JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Azért éreznünk kell, hogy itt arról van szó, hogy az adóhatóság érezhetően birkózik a szerencsétlen leckéjével, és ehhez próbálja az eszközeit csiszolni. Most igaza van persze Kutrucz Katalinnak, az egészben van egy ötletszerűség és fésületlenség ebben a folyamatban, ebben az állandó birkózásban. Ez a birkózás mégiscsak halad előre. Nos, önmagában az, hogy ez így történik, sajnos itt a dolog úgy kezdődik, hogyha valami alapvetően rosszul van szabályozva, már alkotmánytól elindulva rosszul - vagy rossz alkotmányértelmezésből elindulva - lett az egész szabályozva, akkor irtó nehéz ebből most egy rendes rendet csinálni. Mert annyiféle aggály és félelem van benne; másrészt bizonyos szakértelme a magyar társadalomnak, magyar közigazgatásnak gyengécske; harmadrészt, mi magunk itt a parlamentben kellőképp hülyék vagyunk, úgyhogy ez jön ki belőle. (Taps.)
De pillanatnyilag nem Kutrucz Katalin kritikájának a jogosságát vonom ezzel kétségbe, csak szeretnék néhány egyéb dolgot ismét elmondani. Tehát félreértés ne essék, igaza van abban, amit kifogásolt a dologban. Egyrészt az, hogy ezek a változások nem érintik az adózót - legtöbb adózót - abban az értelemben most, hogy mit kell neki csinálnia. Tehát nem ebből a szempontból értékelendők ezek a mostani változások. Ezek a változások az adóhatóságra vonatkoznak azért többnyire, és hogy annak mit hogyan kell csinálnia. Teljesen érthetően erősödik az az elem, ami kezdettől megvan, mióta az adóhatóság szembekerült azzal, hogy nem tudja megoldani a feladatát, hogy kikerüljön abból a kiszolgáltatottságból, hogy az állampolgár - az adófizető állampolgár - jogvédelme arra vezet, és az ő eszköztelensége arra vezet, hogy az állampolgár úgy cicázik, ahogy akar, ő meg nem tud csinálni szerencsétlen semmit, ebből akar kikerülni.
Igaza van Kutrucz Katalinnak, nagyon gyakran próba szerencse alapon próbál kikerülni ebből a filozófiájából, de azért van ebben filozófia is. Gyakorlatilag az adórendőrség felé való lépegetés történik, aminek az útját állja egy csomó minden dolog - hogy abban a keménységben legyen, ahogy, mondjuk, egy amerikai gyakorlat van, vagy olyan goromba legyen, mint egy francia -, többek között az, hogy nálunk az alaprendszert hogyan alkalmazza. Mégiscsak errefelé lép, és ezeket a lépéseket, azt hiszem, meg kell tenni. Na most, ennek kapcsán az adótitokra vonatkozó dolgok és azok a fajta, méltánytalansággal fenyegető lépések is benne vannak, amiket itt a jövedelemleesés kapcsán felvetett Kutrucz kolléganőnk. Most ebből az elsőt, a titokszabályok változását ő sem kifogásolta, egyszerűen technikai kényszer ahhoz, hogy mehessen a dolog. A másik résszel - valóban az van, hogy lehet vele ugyanúgy, mint a munkaügyi ellenőrzésről nemrég csinált törvényben és másban is - rosszul és jól élni, és önmagában a törvény ma még nem tudja belőni, hogy ne áltevékenység legyen belőle és valóban ne azoknak a piszkálgatása, akiket nem célszerű egyelőre békén hagyni.
De azért fordítsuk meg a dolgot! Az alapvető élmény, ami beépíttette az adóhatósággal a törvénybe ezt a belső feladatot, mégiscsak az, hogy azokkal az otromba dolgokkal tudjon legalább valamit kezdeni, amiről Kutrucz Katalin is beszélt.
Én nem hiszem, hogy az ilyen jellegű törvények kialakíthatók úgy, hogy már a törvénybe magába be lehetne építeni egy olyan differenciált szándékot, hogy hol hunyjuk be a szemünket és hol tartsuk nyitva. Egyszerűen technikailag sem hiszem, hogy meg lehet csinálni. Egyszerűen abban kell bízni, hogy a köztisztviselői testület önmagában is tud annyira politizálni, hogy ne ott menjen neki a falnak, ahol leginkább orra bukhat.
Köszönöm.
