SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A T/2691. számú törvényjavaslat neve alapján arra gondolhatnánk, hogy egy igen fontos gazdasági törvény beterjesztése történt meg. Azonban itt nemcsak erről van szó, nemcsak az energiáról, hanem ennek a nem mindennapi energiaforrásnak a békés és biztonságos felhasználásáról, szabályozási elveinek rögzítéséről, más törvényekkel való kapcsolatáról, környezetünk biztonságáról.
Mielőtt a törvénytervezet részleteibe mennénk, engedjenek meg egy kis történelmi visszatekintést.
Az energia fogalma a XIX. században érlelődött ki. Ekkor értették meg az energia megmaradásának törvényét. A minden földi energia végső forrásának tekintett Napot egy hatalmas, forró, de fokozatosan kihűlő gázbolygónak gondolták. A kor legmélyebben gondolkodó fizikusai megpróbálták becsülni a Nap életkorát, és ragyogásának még ezután föltételezhető időtartalmát. Pár ezer évet kaptak.
Kora tudományában járatos Madách Imre is ezért adott rövid időt és jövőt az emberi fajnak. Az ember tragédiája című művében a következőket írja: "Midőn az ember földén megjelent, / jól béruházott éléskamra volt az: / csak a kezét kellett kinyújtani, hogy készen szedje mindazt, ami kell. / Négy ezredév után a Nap kihűl, / növényeket nem szül többé a Föld. / E négy évezred tehát a miénk, / hogy a Napot pótolni megtanuljuk."
Száz esztendeje, 1895-ben fedezte fel Becquerel a radioaktivitást. Erre alapozva 1923-ban mutatott rá Hevesy György elsőként arra, hogy évezredekről évmilliárdokra nyúlik a kozmikus időskála, ha kémiai energia helyett nukleáris energia táplálja a Napot.
Lord Rutherford 1933-ban számolt be arról, hogy a radioaktivitás által termelt nagy energiájú részecskékkel bombázva sikerült átalakítania az atommagot. Elmondta, hogy az egyes átalakulásokban a molekula kémiai energiája elektromosan semleges, így akadály nélkül megközelítheti a pozitív atommagot és átalakíthatja. Ha ebben a reakcióban új neutronok is keletkeznek, azok már további magokat hasítanak át négy neutron keletkezése közben. Majd a négy neutronból nyolc támad, és egyre nő a neutronlavina. Ez a szabályozatlan láncreakció az atombomba.
Roosevelt elnök az amerikai atomprogram indítását 1939 őszén rendelte el. Ennek első eredménye volt a chicagói atomreaktor 1942-ben.
Ezeket a nagyteljesítményű reaktorokat áramló víz hűtötte, mint ma a világ legtöbb reaktorában. A nem békés célú hasznosítás negatív eredményei a következők voltak.
Az első plutóniumtöltetű atombombát 1945. július 16-án próbálták ki az Egyesült Államok déli részén lévő sivatagban. Ekkorra már Berlin elesett, Németország letette a fegyvert. Az amerikaiak azonban ekkor már Japánt érezték fő ellenségüknek. 1945. augusztus 6-án uránbombát dobtak Hirosimára, augusztus 9-én plutóniumbombát dobtak Nagaszakira. Kétszázezer japán halt meg, nagy többségük fegyvertelen, polgári áldozat.
Amikor a második világháború véget ért, a közfigyelem az atomenergia békés alkalmazása felé fordult. A magánvállalatok reaktorokat kezdtek építeni energiatermelésre. Így előtérbe került a reaktorok biztonságának kérdése. Az első amerikai reaktorbiztonsági tanács elnöke a magyar származású Teller Ede lett.
Ez a bizottság jött rá arra, hogy az első plutóniumtermelő reaktorok szerkezetileg nem elég biztonságosak, bennük az uránhasadásban termelt gyors neutronokat grafitban lassítják le, hogy azok jó hatásfokkal hasítsanak tovább urán atommagokat. A fejlődő hőt víz vezeti el. A víz azonban maga is nyel el elektronokat. Ha mármost a reaktor véletlenül túlhevülne, neutronelnyelő anyag távozik el, több neutron marad vissza, megszaporodik a maghasadás, a reaktor még forróbb lesz: a láncreakció megszalad.
Teller Ede elérte, hogy ezeket az instabil urán-grafit-víz rendszerű reaktorokat Amerikában leállítsák. Hogy Teller Ede aggodalma jogos volt, bizonyította 1986-ban a csernobili reaktor katasztrófája.
Ma már a legtöbb reaktorban nem grafit, hanem víz lassítja le a neutronokat. Ha ilyen reaktor túlhevül, akkor eltávozik a víz. A neutronok nem lassulnak le, nem képesek hasítani. A láncreakció minden külső beavatkozás nélkül leáll. A vízzel lassító reaktorok szerkezetükből kifolyólag stabilak, ilyen típusú a Paksi Atomerőmű is.
Ez az energia tehát csodálatossága mellett csak békés célú alkalmazás esetén biztosít az emberiség és környezete számára pozitív előnyöket. Nem megfelelő, sőt rosszindulatú vagy felelőtlen alkalmazása káros lehet mindannyiunk számára, sőt az utánunk következő generációkra is.
Ezért igen nagy jelentőségű, hogy a genfi leszerelési értekezlet 1996 augusztusában véglegesítette az átfogó atomcsend szerződés tervezetet, amelyet a 61 tagú testület tagjai túlnyomó többségében - beleértve az öt atomhatalmat is - támogatásáról biztosított. Az ENSZ-közgyűlés 50. ülésszaka 1996. szeptember 10-én megvitatta és 3 ellenszavazat mellett elfogadta és szeptember 24-én ünnepélyes keretek között megnyitották aláírásra a New York-i dokumentumot.
E szerződés az atomfegyverek fejlesztését célzó robbantások teljes tilalmáról kötött egyezmény, amely korlátlan tilalmat rendel el. Átfogó jellege a legkisebb erejű robbantások eltiltásában nyilvánul meg, s hatálya a légkör, a világűr, a víz alatti közeg mellett a föld alattira is kiterjed.
A törvénytervezet az 1980. évi I. törvényt kívánja felváltani, és a kor hazai és nemzetközi követelményeihez igazítani a szabályozási és a rendelkezési elveket. Az érvényben lévő atomenergiáról szóló törvény és annak minisztertanácsi végrehajtási rendelete a tudomány és a technika akkor szintjén négy fejezetben és 27 §-ban foglalta össze a jogszabályi szabályozást és emelte törvényi szintre.
Az előttünk lévő tervezet az atomenergia alkalmazására, valamint a természetes és mesterséges eredetű ionizáló sugárzás elleni védelemre terjed ki. Az ionizáló sugárzások, amelyek természetes és állandó velejárói környezetünknek, széleskörűen elterjedtek az emberi tevékenység során.
Az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól szól. A törvény 45. §-a előírja az Országos Környezetvédelmi Tanács megalakítását, amely ez év tavaszától dolgozik. Ez a tanács jogosult - mint tanácsadó szerv - a környezetvédelemmel összefüggő jogszabályokkal és döntésekkel kapcsolatosan állást foglalni. A 43. § (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy az ilyen törvényjavaslat vagy jogszabály az, amelyik a környezeti elemekre, a környezet minőségére vagy a környezettel összefüggésben az emberi egészségre gyakorol hatást.
(21.10)
Az elmondottak alapján gyakorolta atomenergiáról szóló törvénytervezet kapcsán véleménynyilvánítási és javaslattevő jogkörét a tanács. A tanács ad hoc bizottsága a törvénytervezetet áttanulmányozta a beterjesztett vizsgálatai elemzésével összefüggésben, és állásfoglalásában megfelelőnek, több tekintetben módosítandónak tartja, amelyet a környezetvédelmi bizottság beterjesztett javaslataiban.
Véleményem, hogy a javaslat már a preambulum esetében is kellő figyelmet érdemel, mivel a törvény rendelkezései az atomerőműveken kívül kiterjednek valamennyi nukleáris létesítményre, a radioaktív izotópok és készítmények előállítására, valamint ezek és az ionizáló sugárzások sokrétű felhasználására.
Mint bevezetőmben említettem, egy 16 éves törvényt vált fel a tervezet. Megállapíthatjuk, hogy összhangban van az Európai Unió kapcsolatos integrációs ajánlásait összefoglaló Fehérkönyv irányelveivel, és figyelembe veszi a Gazdasági Együttműködési Fejlesztési Szervezet, az OECD vonatkozó jogszabályait. Az összhang megteremtését könnyítette, hogy hazánk is részese az atomenergia biztonságos alkalmazása területén létrejött valamennyi átfogó nemzetközi egyezménynek, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében kidolgozott biztonsági ajánlásokba is aktívan bekapcsolódik.
Az atomenergia további békés célú felhasználása érdekében az említett szervezetek, így az OECD/NEA és a NAÜ 1991-ben kollektív véleményt fogalmazott meg, “Becsülhető-e a hosszú távú biztonság? ” címmel.
E vélemény megfogalmazta, hogy az alkalmazáson túl igen fontos, és tudatában van annak, hogy a hatékony biztonsági becslés alapvető előfeltétele a javasolt tárolási rendszerek pontos és részletekbe menő ismerete. A hulladékok elhelyezésével kapcsolatban elismeri, hogy jelentős előrehaladás történt a biztonsági értékelések területén, és felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálati értékelési módszereket tovább lehet és kell fejleszteni a folyamatban lévő kutatások eredményeként.
A radioaktív hulladékkezelés céljait és alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze, összhangban a törvénytervezettel:
Az emberi egészség védelme, a környezet védelme, az államhatárokon túli védelem biztosítása, a jövő generáció védelme, a jövő generációra róható teher, törvényi szabályozás, a radioaktív hulladék keletkezésének szabályozása, integrált megközelítés és befejezésül a létesítmények biztonsága.
A jogszabály az elmondottakkal jelentőségük miatt külön fejezetben foglalkozik, a 38-41. §-okban, a “Radioaktív hulladék, kiégett üzemanyag tárolása és elhelyezése” cím alatt.
A környezeti és biztonsági elemzés célkitűzései között ezért igen fontosak:
Egy: a potencionális sugár-egészségügyi, környezeti, társadalmi és gazdasági hatások átfogó elemzése.
Kettő: a hatósági és környezetvédelmi kritériumokkal való megfelelés mértékének értékelése.
Három: segíteni az elhelyezési területek és műszaki tervek optimalizálását.
Négy: visszacsatolni koncepcionális tervezés, telephelykiszűrés és lakossági konzultációs programra.
Tisztelt Ház! Igen fontos részeihez érkeztünk a törvényjavaslatnak az előbb elmondottakkal. A második fejezet az atomenergia alkalmazásának általános szabályait rögzíti, benne igen pontosan az Országgyűlés, a kormány és az alkalmazó feladatait, kötelezettségeit, valamint a hatósági engedélyezés, ellenőrzés és felügyelet-ellenőrzés általános rendje, benne kiemelve a lakosságot érintő közmeghallgatást.
Szabó Iván képviselőtársam közegyeztetésről beszélt. Véleményem szerint igaza van, mert egy atomerőmű gondolatától a hulladékok végleges elhelyezéséig folyamatos egyeztetést kell végezni a társadalom minden érintettjével és a hatóságokkal. S benne igen fontos a közmeghallgatás jogi intézménye.
A társadalom korlátozott erőforrásai miatt kompromisszumokat is vállalni kell. A kompromisszumok határait azonban a következő alapelvek jelölik ki:
Egy: a következő generációra nem hagyhatunk kezeletlen folyamatokat, döntési kényszerpályákat és növekvő kockázatot.
Kettő: az erőforrásaink vagy információink nem elegendőek, hagyjunk rájuk kezelhető ideiglenes megoldásokat, kényszerpályára nem terelt döntéseket.
Az elmondottakkal szorosan összefügg, hogy az alkalmazás előnyein túl, annak nem megfelelő alkalmazása esetén bekövetkező kártól, károsítástól való félelem a jövő generációjának védelme érdekében tett óvatos lépés. Ezért is fontos, hogy ma már az atomerőmű nemcsak az ott dolgozók ügye, hanem a megfelelő tájékoztatással, nyitottsággal kell mindenki számára közérthetővé tenni a folyamatokat, s az előny mellett a lehetséges más hatásokat is.
A törvénytervezet külön fejezetben intézkedik a rendkívüli események megelőzéséről és a következményeinek elhárításáról. Ez összhangban van a hazánk által 1986-ban aláírt, a Nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való gyors intézkedésekről és segítségnyújtásról szóló egyezményben foglaltakkal.
A 6. fejezet az atomenergia alkalmazásával kapcsolatosan keletkezett károkért való felelősség és a károk megtérítésére ad törvényi szabályozást, összhangban a bécsi egyezménnyel, továbbá az OECD-államok kárfelelősségi egyezményével, amely 1992-be lépett hatályba.
E fejezet mindenképpen új elemet tartalmaz az érvényben lévő törvénnyel szemben, amennyiben nemcsak kiemeli az állami jogokat és kötelezettségeket, de számszerűsítve is felvállal kártérítést. Ez azért is fontos, mert figyelembe veszi a nukleáris kárfelelősségi jog nemzetközi tendenciáit és mértékét.
A szabályozás lényege, hogy az engedélyes, az üzemeltető átfogó felelősséggel tartozik. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően ugyanakkor a kártérítés limitált. A kárfelelősség valódi érvényesíthetőségét kötelező biztosítás vagy más megfelelően biztosított pénzügyi fedezet szavatolja.
Tisztelt Ház! Az elmondottakon túl igen fontosnak tartom a 6. fejezetet, amely a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapról rendelkezik. Az itt lévő 3 szakasz biztosítja azt a pénzügyi alapot, amely a radioaktív végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítését és üzemeltetését, valamint a nukleáris létesítmény lebontását finanszírozza. E fejezet összhangban van a környezetvédelmi törvénnyel és a nemzetközi gyakorlattal.
A cél érdekében fontosnak érzem, és a környezetvédelmi bizottság és az Országos Környezetvédelmi Tanács úgy érezte, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetendő összegekről számításokat kapjanak az Országgyűlés képviselői, hogy döntési helyzetben legyenek a költségvetés tervezésének időszakában. Az évente visszatérés ugyan felelősségteljes döntést igényel. Egyben lehetőséget ad, hogy a radioaktív hulladékok és a nukleáris létesítmények lebontásához az adott év műszaki és technológiai színvonalát vegyük számításba.
A törvénytervezetről tehát elmondhatjuk, hogy szükséges, korszerű, a nemzetközi és a hazai szabályozás elveinek megfelelő.
Igen sokan kifogásolták a sok külön jogszabályra hivatkozást. Mégis úgy érzem, hogy előbb a törvényt kell jóváhagyni, amely a kihirdetést követő 6. hónap első napján lép hatályba. Erre az időpontra az új és korszerűsített végrehajtási jogszabályok is rendelkezésre állnak.
Tisztelt Ház! Az atomenergiáról szóló, T/2691. számon benyújtott törvénytervezetet többször áttanulmányozva, másokkal is egyeztetett véleményem, hogy a sok egyeztetésnek megfelelően jó, és módosító javaslatokkal jobbá tehető.
Kérem önöket, hogy a cél érdekében dolgozzanak. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
