DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Közel egy éve hangzottak el azok a méltató szavak ebben a Házban, amelyek a mostan módosításra ítéltetett személyi jövedelemadó-törvénytervezet tárgyalása során elhangzottak. És kitértek arra, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy 17-szeri módosítás után végre egy egységes személyi jövedelemadó-kódexet fog az Országgyűlés majd elfogadni.
Őszintén megmondom, jogászként és adófizető állampolgárként végre örültem, hogy lesz egy egységes kódexünk. Mert az a hihetetlen mennyiségű joganyagváltozás, amely a személyi jövedelemadó törvényt érintette az évek során, áttekinthetetlenné, kuszává, és valójában alkalmazhatatlanná tette a személyi jövedelemadó törvényt.
Ez a boldogság nem sokáig tartott. Nem sokkal a Ház ezt követően kénytelen volt módosítani ezt az egységes kódexet, és most egy olyan javaslatot tárgyalunk, igen tisztelt Országgyűlés, amelyik 145 gépelt oldalon terjeszti be, vagy 145 gépelt oldalt tartalmaz. Ennyiben módosul az egy évvel ezelőtt elfogadott, egységesnek és időtállónak kikiáltatott törvény. (Közbeszólás a bal oldalon.) Nem, tessék megnézni, kedves képviselőtársam. Mellékletekkel meg egyebekkel van ez a 145 oldal. Elképesztő! Nem tudok erről mit mondani, és kormánypárti képviselőtársaim sem hiszem, hogy tudatában vannak annak, hogy mit jelent ez, mit jelenthet ez.
(14.30)
Elképesztő. Nem tudok erről mit mondani, és kormánypárti képviselőtársaim sem hiszem, hogy tudatában vannak annak, hogy mit jelent ez. Mit jelenthet ez? Hogyha egy év alatt ennyi indokolt módosítást kell megejtenünk, akkor fölvetődik a felelősség kérdése. Megint a kormányzati felelősség kérdése.
Hogyan és miként lett előkészítve egy olyan törvényjavaslat, amely az állampolgárok millióit érinti, nagyon nagy horderejű, és most nem az adótáblát kell változtatnunk, mert az nagyon rövid lenne, a százalékok változtatása, hanem alapjaiban, struktúrájában szinte az egészhez hozzányúlunk, és ismét újabb és újabb kategóriák bevezetésére kerül sor.
Eddig is, igen tisztelt képviselőtársaim, az APEH állásfoglalások tömegét adta ki, hogy hogyan és miként kell értelmezni a személyi jövedelemadóról szóló törvény egyes paragrafusait.
Azért tisztában kell lennünk a jogalkotó azon felelősségével, hogy ez nem egy szakmai törvény. Ez nem néhány ember számára készül, hanem jogkövető milliók számára, akiknek el kellene tudni igazodni a jogszabály előírásai között. Csak nem olvassák az APEH-nak a lapját. Főleg nem azokat a közleményeket, amelyekben az APEH utólag módosítja a korábbi állásfoglalásait, és kijelenti, hogy egy korábbi állásfoglalása nem érvényes, helyette ez az állásfoglalás lép hatályba. Hát milyen jogbiztonság uralkodik ebben az országban, hogyha egy ilyen fajsúlyú törvény esetében a jogalkotó nem pontosan szabályoz, nem méri fel kellőképpen a jövőbeli eseményeket, és utána állásfoglalásokkal próbálja a "helyes" utat megmutatni.
El kell borzadni, igen tisztelt képviselőtársaim, mert a kormányzatnak a felelőssége az nemcsak a Tocsik-botrányokon mérhető le, hanem a jogszabály-előkészítés színvonalán is.
Mi volt a cél 1995-ben, amikor elfogadtuk ezt az egységes jogszabályt? Hogy hosszú időre próbálja ezt a területet szabályozni. Arra gondoltunk, legalábbis én, személy szerint, hogy ez a terület végre megnyugtató módon rendeződjék. Nem így történt. Most ennek le kéne vonni azért a felelősségét. Meg kéne nézni, hogy még mindig azok dolgoznak-e a Pénzügyminisztériumban, akik ezt előterjesztették.
Mert ha ugyanazok, akkor én azt hiszem, hogy semmifajta óvadék vagy biztosíték nincs, hogy egy év múlva megint nem 145 oldalas módosító javaslat fog ide a Ház elé kerülni, és ugyanabba a folyóba beleléptünk, mint korábban, hogy egy törvényt, ilyen törvényt 17-szer kell alapjaiban módosítani.
Meg kell nézni egyébként, a miniszter már nem ugyanaz, de fel kell ismerni, Bokros Lajos úr volt korábban, most pedig, ugye, Medgyessy Péter. De azért nem lehet szó nélkül elmenni - és ezért kértem most szót, elnök úr -, nehogy az a vád érjen, hogy tévéközvetítés alatt akarom a tisztelt Háznak az idejét rabolni. Azért kértem szót, hogy legalább a jegyzőkönyvben meg legyen örökítve: felháborító az a jogalkotási felelőtlenség, amellyel ilyen fontos területeken a magyar Országgyűlés jogszabályokat alkot.
Nem tudom, hogy ezek a szabályok, amelyek most módosításként előttünk vannak, ki fogják-e állni az idő próbáját. Nem tudom, hogy végzett-e a Pénzügyminisztérium modellezési gyakorlatokat, hogy jók-e ezek a szabályok. Én nem tudom, hogy elméletileg vitatkoztak-e azon, hogyha valaki bírósághoz fordul, hogyan és miként lehet értelmezni ezeket a szabályokat. Mert egy jó jogszabálykészítés nemcsak abból áll, hogy leírok egy szöveget és beterjesztem a Ház elé, hanem megpróbálom annak a szövegnek az összes lehetséges értelmét föltárni.
Benne van-e az, amit a jogalkotó akart, alkalmas-e a szándéknak az elérésére, vagy esetleg vannak olyan lehetőségek - és ezt utólag mindig kiskapunak nevezik -, amik megmaradnak a jogszabály szövegében, és ezáltal a jogalkotónak a szándéka nem teljesül.
Ha ez egy olyan fontos kérdés - és én nem vitatom -, mint amilyen a személyi jövedelemadó törvény valójában az, akkor nagyon nagy gonddal kell eljárni egy ilyen törvény megalkotásánál. Még nagyobb gonddal a módosításnál.
Úgyhogy én arra kérem az igen tisztelt kormánynak a figyelmét, hogy egyrészt tekintse át még egyszer ennek a beterjesztett módosító javaslatnak a szövegét, hogy valóban alkalmas-e a szándékolt céloknak a megvalósítására.
Másrészt pedig, a beadott módosító javaslatokat hasonlóképpen figyelemmel tanulmányozza. Ezek egy része javító szándékú, más része lehet, hogy javító szándékúnak tűnik, de félre fogja vinni az eredeti kormányzati elképzelést. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmet.
