DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit nehéz most a többi vezérszónoklattól elszakítva, két héttel a vezérszónoki kör után külön, egyedül ebben a témában szólni. Egyébként köszönöm a Ház vezetésének, hogy lehetőséget teremtett arra, hogy a vezérszónoki kört ne utolsó napirendi pontként legyen módunk befejezni.
Tehát a társadalombiztosítás '95. évi költségvetésének zárszámadásáról kell szólnom. Sokan elmondták már és alapvető kérdés: olyan ez a zárszámadás és a múlt évi költségvetés, mint az állatorvosi ló, pontosan mutatja a kormány működésének hibáit, hiányosságait, zűrzavarosságát és ellentmondásosságát. Nagyon sokat halljuk mostanában azt, hogy a társadalombiztosítási költségvetésben kialakult hiány - amit egyébként nem terveztek, hiszen nullszaldósra tervezték a költségvetést - annak köszönhető, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok nem megfelelően gazdálkodnak. Nos, az ténykérdés, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok nem azt bizonyították, hogy jó gazdái ennek a hatalmas pénzalapnak, de a hiányok nem ettől keletkeznek. És hogy azt láthassák és hallhassák az emberek, hogy mitől is van a társadalombiztosítás költségvetésében - úgymond - váratlanul ekkora hiány, ahhoz tudniuk kell, hogy hogyan készül egy ilyen költségvetés. Nem árt, ha önök is tudják, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hiszen önök is hajlamosak elhinni azt, hogy egy megtervezett költségvetésben ha hiány keletkezik, akkor nyilvánvaló, hogy a költségvetéssel gazdálkodók bűnéről vagy hibájáról van szó.
Nos, tehát a társadalombiztosítás költségvetésének tervezése úgy kezdődik, hogy a kormány, illetőleg a Pénzügyminisztérium megadja azokat a fő számokat, amikre a következő év költségvetését, a következő év gazdaságpolitikáját tervezi. Tehát a társadalombiztosítási önkormányzat, mikor a saját költségvetését tervezni kezdi, abból kell hogy kiinduljon, amit a kormány megadott, abból az inflációs mértékből, abból a bérnövekedési mértékből és azokból az összefüggésekből. Ebből következik, hogy ha a kormány rosszul számol, akkor törvényszerűen előáll a társadalombiztosítás költségvetésében a hiány.
1995-ben ebből a szempontból különlegesen nehéz helyzete volt a társadalombiztosítás önkormányzatának, hiszen a kormány először tervezett egy költségvetést, aztán márciusban benyújtott egy csomagot, amitől minden a feje tetejére állt, a társadalombiztosítás költségvetése tervezhetetlenné vált, aztán nyár közepére elkészítettek egy olyan társadalombiztosítási költségvetést, amiről a megszavazás pillanatában mindenki tudta, hogy nem lehet igaz, mindenki tudta, hogy betarthatatlan és behajthatatlan az a kintlévőség, amit beleterveztek, és az Alkotmánybíróság döntései a megalapozó bevételeket is jelentős mértékben lecsökkentették. Tehát a parlament megalkotása pillanatában olyan költségvetést készített el, amelyikről mindenki pontosan tudhatta, hogy nem lesz érvényes, és mindenki pontosan tudta, hogy hiány lesz az év végére. Úgyhogy rendkívül érdekes és műfelháborodás az, amit aztán - különösen - pénzügyi körökből hallhattunk, hogy hát ez borzasztó, hogy mekkora hiánya van a társadalombiztosításnak.
Következő nagy kérdés, amit éveken keresztül nagyon sokat hallottunk, ez a társadalombiztosítás vagyonjuttatásának kérdése. Rengeteg illúziója volt mindenkinek a társadalombiztosítás vagyonjuttatásával kapcsolatban. Nekünk magunknak is. Igazából már a kerekasztal tárgyalások idejétől kezdve alakult ki az az igen nagy egyetértésre találó koncepció, hogy a társadalombiztosítási alapokat önálló vagyonnal kell ellátni, akkor a hosszú távú gazdálkodásuk talán stabilabb lesz.
Nos, a parlament meg is szavazott egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amiben kimondta, hogy 300 milliárd értékű vagyonnal kell ellátni a társadalombiztosítást.
(19.00)
Majd mikor a végrehajtásra került volna sor, kiderült, hogy ez a kérdés sokkal nehezebb annál, mint amilyet mi akkor első lelkesedésünkben gondoltunk volna. Hiszen Magyarországon ma a társadalombiztosítás tulajdonába olyan vagyont kellett volna adni, amelyiknek hozadéka van, és nem ráfordítani kell. Nos, ilyen vagyon nem sok található ma Magyarországon. Ez az egyik kérdés.
A másik az, hogy nem elég azt mondani, hogy adjunk vagyont a társadalombiztosításnak, ehhez a vagyonkezelés szervezetének ki kell alakulni, egy nagyon részletes vagyonkezelési szabályzatnak, és egy nagyon részletesen szabályozott rendszernek; hiszen ha az nincs, mint ebben a költségvetésben is láthatjuk, bizony a vagyonkezelés körül gondok vannak.
Mégis azt hallhattuk három éven keresztül, különösen a választási kampány idején, nagyon komoly vádként hangoztatva az éppen akkor aktuális kormány ellen, hogy mert még a társadalombiztosítást sem látta el vagyonnal, sőt, még komoly televíziós vitaműsorokban is elhangzott, hogy a társadalombiztosításon belüli feszültségek kezelésének módja, hogy vagyonjuttatást érjünk el.
Igen, szó szerint ugyanebben a megfogalmazásban a televíziós vitaműsorban, képviselőtársam, ha nem hiszi, átadom a legépelt szöveget. Tehát óriási elánnal hirdették azt, hogy micsoda borzasztó dolog, hogy nem történt meg a vagyonátadás, majd amikor kormányra kerültek, rájöttek, hogy ugyanazzal a problémával találják szembe magukat, mint mi, aztán a 300 milliárdról lecsökkentettek 55-re, és az 55-ből ennek egytized része lett a társadalombiztosításé, mint vagyonjuttatás. Tehát ebből következik, hogy a vagyonjuttatásra sem lehet alapozni.
Rájöttek már, hogy a vagyonjuttatás nem oldja meg a társadalombiztosítás feszültségeit és hosszú távú problémáit, legföljebb majd, hosszú távon némi átmeneti kiegyensúlyozó szerepe lehet a vagyonjuttatásnak, ámde a vagyonkezelésről még mindig nincs törvény a társadalombiztosításban, holott már két év eltelt, tehát lett volna mód arra, hogy ebben legalább valamelyest előrelépjenek.
Következő kérdés a kinnlévőségek kérdése, amit nagyon sokan emlegetnek, nagyon sokan beszélnek róla, de azt hiszem, hogy itt is sok kérdés tisztázatlan. Nem világos az emberek számára. Évről évre növekszik a társadalombiztosítás kinnlévősége, és ebben a költségvetési törvényben igen nagy összegek behajtását tervezték, ami természetesen nem teljesült.
De vajon áttekintették-e már, hogy milyen ezeknek a kinnlévőségeknek a szerkezete? Hiszen 230 milliárd forintos kinnlévőségről beszél mindenki, de azt nem tekintették át, hogy ezeknek a kinnlévőségeknek hány százaléka az, amely gyakorlatilag soha be nem hajtható lesz, hiszen a nagy gazdasági átalakulás, a vállalati csődök, a tönkrement üzemek maradékhatása tulajdonképpen, hiszen a felszámolt üzemek után az elmaradt tb-járulékot már soha senki nem fogja befizetni.
Ennek egy jelentős része papíron nyilvántartott összeg, és papíron növekvő összeg. Talán egyszer át kéne tekinteni ezt az összeget ahhoz, és azt, hogy hogy lehetne ezt igazából józanul kezelni. Át kéne ezt tekinteni, és végig kéne gondolni ahhoz, hogy ne tervezzenek olyan költségvetéseket, ahol illuzórikus mértékű járulékbehajtásokat írnak bele csak azért, hogy a papíron a végeredmény nulla legyen, és mindenki tudja azt, hogy ez semmiféleképpen nem lesz teljesíthető.
A következő kérdés az, ami nagyon fontos, és remélem, megkapom a társadalombiztosítástól a részletes adatokat. A '95. évi intézkedések következményeként, tisztelt képviselőtársaim, az utolsó negyedévben jelentősen csökkent a járulékbefizetési hajlandóság. Ez egy rendkívül súlyos és nagyon figyelmeztető kérdés. Hosszú évek óta tapasztalható, hogy a járulékszint emelkedésével párhuzamosan a befizetési hajlandóság csökken. Ez egy figyelmeztető jel. A '95. évi intézkedések következménye az lett, hogy '95. utolsó negyedévében jelentős mennyiségű várt járulék nem folyt be a társadalombiztosítás költségvetésébe.
Nagyon fontos ennek az összetételét elemezni, ezt kértem a társadalombiztosítástól. Rendkívül fontos tudni, hogy kik, milyen cégek maradtak el a befizetésekkel, hiszen ennek az elemzése nagyon fontos adatokat szolgáltat ahhoz, hogy a kormány meg tudja ítélni, ha egyáltalán akarja, hogy a mostani egészségügyi járulékbevezetés, járulékkiterjesztés, járulékalap-kiterjesztés intézkedései milyen hatással lehetnek a társadalombiztosításra.
Tudniillik, ha a tavalyi év lépései, aminek egy része meg sem valósult, olyan eredménnyel jártak, hogy a járulékbefizetési hajlandóság az utolsó negyedévre igen jelentősen csökkent, akkor vajon számol-e azzal a kormány, hogy most elkészít egy olyan javaslatot, társadalombiztosítási - úgynevezett - járulékreformot, megtervez megint egy olyan társadalombiztosítási költségvetést, amelyiket ezekre a bevételekre alapoznak, és ezek után ki fog derülni, hogy a megtervezett járulékok jelentős része nem folyik be, még nagyobb a járulékelkerülés, és ha ehhez még azt is hozzáteszem; azt, hogy be nem fizetett járulék, azt legalább tudja a társadalombiztosítás, hogy a nyilvántartott munkáltató nem fizette be.
De hogy ki az, aki kikerül a járulékfizetők köréből éppen azért, mert a jelenlegi kormányzati lépések, tervezett lépések, a minimumbért terhelő magas szintű járulék bevezetése még egy lépéssel tovább tolja a gazdaság szereplőinek jelentős részét a szürkegazdaság felé, akkor már a foglalkoztatottként nyilvántartottak létszáma is csökkenni fog.
És akkor az a kérdés, hogy ezek a lépések hova fognak vezetni, mert akkor, mint az elmúlt évi intézkedés is mutatja, még kevesebb ember után kell majd egy újabb, esetleg reform értékű lépésnek tekinthető törvénnyel tovább feszíteni a húrt, és tovább emelni a járulékok szintjét.
Tehát alapvető tanulságai vannak ennek a '95-ös zárszámadásnak, és tanulsága kéne hogy legyen a kormány számára is, ha szembenézne ennek a költségvetésnek az eredményeivel. Mert ennek a költségvetésnek nemcsak az az eredménye, hogy jelentős deficittel zárt a társadalombiztosítás, hanem több más következménye is van; többek közt a járulékbefizetés csökkenése, a járulékbefizetők összetételének változása, amit föl kellene tárni ahhoz, hogy a kormány képes legyen megítélni, hogy a további lépéseinek milyenek lesznek a következményei.
Igen, természetesen rendkívüli problémákra hívja föl a figyelmet az Állami Számvevőszék részletes vizsgálata, aztán a parlamenti bizottság vizsgálata, hiszen világosan lehet látni, hogy a törvényi szabályozásban lévő rendezetlenségek, hiányosságok és ellentmondások nagyon komoly visszaéléseknek és visszaélésgyanús ügyeknek teremtik meg a lehetőségét.
Ez egy rendkívül súlyos kérdés, amivel nagyon komolyan foglalkozni kell. Foglalkozni kellett volna eddig is, hiszen a társadalombiztosítás egész rendszerének átalakulása egy folyamat. Nyilvánvaló, hogy az első törvények meghozatala után fokozatosan a működésben láthatóvá válnak azok az ellentmondások, amelyeket később fel kellene oldani. Ezzel foglalkozni kellett volna és kellene a kormánynak, hogy ne legyen arra lehetőség, hogy pusztán a törvények közötti ellentmondások miatt esetleg hűtlen kezelések, visszaélések gyanúja merüljön föl, vagy akár bizonyíthatóak legyenek ezek.
Rendkívüli gondot okoz a társadalombiztosítás önkormányzatában a különféle finanszírozási szerződések és különféle pályázatok körül kialakult helyzet, amikor egyoldalúságot mutató döntések, háttérben folyó, egyezkedésre utaló jelenségek tapasztalhatók. Itt is nagyon komoly ellenőrzésre van szükség, és erre az ellenőrzésre a kormánynak van lehetősége, hiszen van a kormánynak törvényességi ellenőrzési joga. A kormány az elmúlt két év alatt egyetlenegyszer sem indított ellenőrzést a társadalombiztosítás működésében.
Végül nagyon fontos tanulsága van ennek a zárszámadásnak nemcsak mostanra, én azt gondolom, mindenki számára, aki hosszú távon és felelősen gondolkodik a társadalombiztosítás kérdéséről.
(19.10)
Mert ezeket a problémákat nemcsak emlegetni, hanem megoldani is kell. A mi véleményünk szerint az a megoldás, hogy az eddig feltárt törvényi ellentmondásokat és a társadalombiztosítás körülményei között kialakult visszásságokat úgy kellene rendezni - és ez az állami számvevőszéki bizottság ülésén a képviselőnk részéről, a Magyar Demokrata Néppárt képviselője részéről elhangzott, és ennek helyt is adott a bizottság -, hogy országgyűlési határozatot terjesztenek a Ház elé, amelyik azt javasolja, hogy folytassunk további tárgyalásokat a társadalombiztosítás helyzetéről, mert rendkívül fontos lenne, ha a társadalombiztosítás hosszú távú és hosszú távon folyamatosan várhatóan meglévő, minden kormányt nagyon súlyosan terhelő problémáit nem politikai csatározások céljára használnánk fel - mint ahogy ez az elmúlt választási kampányban is történt, és erősen veszélyes, hogy a következő választási kampányban is történni fog -, hanem egyezségre jutnánk olyan alapkérdésekben, amelyek nem pártpolitikai ügyek, hanem a társadalombiztosítás hosszú távú helyzetét kezelő és rendező ügyek.
Az a véleményünk, hogy ez lenne a megoldás. Sajnos időközben a kormány benyújtotta azt a törvényjavaslat-csomagot, amely a társadalombiztosításon belül az egészségbiztosítás helyzetét járulékreform címén alapvetően - és minden korábbi koncepcióval ellentétesen - szándékozik módosítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez rendkívüli módon megnehezíti a helyzetet, az önökét is, hiszen önök nem ezzel a programmal indultak. Nem ezekkel a tervekkel indultak, a saját programjukkal ellentétes ez az előterjesztés, és ez a megoldás nem stabilizálja hosszú távon a társadalombiztosítás helyzetét.
Tehát még egyszer megismétlem. A mi javaslatunk az, hogy nézzünk szembe azokkal a kulcsproblémákkal, azokkal a kérdésekkel, amik hosszú távon problémát fognak jelenteni, hiszen a kintlévőségek kérdésköre, a társadalombiztosítás vagyonjuttatásának kérdésköre, a társadalombiztosítás irányításának és ellenőrzésének kérdésköre, a jogi szabályozás kérdése mind-mind olyan, amiben hosszú távon kellene egyezségre jutni, mert tökéletesen tönkreteszi a magyar társadalombiztosítási rendszert, hogyha 2-3-4 vagy akár 5 évenként alapvető koncepcionális változásokat kezdeményeznek, akármilyen rövid távú pénzügyi kényszerekre hivatkozva is. Ez csak szétverheti és tönkreteheti a társadalombiztosítási rendszert, és hosszú távon jóvátehetetlen károkat okoz.
Kérem, képviselőtársaim, a számvevőszéki bizottság által - remélem - benyújtandó országgyűlési határozati javaslatot támogassák, és valóban kezdjünk nagyon komoly, nagyon átgondolt tárgyalásokat a parlamenti pártok részvételével a társadalombiztosítás hosszú távú helyzetéről. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
