiteles tulajdonilap-másolat, köznyelven szólva a telekkönyvi szemle illetékkötelezettségének megszüntetését, és igazgatási, szolgáltatási díj alá vonását indítványozza.
Önök előtt is ismert, hogy a tulajdoni reformmal, a kárpótlással, a részaránytulajdon nevesítésével összefüggő feladatok a földhivataloknál több évre elhúzódó, nagyfokú leterhelést okoz. Az alapfeladatok kulturált ellátása, a keletkezett ügyirathátralékok feldolgozása csak korszerű számítástechnikai eszközök igénybevételével történhet. A fejlesztés azonban jelentős költségigénnyel jár, melynek fedezete teljes mértékben a központi költségvetésből nem biztosítható.
A tulajdonilap-másolatok kiállítását terhelő illetéket felváltó díjbevétel a földhivatalokat illeti meg. Az éves szinten mintegy 210 millió forintra taksálható bevétel a földhivatalok gazdálkodásában közvetlenül jelenik meg, melyből a költségvetési fedezet nélküli feladatok - például infrastruktúra fejlesztése, telekommunikációs kapcsolatok kiépítése -, részbeni finanszírozása megoldható.
A javaslat a hiteles másolatokért, valamint a már kiadott hiteles másolatra vezetett változásért, az általános tételű államigazgatási eljárási illetékkel azonos mértékben, 1000 forint összegű díjat állapít meg.
Összhangban vannak az illetéktörvénnyel a személyes és tárgyi díjmentességet biztosító szabályok is, tehát a mentességben, kedvezményben részesülők köre a jelenlegihez képest nem szűkül.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat megtárgyalni és - a szükséges módosítások átvezetése után - elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
