DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem meglepő, hogyha én is lényegében azokkal a kérdésekkel fogok foglalkozni felszólalásomban, amellyel az előbb Mészáros István, a szabaddemokraták képviselője foglalkozott, hiszen valóban ezek a lényeges csomópontjai a mostani illetéktörvény módosításának.
Úgy gondolom, a hangsúlyok némileg mások lesznek tekintettel arra, hogy én egyáltalán nem érzékelem, hogy ebben az illetéktörvényben jelentős pozitív változások lesznek, vagy vannak ebben a módosító javaslatban. Ugyanakkor úgy érzékelem, hogy azok a változások, amelyekkel kapcsolatos óvatos kritikát Mészáros István is megfogalmazott, igencsak aggályt keltőek.
Ezen túlmenően pedig föl szeretném hívni majd a figyelmet még egy olyan pontra, amiről az előttem szóló nem beszélt, de amit a magam részéről rendkívül aggályosnak tartok.
Mindenekelőtt a bírósági illetékeknek a módosításával szeretnék foglalkozni, nevezetesen arról szeretnék itt beszélni, hogy a bírósági illetékek esetében az illetékminimumot rendkívül drasztikusan emeli fel a törvényjavaslat. Számos olyan illetékfajta van, ahol négyszeresére emeli ezt a minimumot.
Az indokát megadja a törvényjavaslat indokolása. Arról beszél - és ezt aligha lehet vitatni -, hogy 1993-ban került sor a bírósági eljárási illeték átfogó felülvizsgálatára, és az akkor megállapított illetékminimumok időközben elértéktelenedtek, miközben - és ez a dolog lényege, azt hiszem - a bírósági ügyek száma, és ezzel egyidejűleg a bíróságok személyi és dologi kiadásai tovább növekedtek.
Abból az indokolásból kétfajta ok hámozható ki. Az egyik az, hogy a bíróságok terhei, az ügyek száma, a személyi és dologi kiadások növekedtek. Tehát akkor szükséges az illetékekben is ehhez pluszforrást keresni azoktól, akik a jogszolgáltatást igénybe veszik ugyanezen bíróságoktól. Magyarul: a bevétel növelése az elsődleges cél. Ez az egyik része, ami az indokolásból kiderül.
A másik része az, hogy vajon nem lehetne-e esetleg az illetékekkel is - bár ezt nem mondja ki az indokolás - elérni azt, hogy az ügyek száma valamelyest csökkenjen.
Úgy érzem, és először ezzel a másodikkal szeretnék foglalkozni, mintha ez lenne az elsődleges indoka ennek az emelésnek, hiszen a minimumot emeli, miközben a százalékos értéket változatlanul hagyja. És - ami nagyon lényeges, szembeszökő és szembetűnő - a maximumot is változatlanul hagyja.
Miről szól ez a történet? Arról szól, hogy például a polgári peres ügyeknél az eddigi kétezerről ötezerre emeli a kifizetett minimumot. Az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 33 333 forinthoz képest a 83 333 forintnál érjük most már el azt, ahol a 6 százalék eléri az egyébként kifizetett minimumot. Magyarul, hogy érthető legyen: aki 83 333 forintnál kevesebb ügyértékű pert indít, annál a 6 százalékos értéknél magasabb illetéket kell annak befizetnie. Miközben a maximumot, a 750 000 forintot változatlanul hagyja, holott az inflációnak nyilvánvalóan a maximumra, a 750 000 forintra is kihatással kell lennie.
Tehát ha csak a bevétel a megnövekedett ügyszámmal, a bírósági terheléssel és kiadásokkal kapcsolatos igénynövekedés teszi indokolttá, hogy nagyobb bevételre tegyünk szert az illeték következtében, akkor semmiképpen nem érthető, hogy miért csak a viszonylag alacsony ügyérték mellett perlőket sújtjuk, és miért a minimumot emeljük föl, miközben a maximumot változatlanul hagyjuk.
Tehát valószínű, hogy itt egy másik szempont is érvényesül. Nagyon úgy érzem, hogy ez az a szempont, hogy próbáljuk meg elérni, hogy ne pereljenek lehetőleg. Tehát felemelem az illetéket, és olyan magas ez az illeték a kis perértékű követelést támasztók esetében, akik nagy valószínűséggel esetleg kiskeresetűek is, de nem annyira kiskeresetűek, hogy a költségmentességet megkaphatnák. Nyilván ezeknél vezethet ez az illetékemelés olyan megfontolásra, hogy akkor inkább nem keresem az igazságot a bíróságnál.
(19.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, miközben messze egyetértek azzal, amit Mészáros István a jogszolgáltatással kapcsolatos anomáliákról és ennek az ágazatnak a sajnálatos, válságos helyzetéről szólt, nevezetesen arról van szó, hogy valóban a hosszú-hosszú évekig elnyúló perek, aztán a végrehajtási problémák következtében elszaporodtak ezek a behajtó társaságok és egyre többen legyintenek és mondják azt, hogy nem is érdemes a bírósághoz fordulni, mert hiszen Magyarország valóban az adósoknak a Mekkája immár, és itt érdemes tartozni, mert úgysem lehet behajtani.
Nos, ha ezt a közvélekedést úgy erősítjük, hogy ráadásul még az illetékminimumokat oly mértékben emeljük meg, hogy ezáltal is elmenjen a kedvük a kis követeléssel rendelkezők közül azoknak, akiknek a jövedelmük egyébként alacsony, tehát nem tudják megfizetni, és így nem fogják igénybe venni az igazságszolgáltatást, akkor úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezáltal az ügyek száma lehet, hogy csökken, de semmiképpen nem olyan irányba haladunk és olyan irányba befolyásoljuk az állapotokat a törvényhozásban, amely támogatható lenne. A Néppárt ezt a törekvést nem támogatja, a Néppárt úgy gondolja, hogy ezúttal is a törvényhozó, nevezetesen a kormány, aki ezt a javaslatot előterjesztette, fordítva ült a lóra, mert valóban a bíróságok terheit csökkenteni kell, helyesebben, a bíróságok lehetőségeit, anyagi eszközeit és a többi, és a többi, oly módon kell növelni, hogy igenis eleget tudjanak tenni a megnövekedett terheknek. De ne oly módon, hogy szándékosan, mesterségesen, és az illetékek emelésével próbáljuk a bírósági ügyek számát csökkenteni.
A Néppártnak tehát az az álláspontja, hogy ha a bevételek növelése vonatkozásában indokolt is lehet a bírósági eljárási illetékekből befolyó összegeknek a növelése, figyelembe véve az inflációt is, ez semmiképpen sem egyoldalúan az alacsony perértékű ügyekben kereskedőknek a terhére történhet. Legalábbis egyenlő mértékben indokolt "sújtani" - most ezt idézőjelben mondtam - a magas perértékűeket és az alacsony perértékűeket, ha nem a közteherviselés érdekében pozitíve diszkriminálni kellene az alacsony perérték mellett pereskedőket. De, hogy fordítva történjék, ez a megkülönböztetés mindenképpen elfogadhatatlan a Magyar Demokrata Néppárt számára.
A másik kérdés a vagyonszerzési illeték vonatkozásában, pozitíve szólt és indokoltan dicsérte meg a javaslatnak azt a rendelkezését Mészáros István szabaddemokrata képviselőtársam, amelyik a telekszerzéssel egy elbírálás alá kívánja a padlástér- és tetőtérszerzést helyezni illeték szempontból. Magyarul, hogyha telket vásárolok lakásépítés céljára, akkor kedvezményben részesülök. Négy év alatt, ha fölépítem a lakást, akkor nem kell gyakorlatilag illetéket fizetni, amely fizetési kötelezettséget addig az illetékhivatal felfüggeszti. Ugyanezt a kedvezményt kiterjeszti - azt kell hogy mondjam, hogy nem teljes mértékben - a javaslat a padlás- és tetőtérre. Azt hiszem, hogy gyakorló jogászok megerősítenek abban, hogy az a rendelkezés, amely szerint csak a telekkönyvben önálló ingatlanként és ilyen minőségben bejegyzett tetőtérre és padlástérre vonatkozik ez a kedvezmény, az nem elégséges, nem elegendő. Mert azt jelenti, ha egy lakóháznak, amelyik a telekkönyvben egységes ingatlanként van bejegyezve, annak a tetőterét eladja a tulajdonos vagy tulajdonosok arra a célra, hogy azt beépítse a vevő és lakást építsen benne, ha előtte ezt az ingatlan-nyilvántartásba át kell vinni, hogy ez egy önálló ingatlanként bejegyzett tetőtér, az egy olyan tortúra és olyan időveszteség is, hogy azalatt jószerével fölépülhet a tetőtérben a lakás, megépülhet a tetőtérben a lakás. Ezért indokolatlan ezt a kitételt beletenni, hogy csak az önálló ingatlanként nyilvántartott tetőtérre és padlástérre vonatkozik a kedvezmény. Nyugodtan lehet úgy fogalmazni, hogy a tetőtér és padlás megvásárlása esetén - természetesen amennyiben erre a célra vásárolják, és amennyiben 4 éven belül igazolják a tényleges beépítést, utána a telekkönyvbe át lehet vinni a különböző változtatásokat, de - illesse meg a kedvezmény azt is, aki tulajdoni hányadként megveszi a most még egységes ingatlannal, de persze azzal a rendelkezéssel, hogy ennek a telekkönyvezése majd menet közben meg fog történni. Ekkor valóban kedvezmény, és valóban egy jó rendelkezés lenne. Tehát a rendelkezésekkel - hogy mondjam - ne teremtsünk olyan helyzetet, ami indokolatlanul elhúzza, mert itt mindenkinek az az érdeke és az a célja, hogy minél előbb fölépüljenek a lakások, és ezt adminisztratíve talán ne nehezítsük. De természetesen módosító indítvánnyal korrigálható és helyrehozható ez a probléma.
Az a kérdés, amiről az előttem szóló nem beszélt - és én a magam részéről aggályosnak tartok -, az egy olyan rendelkezése az illetékjogszabálynak, illetéktörvénynek, a módosító törvénynek, amely az eddigiekhez képest mindenképpen nehezítést és olyan irányban történő elmozdulást jelent, amit semmiképpen nem tudunk elfogadni. Nevezetesen arról van szó, hogy büntetőeljárással összefüggésben az állammal szemben felmerült kártalanítási igény érvényesítése iránti eljárás illetékére a polgári peres eljárás illetékére vonatkozó szabályok az irányadók. Arról van szó, hogy ha mondjuk, előzetes letartóztatásban tartanak valakit vagy egyéb okból becsuktak valakit, és később a bíróság fölmentő ítéletet hoz, tehát kiderül, hogy nem bűnös, akkor a börtönben eltöltött időre kártalanítás jár. Ez a tipikus eset, hogy most ne mondjam a többit, ami hasonló jellegű. Tehát arról van szó, hogy gyakorlatilag az igazságszolgáltatás menetében egy tévedés folytán rendkívül méltánytalan elbánásban részesült a terhelt, mert a szabadságát elvonták, az állam elvonta, és erről kiderült, hogy ez indokolatlan volt. Ilyen esetben eddig illetékmentesen lehetett perelni.
A BH-ban, az 1996. 100. BH egyértelműen ki is mondja egy eset kapcsán, hogy ilyen esetben illetékmentes a perlés. Nyilván ennek a BH-nak a hatására jelent meg itt a törvényben ez a rendelkezés. Mostantól kezdve a polgári peres illetéket kell kiszabni, tehát perértéktől függően 6 százalékot kell előzetesen leróni, illetve illetékfeljegyzési jogban ugyan részesül a módosító törvény egy másik rendelkezése folytán, de magam úgy gondolom, hogy az adott esetben a jogintézmény garanciális jellege miatt mindenképpen indokolt a teljes és feltétel nélküli illetékmentesség. Különösen azért, hiszen ez annyira körül van bástyázva ez a jogintézmény, tehát a kártalanításért csak akkor tudok perelni, hogyha valóban fölmentettek, a fölmentő ítéletet is csatolni kell, tehát itt nagy valószínűséggel nem fordulhat elő az, ha valaki már perel, akkor ne nyerje meg azt a pert.
De akkor minek az illetékfeljegyzési jognak az intézménye? Hiszen tulajdonképpen itt az állam az alperes, az Igazságügyi Minisztérium képviseli, tehát valószínűleg ő fogja megfizetni az illetéket. Megint egyik zsebből a másik zsebbe, fölmerül a kérdés, hogy hátha itt is valami közvetítőt fog igénybe venni az állam, hogy az egyik zsebből a másik zsebbe úgy menjen be, hogy ne legyen semmi probléma. Fölösleges ez a rendelkezés, hogy itt illetékfeljegyzési jog legyen, és az egész intézmény garanciális jellege miatt nagyon-nagyon fontos, hogy egyszerűen illetékmentes legyen. Ha valakit tényleg becsuktak a börtönbe, és utána kiderül, hogy nem követte el a bűncselekményt, az a lehető legegyszerűbb módon mehessen bírósághoz és kaphassa vissza a pénzt.
Csak zárójelben mondom, hogy természetesen itt megint csak arról szól a történet, hogy egy olyan kérdésről, ami égető problémát jelent, ugyanis az előzetes letartóztatás kérdése önmagában igenis óriási nagy probléma, hogy a jelenlegi joggyakorlatban nagyon csínján bánnak az előzetes letartóztatás intézményével a bíróságok, nagyon gyakran előfordul, hogy az évekig elhúzódó per során valóban közfelháborodást keltve - és nem ritkán új bűncselekményt elkövetve - sétálnak szabadon az eljárás alá vont személyek. És itt ezzel az előzetes letartóztatással próbál a törvényhozó a letartóztatással kapcsolatban valamilyen - hogy mondjam - gátat betenni, újabb gátat betenni, hogyha kiderül, hogy ez törvényellenes volt - helyesebben utóbb fölmentik az illetőt -, én úgy vélem, hogy miközben valóban akár törvénymódosítással is el kellene érni, hogy az előzetes letartóztatást igenis gyakrabban alkalmazzák a bíróságok - indokolt esetben, természetesen -, másfelől az után az előzetes letartóztatás után, amit egy felmentő ítélet követ, a lehető legegyszerűbb és legkönnyebb módon kell rehabilitálni a jogtalanul előzetes letartóztatással sújtott terheltet.
(19.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a három pontban szerettem volna összefoglalni az észrevételeimet azzal, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy az illetéktörvény, illetőleg ennek a módosítása nem a leglényegesebb abban a csomagban, amit most tárgyalunk. Viszont nagyon szeretném, hogyha ettől, hogy nem ez a leglényegesebb, nem kerülne ki a tisztelt Országgyűlés érdeklődési köréből, vagy nem szorulna perifériára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
