DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS
DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! A személyi jövedelemadó-módosító törvényjavaslathoz szeretnék néhány gondolatot fűzni, jelesül ennek a törvénymódosításnak egy olyan részéhez, amely úgy gondolom, hogy az agrárium vonatkozásában meglehetősen sok embert érint, és az elmúlt időszakban és - gondolom - a jövőben is elég sok vitát fog kavarni. Nevezetesen a mezőgazdasági kistermelők adóztatásának módosításáról, illetve új helyzet teremtéséről érdemes, úgy gondolom, néhány gondolatot váltanunk.
Elöljáróban engedjék meg, hogy először áttekintést nyújtsak arról, hogy körülbelül mennyi embert is érint ebben az országban ez a törvénymódosítás. Azt hiszem, nem árulok el titkot, amikor egyes becslések szerint másfél millió, mások szerint kétmillió emberről beszélhetünk akkor, amikor ennek a törvénynek az érintettségéről tárgyalunk. Ezen a másfél, uszkve kétmillió emberen belül mintegy 150-200 ezer olyan ember van, aki főállásban mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, a többiek mellékfoglalkozásban űzik ezt a tevékenységet.
Tehát szerény becslések szerint is 1,3 millió olyan ember van az országban, aki valamilyen tevékenységének a kiegészítésére végez mezőgazdasági termelőtevékenységet, és ez a tevékenység nemcsak a saját maga és családja ellátására szolgál, hanem esetleg piacra is jut ezekből a termékekből.
(14.10)
Melyek ezek a termékek? Csak példának szeretném említeni, hogy például az állattenyésztésen belül a szarvasmarha vonatkozásában a hús- és a tejtermelés közel 40 százalékát, egyes becslések szerint 40 százaléknál többet a kistermelők termelnek. Sertésnél 50 százalék, juhnál 40 százalék, baromfinál több mint 50 százalék, és tojástermelés esetén például 65 százalék körül van a kistermelők által előállított mennyiség. Ha megvizsgáljuk a szántóföldi növénytermesztést, akkor azt látjuk, hogy mintegy 30 százalék tehető a kistermelők termelésére, míg zöldség-gyümölcsnél 50 és 80 százalék között mozog ez az érték. Vannak egyes kultúrák, mint például a málna, ahol viszont ennél lényegesen magasabb, majdnem 100 százalékos kistermelői tevékenységet takar a termékpálya.
Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen ennek a jövedelmezősége, az agráriumnak, akkor azt látjuk, hogy általában 5-20 százalék között van az a haszonráta, amivel jó esetben számolhatunk, az állattenyésztésben általában kisebb, a növénytermesztésben magasabb haszonrátát szokás feltételezni. Hogy mi ennek az oka? Ennek is több oka van, például biológiai törvényszerűség, mely nyilván nem teszi lehetővé azt, hogy viszonylag gyorsan mozogjon, gyorsan forogjon a tőke, s a befektetett munka is lassan térül meg. De például ide sorolhatnánk a kistermelők vonatkozásában elsősorban a gyenge eszközellátását, vagy a rossz hitelnyújtási esély és ennek a lehetősége is ide sorolandó, a gyenge piacra jutási lehetőség és informáltság. A kistermelést igenis pozitív módon, valamilyen úton-módon támogatni kell, és ezt a támogatottságot több érdekvitával lehet megoldani. Lehet állami támogatásokkal, kamattámogatásokkal. De most beszéljünk csak az adóról, a személyi jövedelemadóról! Adókedvezményekkel is lehet támogatni, s az elmúlt évek kormányzatai és a jelenlegi kormányzat is nagyon helyesen úgy gondolta, hogy szükséges, hogy ezt a terméket megtermeljük ebben az országban, szükséges az, hogy annak a lakosságmegtartó képességnek is eleget tudjunk tenni, ami feltétlenül a vidék továbbéltetésében szükséges. Támogatásokat nyújtott, adókedvezmény-támogatásokat, nevezetesen az úgynevezett 1 millió forintos árbevételig szóló adókedvezményről volt szó.
Nézzük meg, hogy hogyan is működött ez az 1 millió forintos adóbevétel! Ugye, aki 1 millió forint alatt vagy maximum 1 millió forintos árbevételre tett szert, az nem fizetett adót az elmúlt időszakban. Nem került tulajdonképpen, bár jogilag kapcsolatba kellett volna kerülnie az adóhatósággal, de a gyakorlat az volt, hogy általában nem is kerül adóhatósággal és az államigazgatással különösebben kapcsolatba. Aki ennél többet termelt, akkor a családon belül jöttek az újabb kistermelők, és előfordult, hogy egy-két éves, óvodáskorú kistermelők is megjelentek a kistermelők között, kistermelők csoportjában. És énnekem ezzel tulajdonképpen nem is lenne semmi bajom, mert hiszen ez tulajdonképpen egy támogatási formának fogható fel. Nekem a problémám ott kezdődik, hogy ezek köré a kistermelők köré olyan körök, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet folytató hálózatok szövődtek, melyeknek ezáltal törvényi lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a - nem szeretem a "feketegazdaság"-ot - nem átlátható gazdaságban tudjanak maradni, s ezáltal tulajdonképpen a haszonélvezői ennek az adókedvezmény támogatási formának elsősorban ezek a kereskedők, ezek a szolgáltatók voltak ilyen formában. Számla nélkül, minden adófizetési kötelezettség nélkül voltak képesek kapcsolatba és üzleti kapcsolatba kerülni ezekkel az emberekkel, holott a kistermelőknek a kiszolgáltatottsága egy jottányit sem javult, nem csökkent a kiszolgáltatottsága és nem kerültek kedvezőbb helyzetbe.
De van egy másik szempont is, amit ebben az esetben érdemes figyelembe venni, nevezetesen az, hogy a különböző támogatásokkal is valamilyen úton-módon el kell számolnia a kistermelőnek, mert hiszen ezeket a támogatásokat mindannyiunk zsebéből, a köz vagyonából juttatjuk, és ez nemcsak a kistermelőkre, ez valamennyi ágazatra vonatkozik, ahova állami pénzeket juttatunk, hogy igenis hiteles módon el kell számolni ezekkel a pénzekkel.
Mi az Európai Unióhoz próbálunk csatlakozni és oda igyekszünk. Az Európai Unióban mindannyian tudjuk, hogy nagyon jelentős az az állami támogatás, amit a mezőgazdaság ott kap. Én úgy gondolom, hogy nagyon kevés helyen lehetne felfedezni a Nyugat-Európában olyan gazdát, aki nem könyvel pontosan, nem mutatja ki a költségeit - s ezeket a költségeket és a bevételeit is természetes módon és nyereségét is - nem könyveli pontosan, és számol el azokkal az állami támogatásokkal, azokkal a pénzbevételekkel, amelyekhez ő hozzájut. Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy mi csatlakozni képesek legyünk az elkövetkezendő időszakban Nyugat-Európához, vagy egyáltalán az Európai Unióhoz, ahhoz nekünk ezt a technikát is meg kell tanulni, és ezért is célszerű ebbe a tanulási folyamatba kvázi belekezdeni, és elindulni ebbe az irányba.
Van még egy szempont, amit érdemes figyelembe venni, nevezetesen a piaci információ, mely bizonyos mértékig a jelenlegi javasolt rendszer, egy információs rendszer működését is elindítja. Mindannyian tudjuk azt, hogy megfelelő piaci információ nélkül tisztességes termelést, tisztességes kereskedelmet nem lehet folytatni. Én tudom azt, hogy ez nem egy tökéletes megoldás lesz, de egy kezdő lépés lesz abba az irányba, hogy a kétirányú információáramoltatás meginduljon.
De tulajdonképpen mi is ennek a javaslatnak, amiről beszéltem eddig, a lényege? Lényege az, hogy a kistermelő, aki 3 millió forint árbevételig termel, alatta marad - és hangsúlyozom, ennyi termékről, árbevételről beszélek, és nem pedig termelésről, mert hiszen a saját szükségletére termelt és felhasznált élelmiszerek nem tartoznak ebbe a kategóriába -, és a 16 éves életkort elérte vagy ennél idősebb, akár fő-, akár mellékfoglalkozásban üzleti tevékenységet és őstermelői üzleti tevékenységként űzi a tevékenységét, és üzleti tevékenységet folytat, (Sic!) őstermelői igazolványt válthat ki. Üzleti tevékenység alatt értem azt, hogy piacra termel. Ebben az esetben kedvezményre jogosult.
Vegyünk egy négytagú családot, ahol 16 évnél idősebb valamennyi családtag! Ebben az esetben ez összességében 12 millió forintos árbevétel szintig működik. Nyilván hogyha valaki nem váltja ki ezt az őstermelői igazolványát, akkor ezeket a kedvezményeket, amik adhatók ilyenkor, amik igénybe vehetők, akkor természetesen nem fogja megkapni. Mik ezek a kedvezmények? A törvényjavaslatban van két, százezer forintos tétel, amelyik megjelenik a paragrafusok között, az egyik százezres tétel úgy rendelkezik, az egyik paragrafus, hogy százezer forint árbevételig az illető kistermelő adómentes. Tehát gyakorlatilag ugyanúgy működik ez a technika, mint az elmúlt időszakban, hogy kvázi ugyan hivatalosan kapcsolatba kerül az adóhatósággal, el kell számolni ezekkel a költségeivel, be kell vallania ezeket a bevételeket, de tulajdonképpen nem kell adót fizetnie.
Úgy gondoljuk, hogy ez a százezer forint egy meglehetősen alacsony összeg, és ezért több kormánykoalíciós képviselőtársammal együtt módosító indítványt nyújtunk be annak érdekében, hogy ezt a százezer forintos határt emeljük meg 250 ezer forintra. Tesszük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy az a kistermelői csoport, akit ez a százezer forint megcélzott, a nyugdíjasok, és a tényleg csak a jövedelem- vagy nyugdíjkiegészítés céljából folytatott tevékenységnél a 250 ezer forint bruttó bevétel egy olyan minimális összeg, amely nagyon kevés, nagyon szerény jövedelmet tételez fel. Szeretnék egy gyakorlati példát felhozni ebben az esetben. Például egy nyugdíjas házaspárnak van, mondjuk, egy anyakocája, s ezt az anyakocát tenyészti, és a szaporulatát meghizlalja. Körülbelül egy anyakocának jó esetben történő meghizlalása esetén ennek az idős házaspárnak mintegy 250 ezer forint bruttó bevétele van, és én úgy gondolom, hogy ők abba a kategóriába, abba a célcsoportba tartoznak, akit ez a kedvezmény megcélzott, s ezért én szeretném kérni a kormányzatot, hogy gondolja végig ismételten ezt az egész kérdést, és támogatólag foglaljon állást a módosító indítványunkkal szemben.
A másik százezer forintos tétel, ami a törvényben jelentkezik, ez az adókedvezménynek a tétele, tehát ez nem bevétel lesz, hanem adókedvezménynek a tétele. Ez azt jelenti, hogy aki százezer forint adó megfizetésére lenne kötelezett kimutatásai alapján, akkor százezer forintig nem kell adót fizetnie.
(14.20)
Például ha valaki 3 millió forintos bruttó árbevételre tesz szert, és mondjuk egy nagyon jó kultúrát választott, ahol 20 százalékos haszonrátára lehet számolni, akkor az ő jövedelme, mondjuk, 600 ezer forint lesz; ebben az esetben a fizetendő adó 114 800 forint lenne, ebből levonjuk a 100 ezer forintot, és így neki tulajdonképpen 14 800 forint megfizetési kötelezettsége marad csupán. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jelentős kedvezmény.
De jelentős kedvezmény, ami ezzel kapcsolatos, a könyvelési díjnak a gyakorlatilag kétszeres kedvezménye. Mert hogyha valaki a tételes elszámolási technikát választja és könyvelőt alkalmaz, mert mondjuk, ő olyan nagymértékben termel, hogy neki nem éri meg saját magának bíbelődni ezzel, vagy esetleg nem tudja megoldani ezt a kérdést, akkor könyvelőt alkalmazhat, és a könyvelési irodának vagy a könyvelőnek kifizetett összeget levonhatja, a költségei között szerepelteti, tehát az adóalapjából levonhatja, és ezen túlmenően is, amennyiben a 100 ezer forintot nem merítette ki adókedvezmény szempontjából, akkor még egyszer az összeget az adójából, a 100 ezer forintos kedvezmény terhére levonhatja, ismételten. Úgy gondolom, hogy ez is egy jelentős kedvezmény.
Nagyon jelentős dolog az átállási költséghányadnak nevezett fogalom, amelyik 40 százalék olyan bevételt fedez le tulajdonképpen, amit nem kell számlával igazolnia a kistermelőnek. Ez, mondjuk, 3 millió forintos példánknál maradva, 1 millió 200 ezer forintot jelent, hogy nem kell számlával igazolnia, csak a többi részt kell számlával igazolnia. Én úgy gondolom, hogy ez is egy nagyon jelentős kedvezmény, és ugyanakkor egy jelentős ösztönzőerő arra, hogy próbáljunk az átláthatóbb gazdaság felé elmozdulni.
Ugyanakkor nagyon sokszor megfogalmazódik az a vélemény, és ellenzéki képviselők több alkalommal megfogalmazták, hogy ezek az emberek, akik kistermeléssel foglalkoznak, nagyon egyszerű emberek, és nem tudják ezeket a könyveléseket, ezeket a bonyolult dolgokat lekönyvelni, és nem tudnak ezeknek eleget tenni. Én úgy gondolom, hogy egy nagyon régi bölcsesség az, hogy a magyar parasztnál bölcsebb ember nagyon kevés van ebben az országban, és ő az, aki kristálytisztán és nagyon gyorsan képes reagálni a különböző változásokra, és tudja a saját előnyét fölmérni, és a saját termelési lehetőségét és a pozícióját napokon belül, órákon belül regisztrálni és ezt lereagálni.
Úgy gondolom, hogy nagyon szerencsétlen dolog, hogyha a magyar agrárium szereplőit kicsit bugyutának, kicsit butának, és nem akarom ragozni, milyen embereknek próbáljuk beállítani, mert ezek nem ilyen emberek. És engedjék meg, hogy én most itt ezen a helyen az ő nevükben is, a mi nevünkben, a magunk nevében is kikérjem részükre ezt, hogy ők nem ilyen emberek.
De ezen túlmenően érdemes arról is szót váltani, hogy azoknak az embereknek, akik nem akarnak sok oknál fogva tételes könyvelést, tételes elszámolást vezetni, továbbra is lehetőségük van arra, hogy az átalányadózást válasszák, ebben az esetben viszont természetesen az átalányadót annak rendje, módja szerint meg kell fizetni. Bár itt is egy előnyös változás történt, mert hiszen az elmúlt években, amikor az 1 millió forint fölötti bevétel esetében átalányadózást feltételezve állattenyésztésnél a vélelmezett jövedelem vagy adóalap 10 százalék volt, most ez 8 százalékra csökken, míg a növénytermesztésnél 30 százalékról most 20 százalékra csökken a vélelmezett adóalap. Úgy gondolom, ez is egy nagyon jelentős dolog. De ebben az esetben sajnos adót kell fizetni akkor tételesen, folyamatosan és negyedévenként.
Ugyanakkor néhány hiányosságra is engedtessék meg, hogy fölhívjam a figyelmet. Az egyik az őstermelői igazolványok kiadása. Kertész képviselőtársam hétfőn erre fölhívta a figyelmet, és szeretném én is nyomatékosan fölhívni a figyelmét a kormánynak, hogy itt meglehetősen nagy mennyiségű őstermelői igazolványok kiváltására mutatkozik majd igény január 1-je után. Szeretném szorgalmazni azt, hogy minél gyorsabban készüljön föl a kormány erre, hogy ezen őstermelői igazolványok kiadásának a mikéntje, módja gördülékenyen és gyorsan megtörténjék.
Viszont az ellenzéki felvetésekkel kapcsolatban szeretnék egy olyan dologra rámutatni, amivel egyetértünk. Nevezetesen a negyedéves adóelőleg fizetésének a kérdése. Ma itt az áfatörvénnyel kapcsolatban Juhász képviselőtársam már érintette ezt a kérdést. Mi úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdasági kistermelők vonatkozásában, akik őstermelői igazolvánnyal rendelkeznek, egy nagyon szerencsétlen dolog volna. Nem arról szól a történetünk, hogy mi nem akarjuk, hogy negyedévenként elszámoljanak a költségeikkel és a bevételeikkel, hanem mi azt szeretnénk, hogy ne kelljen megfizetni negyedévenként az adóelőleget.
Mert vegyünk egy példát: ha valaki, mondjuk, állatot tart, és ezt egy éven keresztül tartja, és januárban vagy februárban adja le ezeket az állatokat, ez bevételként jelentkezik ennél a családnál, és negyedévben ennek az adóelőlegét meg kell fizetni. Ezt csak a következő év tavaszán tudja ez a család visszaigényelni az adóhatóságtól, gyakorlatilag egy éven keresztül ezt a tőkét, ami egyébként is rendkívüli módon hiányzik a kistermelőknél, de mi az egész mezőgazdaságban kivontuk e termelésből. Úgy gondolom, hogy nem éri el azt a célt, nem érdemes az államnak ezt a tőkét kivonni, mert sokkal hasznosabb, hogyha esetleg ebben az esetben azokra a költségekre próbálja fordítani, melyek a további termelés fenntartásához szükségesek, hogy újabb állatcsoportnak vagy újabb növénytermesztésnek a finanszírozását szolgálják.
Erre vonatkozóan képviselőtársaimmal szintén benyújtottunk egy módosító indítványt, végigvezetve a törvényhelyeken. Nagyon remélem, hogy a kormány kedvezően, pozitívan fogja megítélni igyekezetünket.
Tisztelt Ház! Az idő előrehaladtára való tekintettel engedjék meg, hogy a továbbiakban csak arról szóljak, hogy mi úgy ítéljük meg, hogy ha javító szándékú módosító indítványainkat a kormány támogatni tudja, akkor ezzel használunk a gyakorlati életben való érvényesülésének ennek a törvénynek, s kérem még egyszer a kormányt, hogy támogassa módosító indítványainkat. Egyébként a törvény egészét a Szabad Demokraták Szövetségével elfogadásra ajánlom a Háznak, s kérem, támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
