DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, de a 18. §-hoz szeretnék hozzászólni, de ez egyben a 39. §-nak a (4) bekezdését változtatta volna meg.
Itt a kérdés - visszatérve alapvetően a foglalkoztatáspolitikai kérdésekre, amit itt Mádi László kollégám és Surján kollégám is érintett tulajdonképpen mindvégig, és egyben egyetértek az előbb felszólalt kollégámmal is, aki bizonyos kérdéseket vetett fel -, hogy kétféle Érdekegyeztető Tanácsról beszél ez az anyag.
Az egyik, a létrehozott Érdekegyeztető Tanács - amelyet, én voltam az a szerencsés, aki 1990-ben létrehoztam Magyarországon ezt az új típusú érdekegyeztetést mint munkaügyi miniszter -, amelyben a tripartit rendszer nagyon világosan elvált, tehát mind a munkavállalók, mind munkaadók, mind pedig a kormány szervei, illetve a kormány által meghatározott. (Sic!) De ez a kormány által meghatározott rész nem a minisztert jelentette, tehát nem a munkaügyi miniszterre vonatkozott, hanem a Munkaügyi Minisztérium minisztériumi indíttatású intézményeire. Ennek következtében, sajnos, itt ma reggel a mai napirend előtti felszólalásnál már volt egy vita, ahol a politikai államtitkár próbált ezen a területen tiszta vizet önteni a pohárba. Ez nagyon nehéz. Többen megjegyezték, hogy ma az Érdekegyeztető Tanácsnak a jelentősége 1990-1991-hez képest, amikor Herczog László kollégám egész nagyvonalúan dolgozta ki ennek az érdekegyeztetésnek a rendszerét - tulajdonképpen ma kétségtelen, hogy az érdekegyeztetésnek a klasszikus értelmű rendszere, amelyet nem én találtam fel, hanem Genfből, az ILO értekezletről hoztuk, és ott vettek fel bennünket ebbe az ILO-rendszerbe, amelynek ugyan korábban is tagja volt Magyarország, de perifériális tagja. 1990-ben Brüsszelben történt a felvétel, és utána Genfben pedig - tekintve, hogy ennek mind résztvevője voltam - az ottani kongresszuson történt a beiktatás. Ennek következtében ma kétféle módon beszélünk az érdekegyeztetésről, és az érdekegyeztetésnek a gondjai ezért merülnek fel nagyon élesen, ahányszor előkerülnek a parlamentben. Itt valamiféle módon az érdekegyeztetésnek a szervezeti és rendszerbeli helyét újra meg kellene fogalmazni és világossá kellene tenni.
Én a 18. §-ban, amely a 39/A § (4) bekezdésének b) pontjára vonatkozik, az elhagyását javasoltam, mert úgy érzem, hogy ez a megállapítás, amely semmitmondó, nem túlságosan tartozik ide. Ha a mostani vitaszakaszban a 18. §-nak a 39/A § (4) bekezdése c) pontjára vonatkozó kérdéséről kell beszélnünk, akkor elmondanám, hogy ugyanezekből az okokból, az elhagyását javaslom. És úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben valamilyen módon le kellene tisztítani az anyagot, mert ahogy ezt kollégáim itt elmondták, nagyon gyakran sokféle módon sokféle kérdés adódik, amely a többféle szabályozás során konfúzussá tette a szöveget. Én úgy gondolom, hogy a következő megfogalmazásban - hiszen nagyon fontos törvényről van szó - a foglalkoztatási törvénynek és a munkaügyi törvénynek új megfogalmazására kellene törekedni, ami tisztázná a fogalmakat és az elmúlt öt évnek a sok-sok változását is magában foglalná. Köszönöm szépen.
