BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársaimmal közösen, a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti képviselőcsoportja nevében nyújtottunk be közel fél évvel ezelőtt egy törvényjavaslatot, amely a privatizációs törvény módosítására irányult.
Szeretném külön is felhívni a figyelmet arra, hogy május 14-e ennek a törvényjavaslatnak a dátuma, tehát szó sincs arról, véletlen, hogy a tárgyalására most kerül sor -, amikor az ÁPV Rt. tevékenysége körül alakult ki egy példátlanul súlyos botrány
Mi azonban ettől teljesen függetlenül, jóval ezt megelőzően készítettük el a magunk javaslatát. Még egy szempontból nem közömbös az időpont, hiszen egy évvel követte a törvényjavaslat parlamenti elfogadását, azért vártunk ennyi időt a benyújtással, mert a jogbiztonság általános elvéből kiindulva úgy gondoltuk, hogy egy törvényjavaslat elfogadásától legalább egy évet kell várni addig, amíg hozzányúlunk, ismerve a tapasztalatokat.
Hozzá kell tennem, hogy - mint tudjuk - a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak találta, támogatta a törvényjavaslatot. És ennek birtokában terjesztem itt önök elé a javaslatot. Ez, ahogy a kormány a maga jogalkotási irányelveiben osztályozni szokta, egy kis módosítás. Néhány pontot a több mint 70 pontból, 7-et érint, és 3 újat javasol beiktatni. Tehát ez a kis módosítások közé tartozik, de nem mellékesek ezek a módosítások, amelyeket javaslunk.
Szeretném felhívni a figyelmet röviden arra is, hogy mi mindent nem érint ez a módosítás, melyek a hatályban lévő privatizációs törvénynek azok a legfontosabb irányai, amelyeken nem kívánunk módosítani. Azért nem kívánunk módosítani, mert javaslatunk annak a kormányprogramnak a talaján áll, amit több mint 2 évvel ezelőtt az Országgyűlés többsége elfogadott, és amely kormányprogramot, annak a privatizációra vonatkozó törekvéseit ma is valljuk, és helyesnek valljuk.
Módosító javaslatunk olyan mozzanatokat ragad ki, majd mindjárt eljutok oda, hogy melyek ezek, ahol úgy ítéljük meg, hogy a kormányprogram céljait a hatályos törvény nem elég jól valósítja meg, és ebből a szempontból kívánjuk javítani a hatályban levő törvényt.
Tehát azzal kezdeném, hogy mi az, amin nem akarunk változtatni. Nem akarunk változtatni azon, amit a hatályos törvény előterjesztésekor Békesi László, akkori pénzügyminiszter úgy fogalmazott meg, hogy célunk az, hogy '98-ra lényegében a privatizáció befejeződjék. Tehát amit privatizálni akarunk Magyarországon, azt '98-ig igyekezzünk privatizálni.
Nem akarunk változtatni azon az alapvető célon sem, hogy valódi magántulajdonosok kezébe kerüljön Magyarországon az eddigi állami vagyonból mindaz, amit privatizálni akarunk.
Ez eltérést jelent - számos más ország privatizációs gyakorlatától -, ahol egyféle "művi" privatizáció folyik. Ezzel függ össze az a törekvés is, ami megfogalmazódott a hatályos törvény másfél évvel ezelőtti elfogadásakor, hogy kerüljön előtérbe a készpénzes értékesítés, ezt is fenntartandónak tartjuk, éppen azért, mert ez jelenti garanciáját annak, hogy valódi tőkével rendelkező magántulajdonosok kezébe kerüljön a tulajdon, akiknek van módjuk azt fejleszteni, van módjuk abba további tőkét beruházni.
(20.20)
Végül kitartunk a hatályos törvénynek ama elve mellett, hogy a versenyeztetés álljon a középpontjában a privatizációnak, az legyen az új tulajdonos, aki a legjobb feltételekkel, az államra és a vállalat jövőjére nézve a legelőnyösebb feltételekkel veszi azt meg.
Azért nem akarunk ezeken a pontokon változtatni, mert ma is az a véleményünk, hogy a mai állami tulajdont, az állam vállalkozói vagyonát a törvényben rögzített kivételek mellett célszerű privatizálni, érdemes privatizálni, ettől várhatjuk azt, hogy a magyar vállalatok rendbe jönnek, hogy a magyar vállalatok gazdaságilag konszolidálódnak.
Ettől várhatjuk azt, hogy a tulajdonosok új beruházásokat valósítanak meg a magyar vállalatoknál, és azt a gazdaságpolitikai célt, hogy bővüljenek a beruházások a versenyszektorban, mindenekelőtt ettől várhatjuk. És ettől várhatjuk annak a gazdaságpolitikai célunknak a megvalósulását, hogy gyorsuljon a magyar gazdaság integrálódása a világgazdaságba, a fejlett országok gazdaságába.
Ezzel kapcsolatban azt is szeretném megjegyezni, hogy időnként elhangzik, hogy a magyar privatizáció, ahogy nemrégiben egy friss pártdokumentum fogalmazott - az egyik ellenzéki párt egy friss dokumentuma -, csak egy nagyon szűk réteg érdekeit szolgálja, a társadalom egészét nem. Megfeledkezik ez a megállapítás, szerintem téves megállapítás, arról, hogy a privatizáció, amikor egy vállalatnak olyan új tulajdonosa van, aki tőkét fektet be, aki fenn tudja tartani azt a vállalatot, aki piacot szerez annak a vállalatnak, ez mindenekelőtt a vállalat dolgozóinak az érdekeit szolgálja, meg az adófizetők érdekeit szolgálja, tehát a társadalom egészének az érdekeit szolgálja az a privatizáció, ami Magyarországon az elmúlt hét-nyolc évben megvalósult, minden baj, minden gond, minden mellésiklás dacára is.
Azt gondolom tehát, hogy ezeken az alappontokon nem akar a mi javaslatunk változtatni a privatizáción. Van még valami, amin nem akarunk változtatni, annak ellenére, hogy ez nem egészen úgy alakult, ahogy a szabaddemokraták szerették volna.
Mi annak idején a privatizációs törvény vitájában magának az ÁPV Rt.-nek a státusával, a helyzetével, az állami intézményrendszerben elfoglalt helyével kapcsolatban más megoldásokat támogattunk volna. Szerettük volna eltolni egy kicsit a közintézmény felé az ÁPV Rt.-nek a helyzetét, ha már részvénytársaság formájában működik, akkor azt szerettük volna, ha egy sajátosabb részvénytársaság, szorosabb parlamenti és állami kontrollal.
A parlamenti többség azonban végül is nem így döntött, a kormány ezeket a módosító indítványokat nem támogatta. Úgy gondoljuk, hogy másfél év után, amikor ebből a parlamenti ciklusból már kevesebb mint két év van hátra, nem volna szerencsés változtatni az ÁPV Rt. státusán, módosító indítványaink tehát ilyen jellegű módosításokat nem tartalmaznak.
Amit mégis változtatni akarunk, az abból indul ki, hogy az elmúlt két év vagy elmúlt másfél év privatizációs folyamataiban, amelyek a törvény elfogadása és hatálybalépése óta megfigyelhetők, hol voltak a legfontosabb problémák. Két fontos problémát látunk, amelynek a szempontjából a törvényt módosítani érdemes.
Az egyik, hogy miközben a stratégiai nagyvállalatok privatizációjában - megítélésünk szerint - jelentős és az ország számára hasznos eredmények születtek, a kis- és közepes vállalatok és különösen a közepes vállalatok privatizációja még mindig lassú. És ez a lassúság azért baj, mert nagyon sok, még mindig több száz olyan vállalat van, amelynek a privatizációja igazából el sem kezdődött, amely vállalat a privatizáció előtti helyzetben van hat-hét év óta, és ez az állapot nem kedvez a vállalatok fejlesztésének, nem kedvez a vállalatok piaci pozíciójának, és ezen mielőbb változtatni lenne szükséges. A vállalatok és dolgozóik szempontjából hátrányos ez a hosszú évek óta tartó helyzet, amin célszerű lenne változtatni.
A másik dolog, ami indokolja azt, hogy változtassunk, ez az, hogy azt a célunkat, amit az előző parlament, az előző kormány is megcélzott és nem tudott megvalósítani, és ez a kormány is a programjában megcélzott és nem tudott megvalósítani, vagy nem eléggé tudott megvalósítani, ez a privatizáció átláthatóvá tétele, a privatizáció ellenőrzöttsége, a visszaéléseknek a minél inkább történő megakadályozása.
Nem véletlen, hogy számos interpelláció hangzott el a privatizációval kapcsolatban, és bizony olykor-olykor mi, kormánypárti képviselők sem voltunk könnyű helyzetben, amikor gombnyomással támogatnunk kellett az illetékes miniszter válaszát ezekre az interpellációkra.
Javaslataink tehát ezekből a szempontokból indulnak ki. Ilyen megfontolásokból kívánunk néhány ponton változtatni a privatizációs törvényen.
Az egyik ilyen javaslatunk arra irányul, hogy azt az egyszerűsített privatizációt, amit ez a törvényjavaslat bevezetett, és ami eddigi tapasztalataink szerint, ha szűk körben is, de sikeres volt, a kisvállalatok privatizációja kétségkívül meggyorsult általa, de amely nagyon szűk körben valósult meg, két menetben.
Erre biztosítsunk még egy alkalmat, legyen még egy harmadik menet, amikor az eddigi feltételek mellett még egyszer figyelembe lehet venni azokat a vállalatokat, amelyek például helyzetük változása miatt belekerültek abba a körbe, amit az egyszerűsített privatizáció tartalmazott, legyen erre még egy lehetőség a következő hónapokban. Ez az egyik pont.
A többi javaslatunk kivétel nélkül arra irányult, hogy a visszaélések lehetőségét szűkítsük a privatizációs folyamatban, legyen tisztább, korrektebb a privatizáció. Erre irányul az a javaslatunk, a javaslat 4. és 5. §-ai, amelyek a pályázati szabályokat kívánják szigorítani.
Az egyik javaslatunk: a 4. § azt mondja ki, hogy az egyszer meghirdetett pályázati feltételek az eredményhirdetésig nem módosíthatók. Ez magától értetődőnek tűnik, a jelenlegi törvény ezt mégsem írja elő, és a vitatott, gyanút keltő esetekben sokszor megtörtént az, hogy az egyszer meghirdetett pályázatok valamilyen feltételét, például a határidőt módosították. Javaslatunk szerint erre a jövőben nem lenne mód. Tessék úgy kiírni azt a pályázatot, hogy ne kelljen azt később módosítani.
A másik javaslatunk azt irányozza elő, hogy az ajánlatok értékelésénél legyen bizonyos szigorítás. Gyakran előfordult azokban az esetekben, amelyek körül interpellációkat nyújtottak be, amelyek körül gyanú keletkezett, hogy valami "suskus" van a dologban, holott valószínűleg sokszor nem volt, ezekben az esetekben gyakori volt az, hogy meghirdették a pályázatot, voltak ajánlatok, és aztán eredménytelennek minősítették a pályázatot. Ilyenkor mindenki fölteszi magának a kérdést, hogy vajon miért, miért nem voltak jók azok a pályázatok?
A mi javaslatunk szerint ezentúl az egyszer meghirdetett pályázatra, ha olyan pályázat érkezik, legalább egy, amelyik megfelel a pályázati kiírásnak, akkor eredményesnek kell nyilvánítani a pályázatot, és oda kell ítélni annak, aki a legjobb ajánlatot benyújtotta.
A második pont ezzel kapcsolatban, hogyha viszont nincs ilyen ajánlat, akkor eredménytelennek kell nyilvánítani, és 90 napon belül ki kell írni egy új pályázatot. Tehát ne fordulhasson elő az, hogyha nem volt eredményes, akkor esetleg utána egy évig vagy még hosszabb ideig nem hirdetik meg ezt a társaságot.
A hatályos törvénynek van egy nagyon fontos újítása, amely az átláthatóságot, a társadalmi kontrollt hivatott biztosítani. Az, hogy minden egyes döntésről, amit az ÁPV Rt. hoz, emlékeztetőt kell készíteni, és ebben az emlékeztetőben rögzíteni kell azt, hogy miért úgy döntöttek, ahogy.
Ezt mi azzal egészítenénk ki, hogy ezt az emlékeztetőt csatolni kelljen az ÁPV Rt.-nél a társaságokról, az állami részesedési társaságokról készített nyilvántartáshoz, oda le kelljen rakni, és ezt az emlékeztetőt bárki tekinthesse meg.
Azt hiszem, hogy egy ilyen szabály meghirdetése nagymértékben javíthatná a közvélemény privatizációba vetett bizalmát, vagy szerényebben fogalmazva, mérsékelhetné a közvéleménynek a privatizációval kapcsolatos bizalmatlanságát.
(20.30)
Úgy gondolom, hogy az ismertetett szabályok és az a néhány apró technikai változtatás, amelyet törvényjavaslatunk tartalmaz, hozzájárulhatna ahhoz, hogy tisztább, világosabb, ellenőrzöttebb legyen Magyarországon a privatizáció, és ez valamennyiünk számára fontos cél. Úgy gondoljuk ugyanis - és ezt szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni -, hogy abból, hogy az ÁPV Rt. körül súlyos visszaélés történt, súlyos korrupciós botrányt vitatunk ma valamennyien, abból hogy nem ez az egyetlen ilyen eset, ebből nem szabad szerintünk azt a következtetést levonni, amelyet a Fidesz vont le, hogy függesszük fel a privatizációt.
Én azt gondolom - tisztelt képviselőtársaim -, hogy Magyarországon minden második, harmadik évben van egy súlyos, tömeges baleset egy sorompó nélkül vasúti átjárónál, autóbusz és vonat karambolja, és ebből még senki nem vonta le azt a következtetést, hogy zárjuk le az összes ilyen átjárót.
Mert az életnek menni kell tovább. És sok hasonló példát mondhatnék az életünkről, hogy abból, hogy valahol valami baj van, hogy valami nem úgy történik, ahogy kellene, ebből sohasem a folyamat leállításával kell erre válaszolni; hanem javítani kell a vasúti átjárók feltételeit, szigorítani kell a szabályokat, jobban ki kell képezni az autóbuszsofőröket, és azt gondolom, hogy a privatizáció esetében is mindazok számára, akik valóban magántulajdonon alapuló piacgazdaságot akarnak mielőbb Magyarországon, nem az a következtetés adódik, hogy függesszük fel a privatizációt. Ez egy szerintem rendkívül elhibázott elképzelés.
Ráadásul, ha meggondoljuk azt, hogy az állami tulajdon jelenléte a piacgazdasággal való érintkezésében az egyik legfontosabb korrupciós forrás, a korrupció lehetőségét jelentő forrás, ha meg akarjuk szüntetni vagy szűkíteni akarjuk a korrupció lehetőségét, akkor minél előbb túl kell jutnunk ezen az állapoton. A privatizáció felfüggesztése csak elnyújtaná azt az állapotot, amikor jelen van, amikor fenyeget ez a korrupciós lehetőség, ha viszont mielőbb túljutunk ezen az állapoton, akkor a korrupció lehetőségét is szűkítjük.
Ez a javaslat tehát pont az ellenkezőjét érné el, ha valaki elfogadná, mint amit állítólag szolgál. Úgyhogy azt gondolom, hogy amit tennünk kell, az az, hogy a törvényt is módosítjuk, a versenyeztetési szabályzatot is szigorítjuk, a társadalmi környezeten is javítunk, előbb-utóbb azt a bizonyos ellenőrző bizottságot is létrehozzuk itt az Országgyűlésben, de semmiképpen sem leállítani, sőt, nem is felfüggeszteni, mert ezzel csak károkat okoznánk itthon, és károkat okoznánk Magyarországnak a világban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
