DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Korábbi tapasztalataink szerint általában az szokott történni, hogy az adózás rendjéről szóló törvénytervezet mellett elsikkad a képviselők figyelme, mert főleg a különböző anyagi, jogi adótörvényekre koncentrálnak.
Örülök neki, hogy az elkezdődött általános vitából - legalább az elején - most nem ez tükröződik. Pedig szeretném leszögezni, hogy az egyik legfontosabb törvényről van szó - akár csak ezt a csomagot tekintjük -, amely révén valamennyire kezelhető és visszaszorítható lenne a feketegazdaság és az adóelkerülés.
Az előttünk lévő törvénytervezet szerint viszont, sajnos, a törvényt előkészítők is beleestek ebbe a csapdába, mert saját bevallásuk szerint is csak kisebb módosításokat, pontosításokat kívánnak átvezetni az eredeti törvényen. Maga az általános indoklás is így fogalmaz, hogy a benyújtott javaslat nem is kíván a megszokott rendszeren, illetőleg a már kialakított adóhatósági jogosítványokon alapjaiban változtatni.
Az adóhatóság technikai és személyi feltételein viszont javítani óhajt. Vagyis a törvényjavaslat érdemi elemet alig tartalmaz, főleg az alanyi jogi törvényekből fakadó változásokat vezeti át, technikai jellegű ésszerűsítéseket fogalmaz meg, azt kijelentve, hogy az adócsalás lehetőségeinek szűkítése érdekében teszi mindezt.
Ezekkel természetesen, úgy általában, egyet is lehet érteni. Ezért ez a javaslat, ez a törvénytervezet még támogatható is lenne a kereszténydemokraták részéről.
Először is, vannak azonban más érveink is. Szembetűnő, hogy az előterjesztés a Pénzügyminisztériumtól is szokatlan módon pongyola, gyakran pontatlan. Megszűnt bekezdéseket kíván módosítani, például a 16. és 34. §-ok esetében. Nehezen áttekinthető, szokatlan formájú, ahol az egyes paragrafusok nincsenek egyértelműen elválasztva egymástól. De hát ezek formai, alaki hiányosságok.
Vannak természetesen a kereszténydemokratáknak komoly érdemi kifogásaik, kételyeink és kérdéseink fogalmazódtak meg. Ezekből csak néhányat. A 11. §-ban az adóhatóság visszatartási jogának mellőzése - véleményünk szerint - olyan “gumiszabály”, ami óriási vitákat fog még kavarni. Ki és mi alapján dönti el, hogy a költségvetési támogatás visszatartása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetleníti? Mi úgy véljük, hogy ez egy újabb lehetőség a korrupcióra, a politika és a gazdaság összefonódására, amely ellen ez a törvénytervezet harcolni kíván.
(17.40)
A bizonyítási eljárás az APEH vagy a politika számára kedvelt adózók esetében semmiféle nehézséget nem fog okozni, hiszen eleve olyan gazdálkodóról van szó, aki nehézségei miatt nem tudta adó- és egyéb kötelezettségeit teljesíteni.
Ezen lehetőség biztosításával az APEH és az éppen aktuális politikai vezetés olyan eszközt kapna a kezébe, amellyel radikálisan beleszólhat a piaci viszonyokba. Ez, természetesen, számunkra elfogadhatatlan.
Mi tulajdonképpen akár egyet is értenénk azzal, hogy a visszatartott összegből először az APEH-hel szemben fennálló követeléseket kell kielégíteni, de úgy véljük, hogy a tb joggal fog tiltakozni egy ilyen megkülönböztetés ellen.
A 12. §-ban javasolt intézkedéshez fűzött remények, megállapítható, hogy nagyon helytálló célkitűzéseket táplálnak, szerintünk azonban nem fognak megvalósulni. Az önellenőrzés tervezett pontosítása csaknem ugyanolyan teret enged a taktikai önellenőrzésnek, mint az eddigi, mert szinte bármi bepréselhető abba a definícióba, hogy: "nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg." Javasolnánk pontosítani azt is, hogy milyen törvényben megengedett választási lehetőség módosítására nincs mód önellenőrzéssel, mert a tervezetben található megfogalmazás nehezen értelmezhető.
Apróság, csak jelzem, és elírásnak is felfogható, hogy a 13. §-ban az ábécé szabályai szerint nem n), hanem m) pontnak kellene következnie.
A 14. § (1) bekezdésében megfogalmazottakat az adótitok megfogalmazott célú kiadását borzasztó sokan fogják támadni, előttem Torgyán elnök úr már megtette. Ennek ellenére úgy vélem, hogy az intézkedés jogos, és segít a valótlan számlázások felszámolásában. Üdvözöljük a 2. pontban megfogalmazottakat. Azt gondoljuk, hogy már régóta szükség lett volna az adóhatóság és a vámhatóság információs bázisának az összekapcsolására. Ez azonban ma még csupán technikai jellegű - szükséges, de nem elégséges - lépés.
A 15. §-ban megfogalmazott Kormányzati Ellenőrzési Hivatal adótitokba való betekintési jogát viszont teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk. Ezáltal olyan közvetlen lehetőség kerülne a kormány, illetve annak vezetője kezébe, aminek a következményei beláthatatlanok. A kormányzat működését ellenőrző iroda foglalkozzon a kormányzattal, úgy tűnik az utóbbi hetekben, hogy lesz mit vizsgálnia, ne mások adóügyeivel. Ha ezekre is szüksége lenne munkája során, akkor a kormánytól független ügyészség segítségével minden további nélkül hozzájuthat a szükséges adatokhoz.
A 16. § számozása teljességgel zavaros és áttekinthetetlen. A (4) bekezdés, az illetékfizetés rendjével kapcsolatos intézkedés igazi kakukktojás. Nem is értjük, hogy mi keresnivalója van az adózás rendjéről szóló törvényben. Jogilag tiszta megoldás az lett volna, ha a záró rendelkezések között módosítják az illetékről szóló törvényt. Az illetékhivatalok jogosultságainak kérdése ismert, hogy állandóan visszatérő, nagyon súlyos anyagi kérdés. Gyanítjuk csak, hogy az érintettek figyelmének kijátszása érdekében született ez a jogilag nem teljesen tiszta megoldás.
A (2) bekezdésben a hivatkozott (6) bekezdés nem létezik, tehát módosítani sem lehet ezáltal. A kölcsönös megbízási lehetőség viszont egy racionális javaslat, ezért ezt támogatni tudjuk.
A 20. § rossz és vitatható javaslat annak érdekében, hogy a kirívó jövedelmeket megadóztassák. Úgy véljük, lehet, hogy az utolsó, de kétségbeesett kísérlet csupán a többlábú adórendszer megteremtésére, ami persze így nem érhető el. A vagyongyarapodás becsléssel történő megállapítása igen hiányos, és igazságtalan lenne, mert a név nélküli vagyonbirtoklás lehetősége és adottsága miatt hatalmas vagyonok maradnának rejtve, eltitkolva az adóhatóság elől.
Csak kiemelnék valamit, ilyenek például a bemutatóra szóló részvények, kötvények, takarékbetétek, de persze még hosszan tudnám folytatni a sort, a vagyont megtestesítő értékpapír és okmányok felsorolásával. Az ilyen rejtett vagyongyarapodásokat az adóhatóság ma még nem képes elérni, nem képes megfogni. Ezért az anonimitás, a név nélküli vagyonbirtoklás lehetőségének teljes felszámolása a cél eléréséhez elengedhetetlen követelmény.
A banktitok részbeni feloldása az adóhatóság felé ezt a problémát nem tudja megoldani, mert például a bemutatóra szóló takarékbetétek tulajdonosát még a bank sem ismeri. Így a banktitok feloldása esetén sem képes ezek tulajdonosairól információt nyújtani az adóhatóságnak. Ugyanez áll persze a bemutatóra szóló részvények és kötvények esetében is. Az anonimitás lehetőségét a fejlett országokban - államtitkár úr biztos tudja - gyakorlatilag már mindenütt felszámolták, Ausztriában most van folyamatban. Talán lehetett volna az előterjesztőknek követni a példát.
Mindenképpen szükség lenne, ebben egyetértés van; egy, az alkotmánynak megfelelő vagyonállapot felmérésére. Erre vannak - két éven keresztül folyamatosan - kormányzati és vasárnapi, miniszterelnöki ígéreteink is. Jó lenne azonban, ha minél hamarabb megvalósulhatna, mert a későn született megoldás legitimizálni fogja a feketén megszerzett óriási jövedelmeket.
A 26. §-ban a módosítani javasolt rendelkezés már korábban bekerült a törvénybe, akkor az előterjesztéshez képest az Országgyűlés rövidebb időket fogadott el, ezért a büntetési idő mostani meghosszabbításával egyetértünk. Azonban a korlátlan ideig tartó büntethetőség számunkra elfogadhatatlan. Ezért javasolni szeretnénk egy olyan kiegészítést, amelynek értelmében a hátrányos jogkövetkezmény alól mentesül mindenki, akinél 3 éven belül az adóhatóság semmilyen rendellenességet nem derített fel.
Végezetül a fenti kifogásaink, aggályaink miatt - bár elismerem, hogy ezek egy részén módosító javaslatokkal még lehet változtatni, javítani -, a pozitív elemek ellenére sem tudunk igent mondani erre a törvényre.
Megmondom, miért. A kormány működésének két éve alatt szóban mindig folyamatosan elkötelezte magát a feketegazdaság visszaszorítása mellett. Tenni azonban, úgy véljük, nem sokat tett érte. Most, ha ez a politikai szándék valóban komoly, itt lett volna az alkalom, hogy hosszú távú programot meghirdetve valóban felvegye a harcot a gazdaságot mindinkább ellehetetlenítő illegális szféra ellen. Így az elszalasztott lehetőség miatt a hosszú távú program hiányában a kereszténydemokraták erre a javaslatra nemmel fognak szavazni. S bár tudom, hogy választ most sem fogok kapni, mégis felteszem a költői kérdést, kinek vagy kiknek az érdeke, hogy ez most sem történt meg? Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
