KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Először is azzal az állítással szeretnék foglalkozni válaszomban, amellyel megalapozta kérdéseit. Azt állította ugyanis, hogy egy: nem létezik munkaerő-piaci bizottsága az Érdekegyeztető Tanácsnak, jelzem, hogy ez a bizottság nem szűnt meg, tovább folytatja tevékenységét.
Kettő: azt állította, hogy ez a munkaerő-piaci bizottság és a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács nem támogatta a kormányzati törekvéseket, amelyeknek az volt a lényegük, hogy a be nem vált pályakezdő munkanélküli-segély helyett foglalkoztatáshoz, képzéshez juttassuk a fiatalokat.
Ezzel szemben azt állítom - és az előttem lévő dokumentumokkal tudom bizonyítani -, hogy mind a Munkaerő-piaci Tanács, mind a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács egyrészt folyamatosan foglalkozott a javaslatokkal, másrészt jónak tartotta, sőt támogatta ezeket. És ma is támogatja, hiszen folyamatosan kíséri a programnak a mai munkálatait, és velünk együtt korrigálja azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek adott esetben a differenciált munkaerő-piaci helyzetből adódóan egyes térségekben, vagy a fiatalok eltérő képzettségű rétegeiben különös segítségeket, különös kedvezményeket igényelnek. Maga a program tehát abból indul ki, hogy széles társadalmi bázisra támaszkodhatunk egy, a segélyezés helyében lévő, a foglalkoztatást elősegítő pályakezdő program indításához.
Én a napokban néztem éppen meg, hogy a kezdeti közvélemény-kutatásokban az érintetti kör is jónak tartja azt az elgondolást, hogy a munkahelyi gyakorlat megszerzését célozzák a támogatások, ne pedig a helyzet, a rossz helyzet stabilizálását szolgáló segélyezést próbáljuk meg továbbvinni.
Tehát az első állítására, miszerint egy széles körű ellenzéssel találkozott a megoldásmód, a javaslat, a szándék, azt kell válaszoljam, hogy ez nem így van. Az érintetti kör kezdeti tapasztalatai alapján támogatja, ezt mutatják bizonyos közvélemény-kutatások, a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács támogatta kezdetekkor is, a munkaerő-piaci bizottság - amely tehát létezik - figyelemmel kíséri, igennel szavazott.
Sőt, ki kell egészítsem, hogy az Országos Munkaerő-piaci Tanács is, amelyik biztosította a pénzeszközöket a Munkaerő-piaci Alapból erre a programra, igennel szavazott, és úgy döntött, hogy 4 milliárd forintnak megfelelő összeget biztosít a program végrehajtásához, amely összeg is valamennyivel több annál, mint amennyit egyébként ugyanebben az időszakban egy év alatt segélyezésre fordítanánk. Annyival több, mint amennyi lényegében a segélyek piaci értékét megőrzendő volna, tehát egy 3,7 milliárdos segélykeret helyett költjük most aktív támogatásokra és munkába állásra ezt a 4 milliárd forintot.
El kell mondjam, hogy kezdetiek persze a tapasztalataink ma még a munkába állást elősegítő támogatásokról, hiszen tudott módon létezik egy 90 napos várakoztatási idő, ami a munkatapasztalat-szerzési és képzési támogatásokra vonatkozik. Még tehát csak részben értékelhető, de részben már érzékelhető az elkezdett folyamat.
Azt tapasztaljuk, hogy biztató a szakmunkástanulók gyakorlati képzőhelyen történő foglalkoztatása, több mint háromezer fiatal elhelyezkedését segítettük, a szolgáltatásokkal pedig mintegy ötezer fiatalt érintettek meg, a tanácsadóink immáron gyakorlati tapasztalatokkal tudják tovább formálni a kezdeti programjainkat.
Szükség van azonban arra - s ez a kérdésben is megjelent -, hogy eltérő mértékben és eltérő módon támogassuk az eltérő élethelyzetben és régiókban lévő fiatalokat, s hogy ez megtörténhessen, ezért már a kormányhatározat is tartalmazza azt a kitételt, hogy a területi megyei munkaügyi tanácsok legyenek azok, amelyek a kormányintézkedés rendszerét a maguk eszközrendszerével kiegészítik, így a leghátrányosabb térségekben - például Szabolcsban, Hajdú-Biharban, Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Békésben - jelentősen, helyi keretből, a Foglalkoztatási Alap decentralizált részéből is kiegészítik a támogatások körét.
Így fordulhat az elő, hogy még ott is, ilyen nehéz munkaerő-piaci helyzetben lévő körökben is hatékony lehet a pályakezdők munkába állítása, hogy segélyezés helyett legalább egy évre gyakorlatot szerezzenek, hogy esélyük legyen ahhoz, hogy elkezdjék a pályájukat.
Képviselő Úr! A pályakezdők programja nyilván nem megy társadalmi támogatottság, regionális támogatás, a civil szervezetek támogatása nélkül. Ezért is kérem, hogy önök is - az itt jelenlévők is - kövessék figyelemmel a program megvalósulását, öntől személyesen is kérem mint a foglalkoztatási bizottság tagjától, hogy válaszomat elfogadva a későbbiekben javaslataival is segítse elő, hogy ne csak a kezdeti tapasztalatok, hanem a program végeredménye is legyen sikeres. Köszönöm szépen. (Általános taps az ülésteremben.)
