BARKÓCZY GELLÉRT
BARKÓCZY GELLÉRT
BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Francz képviselő barátom, azt hiszem, a gyökereink egy helyről valók. Én csodálkozom rajtad, hogy ilyen szépen lerajzolta a képviselő úr, hogy milyen jó is a magyar parasztnak. Én azon csodálkozom, amikor ott élsz, képviselő barátom, a fajtád között ott lent, és látod, hogy micsoda nyomorban van az új gazda, az új paraszt, vagyis a régi tulajdonból (Sic!) lett kisparaszt, akinek pár hold földje van, ahol egy mázsa műtrágyáért két és fél mázsa búza kell lassan, vagy bármi. Vagy mit szólunk a sertésekhez, ahol ráfizetések vannak? Hogyan tudja ezt az adót kigazdálkodni?
Hát most nehogy azt higgyék, hogy mi pontosan az adó ellen vagyunk. Azt természetesen mi is megértjük, tudjuk azt, hogy nagyon kell. De annyi adót kell kifizetni, meg olyan adót, hogy senki ne kényszerüljön arra, hogy ne vallja be az adóját. Akkor kellene ezt az adót ezekre a kisemberekre kivetni, amikor rendeződnek tulajdonképpen a tulajdonviszonyok, amikor a gazdaságilag egy kicsikét fellendülnek ezek az új emberek. Hát meg se tudtak indulni ezek az emberek, üresen megkapták a földjüket! '959-ben bevittek kocsit, lovat, szerszámot, még a vetést is odaadtuk ősszel. Közbe aztán kapták - még az is különbje volt, a Kádár-rendszer -, kapták a különböző támogatásokat a tsz-ek. De most semmit nem kapott, nem tud megindulni. Hát most mit gondolsz, mit gondol, képviselő úr, mi lesz, amikor vetőmagra nincs neki tisztességesen pénze, nincs rendes vetője, nincs műtrágya, nem terem igaziból a föld? Az az egypár sertés, amiből gazdálkodna, még az is ráfizetés!
Tehát nem arról van szó, (Az elnök megkocogtatja a poharát, jelezve, hogy a felszólalási idő letelt.) egy pillanat, nem arról van szó, hogy mi azt mondjuk, hogy nem kell, de kell, de majd akkor, ha egy kicsit talpra áll a magyar paraszt.
Köszönöm szépen.
