NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN
NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért e késői órán engedtessék meg nekem fölhívni néhány történésre a figyelmet. Először is azt szeretném leszögezni, hogy nagyon sajnálom, hogy Lányi képviselő úr sietve távozott még a napirendi pont tárgyalása közben. Ezt ők soha nem szokták kihagyni, megemlíteni, úgyhogy én is elmondom.
Azért emlékezzünk arra vissza, hogy hogy történt az a szavazás, amikor a most vitatott kérdés úgy dőlt el, ahogy a kormány ezt nem szerette volna. Szeretném emlékeztetni a képviselő urakat, akik jelen vannak, hogy a kormány szándékával ellentétes szavazási eredmény született, és mi végső soron nagyon sajnálatosnak tartjuk azt, hogy ez a kérdés pusztán arra kerül leszűkítésre, hogy a honvédségnél az előmenetel biztosítása ezzel - úgymond - megoldódik. Nagyon sajnálatos ez a dolog azért, mert ezzel egy irányító miniszter vagy egy felügyeletet ellátó elöljáró cinkosságát is feltételezik. Nem hiszem, hogy önmagában ez a kérdés - bármilyen képletes elemekkel ecsetelve került ez itt most előadásra - megoldódik, hiszen a törvény hatálya által 57 éves korban kötelezően nyugdíjba vonulók között megtalálhatók biztos mindazok is, akik belefáradtak, megöregedtek, nem akarják tovább csinálni, de megtalálhatóak azok is, akik még hasznos munkát tudnak végezni.
Mi tehát összességében nem az ellen vagyunk, hogy aki megérdemelten nyugdíjba vonulhat, az kaphasson még egy lehetőséget a meleg iroda további használatára, hanem amellett, hogy egy mérlegelés - amely mérlegelés megadatik minden terület vezetőjének a polgári életben, máshol is - az azért megmaradjon ezeknek az elöljáróknak is. Nem csak honvédségről és nem csak rendőrségről van szó. Az énáltalam irányított területről is szó van. Megoldhatatlan problémákkal kerülünk szembe. És még egy. Mi van akkor, tisztelt képviselőtársam, hogyha az az ízületi bántalmaktól vezérelt nagyon komolyan fizikailag és szellemileg is esetleg elhasználódott szolgálati viszonyban lévő el szeretne menni 52 éves korában nyugdíjba? A tisztelt parlament arra meghagyta a lehetőséget az elöljáróknak és a miniszternek, hogy korkedvezményes nyugdíjba engedhesse ezeket az embereket. Arra elveszi a lehetőséget, sőt, nem támogatja most a visszaszerzését, hogy a tovább szolgálást az arra érdemeseknek biztosítsuk.
Éppen ezért egyrészt a benyújtott módosítást természetesen a kormány nevében támogatom, és kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el. Amennyiben ennél árnyaltabb szabályozást kíván megvalósítani, akkor pedig úgy érzem, hogy a módosító javaslatok között bőséggel lesz lehetősége arra, hogy válogasson. Egyet ne támogassanak: azt, hogy a törvény egy olyan merev szabályozást léptessen életbe, ami majd későbbiekben ismételten azt fogja eredményezni, hogy lehetőség szerint a törvény más paragrafusainak a felnyitásával újabb kiskapukat próbáljunk keresni.
Köszönöm.
