BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét olyan törvény, illetve törvények egy csomagban vannak előttünk, amelyekkel kapcsolatban az a most már gyakran ismétlődő dilemma, hogy a szándékok és kivitelezés hogyan nincsenek összhangban, okkal felvethető.
Azt gondolom, hogy az előttem megszólalók is jól illusztrálták azt, hogy a helyzet megítélésében, a tennivalók fontosságában meglehetősen nagy az egyetértés. A kormánypárti képviselők is elmondták ezt, és azt gondolom, hogy az ellenzéki felszólalók beszédeiből is sok helyen kitűnt, hogy a reform szükségességével egyetértenek.
Amin vita van, és ismétlődően folyton vita van, amikor ilyen kérdések elénk kerülnek, az a megoldások módozatainak a kérdése, a hogyan kérdése, a kivitelezés részletkérdései. Amiben, ahogy itt a szociális bizottsági előadó is összefoglalta a bizottságban elhangzottakat, kormánypárti képviselők között is van vita.
Teljesen világos, hogy a társadalombiztosítás a legnagyobb alrendszer, amelyik a legnagyobb tömegű pénzzel foglalkozik, a legnagyobb tömegű pénzt kezeli. Egyezer milliárd forint nagyságrendről van szó, ami duplája annak, ami az egész ország összes személyi jövedelemadó-bevétele, csak hogy érzékeltessem ezt a nagyságrendet.
Azt gondolom, hogy rendkívül nagy felelősség egy ilyen hatalmas alrendszer reformjának a kérdése - ezzel a hatalmas alrendszerrel nem lehet, vagy nagyon nehéz kísérletezni. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy két évenként, három évenként, öt évenként újragondoljuk az alapelveket, újragondoljuk, hogy milyen szellemben próbáljuk meg felépíteni az egész ellátási struktúrát az egészségügyben és a nyugdíjban.
Az egyik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az éppen a reform- vagy a kényszerintézkedéseknek a kérdése. Az expozéban hallottuk Medgyessy miniszter úrtól, hogy ez egy nagy horderejű reform-lépéssorozat egyik fontos állomása. Bizonyos értelemben természetesen én is annak tartom, nagyon fontos reformlépéseket jelent ennek a törvénynek az elfogadása. Ugyanakkor hangsúlyosan érzékelem a kényszerelemeket a döntéshozatali mechanizmusban. Azt a kényszert, ami abból fakad, hogy itt bizony nagyon súlyos forráshiánnyal küszködünk. Hogyha 1997-re egy nullszaldós tb-költségvetést akarunk csinálni, akkor mindenképpen gondoskodnunk kell valamivel nagyobb bevételről. De erről később szeretnék beszélni.
Előtte engedjenek meg néhány szót arról, hogy mi a magyarázata véleményem szerint annak, hogy például a szociális bizottság nem támogatta ezt a csomagot. Azt gondolom, hogy itt, ebben az esetben a nemmel vagy tartózkodással vagy igennel szavazók véleménye tartalmilag olyan rettentő távol nem esik egymástól, mint ahogyan az az első látszatra tűnik. Szeretném megmagyarázni, hogy miért mondom ezt. Azért, egészen egyértelműen, mert úgy gondolom, hogy a nemmel szavazókra nem lehet azt mondani, hogy nem reformpártiak. Tehát a vízválasztó nem úgy húzható meg, hogy valaki reformpárti, és akkor természetesen igennel szavaz erre a csomagra és támogatja, vagy valaki nem akarja a reformokat, és akkor elutasítja. Nem itt van a vízválasztó közöttünk. Még egyszer mondom, a konkrét részletkérdésekben van különbség.
Többen, képviselőtársaim, szóltak már részletkérdésekről. Én ezekkel azért nem akarok foglalkozni, mert azt gondolom, hogy a részletes vitában még jó sokat beszélhetünk arról, hogy - mondjuk - a közgyógyellátási igazolvány egészségügyi hozzájáruláshoz kapcsolt bevezetése valóban megduplázza-e a közgyógyellátást, vagy milyen hatásokat vált ki, vagy hogy a munkanélküliek járandóságának a kezelése hogyan befolyásolja a rendszert. Mint ahogy nem akarok foglalkozni azzal sem, hogy az önkormányzatokra nyilvánvalóan nagyobb terhet ró most mindaz, ami kilátásba van helyezve, és ez ennek a tehernek, még akkor is, ha ez osztott teher, tehát a költségvetésnek is és az önkormányzatoknak is a közösen viselt terhe lenne, akkor sincsen meg igazán az önkormányzatok oldalán a forrása.
Én ebben a rendelkezésemre álló nagyon rövid időben az alapproblémával szeretnék foglalkozni, onnan kiindulva, hogy az alapgond a forráshiány kérdése. Ez az a kérdés, amelyik iszonyú nagy kínlódásokat okoz évek óta: hogy hogyan lehet befolyásolni - ugye, annak két oldala van, kiadási és bevételi oldala. A bevételi oldal növekedésére törekedett az előző kormányzat éveken keresztül a járulékmértékek növelésével. És mi lett a következménye? Az a diszfunkció lett a következménye, hogy a járulékelkerülés technikái valami szenzációs módon virágzanak Magyarországon. A járulékfizetés elkerülésének a technikájáról igazán jó gazdasági jogászok fantasztikus tárházat tudnak felsorakoztatni.
A kiadási oldalon pedig, azt gondolom, hogy hasonlóan, naponta érzékeljük, hogy nem lehet a kiadási oldal zsugorítására egy ponton túl törekedni. Elég egyetlenegy elemre utalni, ami gyakorlatilag a parlamenti üléseken majdnem minden alkalommal napirend előtti kérdés, például a kórházi ágyszámcsökkentés kérdése, ami ugye a szerkezetátalakítás jegyében valamilyen praktikusabb, ésszerűbb kiadással való gazdálkodás jegyében történik, és kínkeserves folyamat.
A válasz, ami ezekben a törvényekben megfogalmazódik, az az, hogy szélesíteni kell a járulékalapot, hogy többen fizessenek, hogy jobban eloszlódjon az a teher, ami ránk hárul. Azt kell mondanom, hogy itt külön kell választani azt a csoportot, akik eddig is járulékot fizettek, hogy rájuk hogy hat mindaz, ami most elő van készítve változtatás formájában, és külön kell választani azt a csoportot, akik nem fizettek, kibújtak, egyáltalán nem fizettek, vagy nem a jövedelmüknek megfelelő arányban fizettek járulékot.
(12.00)
Ami a fizetők oldalát illeti, szemmel látható, hogy a bérből és fizetésből élők az a réteg, akit leginkább el lehet érni, és attól tartok, hogy ez a módosítási csomag is elsősorban az ő terheiket tudja növelni. Egyfelől elhangzott, hogy kilátásba van helyezve a plafon megnövelése. Ez mindenképpen tehernövekedést jelent, dacára annak, hangsúlyozom, hogy a szociális bizottságban sem volt vita erről a kérdésről, azt gondoljuk, hogy ez egy szükséges lépés. Másfelől viszont vizsgálat tárgyává kell tenni azt a réteget, aki a minimálbér alatt él, illetve egészen pontosan aki a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a fix összegű járulékfizetési teher alatt keres. Azt gondolom, hogy ezeknél az alsó jövedelmi kategóriáknál egészen nyilvánvaló a munkáltatók pluszterhe. Következésképp valóban elindíthat ez az átállási folyamat egy olyan értelmezést a munkáltatók oldaláról, hogy vagy képtelenek ezt a megnövekedett terhet finanszírozni, következésképp tevékenységfelszámolásra kényszerülnek, vagy - ahogy az előbb Selmeczi Gabriella említette - a feketegazdaság felé fordulnak, mozdulnak nagyon sokan. De ennél is fontosabb kérdésnek érzem azt, hogy mi történik azon az oldalon érdemben, akik nem, vagy nem eleget fizettek, nem eléggé veszik ki a részüket a járulékfizetésből. Elősegíti-e ez a törvény, illetve ez a törvénycsomag, hogy akik eddig nem fizettek, azok most tényleg fizessenek és tényleg vegyék ki a részüket?
Elhangzott az expozéban, illetve kormánypárti felszólalásban, hogy gyakorlatilag ennek a körnek mintegy legfeljebb negyedrészét célozza megfogni már maga a tervezet is, vagy becslések szerint azzal kalkulál, hogy körülbelül ilyen arányban érheti utol a járulékfizetés alól elmenekülőket. Kérdés, hogy ha ennyire alacsony ez a becslés, akkor vajon érdemes-e az egész rendszert fölborítani. Ez a kevés plusz nem érhető-e el más technikákkal, mint ahogy alternatív technikák természetesen vannak, megfogalmazott ilyet az önkormányzat is, az egészségügyi önkormányzat, az egészségbiztosítási önkormányzat is?
Pillanatnyilag kész helyzet elé vagyunk állítva azáltal, hogy be vannak nyújtva a tervezetek, és ilyenformán nincs más lehetőségünk, mint az, hogy módosító indítványokkal megpróbáljunk beavatkozni ezekbe a szabályozási mechanizmusokba. Kérdés, hogy mennyire sikerülhet ez eredményesen. Hiszen ahhoz, hogy hosszú távra szóló, tartós megoldásokat jelentő, valóban konzisztens reformlépésekre kerüljön sor, ahhoz azt gondolom, hogy nagyon sok ellentmondást kell tudni feloldani, és nagyon nehéz ezt országgyűlési képviselőknek módosító javaslatok formájában kivitelezni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
