DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennél a módosító indítványnál, amelyről Mádi László képviselőtársam beszélt, valóban meg kell állnunk egy pillanatra és elgondolkodnunk azon, hogy hogyan is folyik a jogalkotás Magyarországon.
Ma reggel más vonatkozásokban ténylegesen előkerült ez a probléma, és akkor az MSZP frakcióvezető-helyettese egy megnyugtató üzenetet küldött, azt mondta, hogy igen, ezek nagyon lényeges kérdések, el fog jönni az idő majd a tb-önkormányzatok jövendő sorsával kapcsolatban, akkor majd végig kell tárgyalnunk mindezeket a kérdéseket, hogy a munkaadói, munkavállalói oldal szereplői között milyenfajta súlyozás képzelhető el, hogyan működhetnek ezek az oldalak, mi a belső rendjük.
Ez elméletileg így nagyon helyes, csakhogy időközben egyszer csak becsúszik egy módosító indítvány A napon beadva, B napon bizottsági tárgyalásra kerülve, és A és B között csak egy 24 óra telik el. Egy olyan módosító indítvány, amely látszólag két sor, amely tulajdonképpen nagyon könnyen elkerülheti a vastag előterjesztésekben bóklászó képviselők figyelmét, de ez a módosító indítvány döntő jellegű befolyást gyakorol akár az egész érdekegyeztetési folyamatra.
Azt hiszem, hogy így nem szabad dolgozni. Most függetlenül attól, hogy a módosító indítvány tartalmilag jó vagy nem jó. Erről nyilván egyesek vélekedhetnek így, vélekedhetnek úgy. Azonban döntő jelentőségű, nagy kérdéseket nyugodt és az érintettek bevonásával folyó vitában lehet és szabad csak tisztázni.
Azt sem tartom túlságosan szerencsésnek, hogy a kormány maga mint testület sem szembesül egy ilyen kérdéssel, vagy legalábbis nekünk erről nincs tudomásunk. Ha a kormány maga akart volna ezen a téren most lépni, akkor föltehetőleg betette volna a tervezetbe, így tehát nagyon fölmerül az, hogy egy sokkal szűkebb lobbyérdek húzódik meg, és egy csoportérdeket szolgálva próbálunk valamilyenfajta előnyhöz juttatni egyeseket, hátrányhoz juttatni másokat.
A dolog konkrétumáról is szeretnék azért néhány gondolatot elmondani. Önmagában véve az, hogy a parlamentnek törődnie kell az Érdekegyeztető Tanács egy-egy oldalának belső rendjével, vagy legalábbis meg kell nyugodnia a tekintetben, hogy ott reális módon mennek a dolgok, ez talán nem vitatható. Azt azonban nagyon megfontolásra ajánlom a tisztelt Háznak és a kormánynak is, hogy egy járulék-befizetési arányt próbáljunk elfogadni mutatószámnak. Mint ahogy ez egy járulékarányos javaslat.
Úgy érzem, hogy rengeteg alapelvet sértünk, még akkor is, hogyha ennek a rendszernek a mai alkalmazása egyes megítélések szerint talán éppen egy létszámarányos és reális rendet hozna létre. Én ezt most nem akarom vitatni. Vitathatnám, de nem innen akarom a gondolatmenetet futtatni. De ha egy rendszer elvileg önmagában azt teszi lehetővé, hogy valamilyen szempontból gazdagabb embercsoportnak nagyobb legyen a súlya egy tárgyaláson, mint a vele azonos létszámú szegényebb embercsoportnak, akkor én nagyon remélem, hogy ez a parlament sem véletlenül, sem odafigyelve, sem oda nem figyelve ilyen megoldást nem fog választani. Tudniillik ez nagyon ellene menetel mindannak, amiről az elvek szintjén beszélni szoktunk.
Tehát azt hiszem, hogy lehet találni nagyon sokfajta technikát, tagdíjfizetők számát vagy egyebeket, amelyek súlyozzák az oldalak résztvevőit. Természetesen egész más a világa, a belső világa a munkaadói oldalnak és egész más a munkavállalói oldalnak, de bizonyára egy kiérlelt vitában elsősorban az oldalak maguk letehetnek egy olyan javaslatot, amit aztán ide lehet hozni, amit végig lehet még politikai szempontból vitatni, és lehetőleg egy ilyen nagy horderejű kérdésben konszenzussal eredményre jutni.
Megítélésem szerint járulékarányos szavazati rendszer bevezetése egy ilyen múlt századi, nagyon vagyonalapú, szenzus jellegű megoldás semmilyen körülmények között nem illik be egy modern társadalom érdekegyeztetési rendszerébe.
Ha biztosítási elvekre hivatkozunk és azt mondjuk, hogy kérem, ne értékeljük túl ezt a javaslatot... Hiszen a konkrét javaslat miről szól? Csak a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos bizonyos döntések meghozatalát végző testületre írná elő ezt a bizonyos járulékarányos dolgot. Ha ez egy valódi biztosítási rendszer, akkor még-még lehetne érveket fölsorolni az ilyenfajta megoldásnak.
(19.50)
Azonban arra kell rámutatni, hogy jelen helyzetben ez mindenképp túlmutat saját magán. Ha megszületik egyszer egy modell, ami munkaadói csoportok, oldalak belső súlyozását megadja, ez a modell át fog szaladni feltehetőleg, mintegy hivatkozási alapként az érdekegyeztetés egész mechanizmusán. Akkor pedig sokkal nagyobb horderejű kérdésről van szó, minthogy egy módosító indítvánnyal meg az ahhoz beadott és a parlament előtt már nem is teljes energiával megvitatott csatlakozó módosító indítvánnyal meg lehetne hozni.
Ahogy az előbb példaképpen hoztam a személyi jövedelemadó törvény sanyarú sorsát, ugyanígy egy picit vissza kell térnem egy másik napirendi pontra - most csak mint példára -, hogy ha ki lehet venni a biztosítási rendszerből az egészségügyet egy törvényben úgy, hogy erről a miniszteri expozé még egy árva szót sem szól, akkor nem a világos beszéd talaján dolgozik a parlament, s nem szembesítjük a társadalmat azokkal a változásokkal, amelyeket végig akarunk vinni. Ilyen lenne ez a módosító indítvány is. Én tehát nagyon remélem, hogy végül nem emeljük törvényerőre ebben a formában semmiképpen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
