DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr és Államtitkár Úr! Kénytelen vagyok néhány korábban fölvetett kérdésre visszatérni, annál is inkább, mert Ungár Klára képviselőtársam egészen sajátos magabiztossággal oktatta ki az ellenzéki képviselőket, kifelejtve, hogy egyezik a véleményünk jó néhány hozzáértő kormánypártiéval.
Tehát az egyik kérdés az, hogy vajon miért állt elő az a helyzet, hogy az előterjesztő magyar kormány - mert hogy az előterjesztő mindig a kormány - nevében az előadó mindhárom törvény esetében a Pénzügyminisztérium. Mert nem azt vitattuk, képviselőtársaim, természetesen, hogy adott esetben az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényt, mint egy adótörvény jellegű törvényt, miért a Pénzügyminisztérium terjeszt elő.
De az már mégiscsak sajátos jelenség, hogy mondjuk az egészségügyi törvény módosítására vonatkozó javaslat is pénzügyminiszteri előterjesztésben történik. Egészen sajátos helyzet az, amikor a szociális bizottság ülésén mondjuk az előterjesztőtől megkérdeznek valamit, és kiderül, hogy fogalma sincs, mert olyan szakmai kérdésekről van szó, ami természetesen nem a Pénzügyminisztérium dolga. Ez a helyzet így - most már a korábbi tapasztalatok után - egyértelműen demonstrálja, hogy valóban, a népjóléti miniszter egy főosztályvezetővé lépett elő a Pénzügyminisztériumban, és nyilvánvaló, egy főosztályvezető nem lehet előterjesztője egy törvénynek, csak a miniszter. Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés, hogy Ungár képviselőtársnőm egészen furcsa dolgokat mondott. Valami olyasmit, mintha ennek a törvénynek az lenne a célja - részben legalábbis -, hogy az egészségügy szerkezetátalakításához forrásokat teremtsen. Ungár képviselőtársnőm nyilván nincs tisztában alapvető törvényi előírásokkal, hogy az egészségbiztosításból nem lehet szerkezetátalakítási lépéseket és kórházátalakításokat támogatni.
A következő kérdés az, hogy vajon államháztartási reformlépés-e ez, ami itt történik. Mert azt vetette a szemünkre, hogy mi az államháztartási reformot mint olyat hiányoljuk, viszont amikor annak egy lépése megtörténik, akkor ellene szólunk. Nos, ez egy rendkívül lényeges kérdés, erre mindenféleképpen részleteiben is ki kell térni. Mert vajon valóban államháztartási reformlépés-e ez a lépés? Mert az államháztartás egy része a társadalombiztosítás, és a társadalombiztosítás, ezen belül pedig az egészségbiztosítás avagy az egészségügy finanszírozásának másfajta rendszere, igen, egy államháztartási lépés. Nos, vajon most mi történik itt? Hiszen minden korábbi pártprogrammal, a jelenlegi kormány eredeti programjával szemben most az történik, hogy egyszer csak kitalálja a kormány, hogy Magyarországon a "biztosítási" helyett legyen "állampolgári", az "egészségbiztosítás" helyett az "egészségügy" finanszírozása, a természetbeni ellátás.
Nos, persze vannak így és úgy működő rendszerek, kedves képviselőtársaim, hiszen Angliában költségvetésből finanszírozzák az egészségügyet. Azt is lehet, az is egy rendszer. Másutt biztosítási alapon működik. Azt is lehet, az is egy rendszer. Ebben az országban '89-től kezdve minden politikai erő egyetértett abban, hogy biztosítási alapokra kell helyezni az egészségügyet, annál is inkább, mert a korábban igen jelentős mértékben kudarcot vallott és súlyos diszfunkciókkal küzdő állampolgári egészségügyi ellátás helyett érdekeltségi rendszereket és teljesítményarányos finanszírozást teremtő biztosítási ellátást akartunk csinálni. Ezzel mindenki egyetértett, már a kerekasztal-tárgyalásoktól kezdve. A parlament a társadalombiztosítás hosszú távú átalakításának koncepcióját több mint 90 százalékos többséggel fogadta el. Egyetlen jelenlegi kormányzó párt sem indult azzal, hogy vissza akarja állítani az állampolgári egészségügyi ellátást.
Gondolkoztak-e azon, kormánypárti képviselőtársaim, mehet-e ez így egy országban? Eltelik hat év egy reform megkezdésétől kezdve, és ahelyett, hogy ez a reform a lépésekben tovább folytatódna, pillanatnyi pénzügyi kényszerektől, pillanatnyi pénzügyi ötletektől áthatva egyszer csak három törvényben október közepén idekerül elénk valami egész más, egy állampolgári egészségügyi ellátás.
Államháztartási reform ez? Hogyan hangolták össze az összes többi lépését? Hol van az összes többi lépése, kedves képviselőtársaim? Hova jutunk így, hogy öt-hat évenként egyszer csak jön egy ötletünk, és átalakítjuk a rendszert?
(12.10)
És akkor még csak az elveknél tartunk, azoknál az elveknél, ami - rendkívül meglepő módon - hirtelenjében a kormány tagjai számára a fejük tetejére álltak, és minden korábbi kampányt, programot és reformot lesöpörtek az asztalról, és egyetlen gondolat maradt, szerintem ez egy ilyen hajánál fogva előhozott indoklás; jobb, ha állampolgári, mert az a kérdés, hogy valóban jobb-e.
Egyrészt végigéltük már hosszú időn keresztül, mit jelentett az állampolgári egészségügyi ellátás. Másrészt: mitől lesz nagyobb az érdekeltség és a befizetési hajlandóság?
Vajon meg tudja-e mondani nekem a Pénzügyminisztérium, hogy az adóbefizetési hajlandóság tényleg nagyobb-e, mint a járulékbefizetési? Mert én úgy tudom, hogy nem. És akkor nekünk most át kell alakítani, akkor miért kell átalakítani? Mit várnak ettől? Adó jellegűvé alakítják át. Az adóelkerülés Magyarországon nem általános? Akkor most miről szól ez a történet?
És akkor jönnek az indoklások. Az az indoklás, hogy járulékcsökkentés, a közteherviselés javítása. Na és akkor mi a valóság? Nézzük meg!
Azt mondják, másfél százalékos járulékcsökkentés mellett vezetik be ezt a lépést. Itt van a saját anyag háttértáblázatai között: a most bevezetett lépésektől csak a minimumkiegészítés megemelésétől, tehát a természetbeni ellátás minimális szintjének megemelésétől 48 milliárdos többletbevételre számítanak. Most tehát lehet, hogy az egyik oldalon 30 milliárdot úgy mindenkitől csökkentettek, azzal a másfél százalékkal, ez minden munkaadóra vonatkozik.
Ugyanakkor azonban a munkaadók egy bizonyos körében 48 milliárd forintos járulékszint-növekedés fog történni.
És akkor nézzük meg a közteherviselést. Hát, elég sajátos. Egy szocialista dominanciájú kormánytól aztán végképp rendkívül sajátos közteherviselés az, ami azt mondja, hogy függetlenül attól, hogy mennyi fizetést kap valaki, akkor is ki kell fizetni 4500 forintot. Tehát a közteherviselés az azt jelenti, hogy a legkisebb jövedelműek számára emelünk a legnagyobbat.
Nem tudom képviselőtársaim, átnézték-e ezeket a rendkívül tanulságos táblázatokat, amelyek itt találhatók az anyagban. És megnézték-e vajon, hogy hogy néz ki az a "köz"-teherviselés, amiről itt a kormány oly szép meséket zeng nekünk. Nézzék csak meg a textília-, ruházati- és bőrtermékgyártást, ahol köztudottan a legalacsonyabb jövedelmek vannak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 34 600 forint alattiak átlagos egészségügyi hozzájárulása hány százalékos lesz? Amíg a magasabb jövedelműek számára a jövedelem 13 százalékát fizetik ki, addig a segédmunkások jövedelmének 18,5 százalékát fogják kifizetni. Ezt nevezik önök "köz"-teherviselésnek?
Sajátos értelmezés. Ezt még eddig nem hallottam, amikor ezt a fogalmat bevezették, valami egészen másról volt szó. Érdemes végignézni, hogy miről szólnak ezek a táblázatok, tudniillik ezekben az esetekben nem másfél százalékos járulékcsökkentés történik, képviselőtársaim, hanem legkevesebb 3 százalékos járulékemelés fog történni.
Mi lesz ezekben az ágazatokban? Vajon végiggondolták-e, de nem csak itt! Itt a legsúlyosabb a különbség, meg lehet nézni az összeset, hiszen a versenyszférában átlagosan az összfizikai munkásnak 17,2 százalékos lesz az egészségügyi hozzájárulása, nem 13, hanem 17,2 ezekben az alacsony jövedelmi kategóriákban.
A költségvetési szférát terheli talán a legkevésbe. Most tehát az a másik kérdés, hogy itt hallunk egy gyönyörű szép történetet arról, hogy a kormány lám milyen szocialista, lám milyen jó, a közteherviselést akarja javítani, de ha mögénézünk a számoknak, akkor pontosan az ellenkezőjét látjuk.
És van egy következő kérdés. Vajon valóban szélesíteni fogják-e a befizetők körét? Mert ezt is halljuk, hogy mert most a bérből és fizetésből élőket terhelik a járulékok, őrájuk lehet biztosan számítani, és ezek a lépések azért vannak, hogy ne csak ők fizessenek, hanem mások.
Most vajon a Pénzügyminisztérium meg tudja-e mondani, hogy abban a körben, ahol eddig úgy tapasztalták, hogy a vállalkozó a saját foglalkoztatottját minimálbéren jelentette be, és aztán emellett még adott neki mást is, de a bejelentett bére az minimumbér volt, és ez után fizette az eddig 3100 forint járulékot. Komolyan gondolja a Pénzügyminisztérium, hogy ezek után nem az lesz a következő lépés, hogy már minimálbéren se jelenti be, mert azt a többlet 2000 forintot már nem fogja bírni kifizetni?
Mert ez a lépéssorozat egyenesen vezet oda, olyan helyeken és olyan szinteken növeli meg a járulékot, ahol eddig is jelentős volt a járulékelkerülés. Ez a javaslat nem tartalmaz arra megoldást, hogy az eddigi járulékelkerülést csökkentse, ellenben maga a megoldás a járulékelkerülési hajlandóságot növeli.
És igaz ugyan, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője elmondja a szociális bizottságban, hogy ők arra számítanak az eddigi adatok alapján, hogy a járulékbefizetési hajlandóság az olyan 94 százalékos, és azzal számolnak ebben az anyagban - ezért számolnak 48 milliárdot -, de csak az ismert és bejelentett dolgozók után tudják számolni a járulékbefizetési hajlandóságot; és vajon gondolkoztak-e azon, hogy mekkora lesz ez a számított járulékbevétel akkor, hogyha az eddig minimálbéren foglalkoztatottaknak most ismét jó néhány százalékát nem fogják bejelenteni?
Erre milyen elképzeléseket tartalmaznak? Tanulságos lenne, ha idekerülne a parlament elé a társadalombiztosítás járulékbeszedési tapasztalata, amit a legutóbbi bizottsági ülésen már kértem, de még nem kaptam meg. Tudniillik a kormány áldásos tevékenységének többek közt az is az eredménye volt, csak ez nem köztudott, hogy az elmúlt évben az év végére a járulékbefizetési hajlandóság zuhanásszerűen esett.
Vajon, amikor ezt az anyagot kidolgozta a Pénzügyminisztérium, megvizsgálta-e, és ott vannak-e a kezében azok az anyagok, hogy az eddigi lépéssorozatnak mi volt a hatása a gazdaságra? Olyan szempontból is, hogy vajon az eddigi lépéssorozat csökkentette-e a bejelentett foglalkoztatottakat, vajon mennyit nőtt a szürkegazdaságban dolgozók száma, és vajon ez a megoldás, ebből kiindulva, mire fog vezetni? Mert erre nincs válasz.
A legfontosabb gond az, hogy egyfelől a kormány a saját maga érveit nem tudja alátámasztani. Szép mondatokat mond arról, hogy miért csinálta ezt a javaslatot, de ha az ember mögénéz, és megnézi a számokat, akkor pontról pontra bebizonyosodik, hogy nem az az eredménye, mint amit ő eltervezett.
De van egy nagyon súlyos kérdés. Most egy pénzügyi kényszer hatása alatt ötleteket gyártott a kormány, és meg akarja változtatni az egészségügy finanszírozási rendszerét. De ebből már megint kimarad a rendszerszerű és hosszú távú gondolkodás. Vajon, tisztelt népjóléti miniszter úr, hol van a baleset-biztosítási ág? Mert ebben a társadalombiztosításban most sok mindent hallunk. Halljuk azt, hogy egészségügy, természetbeni, halljuk azt, hogy táppénz, azt is halljuk, hogy a táppénzről egyesek lemondhatnak, ami véleményem szerint is egyszerűen botrányos megoldás. Mi van a baleset-biztosítással?
Hogyan akarják a munkahelyi balesetek hosszú távú kezelését megoldani? Hol van ebben a járulékrendszerben a baleset-biztosítás finanszírozása? Sehol, elfelejtették.
Pedig a kormányprogramban benne volt az önálló baleset-biztosítási ág kialakítása. Ebben a szisztémában sehol nincs, egyetlen mondattal sem, hogy hogyan fogják fölépíteni azt a baleset-biztosítási ágat, amin keresztül érdekeltté lehet tenni a munkaadókat, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, hogy a munkahelyi egészségkárosodást és a munkahelyi baleseteket megelőzzék.
Ezen már megint tetten érhető, hogy a kormány hosszú távon nem gondolkodik. És ennek az a rendkívül súlyos következménye, hogy rövid távú pénzügyi megfontolásokból szakmailag megalapozatlan döntések születnek, amelyek a lakosság egészségi állapotát hosszú távon fogják veszélyeztetni.
(12.20)
Hát ezért nem támogatjuk ezt a megoldást, és nem azért, mert nem értünk egyet azzal, hogy reformra és államháztartási reformra szükség van. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
